Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-22 / 20. szám

ÉJJEL A zár- és lakatboltba éjjel fél ket­tőkor megy be egy férfi:- Kérek egy wertheimkulcsot.- Nincsen.- Kérek egy lakatot.- Nincsen.- Kérek egy tolózárat.- Nincsen.- Akkor mi a frásznak tartanak nyitva éjnak évadján?- Nem tudjuk bezárni az ajtót. ÍGÉRET- Jövőre egészen biztosan kapsz egy Oscart - igéri a filmrendező a nemrég felfedezett színésznőnek.- És ha lány lesz? KRITIKA- Mit írt a vendég a panaszkönyv­be? - kérdezi a föszakács a pincért.- Egy árva szót sem, csak bera­gasztotta a bécsi szeletet. Hans-Dieter Schütt: Eszembe jutott Az optika törvényszerűsé­gei nem érvényesek az ember­re. Ha ugyanis az embert na­gyító alatt nézzük, akkor rend­szerint kisebb lesz. x Lehet, hogy a méhek szor­galmasak. Ám az is elképzel­hető, hogy csupán nem tud­nak lassan repülni. x Sokan csak tizennégy éves korukig fejlődnek. Aztán már csak nőnek. x Nem ritka munkamegosz­tás: tulajdonképpen senki sem csinál semmi hasznosat, de ezt gondosan palástolják. x A nulla büszkesége: nem le­het felezni. x- Ez szilárd meggyőződé­sem - mondogatjuk, amikor már nem is vagyunk olyan biz­tosak a dolgunkban. x A jó start is lehet cél. x A csillagok nem hazudnak. És a csillagászok? x Borzasztó, hogy olykor mennyi mindent ki kell talál­nunk azért, hogy ne kelljen elvégeznünk a feladatunkat. x A beton nem jó táptalaj. Csak a neurózist képes éltetni. (Sz. Hlavaty Márta fordításai) AUTÓ- Hallottam, új autót vásároltatok- mondja irigyen a barátnője újgaz- dagnénak.- Hát igen - válaszolja könnye­dén újgazdagné. - Nemrég bemen­tem egy autószalonba, mert sürgő­sen telefonálnom kellett. És tudod, kényelmetlen úgy kimenni az üzlet­ből, hogy az ember semmit se vásá­roljon. NADRÁG Ismerős vevő tér be a konfekció­boltba. ' - Hogy van megelégedve a nad­rággal, amit a múltkor vett nálunk?- kérdezi az eladó.- Nagyon jó a nadrág, csak egy baj van: ha felveszem, mindig nyitva kell hagynom a legfelső gombot.- Miért?- Hogy kilássak. SZÉPSÉGRŐL Egy film forgatása közben viharos veszekedés tört ki két színésznő között. Az egyik vitriolos hangon kiáltja kolléganőjének:- És ne vágj fel annyira! Senki sem tudja, hogy ki volt az anyád...-Jobb lenne, ha nem csinálnál ilyen jelenetet, elvégre kiderült, hogy épp te vagy az! JÓ szó A vendéglőben odafordul egy féri a pincérnöhöz:- Kisasszony, kérek egy adag fasirozottat és egy jó szót... A pincérnő pár perc múlva hozza a fasirozottat, szó nélkül leteszi az asztalra.- Na és, hol maradt a jó szó? - kérdi nyúgös- ködve a vendég. A pincérnö a füléhez hajol és azt mondja:- Ne egyen a fasírozottból! A HÉT VICCE- Föúr, lesz szives egy kávét hozni.- Hány cukorral kéri, uram?- Ha jó a fekete, akkor eggyel szoktam inni.- Igenis, kérem, néggyel hozom. HÓ VÉGE Pincérek diskurálnak:- Észre lehet venni, hogy közele­dik a hó vége.- Miről?- Az emberek ilyenkor már az étlapot nem balról jobbra, hanem jobbról balra olvassák. VONATON A főpincér falfehér arccal könyö­rög az új pincérnek:- Uram, vegye tudomásul végre, hogy egy nemzetközi gyors étkező­jében van, s ne hajigálja ki az ajtón a részeg vendégeket... KÖNYV Hát az önök üzletében egyetlen olyan könyv sem akad. amelyben nincs sem szex, sem erőszak, sem gyilkosság?- Van. uram. A telefonkönyv. LIFT Késő este az alaposan becsípett szál­lóvendég az előcsarnok túlsó végéből odakiáltja a hotelportásnak:- Hé, portás, maguknál nem működik a lift?- Bocsánat, uram, a lift rendben van, csakhogy ön a telefonfülkében áll.- Sajnos, most el kell mennem, Sárika. Elfelejtettem megmondani, hogy éjjeliőr vagyok... (Mikus Sándor karikatúrája) h Munkatársaim kárörvendő IVI mosoly kíséretében kö­zölték a hírt: hivat a főnök. Hal­lottam, hogy a hátam mögött összesúgnak: - Na vége a sok lógásnak, a munkaidő alatti örö­kös csavargásnak. Most aztán már senki sem húzza ki a csává­ból, mert a főnök nagyon ideges. Mi tagadás, rólam sem lehe­tett volna megmintázni a nyuga­lom szobrát, amikor ott álltam a főnök előtt, aki úgy nézett rám. mint a védtelen bárányt felfalni készülő farkas. Láttam, hogy ne­hezen türtőzteti magát, de végül mégsem üvöltözött, csak - szi­szegett.- Motak elvtárs - kezdte, majd hirtelen mennydörgő han­gon folytatta: - Miért késett e hó tizedikén két és fél órát a mun­kából? Kezében sűrűn teleírt papirt lobogtatott, tudtam hát, mi követ­kezik, s ezért én is kérdeztem:- igazgató elvtárs, őszinte le­hetek?- Ez a minimum! - csattant fel a hangja.- Kérem, azon a napon a fő­osztályvezetőnk unokájának in­téztem bölcsődét. Tudja, még mindig kevés a hely, s az én egyik cimborám tagja annak a bizottságnak...- ElégI Hát akkor most azt mondja meg, hogy másnap miért ment el már fél egykor a munka­helyéről!- Azt is megmondom. Hát azon' a napon a haveromért mentem, én vittem el az ön he­lyettesének lakására, ahol cső- repedés volt. Szegény helyettes elvtárs ugyanis napokig telefo­nálgatott, végül megszántam öt, mondtam neki, a karbantartóknál dolgozik egy haverom, azonnal kijön, de nekem kell elvinnem, a helyettesnek csak két kis fela­Igor Kubis: Hívat a # // mm ■ mm tortokom data lesz. Aláírja a munkalapot, és némi készpénzt nyújt át a ha­vernak. Hát így. Az igazgató idegesen köhé- cselt és vakargatta a fülét.- És tizennegyedikén hol járt? Miért ment már haza délben? - kérdezte kissé megenyhülve.- Nem haza mentem, hanem a zöldségesboltba. Az ön titkár­nője kért meg, hozzak vagy öt kiló banánt, most kaptak árut, hosszú a sor. Tudja, a boltveze­tővel évek óta együtt járunk meccsre meg sörre. Én csak úgy voltam hajlandó elmenni, ha a banánból az igazgató elvtárs is kap.- A főnököm felugrott az asz­tal mellől, cigarettára gyújtott, s úgy járkált a szobában, mint a tigris a ketrecben. Aztán hirte­len fölém hajolt:- Na és húszadikán? Akkor merre csavargóit?-Az autószervizben. A sze­mélyzeti főnök kocsija lerobbant, tudja milyen nehéz kardánten­gelyt szerezni, de a szerviz főnö­ke az osztálytársam volt. A főnök ráncai kisimultak, ar­ca teljesen megszelídült. Kávét hozatott, cigarettával kínált.- Neked haverod a szerviz fő­nöke? Figyelj rám, Karel, hm... Karelkám. Tudod, van nekem egy Skodám, de hetek óta nem tudom használni egy vacak gu­micső miatt. Tudod, csöpög a hűtővizem, s azt a fránya bi- gyót sehol sem lehet kapni. Hát ha lennél szíves, megkérnéd a volt osztálytársadat...- Rendben, igazgató elvtárs, semmiség az egész. Szerdán munkaidő után bemegyek, akkor ott vannak hatig.- Ugyan, Karel, ezt igazán nem kívánhatom tőled. Menj el most, s én majd azt mondom, hogy helyettem mész valami ér­tekezletre. Az igazán nem nagy ügy, ha egy dolgozó hiányzik egy kicsikét munkaidőben. Főleg akkor nem, ha az igazgatónak akar jót tenni... (H. M. fordítása) Milan Stano karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom