Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
Kínai útijegyzetek I az as iuI is p it. IS elf' me N em lehet valamiféle meghatottság nélkül taposni a Nagy Fal köveit. Múltban, nagyságban, hírnévben talán csak az egyiptomi piramisok állíthatók e hatezer kilométer hosszú erőd ítmény rendszer mellé, amelynek kiépítését még az i. e. V. században, a Csou-dinasztia idején kezdték meg. Csakhogy a 6-7 méter magas, 5-6 méter széles, bástyákkal meg-megsza- kított végtelen fal - legalább is itt, Peking közelében, Pataiingnál, de azt hiszem, másutt is - meredek hegyoldalakra kaptat fel. Néha már olyan szögben, hogy az erős emelkedő sem elegendő - ilyenkor a fal tetején vezető úton lépcsősor következik, méghozzá izomfárasztóan magas lépcsőkkel. Egyszóval nemcsak megostromolni lehetett nehéz ezt a falrendszert, amely Kínát északról a barbároktól védte, a külső világtól elzárta, hanem még haladni sem könnyű rajta. „MEGMÁSZTAM A NAGY FALAT“ De lehetséges, hogy ez csak a magamfajta elkényelmesedett, középkorú európaiSOK EMBER - SOK TERMÉK Azt hiszem, az átlagos életkor növekedésén, a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésén és más demográfiai tényezőkön kívül ebben nem kis szerepe van annak is, hogy az évtized elejére, a reformok bevezetése óta ismét viszonylag gyorsan emelkedik az életszínvonal Kínában. Néhány esztendeje jelentkezik ugyan infláció, mindamellett a bérek, jövedelmek egyelőre gyorsabban nőnek, mint az árak. A gabonatermelés lépést tart a lakosság számának emelkedésével (az idén egyébként ismét rekordtermést várnak): mindenkinek jut rizs, étolaj, zöldség, s - ha jóval kisebb mértékben is - hal és hús szintén. Kínai tartózkodásom második napján végigjártam a pekingi „főutca“, a Vangfucsing üzleteit, s megfordultam a sanghají áruházakban, a kantoni piacon, benéztem egy járási székhely árudáiba is. Meg merem kockáztatni, hogy legfeljebb három-négy olyan szocialista országot ismerek, ahol akár élemiszerböl, akár iparcikkekből na- gyob lenne az áruválaszték, mint Kínában. Tévedés ne essék: a bérek, s különösen n írö r. VI. 5. nak, meg a természetesen itt is nagy számban fellelhető koros amerikai turistahölgyeknek esik nehezükre, nem is szólva arról a meglehetősen testes nyugatnémet úrról, aki percenként kapja le itt vásárolt, ellenzés, ötágú csillaggal ellátott, vörösgárdista sapkáját és törölgeti az izzadságot húsos arcáról, homlokáról. A Pekingböl és Kína más vidékeiről érkezett fiatalok valósággal száguldoznak fel és le a lépcsőkön, közben fagylaltot nyalogatnak, sűrűn fényképezik egymást, vagy éppenséggel ügyet sem vetve a tömegre, kéz a kézben anda- lognak a két és félezer esztendős „műtárgy" gerincén. A fiúkról egykettőre lekerül a nyakkendő - ha egyáltalán volt rajtuk -, a lányoknak nehezebb: a magassarkú cipő ugyanis nem túlságosan alkalmas a Nagy Falon való sétára, ám mezítláb sem boldogulnak. A hazai és külföldi látogatók közül máris sokan felhúzták a negyedórája vásárolt Megmásztam a Nagy Falat feliratú pólóinget, amelyet a képeslapok, helyi ajándék- tárgyak és a kóla mellett ugyanolyan természetességgel árusítanak az autóbuszparkoló körüli bódékban, pavilonokban, mint ahogyan azt, mondjuk, a londoni Tower vagy az amerikai Niagara vízesés közelében teszik a hasonló suovenirokkal. Szinte jelképesnek érzem, hogy éppen itt, a hajdani el- és bezárkózás szimbólumának számító Nagy Falon látom a kínai turisták áradata közepette ezt a töméntelen külföldi látogatót is. Igaz, a nyolc esztendeje meghirdetett külföld felé nyitás, a nyitottság politikája elsősorban gazdasági orientációt jelent, s a külföldi tőke bevonását vegyesvállalatokba, japán, amerikai és szovjet technika vásárlását és átvételét, évről évre sok ezer kínai diák kiküldetését az Egyesült Államok egyetemeire, külföldi professzorok meghívását a hazai főiskolákra, az angol nyelv széles körű oktatását, népszerűsítését a tévében, sőt, bizonyos értelemben a külpolitikai irányvonalét is... Mégis, a négy- és ötcsillagos szállodák megnyitása a kínai városokban, a növekvő számú külföldi látogató gyűlölettől és hajbókolástól egyaránt mentes fogadása tucatnyi városban, tartományban - ez is elárul egyet és mást a mai Kínáról. És természetesen az is, hogy a déli és az északnyugati tartományok lakosságának szintén módja van arra, hogy tavaszi szabadsága idején turistaként elutazzék a fővárosba, felkeresse a képekről, filmekből, tévéből oly jól ismert Tienanmen teret, ahol 1949-ben Mao Ce-tung bejelentette a Kínai Népköztársaság kikiáltását, hogy ellátogasson a császárok hajdani téli és nyári palotáiba, az Ég Templomába, az Illatos hegyre, a gyönyörű parkokba. Mindezeken a helyeken elképzelhetetlen tömeg hullámzik, a látogató már-már fizikai valóságban érzékeli, hogy több mint egymil- liárd lakosú ország fővárosában jár. A lakosság számának növekedését egyébként gazdasági és másfajta intézkedésekkel, erélyes nevelómunkával igyekeznek visz- szafogni. Az egy család - egy gyermek gyakorlatát azonban eddig nem sikerült teljesen valóra váltani. Az 1974-ben meghirdetett családtervezési program azt irányozta elő, hogy 2000-re a lakosság száma ne haladja meg az 1 milliárd 200 milliót. Ma már valószínű, hogy a következő évtized végére ennél jóval többen lesznek. a parasztok túlnyomó többségének jövedelme alacsonyabb - sokkal alacsonyabb! - mint pl. Csehszlovákiában, tehát a kirakatokban látható cipók, ruhák, japán gyártmányú vagy japán licenc alapján készült kínai fényképezőgépek, órák, számító- és mosógépek sokkal kevesebb ember számára és sokkal ritkábban elérhetők, mint a közepesen fejlett országokban. Mindamellett tény, hogy kaphatók és hogy hiánycikknek ma Kínában a japán gyártmányú motorkerékpár és színes televízió számít. A négy csatornán műsort sugárzó pekingi televízió rámenős, mondhatnám amerikai ízű reklámjai a többi között mosogatógépet, ventillátort, sampont, bútort kínálnak a nagyközönségnek. A kép persze nagyon ellentmondásos. Például Pekingben, vagy a világ második legnépesebb városában, Sanghajban, ahol állítólag négy-öt négyzetméter lakóterület jut egy lakosra, az emberek jelentős része ma is a szűk sikátorok kétségbeejtöen lepusztult viskóiban él, nem ritkán ijesztő hullámlemez-tákolmányokban. A tévé-antenna azonban többnyire még ezeken is megtalálható. Emellett százával, ezrével láthatók 20-24 emeletes, az utóbbi években épült, építészetileg tetszetős, valóban korszerű toronyházak is. Kantonban talán még inkább, mint Pekingben vagy Sanghajban. A REFORMOK ÚTJÁN A vadonatúj gyorsforgalmi utakban, felhőkarcolókban gazdag déli nagyváros, Kanton sikereinek egyik fő oka minden bizonnyal az, hogy ott előbb kezdték el a reformokat, mint Kína más részein. A hatvanas és a hetvenes évek nagy zűrzavarát, az úgynevezett kulturális forradalmat, majd az azt lezáró rendcsinálást követően 1978 végén, a Kínai Kommunista Párt XI. Központi Bizottságának 3. ülésén hirdették meg azokat a reformokat, amelyekkel alapvetően új szakasz nyílt a kínai társadalom életében. A gazdasági reformmal kezdték (előbb falun, tehát a mezőgazdaságban, majd néhány év múlva városon, vagyis az iparban, a bankrendszerben, a bel- és külkereskedelemben is) és mostanában van kibontakozóban a politikai intézményrendszer reformja. Az utóbbinak a részleteit azonban minden bizonnyal csak a Kínai Kommunista Párt idén szeptemberben összeülő XIII. kongresszusa fogja kimunkálni. A reformok útján való körültekintő, óvatos, bár kétségtelenül következetes haladás során a kínai vezetők alaposan körülnéznek és figyelmesen tanulmányozzák más szocialista országok gazdasági reformjainak eredményeit, de talán méginkáb az akadályait, egyes hátrányos következményeit.- Fontosnak tartjuk és vizsgáljuk a keleteurópai szocialista országok reformjai során elért eredményeket - ezzel kezdte a beszélgetést Li Jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága propaganda-főosztályának helyettes vezetője. Emlékeztetett arra, hogy Kína és az említett országok pártjai között 1983-ra helyreálltak bizonyos kapcsolatok, s most már egészen magas szintűek. Valóban, az elmúlt időszakban látogatott el Kínába Erich Honecker, Wojciech Jaruzelski, Todor Zsivkov és több más testvérpárt magas rangú vezetője. Éppen ottjár- tamkor tárgyalt Pekingben, s keresett fel más kínai városokat is Lubomir Strougal szövetségi kormányfő. Ezeknek a látogatásoknak kínai részről igen nagy figyelmet szenteltek. Lubomir Strougal és Csao Ce-jang megbízott pártfőtitkár, kormányfő találkozójáról az első oldalon, hat hasábos címmel számolt be a Pekingben - s egyidejűleg Kína és a külföld hat másik városában is - megjelenő angol nyelvű China Daily. Az újság idézte a prágai vendég szavait arról, hogy ,.semmi sem állhat kapcsolataink fejlesztésének útjában“, továbbá arról, hogy a két ország meg fogja osztani egymással a szocializmus építése és a reformok megvalósítása terén szerzett tapasztalatait. Beszélgetésünk során Li Jang komoly és jelentős eseményként jellemezte Csao Ce- jang júniusi kelet-európai útját. A kínai gazdasági reform lényegéről szólva Li Jang elmondotta, hogy bevezették a piacgazdálkodást, ám ez nem azonos a tőkés piacgazdálkodással, hanem a terv- és a piacgazdálkodás összekapcsolását célozza. Központi tervutasítás, nyersanyagellátás csak néhány kulcságazatban maradt fenn (ott is csak részben), az üzemek egyébként a piacból élnek, maguk ruháznak be (bankkölcsönöket is igénybe véve) és piacra termelnek. Falun és városon helyet kapott a részben magántermelés, a vállalatoknál széthúzták a bérskálát, differenciáltabbakká tették a fizetéseket. Korlátozták a központi irányítást, sokkal nagyobb szerepet kaptak a helyi szervek. A pozitívumokon - a termelés viszonylag gyors felfutásán, az életszínvonal emelkedésén kívül - ez gondokat is okozott. Az iparban bizonyos túlfűtöttség jelentkezett; szép számmal akadt nem kifizetődő, fölösleges helyi, sót központi beruházás is; hoztak be olyan berendezéseket, amelyeket - részben a szakértelem hiánya miatt - nem tudtak megfelelően kihasználni; az importban a szükségesnél sokkal nagyobb volt a fogyasztási cikkek részesedése. (Jellem• Turisták az ősi Nagy Falon zó apróság: az újonnan beszerzett pekingi taxik között vannak japán, nyugatnémet, svéd, francia márkájúak - nehéz lesz győzni alkatrésszel!) Egyszóval anélkül, hogy a reform folytatását vagy a külföld felé való nyitást bárki is megkérdőjelezné, a túlzásokat, a vadhajtásokat menet közben igyekeznek lenyesegetni. Arra a kérdésre, hogy van-e Kínában vita a reform folytatása körül, több beszélgetőpartnerünk is azt felelte: van, de ez csak a reform ütemére, a prioritásokra vonatkozik, vagyis arra, hogy mire helyezzenek nagyobb hangsúlyt. Valószínűleg ez áll a politikai reformra is, amely a többi között a párt- és állami funkciók szétválasztását, a parlamenti rendszer, általában a közigazgatás további demokratizálását, decentralizálását, a törvényesség megszilárdítását, a káderek rotációját célozza. Nem a politikai reform következménye, de az idők jele, hogy az Országos Népi Gyűlésben - a parlamentben - legutóbb két lényeges törvényjavaslatot nem fogadtak el, illetve elhalasztották a döntést. Ez persze nem holmi ellenzéki fellépés eredménye volt. Mindenütt hangsúlyozták, hogy a politikai reformnak a négy ismert alapelv talaján kell megvalósulnia. Ezek (némi egyszerűsítéssel): a szocializmus útján járás, a párt vezető szerepe, a népi demokratikus diktatúra és a marxizmus-leninizmus elveihez, Mao tanításaihoz való ragaszkodás. Az a néhány értelmiségi, akit az év elején kizártak a Kínai Kommunista Pártból, továbbá az elmúlt téli pekingi, sanghaji, kantoni diáktüntetések résztvevőinek egy csoportja ezeket az elveket tagadta. A burzsoá liberalizmus elleni harcot - hallottuk Kínában több ízben is - csupán a pártra korlátozzák. Vagyis nem akarnak belőle általános kampányt csinálni, de a pártban levonják a megfelelő következtetéseket, ha úgy látják, hogy nem megfelelő a fellépés eme irányzattal szemben. Úgy tűnik, az idén januárban ezzel függött össze Hu Jao-pangnak, a párt formailag első, ténylegesen második emberének leváltása is a központi bizottság főtitkári posztjáról. KULCSÁR ISTVÁN • A lakásgondok megoldása még mindig komoly problémákat okoz, annak ellenére, hogy az utóbbi időben nagy figyelmet szentelnek a lakásépítésnek. Szinte minden városban intenzív építés folyik. A képen: Santung tartományban Tienan város modern központja. (Foto: a szerző és CSTK)
