Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-01-09 / 1. szám
(Folytatás az 1: oldalról) területeken valóban sok problémát kell még megoldani, másrészt pedig abból, hogy a tagországok között kibontakozó gyártásszakositás és termelési kooperáció eddigi eredményeiből aránylag kevés gyakorlati tapasztalatot merítettünk és általánosítottunk, ami részben az ilyen jellegű tájékoztatás számlájára írható. Egyes gépipari vállalataink ugyanis bőségesen szereztek már ilyen tapasztalatokat, s a leszűrt tanulságok ismertetése lényegesen megkönnyítheti az együttműködés folyamataiban felmerülő problémák megoldását. A gépipari termelésben, pontosabban a tehergépkocsik gyártásában az egyik legrégibb keletű nemzetközi együttműködés a Jablonec nad Nisou-i UAZ vállalat és a bulgáriai Madara Sumen autógyár között bontakozott ki. Mivel a hatvanas évek folyamán Bulgária volt a LIAZ tehergépkocsik egyik legnagyobb vásárlója, felmerült az az elgondolás is, hogy célszerű lenne egy összeszerelő üzemet létesíteni ebben az országban. A javaslat abból indult ki, hogy ez egyrészt meggyorsítaná a csehszlovák tehergépkocsik Bulgáriába irányuló kivitelének a növelését, másrészt pedig jól beilleszkedne az ország iparosítási programjába. Az összeszerelő üzem létesítésére vonatkozó megállapodást 1970-ben alá is írták, s a szerződés egy év múlva arra is kiterjedt, hogy a bolgár fél az összeszerelés mellett a futóművek szakosított gyártását is elvállalja, teljes mértékben fedezve mindkét vállalat ez irányú szükségleteit. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a sumeni Madara autógyár ebben az időben csak néhány autójavító műhely összevonásával jött létre, ezért a vállalatnak a kooperációs feladat teljesítéséhez egy korszerűen felszerelt, új üzemet is kellett építenie. Éz el is készült, de az új üzemben nemcsak a berendezés volt új, hanem a dolgozók, a technikusok és mérnökök is iskolapadból nemrég kikerült fiatalok voltak, akik még nem sajátították el a futóművek igényes gyártásához szükséges gyakorlati fogásokat, tapasztalatokat. Ezt a problémát az együttműködő felek« úgy igyekeztek megoldani, hogy a LIAZ vállalat a műszaki dokumentációk átadásán kívül rendszeres szaktanácsadásról is gondoskodott, a csehszlovák szakmunkások személyesen és közvetlenül adták át tapasztalataikat a legigényesebb alkatrészek, például a kúpos fogaskerekek gyártásához. Az adott esetben egymás helyzetének, adottságainak és érdekeinek reális figyelembevétele döntő szerepet játszott abban, hogy a futóművek szakosított gyártása a bulgáriai vállalatnál gyors ütemben növekedhetett. így amíg a Madara autógyár az 1971-1975-ös években 10 700 futóművet szállított Csehszlovákiába, ez a szám a hatodik ötéves tervidőszakban 54 700-ra, a hetedikben pedig több mint 84 ezerre nőtt. A jelenlegi ötéves tervidó- , szakban a kooperációs szerződés már 107 000 futómű szállítását irányozza elő, Csehszlovákia pedig ezzel szemben 20 500 tehergépkocsi összeszereléséhez szállít részegységeket Bulgáriába. A futóművek műszaki fejlesztéséről azonban az új típussorozatok szükségleteinek megfelelően továbbra is a LIAZ vállalat gondoskodik. A kooperáció azonban nem öncélú tevékenység, így bizonyára az a legfontosabb kérdés, hogy milyen előnyök származtak, illetve származnak belőle az együttműködő felek számára. Ami a csehszlovák felet, vagyis a LIAZ vállalatot illeti, elsősorban azt kell kiemelni, hogy a bolgár partner körülbelül 2,5 milliárd korona értékű beruházást eszközölt'a futóművek gyártásának bevezetésére, az új öntöde, kovácsmúhely, fémmegmunkáló és szerelőcsarnok megépítésére. Ez jelentős mértékben tehermentesítette a LIAZ vállalatot, ahol a tehergépkocsik gyártása sz 1970-töl 1980-ig terjedő időszakban 90 százalékkal növekedett, miközben a vállalat állóeszköz-állományának az A ÓKD Tatra Smlchov vállalat dolgozói nagy gondot fordítanak az Itt gyártott villamoskocsik műszaki fejlesztésére. A tlrlsztoros áramváltók bevezetésével például lényegesen csökkentették a gyártás anyagigényességét és a villamosok áramfogyasztását. A smíchovi Tatra vállalat 1985-ben a T8B5 típusú kocsikból harmincnyolcat, tavaly pedig további negyvenhármat szállított a Szovjetunióba. Az NDK és Jugoszlávia számára KT8-as kocsikat gyártanak, s elkezdték már a KT 8D típusú háromrészes villamoskocsik gyártását Is, amelyek próbaüzemeltetését jelenleg négy csehszlovákiai nagyvárosban vezették be. A felvételen Václav HanuS és Petr Fuőik a villamoskocsi alvázát szerelik. A Tesla Vrchlabí vállalat még az elektroncsövek gyártása idején kapcsolódott be a KGST-országok közti kooperációba és gyártásszakosításba. A félvezető technikára való áttérés után a vállalat nemzetközi együttműködése még jobban kiszélesedett. A tirisztorok gyártása területén főleg az NDK-val és Magyarországgal bővültek a kapcsolataik. Az optoelekt- ronikai szakosítási szerződés keretében az NDK világító diódákkal és kijelzőkkel látja el a csehszlovák vállalatot. A felvételen Ivana Bréd- lerová a tirisztorok paramétereit méri. értékét csak 1,2 milliárd koronával kellett növelni. A nemzetközi gyártásszakosítás eredményeként a csehszlovák vállalatnál körülbelül ezer dolgozót, közöttük mintegy 400 szakmunkást lehetett más fontos munkaszakaszokra átirányítani, ami szintén nem csekélység, ha figyelembe vesz- szük, hogy jelenleg itt évente több mint 18 ezer nehéz tehergépkocsit, a mezőgazdaság számára háromszáz ŐT 180-as nehéz kerekes traktort, 3500 Karosa autóbuszt, valamint 2600 hűtökocsit gyártanak, összesen 7,5 milliárd korona értékben. Arról nem is beszélve, hogy a gyártott termékeknek több mint 60 százaléka exportra kerül, főleg a KGST-országokba,'továbbá Kínába, valamint egyes afrikai és közép-amerikai országokba. Az említett munkaerő- és beruházási megtakarításokból származó előnyök messze felülmúlják azt a jelentéktelen hátrányt, hogy a kooperációban gyártott futóművek ára valamivel magasabb, mint a saját termelésűeké volt. Ez azonban nem a szállítási költségek következménye, amelyek csak 2,5-3 százalékot képviselnek az árban. A vasúti szállítás ugyanis aránylag olcsó, körülbelül 12 napot vesz igénybe, a kamionosok pedig 3—4 nap alatt teszik meg a 2000 kilométernyi utat, s egyes csehszlovák szállítmányozó vállalatokkal együttműködve rendszeresen biztosítják mindkét irányú teljes kihasználásukat. A bolgár fél előnyeit talán nem is szükséges részletezni, hiszen már az elmondottakból is kitűnt, hogy itt a szocialista iparosítási program egyik jelentős területéről van szó, s a kooperáció nemcsak nélkülözhetetlen tehergépkocsikhoz juttatja az ország gazdaságát, hanem annak anyagi- műszaki alapját is fejleszti, korszerűsíti. A fentiekben vázolt példának, vagyis a tizenhetedik évébe lépő LIAZ-Madara együttműködésnek az utóbbi szempontokból tehát sajátos jellege is van, itt a termelési- műszaki alap fejlesztéséhez való szakmai segítségnyújtás a kooperáció egyik meghatározó elemét képezi. Ez kisebb-nagyobb mértékben csaknem minden termelési kooperációnál jelen van, akkor is, ha a partnerek az egyes szakágazatokban megközelítőleg azonos műszaki-szakismereti szintről indulnak. A kooperáló vállalatnak ugyanis a partner műszaki-fejlesztési programjainak követelményeiből kiindulva a gyártott részegység állandó tökéletesítésére, korszerűsítésére kell törekednie, aminek a kölcsönös szakmai segítségnyújtás nélkülözhetetlen feltétele. Kifejezően megmutatkozik ez például a Martini Nehézgépipari Művek és a szovjet Belaz vállalat együttműködésénél. Mint ismeretes, a Martini Nehézgépipari Művek vállalatai nemcsak kész gépipari termékeket, rakodógépeket, erdőművelési nehéz traktorokat és úszómúveket gyártanak a Szovjetunió számára, hanem a szovjet gépipari vállalatokkal kialakított kooperáció keretében különböző hidraulikai alkatrészeket és egyéb részegységeket is szállítanak, állandóan növekvő nagyságrendben. Az utóbbiak között kiemelkedő szerepük van a száztíz tonnás Belaz dömperekhez szállított nyolchengeres motoroknak. A szovjet megrendelések e motorok gyártásánál világviszonylatban is egyedülálló sorozatok elérését tették lehetővé, s hosszú időre stabilizálták a martini gépgyár termelési programját. Ennek alapján a martiniak jelentős eszközöket összpontosíthattak a gyártási folyamatok tudományos-műszaki fejlesztésére, s teljes mértékben kihasználják az ilyen irányú együttműködésben rejlő lehetőségeket is. A Szovjetunióval folytatott tudományos-műszaki együttműködés egyik legjelentősebb területét az atomenergetikai berendezések gyártása képezi. A Skoda Művek és a Vitkovice konszern vállalatai a KGST-országok atom- energetikai együttműködése keretében olyan műszaki- fejlesztési programot valósítottak meg, amely az egész csehszlovák gépipari termelést magasabb szintre emelte. Az energetikai gépipar területén szinte beláthatatlan lehetőségeink vannak az együttműködés elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez. A Skoda Plzeö konszern például már több éve együttműködik a leningrádi Elektroszila termelési egyesüléssel a 300 MW teljesítményű, szupravezetés tekercseléssel ellátott turbógenerátor kifejlesztésében, melynek a tömege az azonos teljesítményű hagyományos berendezéseknek mindössze a felét teszi ki. Ez a fejlesztési program arra irányul, hogy a jelenleg gyártott nagy teljesítményű, de emellett hatalmas méretű és tömegű turbógenerátorokat jóval kisebb, kevésbé anyagigényes, ám ugyanakkor azonos teljesítményre képes egységekkel helyettesítse. Hagyományos módon ugyanis a turbógenerátorok egyedi teljesítményét az eddig elért 1200 MW-os szint fölé a gyártás anyagi és műszaki igényessége miatt már nem is lehetne emelni. Ebben az együttműködésben a rendkívül alacsony hőmérsékleten működő szupravezetős berendezés szerkezeti felépítése a szovjet fél feladata, a Őkoda Plzeö szakemberei pedig a generátor gerjesztési problémáit oldják meg. A Őkoda konszern tehát ezen az úton bekapcsolódhat a szupravezetéssel működő nagy energetikai berendezések gyártásába, amire előreláthatólag az ezredforduló éveiben kerül sor. Az ipari és a mezőgazdasági termelés területén számos további példát említhetnénk a csehszlovák és-a szovjet vállalatok közti közvetlen kapcsolatokhoz vezető együttműködésre. A ÖKD Praha Kompresszorüzeme például 1982-ben kötött termelési és műszaki együttműködési szerződést a Kazanyi Kompresszorgyárral. Ugyancsak ebben az évben írtak alá együttműködési megállapodást a brnói Králové Pole-i Gépgyár és a Volgogradnyeftyemas képviselői a vegyipari és petrolkémiai berendezések gyártástechnológiai fejlesztésére. Két évvel később a Stará Turá-i Chirana konszernvállalat létesített közvetlen kapcsolatot az egészségügyi berendezések moszkvai kutató- intézetével. A közvetlen kapcsolatok létesítése az 1985-1986-os években lényegesen meggyorsult, ebben az időszakban került sor a legtöbb termelési és műszaki együttműködési szerződés aláírására csehszlovák és szovjet vállalatok között. Megemlíthetjük például a Sigma Olomouc konszern és a Moidavgidromas ipari egyesülés kapcsolatát az öntözési technika fejlesztésében, valamint a Martini Nehézgépipari Művek Zvoleni Kutatóintézetének együttműködését a Záporozsei Mezőgazdasági Gépesítési Intézettel, amely főleg a hegyvidéki körzetek gépesítésére irányul. A leningrádi Elektroszila egyesüléssel a ŐKD Praha elektrotechnikai üzeme is közvetlen kapcsolatba lépett, az 1000 kilovattnál nagyobb feszültségű váltóáramú villanymotorok kifejlesztésében. A vegyipar területén a Lachema Brno és a Sosztkini Vegyipari Művek együttműködésé elsősorban a gyógyszeripar és a mezőgazdaság, valamint a tudományos kutatás vegyi anyagokkal való jobb ellátására irányul. Az említett kezdeményező vállalatok példája az új esztendőben bizonyára további követőkre talál, s így a KGST-országok, elsősorban a Szovjetunió vállalataival létesített közvetlen kapcsolatokból egyre több népgazdasági haszon származhat minden együttműködő fél, s az egész szocialista közösség számára. . MAKRAI MIKLÓS Sumperkben, az Ipari Növények és Hüvelyesek NemesítésI Kutatóintézetében jelenleg főleg a nagyüzemi termesztéshez alkalmas olajnövények, hüvelyesek és a len nemesítésével foglalkoznak. Az Intézet négy nemesítőállomás munkáját irányítja a CSSZK területén, s a munkákat 5 szakosított kutatócsoport végzi. Az intézet dolgozói főleg a jelentős fehérjeforrást képviselő hüvelyesek genetikai forrásait kutatják, s ezen a területen szorosan együttműködnek a Szovjetunió, az NDK és Lengyelország nö- vénynemesítö intézeteivel. A felvételen Jiflna ivéőková a vizsgált hüvelyesek nitrogéntartalmát állapítja meg. (A ÖSTK felvételei) ÚJ! 1987.
