Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-12 / 23. szám
kJ szú 3 Hazánk nemzeti és nemzetiségi szociaiista összefogásának történelmi gyökerei Irta: Kiss József Szlovákia boldogulásáért címmel közölt cikksorozatot 50 évvel ezelőtt, 1937 június elején Csehszlovákia Kommunista Pártja szlovákiai vezetőségének népfrontszellemiségú lapja, a Slovenské zvesti. A vitainditás jegyében fogant kezdeményezéshez a párt korábban, Banská Bystricában megtartott szlovákiai konferenciája adta az ösztönzést. E tanácskozás résztvevői a fasiszta veszély elhárításának sürgető kérdéseit megtárgyalva Szlovákia népeinek fasizmus elleni felsorakoztatásával foglalkoztak. A figyelem előterébe került a szlovákiai reakciós erők befolyásának megtörésére, a szociális és nacionalista demagógia táptalajának felszámolására irányuló igyekezet. S ebben kulcsszerepet játszott az alávetett helyzetben levő szlovák nemzettel és az elnyomott nemzetiségekkel szembeni sérelmek orvoslásának szorgalmazása. Ez volt a szeparatista és irredenta törekvések igazi ellenszere, hogy azok ne nyithassanak utat a köztársaság egységének megbontásával és a polgári demokratikus rendszer aláásásával az ország területi épségét fenyegető hitleri terjeszkedés számára. PROGRAM ÉS NYILVÁNOSSÁG k A konferencia határozott programjavaslattal állt elő. Ehhez kapcsolódott az említett cikksorozat megindítása is. A küldöttek ugyanis Július Sefránek korabeli sajtótudósítása szerint csak fő vonalaiban, az elvi alapokat tekintve nyilvánítottak véleményt a Viliam Siroky irányításával kidolgozott programtervezetről, vagyis a jóváhagyással egyben felhatalmazást adtak a részletesebb kimunkálásra. A végleges formábaöntés feltehetően nagyban függött a belőle eredő intézkedések közvetlen, egész nemzeti és nemzetiségi közösségeken belüli visszhangjától. Erre utal a program szélesebb korú közzététele, brosúra formájában történt megjelentetése is. A szlovák és magyar nyelven napvilágot látott kiadvány a ma használatos fordítás szerint,, Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének ferve“-ként vált ismertté. A címlapon szereplő magyarázat arra hívja fel a figyelmet, hogy a dokumentum a konferencián elhangzott beszámoló szövegének végleges szerkesztéseként kerül az olvasó kezébe. A Slovenské zvesti hasábjain publikált, lényegében a programtervezet fő gondolatait ismertető írások minden bizonnyal e kristályosodási folyamat részeként kaptak szerepet. A Vladimir dementis sorozatindító cikke elé írt szerkesztőségi beharangozás azt ajánlja az olyasoknak akik nemcsak hívei, hanem elóharcosai is a népfront megteremtésének hogy az egyes közleményeket nyírják ki és őrizzék meg, számolva a szélesebb körű vita kibontakozásával. Ebből talán az is kiviláglik, hogy a szélesebb nyilvánosság a programmal a maga teljességében valóban csak később ismerkedhetett meg. Ellenkező esetben ugyanis zrszerkesztőség alighanem az önálló kiadványt is az olvasók figyelmébe ajánlotta volna. Talán az sem merő feltételezés, hogy ép ezidőtájt, a közvetlen reagálás rezgéshullámainak hatására pattant ki a brosúra megjelentetésének gondolata. Az mindenesetre tény, hogy már a konferencián elhangzott: a program a demokrácia valamennyi hívéhez szól. A sorozatot lezáró, 1937. június 15- én közölt cikk - szerzője ugyancsak Clementis volt - szerkesztőségi összefoglalója pedig a programnak közös akciók megszervezésére felszólító hatáskisugárzására hívta fel a figyelmet. Sajátos fokozatosság és kölcsönhatás jellemezte a neki szánt szerepet. Egyaránt volt eszköz, cél és jövőbe mutató távlat. Az elvek programmá ötvözése ugyanis elválaszthatatlanul összefonódott a tömegekkel való mindennapi kapcsolat elmélyítésével. Csakis így derülhetett fény arra, hogy a konkrét követelésekben is testet öltő programelvek miként szolgálják a nemzetek és nemzetiségek összefogását. A program népszerűsítése és fogadtatása révén tárult fel a benne rejlő mozgósító erő. S ennek kiaknázásával formálódott az a széles körű antifasiszta egység, mely rábírhatta a kormányzatot a programból fakadó legégetőbb nemzetiségi követelések teljesítésére. Ezek visszahatásként a kiterebélyesedö népfrontmozgalom népfrontkormányt juttatva hatalomra válhatott igazi szavatolójává a program tényleges valóra váltásának és fokozatos elmélyítésének. A polgári demokrácia keretei között mozgó reformtörekvések így indíthattak el egy olyan szerkezeti átalakulást, amely már túlmutatott az adott rendszer keretein. A program tehát összekapcsolta a konkrét, halasztást nem tűrő feladatokat a távlati lehetőségekkel. így hatása nem szűkíthető le az adott időszakra. Történelmi jelentőségének, hagyományerejének feltárása tágabb időkeretekbe ágyazódó összefüggésszálak érzékelését teszi szükségessé. A Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének terveként közzétett dokumentumot mind a történettudomány, mind pedig a szélesebb közgondolkodás a CSKP első átfogó nemzetiségi programjaként tartja nyilván. S nemritkán az a számonkérés is elhangzik, hogy miért csak épp ekkortájt - mintegy szubjektív akaratnak betudva - született meg, s léptek vele a csehszlovákiai kommunisták a politikai élet porondjára. Történelmietlen megközelítésre vallana e követelmények korábbi időszakokba történő visszavetítése, mely semmibe veszi a történelmi összefüggéseket. Pedig csak ezek feltárásával érthető meg, hogy a CSKP a nemzetiségi politika területén korábban miért nem rendelkezett átfogó programmal. A gazdasági válság éveiben a kommunista mozgalomnak a kapitalista uralom felszámolását célzó, közbeeső demokratikus szakaszok nélküli irányvétele a nemzetiségi kérdés rendezését a szocialista forradalom győzelme utáni időszakra halasztotta. A nemzetiségi elnyomás elleni részkövetelések kitűzése a kapitalizmus alapjait célba vevő közvetlen táma- dásbalendülést szolgálta. A polgári demokratikus rendszeren belüli átmeneti megoldások keresése így a kapitalizmus úgymond konzerválásának számított. Kihasználatlanok maradtak a nemzetiségi jogok bővítésének a polgári demokrácia adta lehetőségei. A fasizmussal szembeni népfrontpolitika, a polgári demokrácia védelmezése viszont az adott állapotokból kiinduló megoldások keresésére ösztönzött. Mindez együtt járt nemzeti és nemzetiségi közösségek érdekeinek, egész sor sajátos gazdasági, szociális, politikai és kulturális szükségletnek a figyelembevételével, kielégítésük közös kiindulópontjainak feltárásával. A cseh finánctöke uralma által előidézett egyenlőtlen fejlődés kiküszöbölése így vált átalakításokkal kiteljesedő perspektívává. ,,A Szlovákiában élő népek gazdasági, szociális és kulturális színvonalának felemelése érdekében mindenekelőtt az elmaradott Szlovákia és a fejlettebb cseh országrészek közötti különbségeket kell felszámolni..." - hangsúlyozta a dokumentum. AZ EGYENLŐTLENSÉG FELSZÁMOLÁSÁNAK ÚTJAI, MÓDJAI Ebben a tervben a kommunista párt a két országrész közötti kiegyenlítődés útját a gazdasági fejlődés átalakításában jelölte meg, s az elmaradottság leküzdésének alapvető feltételeként Szlovákia iparosítását tűzte ki fő feladatul. A védelmi célokat szolgáló beruházásokon túlmenően a szlovákiai nyersanyag-készletek és a munkaerő-források kihasználására, főleg a fafeldolgozásra épülő iparágak fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Az iparosítást Szlovákia általános felemelkedésének fő láncszemeként értelmezte. A kommunista párt az általános demokratizálódást is szem előtt tartva szabta meg a gazdasági elképzeléseket, hogy az iparosításból ne csak a munkáltatók és a bankok húzzanak hasznot. Megfelelő jogkörrel rendelkező és a munkásságnak is képviseletet biztosító külön szervek, intézmények létrehozásának előirányzásával igyekezett biztosítékokat teremteni a különbségek tényleges megszüntetésének elindítására. Ugyanilyen szempontoktól vezérelve lépett fel az agrárpolitika megváltoztatásáért. Új állami telekkönyvi hivatal létrehozását követelte a földreform következetes végrehajtása érdekében. A mezőgazdasági terméshozam műszaki feltételeiben mutatkozó elmaradottság gazdaságpolitikai okait pedig demokratikus úton választott mezőgazdasági kamara megteremtésével kívánta kiküszöbölni. A földosztás kérdésében a korábbi földreform-törvények végigvitelét szorgalmazva, célként a földbirtoklás felső határát 50 hektárban szabta meg. A terv kiindulópontként a nagyburzsoázia pozícióinak korlátozására irányult, s követelte a nemzetiségi viszálykodást szító irredenta nagybirtokosok és maradékbirtokosok földjének kisajátítását. A kisiparosok és -kereskedők számára az iparosításból származó előnyökön kívül adócsökkentést, hitelkedvezményt, rokkantsági és öregségi nyugdíjakat helyezett kilátásba. Az oktatásügy, a kultúra, a nyelvhasználat és a politikai intézményrendszer demokratizálását érintő intézkedések megszabása során a szlovák nemzet helyzetének rendezése szoros kölcsönhatást teremtve kapcsolódott a nemzetiségek problémájának megoldásához. A szovákiai, valamint a csehországi nép-, közép- és szakiskolai hálózat kiterjedtségében meglevő kiáltó különbségek megszüntetésének követelménye együtt járt a pedagógusképzés, a tudományos élet és a népművelés helyzetének javítását szolgáló intézkedések fogana- • -* tosításával. A te.v a bratislavai Komensky Egyetem kibővítését, szlovákiai műszaki főiskola alapjainak lerakását, az egyetemi kutatóhelyek mellett tudományos intézet kiépítését, népművelési központ létrehozását, a Szlovák Nemzeti Színháznak a szlovák kultúrát szolgáló átszervezését, állami galéria gondolatát tűzte napirendre. S mindez szorosan összefonódott a nemzetiségi oktatás- és művelődésügy égető gondjainak figyelembevételével. A magyar iskolák helyzetével kapcsolatban a terv megállapította, hogy ,,... magán viseli az elnemzetlenítést célzó, demokráciával ellenkező törekvések nyomait..." és kiállt az általános műveltséget nyújtó magyar iskolahálózat nemzetiségi arányszámnak megfelelő bővítése mellett. Rámutatott a sarlósok által korábban már követelt magyar tanszék létrehozásának fontosságára, továbbá bratislavai székhellyel magyar és német nyelvű állandó színház szükségességére is. A terv demokratikus nyelvtörvényt sürgetett, hogy .. minden magyar német, ukrán és lengyel a hivatalos érintkezésben és a bíróság előtt használhassa anyanyelvét, s hogy a hatóságok is így válaszoljanak beadványaikra. “ A kölcsönös türelmesség, bizalom és együvétartozás jegyében foglalt állást a többnyelvű feliratok mellett. A nemzetiségi súrlódás kiküszöbölésének rendkívül fontos terepeként értékelte a szlovákiai hivatalnoki állások nemzetiségi arányszám szerinti, egyúttal a közigazgazgatás demokratizálását is jelentő betöltését. Ehhez kapcsolódott a fasiszta elemek államapparátusból való kirekesztésének követelése. A kommunista párt síkraszállt a szlovákiai képviselőtestületek jogkörének kibövitéséért. Ennek programbavételével a fentről kinevezett elöljáróknak, járásfőnököknek és falusi jegyzőknek a képviselőtestületek feletti uralmát igyekezett megtörni. Ez a fejezet is érintette a magyar kisebbség helyzetét. A kommunista párt az Országos Hivatal mellett működő, a magyar lakosság ügyeit vizsgáló nyelvi szekciók (alosztályok) létesítését, valamint a Hivatal fontosabb osztályain a magyar ügyekkel megbízott referensek felvételének rendszeresítését sürgette. A nemzetiségi kérdés demokratikus megoldását, a polgári demokrácia adta lehetőségek kihasználását szorgalmazó terv az államjogi rendezés kérdését nem vetette fel. S ennek okai, ahogy ezt a szakirodalom tanúsítja, a fasizmus elleni összefogás bonyolult feltételeinek szem előtt tartásában gyökereznek. ___________________________________________________í ______________ A kommunista párt a népfrontpolitika idején abba a helyzetbe került, hogy az államjogi rendezésnek akárcsak autonómia formájában történő hangoztatásával a félrevezetés eszközeinek birtokába juttatja a kormánypártokat. A szlovák nemzet önállóságát tagadó, „csehoszlovakista" ideológia széles körű csehországi befolyása erősen valószínűvé tette a demokratikus tartalmú államjogi rendezés és a l'udákok szeparatizmusa közötti lényegi különbség elhományosítását. Ugyanakkor a korabeli viszonyok vizsgálata arra is fényt vet, hogy a CSKP szlovákiai vezetősége, de a szlovákiai kommunisták egész tábora számára az államjogi rendezés nem tűnt - a súlyos gazdasági és szociális problémák közepette - elsőrendű fontosságúnak. S a kellő következtetés levonását nyilván korábbi beidegződések is gátolták. A polgári demokratikus pártok elutasították a köztársaság védelmének kommunista koncepcióját abban a rövidlátó meggyőződésben, hogy az ország épsége az adott viszonyok fenntartásával is megóvható. A szocialista pártok vezetősége elzárkózott a kommunistákkal való együttműködéstől. Ilyen helyzetben a kormány vajmi keveset tett a kommunisták által nyilvánosságra hozott nemzetiségi programkövetelések teljesítése érdekében. A l'ommunisták kezdetben maguk sem becsülték fel kellő következetességgel a tervre háruló szerepet. Népszerűsítése az említett cikksorozat lezárulásával, 1937 június közepén egy időre alábbhagyott. A párt magyar nyelvű népfrontszellemiségú lapja, a Magyar Nap előnyben részesítette - feltehetően a középrétegeknek a csehszlovákiai magyar lakosságon belüli súlyát érzékelve - a tervben szereplő részköveteléseket, azok helyi viszonyokra alkalmazott népszerűsítését. A terv az események viharos sodrában minden akarat ellenére sem tölthette be erőviszonyokat módosító szerepét. Nem alakult ki az a széles körű antifasiszta egység, mely gátat vethetett volna annak, hogy a csehszlovákiai nemzetiségi mozgalmakat átmenetileg kisajátítsa a reakció, a fas'szta térhódítás szálláscsinálójává válva. Az objektív követelményeket tekintve tehát a CSKP komplex nemzetiségi programja valóban megkésve érkezett. Jelentősége azonban túlmutat az adott időszak keretein A fasiszta rémuralom és annak felszámolása által teremtett helyzet éles fordulatai talán némileg feledtetik azt a tényt, hogy a csehszlovákiai kommunisták már a fasiszta agresszió veszélyének drámai fokozódása idején eljutottak a cseh és a szlovák nemzet, valamint a csehszlovákiai nemzetiségek viszonyának a reális helyzetet figyelembe vevő tisztázásáig. Klement Gottwald 1938 júliusában, a CÖKP szlovákiai vezetőségének Kassán (Koáice) lezajlott kibővített ülésén megfogalmazta és kifejtette a csehek és szlovákok nemzeti-politikai közösségének koncepcióját. Ez a két nemzet önállóságának, egyenjogúságának, állami együvétartozásának az államjogi rendezést is lehetővé tevő értelmezésén alapult. S együtt járt a két nemzet és a nemzetiségek együttélésének olyan alapokra helyezésével, mely a nemzetek közös feladatává tette a nemzetiségi jogok biztosítását. Mindez csíráiban már a tervben is megtalálható. ,,A nemzetiségi kiegyezés eme alapjainak megteremtéséért folyó harc a szlovák nemzet legsajátabb érdeke... E harc folyamán kell, hogy bizonyítsa a szlovák nemzet - ha számbelileg kicsi is -, hogy képes nagy ideálokért sikraszállni“ - irta a már említett vitazáró cikkben Vladimir dementis. A szocialista építés csehszlovákiai kibontakozását követően a terv főként a leszűkítve értelmezett szocialista iparosítás eszmei előfutára lett. A nemzetiségi kérdés szocialista alapokon nyugvó államjogi rendezésének betetőzése, a szocialista föderáció megteremtése azonban kitágította hagyományerejének hatósugarát. Hazánk nemzetei és nemzetiségei fejlődésének és közeledésének egymást erősítő folyamata talál benne történelmi gyökérszálakra. A terv fejlődéstendenciákat megragadó gondolati felépítése az adott helyzet és a távlatok gjórelenditő összekapcsolásához nyújt ösztönző erőt. 37. VI. 12. i 1 \
