Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-16 / 2. szám

# Ami a tudósításokból kimaradt Egy évtized után ismét Csehszlovákiában - Szlovákia négy városá­ban - rendezték a sportág második legjelentősebb eseményét, a junior jégkorong-világbajnokságot. A helyszíneken, Nyitrán (Nitra), Piest'any- ban, Trencínben és Topol'öanyban már a múlt év elején a Kanadában sorra került 10. világbajnokságot követően elkezdődtek az előkészüle­tek. Jóval a rajt (december 26) előtt mindenhol felújított téli stadionok várták a résztvevőket. Nyolc csapat kezdte a körmérkőzéses sorozatot, és sajnálatos módon csak hat fejezte be. Az ok ismert: a Kanada - Szovjetunió zárótalálkozón kitört tömegverekedés miatt ezek az együttesek a kizárás sorsára jutottak. A szakemberek a meglepetések világbajnokságának nevezték az ideit. Az esélytelennek tartott Finnor­szág nyerte az aranyérmet. Második helyen végeztek a házigazdák, harmadikon pedig a svédek. A huszonnyolc összecsapás közül tizen­kettőn nem várt, meglepő eredmény született. Ez is bizonyítja: igen kiegyenlített a junioroknál az élmezőny. A hét játéknapon nemcsak a palánkok között, hanem azokon túl is történtek érdekes, izgalmas események. Már az első napon igazi vb-láz- ban égett az egyik központ, Nyitra. öt órával az első sípszó előtt lépten- nyomon a hokiról beszéltek a város­ban. Még az autóbuszon szolgálatot teljesítő sofőr is a délutáni, Cseh­szlovákia - Svédország nyitómérkő­zésről tárgyalt kollégájával: „Sajnos, nem mehetek ki az ünnepélyes megnyitóra és a meccsre, mert be­osztottak az ünnepi műszakra. Pe­dig már jóelóre megvettem a jegyet. Érdekel a hoki, főleg ha igazi tét­mérkőzésről van szó. Marad a rádió- közvetítés, ám ez nem az igazi. Holnap azonban én is ott szurkolok a Zobor alatt" - mondta a középkorú férfi, majd zsebébe nyúlt és kollégá­ja felé nyújtotta a vb első mérkőzé­sére szóló jegyét: ,,Legalább te légy ott, tudom, szereted a hokit". A férfi meglepődött, s halkan ezt válaszol­ta: „Annyira átélem a sportesemé­nyeket a helyszínen, hogy inkább nem megyek ki. Én mindig a rádió vagy a tv mellett döntök. Tudod mit, ha beleegyezel, akkor veled hallga­tom meg a meccset" - szólt és visszaadta kollégájának a jegyet. Pár nap múlva ismét azzal a járattal utaztam, s megkérdeztem a sofőrt, vajon gazdára talált-e a Csehszlo­vákia - Svédország mérkőzésre szóló jegye. „Igen, méghozzá a kis­lányom ment ki a meccsre, akivel a 4:3-as győzelem után alig lehe­tett bírni. Sót, az amerikaiak elleni találkozón is ő volt, s a váratlan 8:2- es vereség nagyon letörte..." edző beküldött a kapuba. Ennél sok­kal jobb és eredményesebb bemu­tatkozásban reménykedtem a vb előtt. Mire megnyugodtam, addigra vége lett a meccsnek. Ezután min­denre gondoltam, csak arra nem, hogy a végén ezüstérem kerül a nyakamba". Oldflch Svoboda rossz formá­ban védett a második mérkőzésen. Szinte minden lövést, ami kapura ment, beengedett. Ezért nem számí­tott különösebb meglepetésnek, hogy Július Öernicky edző az önbi­zalmát vesztett kapust az utolsó har­madban lecserélte, s helyéül a 19 esztendős plzefii Rudolf Péjchartot küldte be, aki annyira magába me- rülten ült a kispad szélén, hogy csak a mester második felszólítására eszmélt. Nyomban a jégre ugrott, de véletlenül nem a kapus hokibotot vitte magával, hanem egyik játékos­társáét. Svoboda megmentette a helyzetet, és azonnal utána nyúj­totta a sajátját. Pejchart meglepődve ránézett, majd elvette tőle, de nem a kapuba korcsolyázott, hanem visz- szafordult és egy újra cserélte. Egé­szen biztos arra gondolt: új bot - új remény. Fordítani ugyan nem sike­rült csapatának, ö azonban jóval magabiztosabb volt a kapuban, mint társa. Két gólt kapott csak, igaz nyolc perc alatt. „Nem valami meg­nyugtató érzés 2:6-nál jégre lépni, még a lélegzetem is elállt, amikor az Csend, síri csend honolt az első szünnapon a csehszlovák válogatott szálláshelyén, a Porny Kesov-i üdü­lőközpontban. Kron és Hosták szótlanul biliárdozott az egyik helyi­ség sarkában. Amikor a csapatkapi­tány Lubina a videokészülékbe he­lyezte a Kanada - Finnország összecsapás felvételét, s a képer­nyőn elkezdődött a találkozó, mind­ketten a többiekhez ültek és figyel­mesen nézték a gólzáporos döntet­lennel végződött mérkőzést. Az első gól láttán Hosták, a Sparta Praha csatára Kronhoz fordult: „Látod paj­tás, így kell gólt ütni. Nem is olyan nagy dolog ez..." A Zetor Brno „gólzsákja“ kissé dühösen vála­szolt: „Mondani könnyebb, mint a hálóba juttatni a korongot, örül­nék, ha holnap a kanadaiak elleni összecsapáson rácáfolnál". Hosták igen magabiztosan rávágta: „Ne félj; sikerülni fog!" És sikerült is neki. Nemcsak Hosták volt eredményes, hanem Kron is, így az 5:1-es győze­lem után mindketten elégedetten korcsolyáztak le a jégről. Nemcsak az ő kedvük jött meg, hanem a csa­pat önbizalma is megerősödött. Most nyoma sem volt a mérkőzés előtti félelemnek, bizonytalanság­nak, ismét jó hangulat uralkodott az autóbuszban a Nyitra - Porny-Kesov útvonalon. Idegesen nézett órájára Július Öernicky edző a trenőíni téli stadion kispadján a Csehszlovákia - Szov­jetunió összecsapás kezdete előtt. A Dukla egykori mestere viharos napokat élt át a közelmúltban a Vág- parti városban, s ezt megemlítette a december elején sorra került brati- slavai sajtóértekezleten is. „Nem a legjobb emlékeim fűződnek Tren- őínhez, itt mindig melegem volt a pa­lánk mögött". A világbajnok elleni győztes csata után láthatóan meg­könnyebbülten válaszolt az újságí­rók kérdéseire, majd a sajtóértekez­let végén hozzátette: „Külön öröm számomra, hogy a ligakudarcok után az igényes trenőíni közönség vastapssal jutalmazta a válogatottat. A múltban azért kerültem a bírálat középpontjába, mert a fiatalokat, a tapasztalatlan játékosokat szere­peltettem a trenőíni csapatban. Most éppen a fiatalok szereztek örömöt a szurkolóknak. A jelenlegi húszas keretben egy trenőíni korongozó sem található. Hogy miért? A válasz igen egyszerű: a Dukla juniorjai kö­zül egy sem tagja az I. ligás csapat­nak". A néhai kudarcok színhelyén négy év után tehát átütő siker. Ilyen az edzősors. Anatolij Taraszov, a szbornaja egykori sikeredzője már évek óta ott van a sportág valamennyi jelentős világversenyén. Nem hiányzott az elismert szovjet szakember a 11. junior 'jégkorong-világbajnokságról sem. Mindenkivel mindenkor szíve­sen elbeszélgetett a jégkorongról. „Nem tartozom a világbajnokságon részt vevő szovjet küldöttséghez, csakis tanulmányi munkalátogatásra jöttem Szlovákiába. Szeretném részletesen elemezni a korcsoport élvonalát, s ezt továbbadni a moszk­vai egyetemen az ifjúsági jégko­ronggal foglalkozó fiatal edzőknek. Csalódtam a szbornajában, mert a tavalyi aranyérem után most két fordulóval a befejezés előtt mélyen tudása alatt szerepel. Hullámvölgy­be kerültünk, ennek az az oka, hogy válogatottunkban nincsenek vezére­gyéniségek. Ezek nélkül pedig a mai hokiban nem lehet sikereket elérni, öröm nézni a finneket, játékuk köny­Egy gól a kétszázhetvennyolc közül. nyed, lendületes és ami a fontos, durvaságtól mentes. Ez viszont nem mondható el csapatunkról. Az észa­kiakat és a házigazdákat tartom a vb legnagyobb esélyesének. Kettejük csatája a világbajnokság egyik fény­pontja lesz". Anatolij Taraszovnak igaza volt. Nem hiába őt tartják a vi­lág jelenlegi legjobb hokiszakembe­rének. Ahol megjelenik, mindenhol nagy szeretettel fogadják. Nem volt ez másként Szlovákia városaiban sem. G3 V 1 Izgalmas, drámai csatákat látha­tott a közönség a 11. junior jég­korong-világbaj­nokságon. Bi­zony, a fiatalok néha túlzásba vitték a kemény­séget... (Jozef Mytny felvételei) végignézni egy meccset, mint a jé­gen lenni és játszani". Kron nagyon akart bizonyítani, hiszen a világbaj­nokság első felében nem ment neki a játék, sorra kihagyta a jobbnál jobb helyzeteket. Aztán a Kanada elleni összecsapáson végre megtört a jég, és gólt ütött, majd jött a balszeren­csés sérülés. Talán az ő gólja is hiányzott az utolsó, mindent eldöntő összecsapáson, amelyen csatártár­sai nagyon gyengén korongoztak. „Az a legrosszabb dolog, ha valaki segíteni akar társain, de nem tud" - mondta elkeseredve Kron az 5:3- as vereség után. Valamennyi hazai játékos boldo­gan korcsolyázott a felezővonal kör­nyékén a Csehszlovákia - Lengyel- ország mérkőzés után, csak Robert Kron ült szomorúan a kispadon. öt perccel a befejezés előtt az egyik lengyel hátvéd kíméletlenül a pa­lánkra lökte őt, és a brnói korongozó vállsérülést szenvedett. Ekkor még nem sejtette, hogy ezzel számára idő előtt be is fejeződött a világbaj­nokság. A későbbi orvosi vizsgálat során kiderült: a hátralevő két mér­kőzésen nem állhat csapata rendel­kezésére. „Amikor megtudtam, majdnem elsírtam magam. Mondo­gattam is: minek kellett a palánkhoz tolakodnom. Pedig nagyon készül­tem az aranyérem sorsát eldöntő összecsapásra. Sajnos csak a kis- padról szurkolhatok társaimnak. Szerintem innen sokkal fárasztóbb Q Igencsak megmosolyogták Han- nu Jortikkat, a finn válogatott edző­jét, aki a világbajnok Szovjetunió elleni győztes találkozó után a kö­vetkezőket mondta: „Mi minden mérkőzésen nyerni akarunk, Így azt hiszem, világos a célunk". A sajtóér­tekezleten jelenlevő újságírók közül talán még a finn kollégák sem gon­dolták komolyan a 30 esztendős mester szavait, önbizalma nem volt alaptalan, csapata fordulóról fordu­lóra bebizonyította: egyértelműen a mezőny legjobbja. Az utolsó, dön­tő találkozó előtt is határozottan kije­lentette: „Egy góllal legyőzzük a há­zigazdákat, és mi leszünk a világbaj­nokok". Jóslata teljes mértékben bejött, győzött Suomi, méghozzá két góllal, s a vb-k történetében először szerzett aranyérmet. Teljesen meg­érdemelten. Az ezer tó országának válogatottjában a szakemberek sze­rint Markus Ketterer kapus volt a legnagyobb egyéniség. Éppen azért számított nagy meglepetés­nek, amikor az edző így szólt: „Az amerikaiak elleni győztes meccsen második alkalommal állt a válogatott kapujában". Ennek ellenére Kette­rer volt az est hőse, de Jortikka csak ennyit mondott: „Semmi különöset nem csinált, csak védett. Elvégre egy kapusnak ez a dolga. Ha a to­vábbiak folyamán is ilyen teljesít­ményt nyújt, akkor le a kalappal előtte". És Ketterer nem okozott csalódást, újoncként a vb egyik leg­jobbjának számított. Finnországnak „-kivédte“ az aranyérmet. A nyitrai szurkolók bizony többször is han­goztatták: ilyen kapussal Csehszlo­vákia lett volna *z első. Mi tagadás, nem jártak messze az igazságtól, sőt... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábreíie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaöe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. m phumkhii mnen- PfllANKDN án\/ uárneá. M f - i^üül M ..<•.• áj I ■■ M , - 1 ZT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom