Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-19 / 24. szám
Milyen is volt a háború utáni UNRRA segély? A Tribuna hetilap idei 21 . számában közölte Mane Sulkova - Zitková cikkét a második világháború utáni gazdasági Poémákról, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze aJatt létre hozott segélyszervezet, ismert nevén UNRRA. tevékenységéről. A cikket rövidítve közöljük. 1945 ősze. Mindenütt a háború nyomai, jegyre vannak az élelmiszerek, a textil, a cipók. Akkor volt alakulóban a gazdasági segítség és helyreállítás csehszlovák bizottsága. Ügyelt a szállításra és annak az árunak a felhasználására, melynek az UNRRA közvetítésével kellett hozzánk érkeznie. Az áru kizárólagos rendeltetése a háború sújtotta államok szükséges támogatása volt. Csehszlovákia ugyanúgy, mint a többi UNRRA-tagország, évi nemzeti jövedelme 1 százalékával járult hozzá a pénzügyi alaphoz. Az alapító tagok azt hitték, cserében problémák nélkül jutnak a szükséges árucikkekhez. 1946 tavaszán, az UNRRA USA-beli központjában tartott tanácskozás után azzal tért haza a képviselőnk, hogy más tagországok á//andóde/egác/ókaftartanakWashingtonban, ezek ügyelnek arra, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően tartsák meg velük szemben a háború utáni segítség és helyreállítás programját. Ebben bizonyos előrelátó óvatosság nyilvánult meg. Határozat született arról, hogy mi is létrehozunk egy ilyen kormányszintű küldöttséget. S mivel minden delegációnak szüksége van titkárnőre, egy kolléganőmmel együtt én is helyet kaptam benne. Washington, D. C. lett küldöttségünk székhelye, itt volt az UNRRA központja is. Éppen itt folytattuk a bonyolult tárgyalásokat például olyan esetekben, amikor nem értettünk egyet a javasolt áruval, helyette olyan cikkeket kértünk, melyek szükségesebbek voltak a háborús károk helyreállításához. Sok ilyen eset volt, a tárgyalások elhúzódtak, kemények és bonyolultak voltak, az eredmény meg rendszerint kompromisszumos, mivel ellentétes érdekek találkoztak. A háború után valóban a legalapvetőbb dolgokra volt szükségünk - élelmiszerekre, közlekedési eszközökre, műtrágyákra, gyógyszerekre. Nem mondhattunk le ezekről és nem fogadhattunk el könnyelműen valami mást ezek helyett. Delegációnk feladata éppen a sürgető igények kielégítésének biztosítása volt. Az UNRRA költségvetése, annak 7-8 számjegyű összege azonban olyan vonzó volt a szállítók számára, hogy nem tudtak nyugton maradni. Szinte legendává vált a ,.tejeskannák versus műtrágyák" ügy. Az UNRRA-program értelmében bizonyos mennyiségű műtrágyákat kellett volna kapnunk, melyekre a mezőgazdaság úgy várt, mint az égi mannára. Ehelyett tejeskannákat akartak nekünk szállítani, melyeket mi magunk is gyártottunk. Akkor minek vegyük meg a tengerentúlról? A mezőgazdaságért felelős küldött és a delegáció vezetője a véQkimerülésig tárgyalt, míg sikerült elérni igényeink részleges kielégítését. Egy másik fejezetet alkottak a bányagépek és berendezések. Már régen elavult dolgokat póbáltak ránk sózni. És örökké a spare parts - a pótalaktrészek! Ha annak idején valaki éjfélkor felébresztett volna, talán azonnal elkezdtem volna sorolni őket. KÜLÖNÖS BÓK Minden konszolidáció, minden megújhodás a kenyérről való gondoskodással kezdődik. Mi is a gabonaféléket helyeztük az első ■=• helyre, a gabonát és a félkész élelmiszereket. 1946 nyarán Csehszlovákiába látogatott La Guardia, az UNRRA legfelsőbb képviselője, New York volt polgármestere. A köztársaság megvendégelte, igyekezett és remélt. A kedves La Guardia hazatérve „meghálálta" ezt.'‘Kijelentette, egyedülálló sört készítünk. Ha pedig ilyen extra sört tudunk főzni abból, amink van, nincs szükségünk arra, hogy az UNRRA gabonát szállítson nekünk. Mondjuk, viccnek szánta ezt, vagy éppen esetlen bóknak. Ha így is volt, a sajtó már gondoskodott arról, hogy szavainak megadja a megfelelő kategorikus hangsúlyt. S éppen az aratás idején. Az élelmiszerekért felelős küldöttünk nagyon elkeseredett. Haragudott ránk akkor az Egyesült Államok; azt beszélték, a sör miatt. Hogy nem ajánlottuk fel exportra úgy, ahogyan azt elképzelték. Ezt nagyon kétlem, hiszen a háború után szükségünk volt minden dollárra, a nyugati export iránt különösen érdeklődtünk. „Haragudott“ La Guardia, ez a tekintélyes személyiség is. A RÉGI POLITIKA TEMETÉSE Valami megváltozott. Vagy fél év telt el azóta, hogy Churchill előállt a ,,vasfüggöny" kifejezéssel. A sajtó egyértelművé tette, hogy az USA háború utáni politikájának kiindulópontja az atommonopólium. Mindent megtettek a lapok azért, hogy a nemzeti szellemet ezen az új alapon formálják. Keményen és kegyetlenül odaütöttek a Szovjetuniónak. A közvélemény valahogy nem értette. A dolgozó amerikaiak lényegében pozitívan viszonyultak a Szovjetunióhoz. Ezt Roosevelt szövetségesi politikájának nagy tekintélye befolyásolta. „Roosevelt és Sztálin a legnagyobb politikusok“ - vélekedett nagyon sok amerikai. Trumant nem is nagyon vették tudomásul. Ö ezt valószínűleg tudatosította is. Tudta, határozott lépést kell tennie, hogy eltemethesse a régi politikát, amely elnyomta öt. Elő is állt a „kiemelkedő“ gondolattal. Ez a Truman-elv volt, a kommunizmus visszafogásának doktrínája. Az USA vezető körei elindították a haladás elleni háború újabb szakaszát, s ehhez a gazdasági nyomást is kihasználták. A„VÁLLALKOZÓI SEGÍTSÉG“ Munkánk 1947-ben kibővült. Az előző év decemberében Csehszlovákia csatlakozott az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetéhez, a FAO-hoz.- Kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd most a gabona ügye. Remélem nem visszük ide is magunkkal La Guardia átkát - mondta a mezögazdsági küldött.- Az a FAO feladata, hogy informánciókat gyűjtsön az élelmezésről - mondta egy tanácskozáson a küldöttség vezetője. - Ez azt jelenti, hogy az élelmiszerekről s egyáltalán a mezőgazdaság helyzetéről. Hatalmas mennyiségű adat birtokába került. Arról van szó, hogy ebben a világméretű elosztásban érvényesítsük igényeinket.- Elosztás? - kérdeztem.- Talán nem gondolja, hogy csak statisztikáról van szó? - kérdezett vissza. Képviselőnk hamarosan meghatalmazást kapott, hogy a FAO szervezeteinek tanácskozásain kormányunkat képviselje. A legfontosabb szervezetnek akkor az lÉFC-t, a nemzetközi élelmezési válságtanácsot tartottuk. Máig meglep, milyen egyszerűen, szinte zseniálisan volt megszervezve ez a tanács. A tagállamok negyedévenként jelentették, hogy mit termeltek, főleg azt, mit szándékoznak ebből exportálni és mit akarnak importálni. Vagyis: 1. adatokat a globális termelésről, 2. az exportálható feleslegeket, 3. a vásárlási igényeket jelentették, valamint azt, milyen pénznemben fizetnek. így sikerült a szervezetnek az egész világra kiterjedően adatokat szereznie az élelmezési és mezőgazdasági alapokról és az egyes országok fizetési lehetőségeiről. Az IEFC feladata volt az adatok összegzése és az ún. kiutalások segítségével a tagországok eladásainak és vásárlásainak biztosítása. Nemes elgondolás volt, megfelelt az ENSZ tevékenysége szellemének. A gyakorlat kicsit más volt. A kiutalások a naptári év végéig voltak érvényesek, azután hatályukat vesztették. Az az ország, melynek áruját addig nem vették meg, szabadon rendelkezett vele. Egyes árucikkeket, pl. rizst a New York-i börzén keresztül igyekeztünk megvenni, közvetítőnk a Bunge Corporation cég lett. Prágából érkeztek a jelentések és az igények. Főleg cukrot, komlót, fűmagot akartunk eladni, gabonát, kókuszreszeléket és földimogyorót akartunk venni müzsírok gyártásához és rizst. Tavasszal még 200 ezer tonna élelmezési gabonát igényeltünk és 10 ezer tonnát a vetéshez. Először jöttek az áradások, majd a hőség és szárazság. Az igénylésünk 400 ezer + 10 ezer tonnára emelkedett, a végső kérelmezés 600 ezer + 10 ezer tonna volt. Hiábavaló volt minden sürgetés, az IEFC csak várakoztatott minket. Valamennyien idegesek voltunk, de fel sem merült benünk, hogy kételkedjünk az IEFC jóakaratában. A szervezetet továbbra is egy hasznos tevékenység közvetítőjének tartottuk, amely valóban segíteni akar a háború sújtotta országoknak. 1947 első felében azonban annyi fontos esemény játszódott le az Egyesült Államokban, hogy nem tudták elkerülni hatásukat azok az intézmények sem, melyekben az USA befolyással bírt. MINDEN FAIR VOLT... Még márciusban meghirdették a Truman- doktrínát a kommunizmus visszafogására. Mintegy az USA gazdasági és politikai expanziójának bevezetője lett, egyben ideológiai indoklása. Elkezdtek beszélni a Marshall-terv- ről. A sajtó meg sem próbálta leleplezni annak valódi céljait. Még mindig megmaradtak a „segítség“ mágikus kifejezése mellett, de értésre adták, hogy valakinek valakik ellen nyújtanak segítséget. A tervet június elején hirdették meg. Ebben a légkörben növeltük állandóan gabonaigénylésünket mi, az az ország, amelynek kommunista miniszterelnöke volt és legerősebb pártja a kommunista párt. Kérésünket a közelgő élelmiszerkatasztrófával indokoltuk, és reméltük, hogy megértenek minket! Prágából állandóan sürgettek bennünket, a gabonaárak felfelé kúsztak, alacsonyabb minőségű argentin búzát adtak el kanadai cégér alatt. Amikor úgy tűnt, hogy már nincs remény, távirat érkezett Prágából: Gottwald Moszkvával tárgyal! Másnap már tele voltak ezzel az újságok. Gottwald moszkvai tárgyalásainak eredményei ismertek, bekerültek a történelembe. A Szovjetunió akkor gyorsan kiváló minőségben és olcsóbban fedezte teljes szükségletünket. Nekem ehhez csak azt kell hozzáfűznöm, hogy az IEFC sértődött volt. Utólag figyelembe vették igénylésünket, s hogy valamiképpen szépítsenek a képen, kiutaltak nekünk 10 ezer tonna gabonát és kegyesen engedélyezték annak megválasztását, milyet akarunk: kenyérgabonát vagy vetni valót. Elkésett a kiutalás, már választottunk. Ekkor már végképp megültük a sajtó gyomrát. Támadásaihoz nem szolgáltattunk okot, nem sértettük meg a FAO-tagságból ránk háruló kötelezettségeket, nem kerültük meg az IEFC gyakorlatát. Ellenkezőleg, hittünk hatékonyságában és számítottunk rá. A Szovjetunió nem volt a FAO tagja, szabadon dönthetett gazdasági kapcsolatairól. Minden fair volt. Éppen ezt nem tudta lenyelni a burzsoá sajtó. Szárazságunkkal úgy spekuláltak, hogy mi leszünk a kommunizmus megfékezésére meghirdetett elv kísérleti nyulai. Eszükbe sem jutott, hogy a háborúban tönkretett Szovjetunió siet a segítségünkre és zsarolásuk kudarcba fúl. „HÁBORÚT RÁTOK!“ A FAO tagjai maradtunk, az IEFC-ben voltak még érdekeltségeink. Kínáltuk áruinkat és vásárolni is akartunk. Hiába volt az árunk jó minőségű, csak előnytelen üzleteket kínáltak nekünk. Az általunk keresett cikkeket is hátrányos feltételek mellett ajánlották fel. Gyorsan változott a belső légkör is az USA-ban. Megnyirbálták a dolgozók sztrájkjogát és a szakszervezetek jogait. A szabadságról hazatérő embereket a sajtó szenzációs hírekkel fogadta a ,.vörös kémek leleplezéséről", akik „hatalmukba akarják keríteni Amerikát“. Los Alamosban megkezdődött a hajtóvadászat az atomtitok után „kémke- dök“ ellen. Működni kezdett az Amerika- ellenes tevékenységet vizsgáló hírhedté vált bizottság, születőben volt a CIA. Az újságok tele vol:ak az Alaszkán folyó hadgyakorlatok képeivel, ahol nyilván az orosz télhez szoktatták a katonákat. Hatalmába kerített az a benyomás, hogy hiábavalóak voltak az elmúlt háború áldozatai. Szinte lehetetlen volt amerikai társaságba menni. Amint megjelentünk valahol, le támadtak minket, hogy valamennyien kommunisták vagyunk és nem érdemiünk mást, mint egy újabb háborút. Ebben a légkörben és az említett sikertelenségek után feleslegessé vált küldöttségünk további washingtoni tartózkodása. u SZÚ »87. VI. 19. szovjetunió új törvények készülnek Tavaly 2 milliónál több lakás épült a Szovjetunióban. A korábbiaknál nagyobb a területük, jobb, ésszerűbb a beosztásuk, s minőségük is jelentősen javult. A készülő lakbérreform éppen ezeket figyelembe véve fogja differenciálni az eddig lényegében egységes béreket. - A felvételen: Szibéria, Szvetlij település, ahol a Zeji vízerőmű építői laknak. (CSTK-felvétele). Május elején lépett életbe az egyéni munkát engedélyező törvény a Szovjetunióban, mely a törvényhozás átépítésének egyik megnyilvánulása. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa már a közeljövőben igyekszik megvalósítani a tervezett törvény- módosítások 80 százalékát, melyek jogilag megalapozzák a szovjet társadalomban most végbemenő változásokat. Még ebben az évben befejezik annak a törvényjavaslatnak az előkészítését, mely az ország legégetőbb kérdéseinek nyílt megvitatásáról szól. E törvény engedélyezi a helyi és országos jelentőségű kérdések gyakorlati megvitatását, lehetővé teszi a központi szervek és képviseleti testületek tevékenységének ellenőrzését. Befejeződött az új sajtó- törvény javaslatának előkészítése (tájékoztatási és sajtótörvény), mely törvényes keretek közé foglalja a széles körű tájékoztatás érvényesítését. Várhatóan erősíti az újságírók alkotó önállóságát, jelentősen elősegíti az információforrásokhoz való hozzájutást és szigorítja a valótlan tájékoztatást adó illetékes személyek felelősségre- vonását. Egész sor törvény irányul majd a szocialista önigazgatás rendszerében működő társadalmi szervezetek munkájának elmélyítésére. Elsősorban a problémák elhatárolásának kérdéseiről van szó, s ezt csak a végrehajtó szervek oldhatják meg, a társadalmi szervezetekkel karöltve. A Komszomol legutóbbi kongresszusán a küldöttek egy olyan törvény kidolgozására terjesztettek elő javaslatot, mely a szovjet ifjúság jogainak és kötelességeinek, valamint az ország politikai életében a rájuk váró feladatoknak az összességét tartalmazza. Elökészülöben vannak a polgári jogi védelem elmélyítésével kapcsolatos törvényjavaslatok is - elsősorban azon törvények, melyek a jogi védelmet biztosítják olyan esetekben, amikor a polgárok törvényes érdeke bizonyos hivatalnokok ténykedése folytán veszélyben forog. Az új törvények túlnyomó része a gazdasági mechanizmus tökéletesítésével foglalkozik, a már közzé tett, a szocialista vállalatról (egyesülésről) szóló törvény- javaslaton kívül készülnek a szovjet minisztériumok, állami bizottságok és ágazatközi egyesülések hatáskörét meghatározó törvények. A szociálpolitikában a nyugdíjrendszer módosítását tűzték ki célul, és várható a lakbérek differenciálásának bevezetése a lakások minősége szerint. (ő-f)
