Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-16 / 2. szám

Hi H M HMM m m » 4 V alahol az erdőszélen, egy takaros kicsi házban, békésen éldegélt együtt a kandúr meg a kiska­kas. A kandúr naponta eljárogatott az erdőbe rozsét aprítani, a kiskakas meg odahaza tette a dolgát a ház körül. Egyszer, amikor a kandúr munkába indult, imigyen figyelmeztette a kiskakast: „Vigyázz magadra, Pepó, senkinek ne nyiss ajtót, mert jöhet a ravaszdi róka, és elrabolhat!“ Alighogy elindult a kandúr, alighogy elért az első fáig, máris odaosont a házikóhoz a róka, leült az ablak alá, és csalafinta, csalogató éneklésbe kez­dett. „Kakaska, madárka, kukorékolócska, taréjos fejecske, szép selymes tollacska - tekints ki barátom, gyere ki egy szóra!" A kiskakas csendesen lapított, hallgatózott odabent a házban, aztán úgy döntött, mégiscsak megnézi, ki PAVEL BETLACH A kandúr, a kakas és a róka énekel olyan szépen az ablaka alatt. Kitárta az ablakot, kidugta a fejét - és akkor zsupsz, a róka már el is kapta. Futott a róka keresztül az erdőn, vitte a kiska­kast éles fogai között. A kiskakas meg csapdosott, verdesett a szárnyaival és kétségbeesett hangon azt rikoltozta: „Söféí erdő mélyén, magas hegyen túlra, sötét kotorékba elcipel a róka - engem, a kiskakast inyenc-csőrú legényt! Szabadíts ki, kandúr, ments meg engem, szegényt!" A kandúr meghallotta a kiskakas segélykiáltását, kétségbeesett rikoltozását, rögvest utánuk eredt, és kiszabadította a kiskakast. Hazavezette és otthon ismét kioktatta: „Vigyázz magadra, kiskakasom, ne lAjy hiszékeny, ne légy kíváncsi, ne tekingess ki az ablakon, mert ha a róka még egyszer elvisz, egyetlen, apró csontocskát sem hagy belőled!“ Másnap reggel a kandúr kora reggel ismét elment az erdőbe rozsét aprítani. Ahogy eltűnt a látóhatárról, a már lesben álló róka megint odalopakodott az ablak alá, és a tegnapinál is hízelgőbb hangon megint énekelni kezdett: „Kakaska, madárka, kukorékolócska, taréjos fejecske, szép selymes tollacska - tekints barátom, gyere ki egy szóra, van nálam zöldborsó, meg egy marék szója!" Elénkelte egyszer, elénekelte másodszor, aztán harmadszor is, de bizony a kiskakas nesztelen maradt odabent a házban, mintha ott se lett volna. „Mi van i 9 veled, Pepókám?! Megnémultál talán kiskakasom, hogy meg se mukkansz, válaszra se méltatsz?! Ó te kis ostoba! Csak nem hiszed el, amit a macska mondott?! Még hogy én téged megeszlek?! Nahát, nahát! Hát hogyan is tehetnék ilyen gorombaságot, amikor annyira szeretlek, hogy látogatóba hívlak ma­gamhoz, lásd, hogyan lakom. No de ha nem akarsz, nem jössz - nem erőszak a disznótor, indulok haza egyedül, alászolgája.“ A kiskakas még lapított egy ideig, aztán felugrott az ablakpárkányra, hogy megnézze: valóban elment-e már a róka? Kidugta a fejét az ablakon, a róka pedig rávetette magát, s már vonszolta, cipelte is magával, be a sötét erdő mélyére. Csapdosott megint a szárnyával kétségbeesve a kiskakas, csőrével verte, csipkedte a rókát, és teli torokból rikoltozott, de hasztalan. „Sötét erdő mélyén, magas hegyen túlra, sötét kotorékba elcipel a róka - engem, a kiskakast, inyenc-csőrú legényt! Szabadíts ki kandúr, ments meg engem szegényt!" Bizony, hasztalan kukorékolt, a kandúr nem hallotta meg hívó szavát, nem is hallhatta, mert az erdő legmélyebb mélyén, recsegve-ropogva aprította a ro­zsét. És a kiskakas csontjai is roppantak már egyet- egyet a róka fogai között. El is cipelte a rókalyukba, a sötét kotorék mélyére szegény kiskakast. Este, amikor a kandúr hazaért, sehol sem találta a házban a kiskakast. Előbb elpityeredett, jól kisírta magát, aztán nekilátott, hogy hársfából hegedűt készít­sen. El is készült a hegedű, és előkerült a láda mélyéről egy hatalmas zsák is - ezzel indult el a kandúr rókanyomon, ahol a kiskakas elhullott tollacskái is jelezték az utat. Oda is ért a rókalyukhoz, elővette a hegedűt és játszani kezdett: ,, Dirimb-doromb, hársfa-nyársfa, ki a róka lakótársa?" Hallgatózott a róka, hallgatózott, végül kiküldte a lá­nyát, menjen, nézze meg, ki hegedül, ki énekel odakint olyan csodás hangon?! De abban a pillanatban, amikor a rókaleányzó kidugta a fejét a lyukon - zsupsz, máris a kandúr zsákjába találta magát. S mintha mi sem történt volna, a kandúr' szinte megszakítás nélkül kornyikált tovább a rókalyuk szájá­nál: „Dirimb-doromb, hársfa-nyársfa...“ Hallgatózott a róka odabent, hallgatózott, aztán meg a fiát küldte ki, nézze meg, ki bazsevál odakint?! A rókakölyök még ki se dugta a fejét, máris a sötét zsák mélyén találta magát, a húga mellett. A kandúr meg csak nyekergett tovább: „Dirimb-doromb...“ Gyanút fogott az öreg róka. Hallgatózott még egy keveset, aztán kidugta maga is a fejét - bele egyenesen a zsák szájába. A kandúr pedig bekötötte gyorsan a zsák száját, aztán egy jókora husánggal elnáspángolta a zsákban vergő­dő rókákat, olyannyira, hogy örökre elment az étvá­gyuk a gyenge baromfihústól. Aztán bement a róka­lyukba, kihozta, majd hazavitte a megszeppent kiska­kast. Azóta boldogan és háborítatlanul élnek az erdő- széli házban. KESZEU FERENC fordítása HMM Ä Hangulat Van egy furcsa ország bennem, eddig fel nem fedezhettem. Álmomban, ha magam vagyok, csak a határáig jutok. Ezért verssel próbálkozom, országomat így hódítom. Sikerül, vagy nem sikerül? A vers végén majd kiderül... Van egy város az országban, a városban sok-sok ház van, a házakban szobák vannak, az emberek bennük laknak; ahány ember annyiféle, mindnek van családi képe, tévét néznek, unatkoznak, napjaik így fogyatkoznak; gyermekeik egyre nőnek, lesznek majd ók is felnőttek... Lesz bennük egy furcsa ország, hogyha tudják, meghódítják; esetleg majd verset írnak, úgysem árt az a papírnak. Valaki tán rájön egyszer, kerekre nyíló szemekkel: semmi titok nincsen abban, hogy habzik a mosdószappan, és aztán sem csodálkozik, hogy a víz lefelé folyik... Megtudja, hogy az az ország, voltaképpen csak botorság, amit hisz - majd rájön végre - életének tükörképe... SZÁMOLJ UTÁNA! Melyik a két hi­ányzó szám? MEGFEJTÉS A múlt évi december 31 -i számunkban közölt feladatok megfejtése: keszeg, bálna, hering, fogas; Donald kacsa. Nyertesek: Cserepes Il­dikó, Bogya (Bodza); Csatlós Ágota, Dernó (Drrtava); Demes Móni­ka, Hardicsa (Zemplín- ske HradiSte); Erdős Andrea, Köhídgyarmat (Kamenny Most); ifj. Szóród Ferenc, Nyá- rasd (Topol níky) MERRE? Azaz merre kell az emelő karját forgatni, hogy a csomag felemelkedjen? W A SEBESSÉGVÁLTÓ Az autómotor fordulatszáma bizonyos határok között változik ugyan, például, ha lenyomjuk a gázpedált, de ettől még nem mozdul meg az autó. Vagyis szükség van egy olyan berendezésre, amely lehetővé teszi, hoy az autómotor szűk határok között változó fordulatszáma mellett akár lépés­ben haladhassunk, vagy éppen szélvész­ként száguldhassunk. Ez a berendezés a sebességváltó. Voltaképpen két fogaske­rékből álló áttétel, közülük az egyiket a mo­tor hajtja meg, míg a másik a kerekeknek adja át a forgást. Attól függően választjuk meg az áttételi arányt, vagyis a két fogaske­rék átmérője közötti különbséget, hogy mi­lyen sebességet akarunk elérni. A fogaskerékáttétel, persze, nem mai találmány. Már az ókorban is ismerték, sokáig úgy tudták, hogy Archimédesz találta fel, azonban az újabb ásatások során az I övénél sokkal régebbi fogaskerekek is elő­kerültek; mai ismereteink szerint ez a talál­I mány nagyjából kétezerötszáz éves. Ha belegondolunk, rendkívül jelentős berende­zésről van szó; aki még nem látta, elképzel­ni is nehezen tudja, milyen pontosan kell a fogaknak egymásba illeszkedniük ahhoz, hogy az áttétel működőképes legyen. És ez még nem minden. Forgás közben a fogak változtatják helyzetüket, ezért a palástjukat le kell gömbölyíteni, nehogy egymásba akadjanak és meghiúsítsák a mozgást. Arra már az ókorban is rájöttek, ha a két fogaskerék átmérője nem azonos, az erőát­vitel is megváltozik (tulajdonképpen ezért alkalmazunk áttételt). Egészen pontosan: a sebességáttétel arányában változik az erőátvitel nagysága is. Minél nagyobb se­bességgel forog a meghajtott kerék, annál kisebb az általa kifejtett erő. A gépkocsi esetében - ahol, mint emlí­tettük, nagy sebességhatárok között törté­nik a mozgás - nem elegendő két fogaske­rék az áttétel biztosításához. A személyau­tókban általában négy sebességfokozat van, ebből következően a sebességváltó- szerkényben is négy fogaskereket kell elhe­lyezni. Újabban öt sebességfokozatú autó­kat is gyártanak, e kategóriába tartozik a Skoda Rapid 130-as, amelynek így egy (fogas)kerékkel is többje van. Az autómotor szerkezeti felépítéséből eredően a dugattyúk a főtengelyt csak az egyik irányban hajtják meg. Hogy az autó hátra is tudjon menni, a meghajtó és a meg­hajtott fogaskerék közé egy harmadik, ún. elötétkereket iktatnak. A legnagyobb erőáttétel - tehát a legki­sebb sebességáttétel - az első sebességfo­kozatban van. Például a kátyúba jutott gép­kocsi vezetője ezen a fokozaton próbál kiszabadulni a sárból. Ennél jóval kisebb erőátvitel valósul meg a második sebesség­fokozatban, ezt használja a gépkocsi veze­tője bevontatás közben vagy ha a készsé­ges szomszédok segítenek az autót,, meg­tolni“. Annak a bizonyos „újításnak“, az ötödik sebességnek már olyan kicsi az eröáttétele, hogy csupán sima úton használható, a leg­kisebb emelkedő hatására a kocsi veszít sebességéből. Viszont rendkívül gazdasá­gos a használata, mivel csaknem alapgá­zon - tehát alacsony fordulatszámon, kis fogyasztással nagy sebességgel viszi előre az autót. A sebességváltás a sebességváltókar segítségével, a kapcsolóvillán „keresztül“ valósul meg. A kapcsolóvilla tologatja egy­másba a megfelelő fogaskerekeket. Ezek­nek persze szintén megvan a maguk „tit­ka“. Ha megpróbálunk egymásba csúsztat­ni két fogaskereket, hamarosan kiderül, hogy ez nem mindig fog sikerülni, könnyen megtörténik, hogy a fogak éppen fedik egy­mást, tehát az egyik kerék fogai nem illesz­kednek a másik kerék fogközeibe. A megol­dás ezúttal is roppant egyszerű volt: ferde fogazású kereket kell használni, így a két kerék fogazata nagyszerűen egymásba csúsztatható, hiszen ebben az esetben kapcsoláskor egyszerre több fog is illeszke­dik egymásba. A sebességváltó-szekrényben elhelye­zett fogaskerekek állandó és nagyfokú megterhelésnek vannak kitéve. Hogy zajta­lanul működjenek és ne kopjanak el ideje­korán, ezek a fogaskerekek „olajfürdőben“ dolgoznak. OZOGÁNY ERNŐ ÚJ SZÚ 18 HIMMHIHiMHIBiHI Hl Hl M Hi Hl Hl 1987.1.16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom