Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
» * &4lTEVSfr dalt, melynek aktualitását csak fokozza az a tény, hogy rövidesen, már szeptember első hetében megkezdődik az olimpia előtti idény csúcspontja, az idei világbajnokság, melyet ráadásul nálunk rendeznek: Ostrava lesz a vendéglátó város. //////////////////////////////////////////> ABADZSIEV, AKI TOVÁBBRA IS MÁGUS Soha nem tapasztalt fölénnyel nyerték meg a bolgárok a hivatalos pontversenyt, s ugyanez állapítható meg az éremlistát tanulmányozva is: az összetett 10 aranyéremből hetet nyertek el, az összesen kiosztott 30 aranynak pedig a teljes kétharmadát vitték haza; a szovjet csapatnak csak ötöt, a románnak hármat, a magyarnak pedig kettőt hagytak. Az 1972-és müncheni olimpiai pontverseny megnyerésével szenzációt okozó bolgár súlyemelögár- da fokozatosan egyre komolyabb ellenfele lett a második világháború utáni időszakban a nemzetközi poy/////////////////////////////////////////> RIGERT, AKIT NEM IRIGYELNEK David Rigert (1947-es születésű), minden idők egyik legnagyobb súlyemelője volt. Nem csoda, hogy pályafutása befejezése után őt bízták meg az évek folyamán sikert sikerre halmozó szovjet gárda vezetőedzői tisztének állásával. Kétségkívül szép, tiszteletet ébresztő, sőt, hízelgő megbízatás... Ma azonban aligha irigyli valaki David Rigertet. A szinte maroknyi versenyzővel rendelkező bolgárok hallatlan előretörése ugyanis érthetően érzékenyen érinti a hatalmas bázisú szovjet súlyemelösport presztízsét. Ez valóban nem csoda, elég ha csak felvázoljuk az alapsémát: a bolgárok a legnagyobb jóindulattal sem tudnak több mint 6 ezer versenyzőt felmutatni (más adatok szerint inkább e számnak a fele reális), míg a Szovjetunióban nem kevesebb, mint 200 ezer versenyző emel súlyt! A gond tehát az: míg a bolgárok viszonylag a „semmiből“ - ami pervisszaesés talán - legalább is remélhetőleg - mélypontját a tavalyi karl- marx-stadti Eb, illetve a szófiai vb- szereplés jelentette, amikor is hosz- szú évek után érem nélkül tért haza válogatottunk. Nos, ebben a válságos időszakban a reimsi szereplés kellemes meglepetést jelentett. A 16 olimpiai pont és három érem (köztük egy- egy ezüst és bronz az összetettből) lényegesen több, mint amennyit reálisan várni lehetett. A sors iróniája - no meg a szerencse sajátossága -, hogy éppen a legesélyesebbnek tartott, a korábbi években megbízhatóan éremszerző versenyzők maradtak dobogós helyezés nélkül. A 36 esztendős veterán csapatkapitány Anton Baraniak a 110 kg-os súlycsoportban komoly nemzetközi szintű teljesítménnyel csupán az ötödik, míg a 24 esztendős Milos Ciernik a 100 kilósok között negyedik lett. Dobogós helyezéseket szereztek viszont azok, akiktől ezt nemigen vártuk: a 21 esztendős Rusznyák A súlyemelés a leghagyományosabb sportágak közé tartozik - nyomaival a régi kultúrákban is találkozhatunk, s az erős emberek képviselői ott voltak az 1986-os athéni első újkori olimpiai játékokon. Érdekes, hogy ugyanebben az évben rendezték meg a hollandiai Rotterdamban az első Európa-bajnokságot is, akkor még egy kategóriában, testsúlyra való tekintet nélkül. A nehézatlétika virágkorában a századfordulón, de még jóval később is a súlyemelők világszerte a rokonsportnak tartott birkózással tömörültek egy szövetségbe. EURÓPA, MELY A PRÍMET JÁTSSZA ’fSfSSj’sssMSSMfSSfSfSfSSSffssszszsffSfs* Kilencvenegy évvel az első Eb után Franciaország hívta meg az öreg kontinens legjobbjait. Majdhogynem világtalálkozónak is nevezhetnénk a május első felében megrendezésre került 65. Európa- bajnokságot, hiszen a súlyzók világában egyöntetűen az öreg földrész viszi a prímet. S bár a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség tagországainak létszáma meghaladja a százhúszat, az élvonal a világ eme részében koncentrálódik elsősorban. Alkatuknál fogva főként az ázsiaiak képesek helyenként beleszólni az alsóbb súlycsoportok előkelőbb helyezéseinek sorsába, egyébként azonban nem mondhatók tipikusnak az egyéb kontinenseket képviselő világsztárok. A franciák egyetlen év alatt többször is megváltoztatták a viadal tervezett színhelyét, végül is a Párizstól 120 kilométerre északra fekvő, 200 ezres Reims városa mellett döntöttek. A rögtönzés bizony több tekintetben is nyomát hagyta a szervezésen, ennek ellenére összességében nagyszerű színvonalú, jó hangulatú versenyeknek lehettünk szemtanúi. Ez persze elsősorban a sportolók érdeme; nem játszott benne komolyabb szerepet az a tény: a műemlékekben és ipari hagyományokban egyaránt gazdag Reims egyúttal a Champagne-vidék központja, s tulajdonképpen a világszerte méltán híres francia pezsgő „fővárosa“. Huszonhat ország 149 sportolója lépett a nyolc versenynap folyamán a René Tys sportcsarnok dobogójára, hogy a 10 súlycsoport (a legkönnyebbnek 52 kg a felső, a legnehezebbnek 110 kg az alsó határa), a két versenyszámban (szakítás, lökés), valamint a legértékesebbnek tartott összetettben megküzdjön az érmekért. Egész sor rendkívül értékes teljesítmény, köztük - a bolgár Krasztev (2), valamint honfitársa Petrov (1), és a szovjet Zaharevics (1) révén - négy világrekord is született. A súlyemelés a „legegyénibb“ sportágak közé is sorolható: a súlyzó előtt legalább annyira magára van hagyva a versenyző, mint például a magasugróléc előtt készülődve vagy a diszkoszvető körben. Mégis, az egyes országok szereplése, a csapatverseny alakulása legalább annyira izgalmas, mint az egyéni vetélkedés. Elsősorban ebből a szemszögből vesszük most szemügyre a reimsi kontinensvianem fejtett titkú bolgár súlyemelöis- kola megalapítója és továbbfejlesztője. A „nagy mágus", aki az eddigi hagyományokkal szöges ellentétben ifjúsági korú versenyzőkkel képes felnőtt versenyeket nyerni és szinte hihetetlennek tűnő világcsúcsokat elérni. Abadzsievék Reimsben is remekeltek, s bár a 100 kilogrammos súlycsoportban a magyar Szanyi Andor biztosan lett első a szintén nagyszerű román Nicu Vlad előtt, a 90, illetve a 100 kilogrammos súlycsoportokban, amelyek versenye után végül is a szovjet himnuszt játszották, igazán nem sok hiányzott, hogy fiatal és rámenős, a versenyben gyakran kockáztató bolgárok nyerjék az aranyérmeket... Alekszandar Varbanov, a bolgár gárda egyik erőssége. A hetvenöt kilósok között halmozza az érmeket rondon egyöntetűen vezető szerepet játszó szovjet válogatottnak. Az Európa-bajnokságon először 1979- ben Várnában, tehát hazai környezetben végeztek az élen, majd 1984 óta egyfolytában ők nyerik a minden évben megrendezendő kontinensviadalt. Ám hasonló a képlet az utóbbi időben a világbajnokságokon is. Az 1983-as moszkvai vb-n például az összetett aranyérmek aránya a két súlyemelő-nagyhatalom között még 6:3 a Szovjetunió javára, 1984-ben, a tulajdonképpen az olimpiát helyettesítő várnai Barátság-versenyen döntetlen, 5:5 az arány, ám az 1985- ös, a svédországi Södertáljében rendezett világbajnokságon a bolgárok nyertek 6:3-ra, sőt a tavalyi szófiai vb-n már 7:3-ra! E nagyszerű eredménysorozat hátterében a zseniális edzóegyéni- ség Ivan Abadzsiev személye áll. Ő a tulajdonképpen mindmáig meg A 21-esztendős Rusznyák Imre érte el a csehszlovák csapatból a legjobb helyezést: az 56 kilósok között ezüstérmet szerzett. sze erős túlzás - teremtettek világ- színvonalat, addig a gazdag hagyományokkal rendelkező szovjet súlyemelőiskola a nemzetközi csúcs- színvonal legmagasabb foka mellett nem képes a mennyiséget a kellő minőségi mutatókra váltani. Ez persze összetett, egy ember erejét meghaladó, a szakosztályok munkájától nagyban függő feladat: Hát ezért nem irigyli most senki sem Rigertet. Persze, az sincs kizárva, hogy Ostrava után már más lesz a helyzet... /////////////////>////////////////W////A BRZÓSKA, AKI BIZAKODIK A 41 esztendős havírovi Emil Brzóska nevéhez kötődik a csehszlovák súlyemelősport jeles korszaka: a Zaremba nevével fémjelzett sikeres 1980-as moszkvai olimpiai szereplés és egész sor nagyszerű- eredmény a világversenyeken. Ám - a sport már csak ilyen a derűre itt is ború jött. A lényegében kellő alapok nélkül, óriási munkával erőn felül teljesítő élsport tartalékai kezdtek kimerülni, s ez törvényszerűen a helyezéséseken is meg kellett hogy mutatkozzék. A fokozatos Sztefan Topurov is a bolgárok csillaga. Négy éve ő emelte először a világon feje fölé saját testsúlyának háromszorosát! Nem egészen 60 kilót nyom a mérlegen:.. Imre az aránylag gyengébb mezőnyt kihasználva az 56 kilóban második, míg az egy évvel fiatalabb ólomsúlyú Petr Hudecek bronzérmes lett. Fontos azonban, hogy mindketten harcosan, megbízhatóan versenyeztek és - két kevésbé szerencsés idősebb társukhoz hasonlóan - egyéni csúcsokat értek el. Ezért is bizakodik az ostravai vb előtt Emil Brzóska. Kiváltképpen, ha szeptemberben már minden bizonynyal a sérüléseikből felépülő és régi formájukban versenyző Jirí Zub- rickyra (+110 kg) és a hurbanovói Dudás Györgyre (100 kg) is számíthat. 1987. szeptember 13-án este, a vb utolsó versenye után nyílik alkalom az újabb értékelésre... MAJOR LAJOS (A szerző felvételei) & VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telefon: 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közéleteknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaóe. 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. Juríj Zaharevics (Szovjetunió) állította fel Reimsben a négy új világcsúcs egyikét. Itt persze - ez a felvétel még a márciusi budapesti Pannónia Kupán készült - egészen másfajta terhet emel. Négy kis úttörő arra kérte, hadd helyettesítsék ők a vastárcsákat... Szanyi Andor, a magyar csapat legjobbja 1985 után ismét világbajnok lett a százkilós súlycsoportban I
