Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-22 / 20. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA-----------------------------------------------------------------------——————————— VA SÁRNAPI KIADÁS 1987. május 22. XX. évfolyam 20. szám Ára 1 korona A strázskei Chemko vállalatnál nagy fi­gyelmet fordítanak a könnyűvegyipari termelés fejleszté­sére. A vállalat ilyen jellegű különleges termékei közé tarto­zik a salétromsav gyártásánál alkal­mazott Amox plati­na nélküli katalizá­tor, a Chempor gu­miipari duzzasztó­anyag, valamint a polimerek oxidáló- dását gátló vegy­szerek. A Chempor duzzasztóanyag mi­nőségét hazai zeoli- tok felhasználásával javították. Az újdon­ságok közé tartozik a Chepanol, a hútö- iparban, az építő­iparban és máshol alkalmazott szigete­lő poliuretánhab egyik komponense. A felvételen Miro­slav Provaznik az Amox katalizátor gyártására szolgáló dehidratációs be­rendezés nyomás­adatait ellenőrzi. (A CSTK felvétele) weeeoQOQoootxxxgaBiSSgeiSgBwaMgiggBBSsseisscceggwogoeMoegwcesMWW«»^^ Ha a társadalmi tulajdonban százezres, sőt milliós nagyságrendű károkat okozó bűncse­lekményekről akarnék írni, sajnos nem lenne éppen nehéz dolgom. Az utóbbi években egymás után leplezték le a közöst hosszú éveken át, gátlástalanul fosztogatók,,társulá­sait“. Nem lenne nehéz a gazdasági bűnözés megelőzésére és a jogtalan nyerészkedés megakadályozására hozott jogszabályokról, kormányhatározatokról írni sem. Van belőlük egynéhány. Ám, ha arról akarnék írni, mit tettek a károsultak, a vállalatok, különféle szervezetek, illetve a vezetőik és ellenőreik azért, hogy minél több akadályt gördítsenek a bűnelkövetők útjába, bizony nem bővelked­nék az információkban. Többnyire ugyanis jóformán semmit, mi több, olykor még akkor sem tettek (tesznek) eleget kötelességeiknek, amikor a törvénysértés már nyilvánvaló volt. Szakemberek szerint a gazdasági bűncse­lekményeknek megközelítőleg csupán egyti- zedét derítik fel a károsult szervezetek kezde­ményezéséből. És akkor még feltételezhet­jük, hogy ezen a területen is létezik az ún. lappangó bűnözés, amelynek méreteiről, ter­jedelméről és az általa okozott károk nagysá­gáról legfeljebb óvatos becsléseink - ha - vannak. Ez az „egytized“ azonban minden­képpen elgondolkodtató adat. A gazdálkodó szervezetek vezetőinek a gondjaikra bízott vállalat tulajdonával jó gaz­da módjára kellene gazdálkodniok - gondos­kodni a társadalom vagyonának célszerű fel- használásáról, gyarapításáról és védelméről. Sőt, a törvény (de más jogszabályok és kormányhatározatok is) arra kötelezik őket, amit a jó gazda habozás nélkül, magától is megtenne - tudniillik, hogy azonnal jelentsék az ügyészi vagy a közbiztonsági szerveknek a bűntett vagy a vétség elkövetésére utaló tényeket, bűncselekmény-gyanús körülmé­nyeket, méghozzá tekintet nélkül arra, hogy az ilyen körülmények az általuk irányított dolgozók valamelyikére vagy idegenre tere­lik-e a gyanút, és tekintet nélkül arra, érte-e pénzben kifejezhető kár a vállalatot vagy sem. Ez a bejelentési kötelezettség ugyan összehasonlíthatatlanul szigorúbb, mint az általános, állampolgári feljelentési kötelezett­ség, de ugyanakkor sokkal szigorúbb a veze­tő dolgozóknak nyújtott jogi védelem, s per­sze sokkal nagyobbak a társadalmi vagyon kezelésére irányuló jogosultságaik is. Ezeket a jogokat, s a védelmet a törvényhozó éppen azért biztosítja számukra, hogy elláthassák tisztségüket, teljesíthessék nem utolsósorban a szocialista törvényesség megszilárdításá­val és a bűnözés megelőzésével kapcsolatos feladataikat. Mindezt figyelembe véve az „egytized“ gyakorlatilag a semmivel egyenlő. Lehet, hogy az összehasonlítás nem éppen a leg­megfelelőbb, de nagyon kíváncsi lennék (és, ugye, nemcsak én!), mit tesznek, tennének a bejelentési kötelességeiket oly lagymata­gon teljesítők, ha az ő személyi vagy magán­tulajdonukban keletkezne bűncselekménnyel okozott kár, s ha történetesen még az elköve­tő személye sem lenne ismeretlen. Ugyanígy érdekelne persze az is, hogyan gondoskod­nak a saját vagyonuk bűncselekményekkel szembeni védelméről, a zárakról, kerítéseik állapotáról... Persze tudjuk, a vezetők helyzete, a dön­téshozatal olykor nem lehet éppenséggel köny- nyú vagy kellemes, hiszen a bűncselekmé­nyek elkövetését eddigi tapasztalataink sze­rint az irányításban és a személyzeti munká­ban elkövetett hibák, a nyilvántartás és a fe­gyelem, főként a pénzügyi fegyelem hiányos­ságai, a hanyag és következetlen ellenőrzés, olykor pedig az ellenőrzés hiánya teszi lehe­tővé. A bűnüldöző szervek vizsgálódása pe­dig rendszerint ezekre, a bűnelkövetést meg­könnyítő körülményekre is kiterjed. Jogos feltételezés, hogy azok, akik nem teljesítik bejelentési kötelezettségüket (vagy olykor csak külső nyomásra teljesítik), talán éppen attól félnek, hogy a hibák feltárásával leleple­ződne vezetésre való alkalmatlanságuk is, és ezért törekednek inkább arra, hogy „házon belül“, a saját „hatáskörükben“ intézzék el a „szennyes ügyeket“. Sietve megtéríttetik a hanyag kezeléssel, sikkasztással vagy más bűncselekményekkel okozott kárt, visszavite­tik az eltulajdonított értékeket a helyükre, ... és fátylat borítanak, borítanának a történ­tekre. Csak a „fátyolborítás“ nem megy olyan könnyen. Nemegyszer hangzik el a bűnüldö­ző hatóságok előtt olyan védekezés, hogy „más is (vagy „mindenki") így csinálta“. Nem újkeletű felismerés, nincs ami jobban ösztö­nözne törvényszegésre, mint a megtorlatlan f bűnök. A további törvénysértések egész lán­colatát idézik elő egy-egy kisebb vagy na­gyobb közösségben, bomlasztják a fegyel­met, megingatják az állampolgároknak a szo­cialista állam szerveibe vetett bizalmát, nyug­talanságot keltenek... Mindezt sokkal egy­szerűbb megelőzni, mint helyreállítani a meg­sértett törvényességet, megbomlott fegyel­met. Éppen ezért a szocialista törvényesség szilárdításának egyik alapvető előfeltétele a törvény szigorának azonnali alkalmazása. A jogszabályok ezért kötelezik a szocialista szervezetek irányító és ellenőrző szerveit a bejelentési kötelezettség azonnali, haladék­talan teljesítésére. Nemrégiben például egy vállalatnál a bejelentési kötelezettség kése­delmes teljesítéséből, amely a munkafegye­lem tömeges megsértéséhez vezetett, a dol­gozók azt a következtetést vonták le, hogy a vállalat vezetése el akarja tussolni az „ügyet“, aminek ők maguk is kárát látták. Az ilyen következmények és a jogsértések elha- rapódzása elleni védekezés követeli meg a személyes felelösségrevonás széles lehe­tőségeinek alkalmazását a bejelentési kötele­zettségüket nem teljesítőkkel vagy késve tel­jesítőkkel szemben. Magyarázatban ilyen esetekben persze nincs hiány. Van aki azzal védekezik, hogy nem ismeri eléggé a Büntető Törvénykönyv­nek a gazdasági bűntettekkel foglalkozó, va­lóban bonyolult tényállásait. A jót a rossztól megkülönböztetni azonban nem okozhat meg­oldhatatlan gondot egyetlen ellenőrnek vagy vezetőnek sem. A cselekmény jogi minősíté­se pedig már igazán nem az 6 feladatuk, hanem a büntetőeljárásban részt vevő szer­veké. De egyébként is, közismert tény, hogy a jog nem ismerése nem mentesít a felelősség alól. A bejelentési kötelességgel járó tisztségekben a törvény nem tudása éppen nem a felelősségteljes hozzáállás bi­zonyítéka. Mások felsőbb szervek utasításai­val takaródznak. Sajnos, valóban megtörtént már, hogy az ilyen utasítások gyakorlatilag hatálytalanították a bejelentési kötelezettség haladéktalan teljesítésére vonatkozó jogsza­bályokat. És persze vannak olyanok is, akik az egyértelműen bűncselekmény elkövetésé­re utaló tényekben sem hajlandóak búncse- lekménygyanús körülményeket látni, vagy ha módjukban áll, egyenesen letagadják, hogy tudomásuk lett volna ezekről. Pedig a törvényekben a szocialista társa­dalom akarata jut kifejezésre. S aki ezzel szembekerül, annak tisztában kell lennie az­zal, hogy árt a kisebb-nagyobb közösségek és a saját jól felfogott érdekének is. FEKETE MARIAN IMUMYIK ■ FEBVHIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom