Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-23 / 3. szám

Tátra. • Tátrai trolibusz 1904-ben Az első személyvonat az új kassa (KoSice)-bohumínl vasút­vonalon 1871. december 8-án ér­kezett meg Poprádra. Ez volt az első gépi közlekedési eszköz, amely magashegységünkhöz kö­zelebb hozta a világot. A kevésbé tehetős érdeklődők is könnyeb­ben és gyorsabban juthattak el ide s ennek köszönhetően a tátrai erdőkben rohamos ütemben szál­lodák, panziók, klimatikus szana­tóriumok épültek. A környéken pedig a szó mai értelmében fej­lődni kezdett a turizmus és az idegenforgalom. A Tátra-alji vasútállomásokról a hegyi telepü­lésekbe még sokáig lovaskocslk szállították az utasokat. A nyári és a téli fiakkerezés a környező fal­vak gazdagabb parasztjainak elő­nyős jövedelem-kiegészítést je­lentett s igy a későbbiekben szí­vósan tiltakoztak a tátrai tömeg- közlekedés megvalósításának minden elképzelése ellen. K özvetlenül Poprád villamosítását kö­vetően Viliam Krieger helybeli erö- műtulajdonos merész úttörő tettre szánta el magát. Poprád és Stary Smokovec (Ótátra- füred) között 1904 tavaszán ötszáz voltos trolivezetéket építtetett. Még ezt megelőző­en a drezdai C. Stoll cégtől három trolibuszt rendelt, egyenként 32 utas számára, 18-18 ülőhellyel. Ez újdonság volt, nem is beszél­ve arról, hogy előzetes tapasztalatok nélkül nem városban, hanem igényes terepen va­lósították meg a tervet. A vasabroncsos fakerekek a meredekebb emelkedőkkel fő­leg esős időben nehezen birkóztak meg s a trolik utasai a tátrai erdők szegélyénél megkönnyebbülve foglalták el helyüket a rájuk várakozó fiakkerekben. A trolijárat megszüntetésének azonban - két év eltel­tével - nem műszaki oka volt. Egyszerűen az, hogy erélyesen és hatásosan tiltakozott ellene egy Habsburg főhercegnő, akit egy ízben hintójának a trolitól megbokrosodott lovai kifordítottak az árokba. Ot évvel az ezredforduló előtt Tátralomni- cot (Tatranská Lomnica), az első magas­tátrai állami fürdőhelyet már saját vasútvo­nala kötötte rá a kassa-bohumíni vasútvo­nalra. Egy évvel rá pedig a hegyvonulat nyugati peremén a csorbái (Őtrba) állomás­ról ugyanezzel a vasútvonallal kötötte össze Csorbatót (étrbské Pleso) az új fogaskere­kű vasút. Nyugat-keleti irányban a tátrai gyógyfürdőket és turisztikai központokat fü­zérbe fűzte a fokozatosan tökéletesített közút, napjainkban a Szabadság-útja. Az első autó háromtagú személyzetével 1900. szeptember 28-án futott be Ótátrafüredre. Bécs közelében, a badeni Lesdorfer cég gyártotta és kormánykerekénél maga a gyártulajdonos váltakozott fögépészével. A hírlapok megírták, hogy ez a műszaki csoda nagyobb viszontagságok nélkül „a saját kerekein mozgott“. Ótátrafüredról azonban akkoriban még nem vezetett gép­kocsival járható út a többi tátrai település felé. S miután az osztrák motorosok hírét vették a tátraszéplaki (Tatranská Polianka) konyhaművészetnek, megismerése érde­kében fiakkert kellett bérelniük. A helyi közlekedést alapvetően a tátrai villamos vasút fokozatos megépítése oldot­ta meg. Különféle korszerűsítéseket köve­tően ez mind a mai napig a legfontosabb közlekedési vonal. Első szakasza 1908 de­cemberében készült el Poprád és .Ótátrafü- red között és végül a Csorbatót is bekötő szakasza 1912 augusztusában. Ótátrafü- redról a Tarajkára (Hrebienok) szintén 1908 végén kezdett közlekedni a siklóvonat. A villamos vasút az első világháború évei­ben nagyon rendszertelenül üzemelt, gyak­ran bonyolították le a forgalmat kocsikkal, illetve lóvontatta szánokkal. Évekkel ezelőtt a ma már nem élő Milan Micha! Harminc bratislavai építőművész mondotta el nekem az alábbi tréfás történetet. Az első világháború idején Újtátrafüre- den (Novy Smokovec) egy általa tervezett szanatórium épült. Mint már említettem, a villamos vasútban nemigen lehetett meg­bízni, ezért a fürdöigazgatóságnak táviratot küldött: JÚLIUS 26-ÁN 9 ÓRAKOR HAR­MINC ÉPÍTÉSZ ÉRKEZIK POPRÁDRA. STOP. AZ ÁLLOMÁSRA KOCSIT KÉ­RÜNK KÜLDENI. Az ügyintéző hivatalnok ezt úgy értelmezte, hogy a poprádi állomás­ra 30 építész számára kell kocsit küldeni. Az igazgatóságnak volt kettő, további nyolc fiakkert pedig lóhalálában a közeli két köz­ségből kerített. A poprádi vasútállomáson a gyorsból egy apró termetű férfi szállt ki kis kofferrel és az álmélkodó fiakkeresek cso­portjától megkérdezte, melyikük jött el Har­mincért. Kis ideig eltartott, amíg kölcsönö­sen felismerték a félreértést. Az építőmű­vész a legszebb kocsiba szállt, a többi fiakkeres pedig követte, hogy a fürdőben beinkasszálják bérüket. Nem sokkal a második világháború előtt a természetvédők szenvedélyes tiltakozása ellenére a Magas-Tátra további közlekedési attrakcióval „gazdagodott“. Tátralomnicból a Köpataki-völgybe (Skalnatá dolina) 1937- ben kezdett közlekedni a függővasút. Pá­lyáját három évvel később meghosszabbí­tották a 2632 méter magas Lomnici-csúcs- ra. A függóvasút hossza meghaladja a hat kilométert, a szintkülönbség 1710 méter. Paramétereit tekintve egészen 1958-ig megőrizte világelsőségét. Ekkor parancsol­ta maga mögé a francia Alpokban az Aiguielle du Midi csúcsra épített függóvasút. Ma már magashegységünk megközelíté­se nem megy kalandszámba. Poprádig az utat meggyorsította és kényelmesebbé tette a fő vasútvonal villamosítása, az úthálózat tökéletesítése, beleértve az autópálya egyes szakaszainak elkészülését is, vala­mint a korszerű tátrai repülőtér. Magában a Magas-Tátrában a köz- és vasúti hálóza­tot alapvetően átépítették az 1970. évi sívi­lágbajnokság előtt. A Csorbáról a Csorbató­hoz vezető, a harmincas években meg­szüntetett gőzhajtású fogaskerekű vasutat felújították korszerű villamosított formában. Főleg a síelők, de nemcsak ók, az attraktív Köpataki-völgybe az 1937 óta üzemelő régi függóvasút mellett új, többkabinos függő­vasúttal is eljuthatnak. A korszerűsített villa­mos vasútvonalon pedig nagyobb kapacitá­sú vagonokkal bonyolítják a forgalmat. Csakhogy éppen a sikeres sívilágbajnok­sággal kapcsolatos hírverés következtében jelentősen megnőtt a hazai és a külföldi látogatók száma a Magas-Tátrában. Jelen­leg a gépkocsiközlekedés sűrűsége olyan, hogy az ótátrafüredi fő útkereszteződésen a nyári csúcsidényben öt másodpercenként halad át egy gépkocsi. A levegő szennye­zettsége károsítja, sőt pusztítja a legforgal­masabb utak menti széles sávok növényze­tét. Ez, valamint a zajártalom csökkenti a környezet üdülési és gyógykezelési érté­két. Ezen túlmenően egyes felelőtlen moto­rosok megszegik a jogszabályokat, tiltott helyeken parkolnak, illetve a forgalom elől lezárt erdei utakra is bemerészkednek, ami­vel beláthatatlanul nagy kárt okoznak A helyzet orvoslására már megkezdődött nagy befogadóképességű parkolók építése a Tátrai Nemzeti Park határainak több pont­ján. Elkészülésük után maga a hegység jól működő, eléggé sűrű hálózatú és kapacitá­sát tekintve is megfelelő tömegközlekedési eszközzel lesz elérhető. Eleinte főleg autó­buszokkal, majd később környezetóvó ér­dekből trolibuszokkal számolnak. A villamos vasút legforgalmasabb szakaszán megkö­tözik a vágányokat, Tátralomnicból pedig a vonalat meghosszabbítják egészen az ún. Eurocampig, ahol rákötik a Poprádba veze­tő villamos vasútvonalra. A Lomnici-csúcs pedig új, nagyobb kapacitású függővasúttal lesz elérhető. IVAN BOHUÖ Utazás . á mK-wtm • Fogaskerekű vasút a Csorba­tóra - 1896-ban a Isi 0 B 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Boldogságra nincs idő A bácsi még nem botoz, de ha gyalog megy, már negyven méter után nekitá­maszkodik a kerítésnek. A dereka nyilall. „Biciklin Prágába is elmennék“ - túloz. A havat piszkálgatja az elsöpört járdán. Játszik. Az idővel, hogy elteljen. Mintha csak vonszolná, húzná az órákat, hogy estébe forduljon. Köszönésemre kiegyene­sedne, de szinte patkó alakúvá hajlították az évek, a kétkezi munka, a megtömött liszteszsákok súlya. A nagyítólencse alatt szilvanagyságúvá tágult szemekkel néz rám. Emeletes ikerház egyik lakásába tes­sékel maga előtt. Zavarban van: gumicsiz­mával mégsem léphet a szőnyegre, pedig az lenne az ínyére, azt szokta meg a régi házban. Itt szőnyeg van, új bútor, tisztaság. „Nem kell kormolni, a gáz melegít éjjel­nappal, nem kell újrarakni a kályhát, a sze­net cipelni, a hamut söpörni. Ezt értem meg öregségemre, micsoda jó világ!“ Mintha elégedett lenne. Csakhát a család! Három lánya közül az egyik külföldön él. Évek óta nem simította az arcát, mosolyát csak fény­képről ismeri. Az egyik fiú Ostrava környé­kén. „Az asszonynak fáj a lába, Bratislavá- ba járok vele orvoshoz. Nem mehetünk olyan messzire, pedig disznóölésbe hív­tak." Levélben. „Rég voltak itthon. Néha eljönnek búcsúra, karácsonyra nem. Nagy a távolság." Meg egy idő után behatároló­dik a szeretet. Idösávokkal meg távolságok­kal. És marad, ha marad, az illik őket meglátogatni. Másik fia a faluban él. Dolgozik, nem ér rá beszélgetni. Meg mit is mondhatna egy öregember? Autók, kirándulások, nem az ó világa, fordult a föld. Segíteni segítik egymást. A kert a gyerekeké, barackfákkal van beültetve. A bácsinak van ideje elmo­toszkálni benne, meg mindig is szerette a fű halálának illatát, a kasza harsogását, hát csinálja ma is. „Mondtam, hogy ültessék be a fák alját törpefűvel, mert görbe vagyok a kaszálásra, orromba száll a virágpor. S a fák se teremnek, nem jó a földjük. És más se terem meg. Azelőtt, amikor leszáza­lékoltak a lábam miatt, zöldséget termesz­tettem. A termést a fővárosba hordtam. Két- háromezer korona jött be évente. Több ment el a házra. Nagy ház. Havonta 300 korona a villany, 250 a gáz. Aztán hívtak éjjeliőrnek a malomba, ahol 40 évig dolgoz­tam. 18 éves koromtól. 1300 koronáért virrasztók minden második éjjel, és szom­bat, vasárnap is, ha rám kerül a sor. A bácsi nem említette, hogy az elszakadás, a helyét nem találás vitte volna vissza a régi munka­helyére. Sok pénzbe kerül a nagy ház fenntartása. Hívták vissza, kellett a pénz, hát ment. Csak a pénzért. Könnyebb, mint a kerti munka. „Éjjeliőrként csak ülök, hall­gatom a rádiót. Pihenek. Mert nappal te- szek-veszek, a fiatalok nem szeretnek dol­gozni." A bácsi vásárol a nagy családnak. A fele­sége főz, hogy kész legyen a vacsora, mire megjönnek a fiatalok a munkából a főváros­ból. Dehogy is panaszkodnak, szívesen csinálják, szívesen vigyáznak napközben az unokákra. A nagymosás, takarítás is a felesége dolga. Az emeleten három szo­ba, a földszinten a konyha, hosszú folyosó és a hatalmas ebédlő, ahová a modern bútort a két öreg vette. Még boldogok is lehetnének itt, de erre nincs idő. S a lányáék el akarnak menni, mert szerintük két csa­ládnak kicsi a lakás. Aztán, ha a bácsiék is elmúlnak, üresen marad, lehet majd osztoz­kodni. Kirándulni is volt a nyugdíjasklubbal, mert a faluban törődnek a nyugdíjasokkal. Minden évben összejönnek egyszer a mű­velődési házban. Ünnepélyesen kapnak pár szál virágot, és az emlékek zuhatagát. Volt munkatársai már elmentek, tüdejét is nyom­ja az irgalmatlan gazdagság, a búza fehér pora, de ettől még elélhet. Kártyázni is lehet a klubban, olyankor gazosodhat a kert, ki törődik vele. A családdal is utazhatna. A fe­lesége el is ment a Balatonhoz, de ö még nem nőtte ki a falut, a félig még nyitva hagyott sorsú múltját. Ennyi. Vége. Kikísér. Az erkély korlátjára támaszkodik. „Tessék bemenni, megfázik!“ Könnyekkel válaszol. TALLÓSI BÉLA 0 0 0 0 0 0 0 0 0­0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 » »»»■»-Ó-Ó-»"» » » 1987.1.2 (A korabeli % képeslapok s reprodukcióit if). Ivan Bohuí £ készítette) i f-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom