Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-08 / 18. szám
A kihallgatás Xenia Andrejevna tanítónő volt N. városában. A kolhoztagok és a tanítványok nagyon szerették. ..Szigorú, de mindig jó és igazságost" - mondták róla. A nagy háború idején a front mihamar körülvette a várost. A kolhoztagok partizánalakulatokat szerveztek, elrejtőztek az erdőben. a folyó túlsó partján és a város mögött. Egy napon három motorkerékpáros német érkezett az iskolához. Az egyik az udvaron maradt. a másik a bejárat közelében állt meg. élesre töltött géppisztollyal. A harmadik pedig berúgta az ajtót, s belépett az osztályba, ahol Xenia Andrejevnát és a tanulókat találta.- Felteszek nektek kérdéseket. és ti felelni fogtok rájuk!- mondta oroszul. - Íme, az első kérdés: hol vannak a kolhoztagok és a ti partizánjaitok? A kérdés ugyebár nem nehéz? Ki tud rá felelni? A tanulók mélyen hallgattak.- Figyelem!- folytatta a német. - Térképet rajzolok a táblára. Nézzétek. Itt a városotok. balra az erdő, jobbra a folyó. Ki mutatja meg nekem, hol vannak a partizánok? Könnyű kérdés, ugye?! A tanulók nem feleltek. Ekkor a fasiszta, Xenia Andrejevna felé fordult, és németül igy szólt:- Kérem, németül feleljen a kérdésemre. Talán nem értették volna a gyerekek a kérdést? Mert belátom, nem beszélem tökéletesen az oroszt.- Valószínűleg azért nem felelnek, mert sem ők, sem én soha nem voltunk a partizánok között - felelte a tanítónő. Aztán a tanulókhoz fordult: - Ez az ember tudni akarja, hol vannak a partizánok. Ti sem tudjátok, én sem tudom. Igaz vagy nem?- Igaz, bizony igaz! Nem tudjuk, semmit nem tudunkI A katona mérgében nagyot kiáltott:- Csend! Nem feleltetek a kérdésemre. Háromig számolok, s ha senki nem felel, agyonlövöm a tanítónőtöket. Tehát számolok: egy... - Karjánál fogva megragadta a tanítónőt.- Kettő... Revolverét a tanítónő homlokához nyomta.- Maradjatok nyugton - szólt Xenia Andrejevna. - Csukjátok be a szemeteket, és soha ne feledjétek el ezt a pillanatot, drága gyermekeim!- Kuss! - kiáltotta a német.- Folytatom: egy... kettő... há...- A tanító néni nem tudhatja!- kiáltotta a negyedik padsorból Kosztya Rajkov.- Nem tudhatja? - ismételte a német. - És ki tudja? Nevezd meg, ki tudja?-Én! A fasiszta elengedte a tanárnőt, majd finom mosollyal az arcán Kosztyához fordult:- Gyere, a táblához, kisfiam, örülök, hogy megmutatod nekem ezen a térképen, hol vannak a partizánok. Kosztya a táblához közeledett. de néha az ablakra sandított. Kezébe vette a krétát. Minden tanuló öt figyelte. A német kimeresztett szemmel nézte a térképet. Ekkor Kosztya a térképre mutatott, majd nagyot ütött a táblára, és elkiáltotta magát:- Itt vannak a partizánok, Ezen a helyen!- Pontosan hol? Mutasd! Ebben a pillanatban az osztály ajtaja kivágódott, partizánok léptek be rajta. Kosztya az ajtó felé mutatott.- Itt! Itt vannak a partizánok! - Aztán a tanárnőhöz szaladt, átölelte, és remegve, síró hangon mondta: - Apám intett nekem az ablakból! A fasisztákat leültették az első padsorban. Xenia Andrejevna fellépett a katedrára.- Nálunk az osztályban mindenki feláll, ha a tanárnő fellép a katedrára. Álljatok fel - mondta németül. A fasiszták fejüket nyakuk közé húzva felálltak. Xenia Andrejevna ekkor az átélt izgalomtól még remegő hangon odaszólt a partizánok vezetőjéhez:- Kedves, férjem, Szergej, (e is tanítottál német nyelvet, Kérlek, hallgasd ki őket helyettem. DÉNES GÉZA fordítása Gondolkodom, tehát... i LÁ 1 KE 1 3 • • u 1 RA 1 Képrejtvények Legalább három megfejtését kérjük. Nem túl nagy munkabér Egy szolga évi bére 100 tallér és egy öltözet ruha volt Hét hónap elteltével azonban otthagyta a helyét, s távozásakor megkapta a ruhát és még 20 tallért. Hány tallért ért a ruha? ■ II q valaki szeretne közeid lebbröl is megismerkedni a tájainkon élő énekesmadarakkal, erre a legjobb lehetősége tavasszal kínálkozik. A hímek pompás nászruhájukat viselik, valamennyien énekelnek, s ráadásul nem egyszerre jelennek meg erdőn és mezőn, hanem fokozatosan érkeznek. Egy kis ügyességgel és szerencsével könnyen becserkészhetjük az éneklő madarat, hogy „személyazonosságát“ megállapíthassuk. Ha pedig már megismertük az egyes fajok többnyire jellemző énekét, könnyen kiismerjük magunkat az erdei hangversenyben. Gyakran már február második felében, az elsők között szólal I meg a feketerigó, de március I elsö napjaiban már javában énekelnek nagyobb rokonai, a felül Madarat énekéről barna, alul sűrűn pettyezett léprigók is. A mezei pacsirta, a néphit szerint, Zsuzsanna napján kezd énekelni, de ha a mostoha időjárás miatt meg is késik egy kicsit, általában nem sokat várat magára. Korán megszólal kisebb rokona, a kopár domboldalak, rit- kás gyümölcsösök felett keringő erdei pacsirta is. Március első felében mindenütt hallhatjuk a fészkelőhelyükre visszaérkezett seregélyek néha sípoló vagy füttyentő hangokkal vegyes énekét, hangosan lármáznak és ide- oda röpködnek az erdőben a párt kereső, szerelmes szajkók, s alkonyat idején messzire szállnak az énekesrigók jellegzetesen ismételt, hangos strófái. A bokrok között és a nádszegélyekben megszólalnak a vonuló csilp-csalp füzikék, a kéményeken és tévéantennákon a nemrég érkezett házi rozsdafarkúak. Április a vonulás fő hónapja, és legszebb hangú énekesmadaraink érkezési ideje. A hónap első felében kezdenek csattogni a bokrok között tanyázó fülemülék, az erdőkben és kertekben énekelnek a fekete sapkás barátposzáták, és a még vonuló vörösbegyek. A kis poszáták csilingelő éneke rőzsekupacokból, élösövényekból hallatszik, a rokon mezei poszáta mezsgyék, bokorsorok és folyók menti li- geterdök lakója, ahol gyakran a magasba emelkedve, úgynevezett nászrepülés közben énekel. Április végén, május első napjaiban a vonulás lassan véget ér, valamennyi énekesünk itthon van már. A sereghajtók közé tartozik a karvalyposzáta, a nagy fülemüle és a pompás tollazatú sárgarigó, de a geze és a kerti poszáta is csak április végén kezd igazán énekelni. Kevesen tudják, hogy a hallgatagnak tetsző tövisszúró gébics hímje milyen kitűnően énekel. Igaz, a többiekéhez viszonyítva nagyon halk hangja van, ilyen vonatkozásban össze sem hasonlítható a fülemülékkel vagy a poszátákkal. De akinek szerencséje van, és viszonylag közelről hallgathat egy-egy öregebb példányt, el fog csodálkozni azon I a hihetetlenül gazdag repertoáron, amellyel ez a madár rendelkezik. A megszólalásig híven utánozza a környéken hallott madarakat, a fülemülétől kezdve az énekesrigóig, sőt a fürjkakas pitypalattyolásáig. SCHMIDT EGON MEGFEJTÉS Az április 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: -vas, -por, B - nem. Nyertesek: Takács Mónika, Galántán (Galanta); Vargha Balázs, Komárom (Komárno); Végh Zoltán, Bo- gya (Bodza); Majoros Mónika, Safari - kovo; Vanya Lívia, Tardoskedd (Tvrdo- áovce). NÖVÉNYEK LAKÓHELYEI Vili. A SZIKESEK Barátságtalan, otthont kevés fajnak adó területek a szikesek. Nevükben a szik sót jelent, tehát beszélhetünk sós talajokról is. Akik eljutottak a tenger közelébe, szintén találkozhattak szikes társulásokkal, például a bulgáriai homokdűnéken, de ezeket sóval a tenger látja el. Közép-Európa szikesei más eredetűek. Kialakulásukat az ember segítette elő, az ártéri erdők kivágásával, legelők és kaszálók kialakításával. Ahol a vizszint ingadozása gyakran ismétlődő jelenség, a talajszemcsék pedig aprók, kötöttek, és a mélyebb talajrétegekbe csak nehezen szivárog le a csapadék, ott bizony könnyen kialakulnak szikes foltok, ahol a „legsúlyosabb“ esetben a só kristályos formában „kirakodhat“, népnyelven „virágzik a szik“. Vegyi összetételüket tekintve, ezek a sók kloridok (tehát tartalmaznak közönséges konyhasót is) és karbonátok, kevésbé szulfátok. Ha felhalmozódnak a talaj felső rétegeiben, igen kedvezőtlenül befolyásolják a növények táplálékfeltételét, ebből eredően sajátságos, sokszor egyedi, ritkának is számító növénytársulásokat találunk az ilyen területeken. Persze, vannak átmenetek is. A kezdődő szikesedést egyes, amúgy nem az ilyen területre tipikus növények (ún. fakultatív halofitok) már jelezhetik - a tömegesen virágzó orvosi szegfű (kamilla) vagy az orvosi ziliz, esetleg a henye pimpó. A magasabb sótartalmú földeken ide kötődő növényeket találunk, ilyen például a hernyópázsit, a sziki útifű, sziki pozdor stb. A gyengébb szikeken láthatunk nagyon szép növényeket, a kosborfélékböl (orchideák) a pompás kosbort, a sziki őszirózsát vagy a korcs nőszirmot. Régebben, amikor a legeltetés még elterjedtebb volt, gyakran találkozhatott a vándor nagy kiterjedésű szikes pusztaságokkal, sztyeppekkel, ahol a jószág taposólába sajátos, görcsös-barázdás felületet alakított ki, főként tavasszal, amikor a talaj gyakrabban ázott. Ez a forma nyáron megkeményedve őrzi az állatok lábnyomait. Az utóbbi években az ember, bővítendő a termőterületet, támadást indított a szikesek ellen, feltöri őket, gipszes kezeléssel próbálja alkalmassá tenni a művelésre, lecsapolásokkal és meliorációval igyekszik kedvezőbb irányba befolyásolni a vízháztarVízzel telt szikes folt a szántóföld közepén tást, egyben maggátolni az újabb szikesedést. Ez azonban nem mindig sikerül, vagy nem bizonyul tartósnak az eredmény. Sajnos, a levegő növekvő kénes szennyeződése, a savas esők és a savas kénhatású lecsapódó por (exhaláció) elősegíti a szik kialakulását, „újraéledését“ főként a gyárak, erőmüvek közelében elterülő földeken. A nem átgondolt, esetlegesen alkalmazott művelési módoknak, valamint a műtrágyák helytelen alkalmazásának vagy megválasztásának úgyszintén szerepe lehet a szikesedésben. A mellékelt képen látható egy szántóföldi süppedék, bőséges tavaszi csapadék vizével. A bizonyára alkalmazott gyomirtó elpusztította a réti növényeket és a nagy mennyiségben alkalmazott, kloridokat fölös mértékben tartalmazó műtrágya igen kedvező lehetőségeket teremtett a tiszavirágéletü, de igen gazdag sziktűrö növénytársulások megtelepedéséhez. Magam is meglepődve tapasztaltam, hogy az ilyen „medencékben“ és partjain ezrével virágzik a sóvízi boglárka, a sziki boglárka és a sep- pedékes iszaprojt: ezekből más, nem bolygatott szikeken csak szálával találtam, sokszor éveken át kutatva. A szikes talaj nem barátja az embernek, élete viszont tanulságos. A ritka és pusztuló növények, növénytársulások megőrzése fontos feladat, az ún. „génbank“ miatt, hisz nem tudhatjuk, közülük melyiket hasznosíthatjuk majd a közeli vagy távolabbi jövőben; másrészt a szikesek kitűnő tanulmányi terepet jelentenek a kísérletező mezőgazdász számára, hogy megfelelő és korszerű módszerekkel megakadályozhassa a nemkívánatos sók felhalmozódását az értékes szántóföldeken. BOGOLY JÁNOS Pompás kosbor (A szerző felvételei) ÚJ SZÚ 18 1987. V. 8.
