Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-23 / 3. szám
Igényesek a pártalapszervezeti taggyűlések? Megoldják a munkahelyi problémákat? Egyesítik a kongresszusi irányvonal megvalósítását célzó törekvéseket? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a bfezovái Határőrség Bányavállalatot. A vállalat már egy évtized óta folyamatosan teljesíti tervét, sót rendszerint többet is termel, mint amennyi az előirányzat. Radomir Pokludától, az üzemi pártbizottság elnökétől először azt kérdeztük: nem vezetnek-e önelégültséghez az állandó sikerek.- Előfordul, hogy ilyesmire csábítanak egyeseket, de ez nem jellemző. A sikerek évről évre nagyobb erőkifejtésekből születnek, újabb tartalékok feltárásával, következetesebb pártmunkával és a kommunistáknak az egyes munkahelyekre történő jobb elosztásával. Most nyílik egy új bányánk, a Marié Majerová Bányaüzem. Ügyelünk arra, hogy a modern gépek mellé a legjobb szakemberek kerüljenek. Pártfeladat is kötelezi őket a jó munkára.- Ha egy üzemben teljesítik a tervet, az alkalmazottak általában felveszik a prémiumot, s utána kevesen fognak hozzá a többi, a terméssel össze nem függő probléma megoldásához.- A mi taggyűléseink ilyenkor nem veszítenek igényességeikből és nyíltságukból. Dolgozóink nem szoktak rébuszokban beszélni. A pártgyűléseket nem a statisztika kedvéért tartjuk. Egy ilyen összejövetelnek csak akkor van értelme, ha utána valami megváltozik: ha összehangolja a teendőket, kijelöli, mit kinek kell elvégeznie, hogy a határozat ne maradjon papíron. A XVII. kongresszus után, amikor arról tanácskoztunk, min, hogyan lehetne javítani, a határozatok még konkrétabbá tételét és a kommunistáknak a vitába való még nagyobb mértékű bevonását jelöltük meq célként.- Ez azt jelenti, hogy kevés a vita?- Miért? Éppen ellenkezőleg! Az embereket érdeklik a termelési eredmények, és ha valami nem világos számukra, rögtön szólnak, s őszintén megmondják mit gondolnak. Stanislav Böbék például, aki az osztályozóban dolgozik művezetőként, nem túri el a rendetlenséget. Nincs olyan gyűlés, amelyen fel ne szólalna, és ne bírálná névre szólóan a hibákat. Persze nem sértő szándékkal, s megmondja, nézete szerint hogyan lehetne javítani a helyzeten. Ugyanezt elmondhatom a Michal Bányaüzemben dolgozó Josef Novákról. Szemébe meri bárkinek mondani az igazságot, ha az kellemetlen is. Több ilyen hozzászólásra lenne szükség.- Ez azonban a taggyűlések előkészítésének a javítását jelenti.- Itt valóbém még nagy tartalékaink vannak, főleg a pártgyúlések előkészítését illetően. Ebbe a lehető legtöbb kommunistát kellene bevonni, s figyelembe venni nézeteiket, felhasználni ötleteiket. Ha gazdasági vezető tart összefoglalót, beszámolóját előzőleg mindig megbeszéli az üzemi pártbizottság tagjaival. A bizottság ugyanis már előzőleg értékelte az eredményeket, és kialakította saját nézetét, amely szervezetünk gazdasági bizottságának az elemzésén alapul. A beszámoló tehát mindig a pártbizottság értékelési szempontjait tükrözi, nem pedig a gazdasági vezető értékelését tartalmazza, még ha csak tájékoztatóról vem is szó. A taggyűléseken jelenleg a téllel összefüggő problémákkal foglalkozunk. A Dukla Bányaüzem alapszervezete a megbeszélések során a legapróbb részletekig elemzi a helyzetet és megteszi a szükséges intézkedéseket. A pártszervezet elnöke Mi- loslav Rabifiák munkás.- Gondolom, lehet javítani a taggyűléseken való előterjesztésre szánt beszámolókon is. Ez közvetlenül az illető szervezet bizottságától függ.- Igen. Arra törekszünk, hogy a bizottság jó munkát végezzen. Minden tagját felelőssé tettük a pártmunka egy-egy szúkebb területéért, hogy semmit se bízzunk a véletlenre. Nemrég például érezhető volt, hogy az egyik fejtési részleg - amely ráadásul a vállalaton belül a legnagyobb - pártszervezetének bizottsága lebecsüli a taggyűlések előkészítésének fontosságát. Egyébként is rosszul dolgozott. Az okok feltárása és személycserék után több hónapon keresztül figyeltük a szervezet munkáját, és segítettünk, ahol tudtunk. Az eredmény nem is maradt el. Az új bizottság, élén Jan Glauninger munkással, a hibákból tanultakra alapozva végzi tevékenységét.- Mit kell tenni ön szerint, hogy a pártalapszervezeti taggyűlések színvonala tovább emelkedjék?- Először is meg kell szabadulni egyes régi, rossz beidegződésektől. El kell hagyni a beszámolók előtt a hosszas bevezetőket, amelyekkel amúgy sem sikerül megoldani a világproblémákat. Ehelyett az időt a belső problémákra kell fordítani. A gazdasági feladatok néha háttérbe szorítják a párt belső életének kérdéseit. Ez visszaüt. Többet kell foglalkoznunk a pártalapszabályzat megtartásának, a tagállomány minőségének és a kommunista erkölcsi profiljának a problémájával, valamint az egyénnek a kollektíva tagjai, főleg a fiatalok nevelésében való részvételével. A jelentések egyes megállapításainak és a határozati javaslatoknak az elfogadásuk előtt a pártcsoportokban való megvitatására nem mindenütt kerül sor. Ha tovább akarjuk emelni a taggyűlések színvonalát, ebben az irányban javítani kell a pártmunkát. Sokat lehetne beszélni a határozatok megvalósításának a kérdéséről. Általában mindenki felemeli a kezét, ha szavazásra kerül sor, tehát mindenki mellettük szavaz. De nem mindenki segít teljesítésükben. A probléma összefügg a megvalósítás ellenőrzésének a kérdésével. Ügyelünk, nehogy megtörténjék, hogy új határozatot hozunk ahelyett, hogy a régebbinek, amely ugyanarra a dologra vonatkozott, a megvalósítását ellenőriznénk. Igyekszünk elérni, hogy a pártalapszervezeti taggyűlések ne csupán az elnököt, a bizottságot vagy az illető termelési részleg vezetőjét tegyék felelőssé mindenért, hanem a feladatokat egyenlően osszák szét a tagok között. A szervezet többségében a határozatok teljesítésének az ellenőrzése szerves része a taggyűlésnek. Sőt néha nagy viták is folynak róla, és egyes felszólalóknak bizony nehéz megfelelő választ adni.- Mire gondol?- A brikettkészítő üzemben az emberek újra és újra megkérdezik, miért nem gyártjuk azt a szénporkészítményt, amely előállításának a technológiáját mi magunk dolgoztuk ki. Ha azt használnák fűtésre, kiválóan pótolná a pakurát, és sokkal gazdaságosabb lenne az alkalmazása. A dolgozóknak nem mindegy, mennyit kell egy-egy jó ötlet megvalósítására várniuk. Általában eleget hallanak a hatékonyságról, aztán pedig munkahelyükön a saját szemükkel látják, mi lesz a sorsa némelyik újításnak. De térjünk vissza még egy percre a tartalékokhoz! A már igen elterjedt önelszámolási rendszernek köszönhetően vállalatunknál a dolgozók jól keresnek. Megtörténik, hogy a kezdeményezést nekünk kell fékeznünk.. Ilyenkor aztán letörnek, és a közösség tagjainak a hangulata a pártszervezetre is befolyással van. Olyan esetekről beszélek, amikor a népgazdaság számára az egyik termék gyártása egy bizonyos ideig kevésbé fontos, mint a másiké. Ezek akár egy vállalaton belül előállított termékek is lehetnek. Dolgozóinknak elmagyaráztuk, hogy igyekezetüket sohasem fogjuk gátolni: hisz minden siker ettől függ. De meg kell érteniük - és ezt igyekszünk elérni a pártalap- szervezetek esetében is hogy az első a társadalmi érdek. A taggyűlést a szervezetek többsége olyan fórumnak tartja, ahol a jó ügy érdekében néha a súrlódás veszélyétől sem szabad visszariadni. És távozáskor a tagoknak világos képük kell, hogy legyen arról, mit akarnak elérni, megváltoztatni, s kinek mit kell tennie a határozat megvalósításáért. Ez látszólag egyszerű, a valóságban azonban eléggé bonyolult. VÁCLAV PERGL Gépjavító műhelyben A pártalapszervezet gazdaságpolitikai tevékenységéről A tél közepén járunk, hó fedi a tájat, fagyos a barázda. A domboldalak és a befagyott tavak a szánkózó, korcsolyázó gyerekek zsibongásától hangos. A felnőttek között viszont sokaknak már most is a tavaszvárás jegyében telnek napjaik. Közéjük tartoznak a mezőgazdasági üzemek gépjavítói és persze a javítások irányításáért felelős vezetők is, mint például László Zsigmond, a padányi (Padáó) Cseh Nép Májusi Felkelése Efsz fógépesítöje.- A téli gépjavításokra részletes ütemtervet dolgoztunk ki - kezdte tájékoztatását. - Pontosan meghatároztuk, hogy az egyes gépeken és talajmegmunkáló eszközökön mikorra kell elvégeznünk a téli nagyjavítást. - Ha ezt az ütemtervet betartjuk, akkor egy esetleges korai kitavaszodás sem érhet bennünket felkészületlenül.- Jelenleg mi a helyzet?- Kiesések és késés nélkül dolgozunk, de az igazsághoz tartozik, hogy azokat a gépeket, amelyek nagyjavításához nincs alkatrészünk és az elhasználódottat sem tudjuk felújítani, illetve magunk készítette alkatrésszel helyettesíteni, eleve későbbre hagytuk.- A régi probléma tehát továbbra is fennáll?- Sajnos igen. Ha tudunk, fáradságot és többletmunkát nem sajnálva segítünk az alkatrészgondokon. Sokszor azonban az esztergapad, a marógép, de a gépjavítók és a műhelymester találékonysága se segít - mondta a fógépesító, miközben bemutatta Mazűr Domonkos mestert, aki az elhasználódott alkatrészek megfelelő átalakításából a leginkább kiveszi részét.- A legtöbb munkát az elkopott vagy eltörött hajtótengelyek adják - mutatta az egyik, már teljesen kész darabot. - Ahol elkopott, ott ráhegesztettem, majd simára csiszoltam. A marógép e mélyedések elkészítéséhez kell. Ez pedig egy eltörött tengely volt - vette kezébe azt, amelyikkel érkezésünkkor volt elfoglalva. - Még megmunkálom az esztergapadon, és egy hiánnyal kevesebb lesz. Nem véletlenül a gépjavító-műhelyt kerestük fel a padányi szövetkezetben. Már egy korábbi kimutatás is tanúsította, hogy az előző években az elhasználódott alkatrészek felújításával több tízezer koronát takarítottak meg.- A tavalyi elszámolás a vártnál is jobb - újságolja a fógé- pesítö, újabb kimutatást téve az asztalra. - Igaz, az éves eredményi a számítógép-központtól még nem kaptuk meg, csak december 12-ig van meg a kimutatás. E szerint pótalkatrészekre a tervezett 732 ezer korona helyet 479 ezer koronát költöttünk. Az év hátralevő részében 150 ezer koronánál aligha adtunk ki többet, így a megtakarítás valóban jelentős.- Ennyire igyekeztek, vagy ilyen nagy volt az alkatrész- hiány?- Is, is. Sok pótalkatrészt nem kaptunk meg, igy pénzünk is kevesebb fogyott. A gépek ennek ellenére üzemképesek voltak, hiszen éves tervét a növénytermesztés és az állattenyésztés is teljesítette. Mindez az alkatrész-felújítás hasznosságát bizonyítja. A baj ott kezdődik, ha kényszerből olyan alkatrészt is fel kell újítanunk, amelyik erre majdhogynem alkalmatlan. Az ilyen alkatrész az eredetihez viszonyítva csak töredékidót bír ki. Dolgozóink mégis vállalják a többletmunkát, mert megértették, hogy a legdrágább „pótalkatrész" a dologidőben műszaki hiba miatt veszteglő gép. A pontosság kedvéért a megtakarított összeggel kapcsolatosan még azt is el kell mondanom, hogy a pótalkatrészek vásárlására betervezett összeg bizonyos részét a gépek gondos karbantartásával és felelősségteljes használatával takarítottuk meg. A drágább gépekkel mindig ugyanazok az emberek dolgoznak. Vigyáznak a gépre és megfelelően gondozzák. Mindennek emberi hátterét Szabó Zoltánnal, a pártalapszervezet elnökével részleteztük.- A termeléssel kapcsolatos kérdéseket a párttaggyűléseken és a pártcsopórtok ülésein is rendszeresen napirendre tűzzük. A feladatokat konkrétan és részletesen a pártcsoport elemzi, mivel a csoportok az egyes termelő ágazatok szerint alakultak, és tagjaikat az adott probléma így közvetlenül érinti. A három kommunista gépjavító a növénytermesztésben dolgozó kommunistákkal közös pártcsoportba tartozik. Azt, hogy miért fontos az alkatrész-felújítás, hogyan és milyen formában térül meg a többletmunka, mennyit vesztünk az alkatrészhiány miatt veszteglő géppel stb., a pártcsoportban vitatjuk meg. Itt részletesen szólunk arról is, hogy mennyire hasznos és fontos a gépekről való rendszeres gondoskodás és a megfelelő bánásmód. Az elhangzottakat az egyes munkahelyeken dolgozó kommunisták megvitatják kollégáikkal, a legközelebbi csoportgyűlésen vagy párttaggyúlésen pedig tolmácsolják munkatársaik esetleges észrevételeit. A gépjavítók javaslatait, észrevételeit és kéréseit leggyakrabban Kosár Dénes kommunista kollégájuk tolmácsolja, és természetesen a párttaggyűléseken és csoportgyúléseken a gépjavítók címére elhangzottakról is tájékoztatja munkatársait. Legutóbb például arról beszélt, hogy a gépjavítók észrevételei alapján miképpen lehetne és kellene még gondosabban végezni a napi karbantartásokat, s ez'milyen anyagi előnyökkel járna.- Úgy érzem, hogy ez kötelességem - mondta az érdekelt, néhány percre otthagyva az éppen javítás alatt álló gépet. Harminc éves, negyedik éve párttag, s amint további szavai is bizonyítják, mindennapi munkájában a közösség érdekei a meghatározóak. - Kollégámmal a gázolajszivattyút javítjuk. Ha sikerül, akkor pénzt takarítunk meg. Ezt az alapelvet mindig érvényesítjük. Elsősorban nem a munka mennyisége és nehézségi foka a meghatározó számunkra, hanem a gazdaságosság. Egy-egy probléma megoldására sokszor valamennyien összefogunk, s ha igyekezetünk sikerrel jár, természetesen az öröm és az elégedettség is közös. S tegyük hozzá, hogy a jó értelemben vett haszon is, mert a szövetkezet és a pártalapszervezet vezetősége nemcsak az ösztönzésre, hanem az igyekezet megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésére is gondol. EGRI FERENC ÚJ szí 1987.1.23 nrninwi Beszélgetés a külkereskedelem irányításának és szervezésének tökéletesítésére vonatkozó alapelvekró!
