Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-06-05 / 22. szám
............................ 11 ■■ ............................................................... I 1 SZLOV ÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Ára 1 korona Gyökeres György felvételei kultúra soha nem látott térhódításának következtében már-már perifériára a szépség, az igaz művészet. Éppen ezért nem lehet eléggé megbecsülni azoknak a népművelőknek, együttesvezetóknek, rendezőknek, szereplőknek a munkáját, akik a hivatásos művészek mellett évadról évadra biztosítják a folytonosságot nemzetiségi kultúránk e területén is. Tulajdonképpen mindegy, hogy milyen indítékok nyomán, a tehetség belső tüze, az önkifejezés vágya hajtja-e őket a pódiumok felé vagy erkölcsi kötelesség, a ,,másokért tenni“ tudatos akarása. A lényeg a munka, melynek eredményével, különösen, ha az kimagasló, kézzel foghatóan lehet,, ki felé" is bizonyítani - tehetséget, cselekvő jelenlétet. Emellett ki lehet és ki is kell vele lépni önmagunk köreiből, közelebbi és távolabbi szomszédaink pódiumaira, ami egyébiránt nem megy magától, dolgozni kellene ennek a lehetőségnek a bővítéséért az eddigieknél átgondoltabban és erőteljesebben. Visszatérve a folytonossághoz, a Jókai Napokkal kapcsolatban jutott eszembe a minap: bármennyire természetes is, azért van valami csodálatos, valami felemelő abban, hogy ma már azoknak a lányai, fiai szerepelnek a színpadon, tizen-hu- szonéves kortársaikkal, akik annak idején ott álltak a Jókai Napok bölcsőjénél, vagy éppen első szereplői voltak ennek a jövőre negyedszázados jubileumát ünneplő rendezvény-sorozatnak. Elmondható ugyanez több országos seregszemlénkről is, melyeket ugyanazok a nemes emberi ösztönök, vágyak, szándékok éltetnek, mi több: emelnek mind magasabb értékzónákba. Hatalmas erők! Fel sem tudjuk becsülni ókét, meg sem, gyakran. Ezt is el kell mondani. Mennyivel többre és jobbra lennének képesek ezek az alkotó kisközösségek, mennyivel könnyebb és természetesebb folyamat lenne emelkedésük, közkeletűbb szóval, a fejlődésük, külön-külön és együttvéve - mindnyájunk hasznára -, ha nem kerülnének eléjük olyan akadályok, ha nem kellene szenvedniük, mint sok helyütt, olyan fogyatékosságoktól, melyek, enyhén szólva, nem méltók korunhoz. társadalmi berendezkedésünkhöz, eszményeinkhez. Ahol zárt ajtókra talál a másokért is cselekedni, értékeket teremteni - önként - induló ember, ahol bürokratikus intézkedések, tiltótáblák állják útját, ahelyett, hogy segítséget kapna, ahol az alkotómunkához szükséges minden feltételt magának kell előteremtenie, mert tessék-lássék működik a helyi kulturális gépezet, ahol a szervezetek közötti együttműködés erősítése helyett az önzés szelleme, az „úgy is rám vagytok szorulva“-féle lekezelő magatartás uralkodik a művelődési központban, ahol nem gondoskodnak kellő számú szakembergárdáról, szakember-utánpótlásról, és ez külön gond a nemzetiségi amatőr művészeti mozgalomban, röviden ahol a kultúráért felelős berkekben nem a munka a cél, hanem a kényelem - ott bizony nehéz emelkedni, ha egyáltalán lehetséges. Sokszor csupán csak egy kicsi megértés az, ami kellene, nemes szándékok maradnak megvalósulatlanok hiánya miatt. Övezze hát Így külön tisztelet e tavaszi sereg- lést, alkotó gyermekek, ifjak, felnőttek százait, ezreit, és külön megbecsülés mindazt az új értéket, amelyek nélkül nemcsak hogy szegényebbek lennénk - kevésbé láthatók is. BODNÁR GYULA A matőr művészeti seregszemléink sorát, hi- ven a hagyományokhoz, ezúttal is a Jókai Napok nyitották május derekán, majd következett az országos népművészeti fesztivál, mire ez a jegyzet megjelenik, a Duna Menti Tavasz eseményei zajlanak éppen, egy hét múlva a Kodály Napok lesznek, végül a gombaszögi ünnepségek. Több mint egy hónapig tartó sereglése gyermekek, ifjak, felnőttek százainak, ezreinek - szóval, tánccal, zenével, melyekben életünk, szép vagy nehéz óráink, hagyományaink elevenednek meg a művészet nyelvén, az amatőr művészek nyelvén, nemcsak élményt nyújtva, hanem közösséget erő- sitve-megtartva, tanítva is, a szó legnemesebb értelmében. És bátran figyelmeztetve mind gyakrabban az emberi életet és az emberi méltóságot fenyegető veszélyekre - ne hagyjuk magunkat elpusztítani, megalázni sem. Kell mindez, szükség van rá, már csak azért is, mert manapság hovatovább háttérbe szorulni látszik a humán műveltség, ugyanakkor a kommersz
