Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-05-15 / 19. szám

A gazdasági mechanizmus átalakítá­sának előkészítési időszakában összpontosított figyelemmel, magas elmé­leti szinten, s egyúttal mély gyakorlati isme­retek birtokában kell részletezni a már kidol­gozott és közzétett alapelvekkel összefüg­gő kérdéseket. Ebbe a felelős munkába a Bratislavai Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Üzemgazdasági Kutatóintézet munka­társai is bekapcsolódtak. Ez az intézmény foglalkozik a mezőgazdasági termelés fejlő­désének távlati előrejelzésével, irányítási rendszerének tökéletesítésével, a vállalati és a vállalaton belüli irányítás, valamint a tervezés fejlesztésével, a szociális prog­ramok kidolgozásával és az üzemszerve­zés további területeivel. Felkértük Blaas Géza kandidátust, főosztályvezetőt, hogy rövid beszélgetés keretében ismertesse időszerű kutatási munkájuk fő vonásait.- A mi főosztályunkon elsősorban a vál­lalaton belüli irányítási és tervezési rend­szer kérdéseivel foglalkozunk. Megvizsgál­juk, hogy miként viselkednek a vállalatok egy adott irányítási rendszerben, gazdasági elemzéseket végzünk, munkánk kiterjed a munkaszervezés és a munkanormázás területére is, valamint a vállalati szociális tervezésre. Jelenleg a termelési rendszerek szervezési és gazdasági értékelésével, va­lamint a gazdaságilag lemaradozó vállala­tok problémáival is foglalkozunk. • Figyelmük az említett témakörök kere­tében bizonyára a vállalaton belüli önelszá­molási rendszer kérdéseire, valamint a kol­lektív munkaszervezési és javadalmazási formák alkalmazására is kiterjed. Milyen tapasztalatokat szereztek ezekben az irá­nyokban az eddigi kutatás során? kérésén szervezik át az irányítási munkát, s gazdasági eredményeik is rendszeresen javulnak. Ugyanakkor 300 efsz-ben az el­múlt _évben a jövedelmezőség színvonala mintegy 4 százalékkal csökkent. Ebben bi­zonyára közrejátszott az is, hogy bizonyos termelőeszközöknek emelkedett a beszer­zési ára, ami megnövelte a termelési költsé­geket. Olyan helyzet állt elő, hogy néhány, aránylag kedvező termelési viszonyok kö­zött gazdálkodó vállalat melléküzemági ter­melés nélkül meg sem tudott volna élni. • Az önök kutatói munkája milyen segít­séget jelent a vállalatoknak az irányítási rendszer átalakításában?- A mi munkánk is módosult olyan irány­ban, hogy már nemcsak tájékoztató jellegű gazdasági felméréseket végzünk, hanem a tapasztalatok közvetítésével, átadásával is foglalkozunk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy minden kutatási feladatnak megoldás­sal kell végződnie. Konkrét feladatunk, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület minden járásá­ban hasznosítsuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket 17 gazdasági probléma kutatása során szereztünk. Foglalkoztunk a kollektív munkaszervezési és javadalmazási formák terjesztésével, módszertani segédanyagot adtunk ki a vállalati vezetők számára a munkacsoportok és a javadalmazás meg­szervezéséhez, s van egy olyan tanácsadó szolgálatunk is, amelyért az érdekelt válla­latoktól pénzügyi megtérítést kapunk. Eb­ben az évben például ebből a forrásból 70 ezer koronás bevételt terveztünk. • Mennyire igénylik a vállalatok a ta­nácsadást?- Az önelszámolási rendszer fejlesztésé­vel kapcsolatban főleg azt vizsgáljuk, hogy miként kell kialakítani az egyes önelszámo­ló egységeket, s hogyan kell megszervezni az önelszámolás információs rendszerének a működését. Ezzel összefüggésben nagy figyelmet fordítunk a javadalmazási mód­szerekre. A helyenként kísérleti jelleggel bevezetett önelszámolási rendszer ugyanis eddig nagyon formálisan működött, szinte alig volt gyakorlati kihatása. Megszervezték ugyan az önelszámolási egységeket, s ezekhez igazították a könyvelést is, de a javadalmazásban nagyon kevés változás történt. A legtöbb vállalatnál szinte jelenték­telen mértékű volt a nyereségrészesedés, s ezt nem az egyes önelszámoló egységek eredményei szerint, hanem az összesített vállalati eredmény szerint fizették ki. Több oka is volt annak, hogy ez a rendszer eddig csak formálisan működött. Az irányítási rendszer adott feltételei között a vállalat csak szűk térben mozoghatott. A termelési terv év közben is változó feladatai nem mindig voltak összhangban a vállalat lehe­tőségeivel. A vállalat esetenként olyan terv­feladatot is kaphatott, melynek teljesítésé­hez nem voltak meg a feltételei, ezért az előállított termék minőségéért viselt felelős­séget nem is háríthatták a vállalati kollektí­vákra. Mindebből azt a következtetést von­tuk le, hogy a vállalaton belüli önelszámoló egységek szervezésének alapvető feltétele a vállalat gazdasági önállósága. • A vállalaton kívüli tényezők tehát for­mális megoldásokat idéznek elő. De ho­gyan viszonyul a vállalati vezetés az önel­számoláshoz, érdekelt-e egyáltalán a fej­lesztésében?-Tény, hogy a nagyobb önállóság igé­nyesebb és felelősségteljesebb munkát is jelent, több gondot a munkaszervezés terü­letén, a termeléshez szükséges eszközök beszerzésében. A vezetőség nagyobb fele­lősséget visel a dolgozók kereseti színvo­naláért, de ugyanakkor a teljesítményekre vonatkozó követelmények is növekednek. Emellett a beidegzódött szokásoktól sem könnyű megszabadulni. Mindig kell egy kis idő, amig az új utat tör magának. De hogy mennyi legyen ez az idő, az már az egyes gazdasági vezetők személyiségén, maga­tartásán múlik. Vannak olyan ambiciózus vezetők, akik az új lehetőségeket kihasznál­va mintavállalat kialakítására törekednek, de olyanok is vannak, akik nagyon távol állnak ettől. Nagyon fontos tehát, hogy mi­lyen a vezető képesítése, személyi érdeke és belső motivációja. Egyelőre még nagyon különbözők az eredmények. Vannak ki­emelkedő vállalatok, amelyek saját erejük­ből, mindennemű külső segítség nélkül si­- Nagy az érdeklődés, és egyelőre nem is tudunk a kívánalmaknak eleget tenni. Ezért minden járásban kiválasztottunk egy- egy vállalatot, amellyel közvetlenül együtt­működünk, s általuk közvetítjük a tapaszta­latainkat. Ugyanis ez már nem kutatói mun­ka, hanem mérnöki, szervező és tanácsadó tevékenység, amelyre intézetünknek nin­csenek szakemberei. • Jelenleg mi az intézet legfontosabb feladata?- Igyekezetünk elsősorban arra irányul, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítá­sára vonatkozó, az egész népgazdaságban általános érvényű alapelveket a mezőgaz­dasági termelés feltételeire vonatkoztatva részletesen lebontsuk és pontosítsuk. Inté­zetünk munkatársai részt vesznek az egyes kérdésekkel foglalkozó szakcsoportok mun­kájában, arra törekedve, hogy idejében ele­get tegyenek ennek a nagy és rövid idő alatt elvégzendő feladatnak. Ki kell számítani, hogy a bevezetésre kerülő gazdasági intéz­kedések, beleértve az adórendszer módo­sításait, a következő években milyen hatást fognak gyakorolni a vállalatok gazdálkodá­sára. • Az intézet dolgozói képesek lesznek ezeket a feladatokat sikeresen elvégezni?- Nagy felelősséggel járó munkát vég­zünk, hiszen olyan döntések előkészítésé­ben veszünk részt, amelyek százezrek éle­tére hatnak majd ki. Az ilyen fontos felada­tok elvégzéséhez több tapasztalt munka­társra lenne szükségünk, olyanokra, akik több éven át felelős beosztásban dolgoztak, s vonzalmuk van a kutatói munka iránt. Ennek azonban ellentmond az az előírás, amely szerint elsősorban fiatal, tehát kezdő, gyakorlati tapasztalatokkal még nem ren­delkező dolgozókat kell felvennünk. • A hasonló jellegű kutatóintézetekkel való együttműködésről, esetleg a külföldiek­kel folytatott tapasztalatcseréről mit lehetne elmondani?- Szorosan együttműködünk a Prágai Agrárgazdasági Kutatóintézettel, amit el­sősorban a közöttünk kialakult munkameg­osztás tesz szükségessé. A prágaiak első­sorban makrogazdasági, tehát általános, országos szintű kérdésekkel foglalkoznak, míg a mi kutatásunk főleg a vállalati gazdál­kodás területére összpontosul. Ennek meg­felelően a kutatási feladatok végzésére kö­zös munkacsoportokat alakítottunk ki. Jó kapcsolataink vannak többek között a Bu­dapesti Agrárgazdasági Kutatóintézettel is. Átvettük és kihasználtuk például a vállalati innovációs tevékenység kutatására irányuló módszerüket, kölcsönösen látogatjuk egy­mást, tapasztalatcseréket, tanulmányi uta­kat szervezünk. ÉCSI GYÖNGYI A műtrágyák és vegyszerek ésszerűbb kihasználásával Az idei szokatlanul hosszúra nyúlt tél két- három hetes késést okozott a tavaszi mező­gazdasági munkák kezdésében. A növényter­mesztési dolgozók felkészülve és terülmetle- nül várták a megfelelő időjárási viszonyokat, hogy a tervezett feladatoknak mielőbb eleget tegyenek. Jó minőségű vetőmagvakból ele­gendő állt a rendelkezésükre, megfelelő vá­lasztékban, a műtrágyákból és a növényvé­delmi anyagokból való ellátás azonban sok helyen akadozott. Meglátogattuk ezért a Me­zőgazdasági Anyagellátó és Felvásárló Válla­latok bratislavai vezérigazgatóságát, s felkér­tük Elemír Foltin mérnököt, a felvásárlási és anyagellátási osztály szakigazgatóját, hogy nyújtson tájékoztatást a mezőgazdasági vál­lalatok anyagellátásában fennálló helyzetről. • Elsősorban az iránt szeretnénk érdek­lődni, hogy milyen feladatok várnak az idén a szlovákiai mezőgazdasági dolgozókra a mezőgazdasági termékek értékesítése terén?- A terv szerint 1 400 000 tonna gabonát kell felvásárolnunk az állami alapokba, ennek több mint a felét, vagyis 750 000 tonnát élelmiszeripari búzának kell képeznie. A ta­karmányalapot 1 526 000 tonna szemes ter­ménnyel kell feltöltenünk. Mindez lényegében megfelel a tavalyi mennyiségnek. A gabona­féléken kívül 60 000 tonna hüvelyest, 130 000 tonna olajos magot, 345 000 tonna burgonyát és különböző mennyiségű további terménye­ket kell felvásárolnunk. Azzal számolunk, hogy az olajos magvak közül főleg a naprafor­gó részaránya növekszik. Figyelembe véve az idei rendkívüli időjárási viszonyokat, a ta­vaszi munkák és a vetés késését, a tavaszi árpa termesztése különleges gondosságot fog igényelni. Ezt tudatosítania kell minden tavaszi árpával foglalkozó növénytermesztő­nek, mert a sörárpa népgazdasági jelentősé­ge az utóbbi években tovább fokozódott. Habár az étkezési hüvelyesekre előirány­zott felvásárlási feladat teljesítése a mező­gazdasági vállalatok számára nem jelent na­gyobb problémát, ennek ellenére ezek a ter­mények is kiemelt figyelmet érdemelnek, hogy biztosítva legyen a folyamatos ellátás. Már eddig is bebizonyosodott, hogy babot és borsót tudunk termeszteni. Az idén a korai burgonya felvásárlásában is szeretnénk rendet teremteni. Ehhez első­sorban arra van szükség, hogy a mezőgazda- sági vállalatok is rugalmasabban alkalmaz­kodjanak a piaci igényekhez. Arra törekszünk, hogy ne forduljon elő az az évente megismét­lődő helyzet, amelyben éppen akkor hiányzik a korai burgonya a piacról, amikor legna­gyobb iránta a kereslet. Az elmúlt évi tapasztalatokból kiindulva továbbra is nagy figyelmet fogunk fordítani a gabonafélék, az olajos magvak és más termények minőségi szempontú felvásárlásá­ra, s az idén tovább akarjuk fejleszteni ezt a bevált rendszert. Javítani akarjuk az együtt­működésünket a keménybúzát termesztő vál­lalatokkal is, a jó minőségű tésztafélék gyár­tása céljából, s ugyanilyen gondot fordítunk a zabpehely gyártásához szükséges pelyvát- lan zab termesztésére. • Az említett felvásárlási feladatok teljesí­téséhez a mezőgazdasági vállalatoknak ele­gendő tápanyagra, vagyis műtrágyára van szükségük. A műtrágyaellátás terén milyen az idei tényleges helyzet?- Szervezetünk erre az évre 600 000 ton­na műtrágyáról gondoskodott, ami 15 000 tonnával több a tavaly szállított mennyiség­nél. Nitrogéntartalmú műtrágyákból a mező- gazdasági üzemek 236 000 tonnát, foszfor- tartalmúakból 180 000 tonnát, káliumtrágyák­ból 178 000 tonnát vásárolhatnak. Számítá­saink szerint ez elegendő, amit az is bizonyít, hogy a tervezett mennyiségnek eddig még csak 96 százalékára kötöttünk eladási szer­ződést. A vállalatok a tavaszi munkák meg­kezdése előtt az egész évre előirányzott mennyiségnek körülbelül a felével rendelkez­tek, egészében véve tehát nem fordulhatott elő hiány. Ami a választékot illeti, az idén 1000 tonnával többet forgalmazunk folyékony műtrágyákból, s 3400 tonnával több nitrátot szállítunk fejtrágyázásra, mint az elmúlt évben. Ugyanakkor nem lehetünk elégedettek a tápanyagok alacsony koncentrációjával egyes műtrágyáknál, főleg a porként forgal­mazott szuperfoszfát esetében, s kedvezőtlen az egyes tápanyagok részaránya is a stráz- skei Chemko vállalatban gyártott összetett műtrágyáknál. Jelenleg 760 000 tonna hu­musztrágyáról is gondoskodunk a mezőgaz­dasági üzemek számára, bár ez a mennyiség távolról sem fedezi a szükségleteket. Ennek viszont az az okát, hogy kevés istállótrágya áll a rendelkezésünkre a humusztrágyák előállí­tásához. • Milyen a helyzet a növényvédelmi vegy­szerek, a kártevők és betegségek elleni anya­gok, valamint a gyomirtók területén? Ez a so­kat vitatott kérdés gyakran foglalkoztatja a mezőgazdasági üzemek vezetőit, főleg az agronómusokat. A jelenlegi igényes feladatok teljesítéséhez nélkülözhetetlenek ezek a vegyipari készítmények.- A növényvédelmi anyagok hazai gyártá­sa csak részben fedezi a szükségleteket, ezért döntő mértékben behozatalra vagyunk utalva. A szocialista országokban előállított választék sem kielégítő, a nem szocialista országokból származó behozatal pedig na­gyon devizaigényes. A kínálat ezért lényegé­ben az elmúlt évi szinten marad, miközben bizonyos szerkezeti módosítást hajtottunk végre. Egyrészt csökkentettük a behozott gyomirtószerek mennyiségét, s ennek megfe­lelően növeltük a kártevők és a betegségek elleni szerek behozatalát. Abból indultunk ki, hogy a gyomirtás problémája megfelelő agro­technikával és vetésforgóval könnyebben megoldható. A kalászos gabonafélék ter­mesztéséhez szükséges gyomirtók azonban teljes mértékben rendelkezésre állnak. A sze­mes kukorica esetében az alapozó gyomirtás az egész területen elvégezhető. A tenyósz- idöszakban végzett gyomirtáshoz azonban csak korlátozott mennyiségű vegyszert tu­dunk biztosítani, a rendelkezésre álló mennyi­ség körülbelül másfélszeres kezeléshez lesz elegendő. Tudjuk, hogy ez kevés, ezért jól be kell osztani, előnyben részesítve a teljes mér­tékben gépesített termesztést. Elegendő vegyszerünk van a burgonya és a napraforgó betegségekkel szembeni védelmére. Hiány mutatkozik azonban rovarirtó szerekből a ku­korica és a cukorrépa kártevői ellen, ezeket a szereket itthon nem gyártjuk, s beszerzésük nagyon költséges. Az említett hiányosságok ellenére hangsúlyozni szeretném, hogy az illetékes központi irányítási szervekkel együtt­működve igyekeztünk a lehető legjobb feltéte­lekről gondoskodni az optimális növényvéde­lemhez. Az adott helyzeten azonban nem tudunk változtatni, ezért a mezőgazdasági üzemekben is a jó minőségű vetőmagvak, a műtrágyák, valamint a növényvédelmi vegy­szerek sokkal ésszerűbb és hatékonyabb ki­használására kell törekedni. Jelenleg ez az egyedüli járható út a növénytermesztés és egyúttal az egész mezőgazdasági termelés további sikeres fejlesztésében. JOZEFSLUKA A kedvező időjárás a Dél-csehországi ke­rületben is lehetővé tette a Slovair mező­gazdasági repülőgépei által nyújtott szolgálta­tások teljes kihaszná­lását. A kerület 13 me­zőgazdasági repülőte­rének pilótái naponta mintegy 80 felszállást végeztek, s egy alka­lommal átlagosan fél tonna műtrágyát szór­tak szét. A felvételen Stefan Doáa mechani­kus és Jan Veékrna pi­lóta a Kámeni Efsz ve­tésterületeinek fejtrá­gyázását készítik elő. (A ŐSTK felvétele) A kutatási munkának megoldással kell végződnie

Next

/
Oldalképek
Tartalom