Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-22 / 20. szám
amber 3-án ohn nevű kis- ávenue-n levő éppen hajat ában - mondette egyik keiből az ollót, ki az üzletem- is közöltem- kérdeztem temet - mondsom, hogy Mr. eszél, de nyil- volt. Hozzám n beszélt, izletet. e kötényét és Kérdeztem, r. Tagalavia. 3m. rű, tiszteletre- arok vezetni tó vagyok, ezzel a bolond □rbély. - Nem ához hasonló oltómba, int bolondnak így bolond fiú ély. Nem aka- íberek járjanak iság volt meg- Igazán sajná- igyok és állan- zek fel az emit meg, és kéjvágást, borbély ez öl és megvizs- , frizurám még fejformám nem jondoltam, nétalálok egy má- I befejezi. Meg- ómet és felvetmennyivel tarIte a borbély -, olyan emberek- telehalok, vagy ele, akkor sem an bolond emItem -, de sze- ának valamivel, elég lesz? kérek, és távozzon, vegye ajándéknak a nyírást. Én inkább adok, mint elfogadok, mert én normális ember vagyok, nem pedig bolond. Azt hiszem, ekkor kellett volna elhagynom az üzletet, de biztos voltam benne, hogy ő valójában beszélgetni akart. Van egy átlagon felüli képességem, „megértem“ az embereket, néha egészen rejtélyes módon. Felfogok olyasmit, amit mások ilyen vagy olyan okból képtelenek felfogni. (Előfordul, hogy megérzésem helytelen és bajba sodor, de rendszerint kivágom magam. Elég egy kedves szó, jóindulatú hang, emberi magatartás. Hiszen mindannyian testvérek vagyunk, mindannyian meghalunk. Szeressük egymást és ne izguljunk.) Most úgy éreztem, hogy a borbély gondterhelt és izgatott, beszélni kíván, szeretné, ha meghallgatnák, és, ha nem tévedek, üzenete a világnak szólna. Ha többezer mérföldet járt volna be, akkor sem talál nálamnál jobban felkészült embert az üzenet meghallgatására és továbbítására.- Cigaretta? - kérdeztem.- Nem kérek semmit - felelte a borbély.- Segíthetek a törülközőit rendbe rakni?- Menjen ki a boltomból. Azok az asszonyok, akik követik a kortárs irodalmat, engem rejtélyesnek és kiismerhetetlennek találnak. Ebben van valami, ha jól látom, dehát író vagyok. Általában az emberek az írótól azt várják, hogy rejtélyesek és érdekesek legyenek, a borbélytól azonban hajvágást vagy borotválást igényelnek, kis udvarias beszélgetéssel. Azok az asszonyok, akiknek van idejük olvasásra, egészen természetesnek veszik, ha egy írónak egyéni vonásai vannak, de talán az író az egyetlen ember, aki megengedi, hogy egy borbélynak is legyenek ilyen vonásai. Az írókban van egy kis büszkeség. Tudják, hogy emberek, egy szép napon meghalnak és elfelejtik őket. Jövünk, megyünk és elfelejtenek bennünket. Éppen ezért az író finom és kedves, akkor és ott, ahol mindenki más szigorú és barátságtalan lenne. Elhatároztam, hogy a borbélynak kifizetem a teljes hajvágás árát. Hatvanöt centet, harmincöt helyett. Hajat vágatni bármikor lehet, és sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint megbizonyosodni affelől. hogy nem csaptak be bennünket.- Bocsánat - mondtam -, nem hiszem, hogy becsületes dolog lenne, ha nem fizetnék. Igaz, hogy nem fejezte be a munkáját, majd valamikor máskor. Közel lakom, többször is találkozhatunk még.- Maga csak távozzon a boltomból - mondta a borbély. - Nem óhajtom, hogy magához hasonló emberek járjanak ide. Ne jöjjön visz- sza, nincs időm.- Hogy érti azt, hogy hozzám hasonló emberek. Én író vagyok.- Nem érdekel, hogy ki maga- mondta Tagalavia. - Beszélt azzal a bolond fiúval.- Engedjen meg néhány szót- mondtam. - Fogalmam sem volt arról, hogy ez magának nem tetszik. A fiú izgatottnak látszott és félt, hogy felismerik.- Az a fú bolond, bolond, bolond- mondta a borbély.- Miért mondja ezt? Szerintem a fiú őszintének látszdh - feleltem.- Miért mondtam? - szólalt meg a borbély. - Hatodik napja rohan be a boltomba és azt ordítja, hogy háború, háború, háború.- Nem értem.- Szóval maga nem érti! Háború! Nem tudom ki maga, de engedje meg, hogy valamit mondjak magának.-A nevem Donald Kennebeck. Talán hallott már rólam? apuit. S e mondat, ha nem is jsolyogtat, mintha azt a kije- alakire, hogy kivasalta az oersze, becsukták, men a tör- jardont. Neki tudnia kellett kfelületen embed szállítani ant, akinek a fuvarozási vál- óze sincs. A faluban még rá, pedig hol van már az az gjáró emberek felkéredzked- a! A mai stopposok már kák közt is válogatnak, óval veszedelmesebb volt, gy sérülés npm történt. Szin- okozta, illetve a kanyar, legbillent és öt tonna salakét az úttesten. De majdnem ontosabbat, a kanyarban áll it ma hivatalos nevén hnb- it kapott a szórásból a hnb got. Úgy beterítette á Tatra, ó. Isteni szerencse, hogy tartózkodott az ajtóban, ami szokatlan volt. Talán mert z idő. Ám a hírre pillanatok a nép. láborodva szidták a kanyart, gy még akkor kellett volna őtt leaszfaltozták. Csakhogy éppen döntetlenre állt a vita, vége, a költségvetést ki kellett apta a kanyar is az őt megil- tot. Azóta csúszik, mint a fe- ként felborul rajta egy autó. a karambolokat, e ott? De még mennyi! Lltjel- hirdetó és jelmondatos, de az hederítenek. b, simább lenne az életünk, kanyar nem éktelenkedne ott ink kellős közepén. Be kell én, tehetetlenek vagyunk, élők is belátták már tévedé- ehetőségünk, teljes egyetér- a kanyarra.- Engem Nick Tagalaviának hívnak - mondta a borbély -, és sohasem hallottam magáról. Kis szünetet tartott, majd a szemembe nézett.-l-láború?- Igen - mondtam én.- Maga egy örült - felelte a borbély. - Engedje meg, hogy valamit közöljek magával - folytatta. Nincs háború. Én borbély vagyok és nem szeretem a bolondokat. Az egész csak egy trükk. Azt szeretnék megtudni, hogy az emberek bolondulnak-e még. Igen, bolondulnak. Az emberek most még bolondabbak, mint azelőtt. Ez a fiú berohan az üzletembe és azt mondja: „Hadat üzentek Európában.“ Maga meg beszélgetett vele. Bátorította őt. Nemsokára épp úgy elhisz mindent, mint maga. A borbély kis szünetet tartott és jól megnézett. Miután levettem a kalapomat, láthatta, mennyire jutott a hajvágással és mennyi van még hátra a befejezésig.- Mit ír maga? - kérdezte.- Tanulmányokat - feleltem.- Maga egy örült. Miért bátorítja a fiút? Háború nélkül is lesz még elég baja. Miért kérdezte tőle, hogy hány éves.- Okosnak láttam a fiút és azt akartam, hogy tudja, mennyire értékelem.- Nem akarom, hogy olyan emberek járjanak a boltomba, mint maga.- Olyan emberek, mint én? Hiszen én gyűlölöm a háborút!- Hallgasson! - intett le a borbély. A világ olyan őrültekkel van tele, mint maga. Azt mondja, gyűlöli a háborút. De ha azt mondják magának, hogy Európában háború van, azt elhiszi, ugye? Fantasztikusan belebonyolódott a dologba.- Bocsánat, nem én indítottam el a háborút. Semmi okom sincs arra, hogy azt higgyem, Európában béke van.- Maga gyűlöli a háborút - mondta. - Az újságok olyan címekkel jelennek meg, hogy „Háború“. A fiú beront az üzletbe, „Háború“. Maga bejön hajat nyiratni, „Háború“. Mindenki elhiszi. A világ tele van őrültekkel! Hogyan vesztette el a haját?- Láz - feleltem.- Láz! mondta a borbély. - Maga azért vesztette el a haját, mert ostoba. Elektromos nyírókészülék, fésűk, ollók. Hiszen magának nincs is lenyírni való haja! Csupa furfang az egész! Nem akarom, hogy ilyen őrültek járjanak ide és idegesítsenek. Nincs semmiféle háború. Igazam volt, amikor azt gondoltam, hogy a borbélynak van valami mondanivalója és azt szeretné közölni valakivel. Szinte örültem.- Maga egy rendkívüli ember.- Ugyan, ne fecsegjen. - A borbély most már ordított. - Én nem egy tizenegy éves bolond gyerek vagyok, hanem ötvenkilenc éves felnőtt ember. Méghogy rendkívüli?! Újságok! Térképek! Magának nincs egy szál haja sem! Mit vár tőlem? Mit nyírjak le? A fiú beront a boltomba. Maga nem tud nyugodtan ülni! Európában hadüzenet hangzott el! (mondja a fiú) Hogy hívják? Hány éves? Mi a baj? Megőrült?- Nem akarom felizgatni. Engedje meg, hogy fizessek.- Soha! - felelte a borbély. - Semmit sem akarok. Nincs hajnyírás! Egy penny se kell. Ha egy férfi, hajjal a fején, bejön és leül, veszem a villanynyírógépet és megnyírom. A haj a földre hull. Nincs semmi baj. Semmi izgalom. Semmi bolondság. Felkel a székből. Jó formát kapott a feje. A fülét is jól takarja a haj. Hatvanöt cent. Köszönöm. Jó napot. A fiú beront. Én azt mondom: Ki az üzletből. A fiú elrohan. Semmi baj.- Más borbély is megnyírhat - jegyeztem meg.- Rendben van - felelte -, menjen más borbélyhoz. Kérem, menjen máshoz. Csak egyet jól jegyezzen meg! Nincs háború! Ne terjesszen propaganda híreket. Most már elégedett voltam. Sikerült az ember haragjának mélyére jutnom. Friss, eredeti anyagot szereztem egy új memoár megírásához. így hát szó nélkül kiballagtam ®az üzletből és végigmentem az utcán. Úgy éreztem, hatásosan kiaknáztam a témát és olyan munkát végeztem, amely tovább növeli már eddig is tekintélyes hírnevemet. PERTL ETELKA fordítása Forbáth Imre* Felébrednek egyszer S felébrednek egyszer a halott katonák, az argonni erdőkben széjjelhajtják a fák gyökereit és kidugják fejüket, melyen még félrecsapva a rohamsisak, s a Piávén a rohanó hullámok fölvetik őket, s a Dolomitok sziklái közül kinőnek, mint átkozott, vad növények, a Kárpátok völgyeiben már nyüzsög a feltámadt halottak hada, és mindenütt a keresztek alól már nyúlnak a fekete karok, a tenyerekben még egy marék sár rozsdabarna ősrégen megalvadt vértől - feltámadnak a halott katonák, feltápászkodnak a tömegsírok fenekén, kimásznak a hullagödrökböl köhögve és prüszkölve, mert rossz volt a levegő, ott, a pimasz föld alatt, élni akarnak, kiknek meghalniok kellett túl korán, enni akarnak, mert éhgyomorra lökték őket egykor a föld alá, szeretkezni vadul és szenvedélyesen, mert úgy hullottak el valaha, mint a terméketlen földre hajított magok, virágokat, gyümölcsöket akarnak, szelet, holdat és pipacsvörös forró napokat, mindent, mit elraboltak tőlük gonosz gyilkosok! rekedt és félelmes hangon iszonyú katonakáromkodások csavarodnak ki torkukból, mint füstölgő kanócok, tíz millió férfi - lerázzák magukról a földet, a piszkot, a fekete, halott éjszakát, nyújtózkodnak, körülnéznek, indulni: merre és hová? s kik egykor egymás torkát keresték görcsös ujjakkal szorítva a rohamkéseket, most ismerkednek, testvérek, bajtársak s egymást átölelik, franciák, németek, szerbek, magyarok, csehek, oroszok: szövetkeznek a halott katonák! Csütörtök délutáni nagy fantázia Itt az ideje, hogy beváltsam a hozzám fűzött reményeket, Hűtlen barátaim már azt mesélik, hogy lehanyatlott sorsom csillaga; a kávéházban új törzsfőnökök tűntek fel fekete ingekben s lobogó hajzatokkal rebesgetik, hogy tehetségtelen vagyok és plagizáltam halhatatlan verseimet - nem, ezt nem tűrhetem tovább! sürgősen tennem kell valamit, drága barátnőm is gyanakodva nézi leapadt atlétavállaimat — igen, érzem, hogy elhanyagoltam az asztronómiát, új bolygókat kell fölfedeznem és hosszúfarkú üstökösöket, a tejút rejtelmes ködképei az én csalhatatlan szemeimre várnak, egyedül ülök óriási teleszkópok alatt és eltűnődök a kozmosz rejtélyein, huszonhárom nagy értekezésem után a valparaizói egyetem meghívását büszkén elutasítom, az arktikus tengereket végighajóztam már s most Cap Dickinson előtt hajótörötten csücsülök egy jéghegyen, tudóstársaim fagyasztott lapockájából vígan lakmározok és kigondolom a filozófia új szisztémáját - a pingvinek és fókák gyönyörtől nedves szemekkel figyelnek, s én közös háztartásban élek egy karcsú jegesmedvével, Alaska partjain az Eszkimók küldöttsége vár, kezemben ébresztőórával s fogaim között angol pipával partra lépek s megalapítom Észak birodalmát, büntető expedíciót indítok Délre, verseim plakáton jelennek meg, és óriási fényszórók vetítik az égre Forbáth proklamációit. Zeppelinek bataillonja kísér aztán Prágába, hol újra elfoglalom asztalfői tisztemet az Edison kávéházban barátaim zokogva ölelnek már keblükre - de én hűvös és hallgatag harcosként ülök kapucínerem előtt. ’ A költőre emlékezünk, halálának huszadik évfordulója alkalmából. Czibák Mária: A KULCS (batik)
