Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-01 / 17. szám
MIHAIL ZOSCSENKO V a sz ka Vaszja édesapja kovács volt, patkókat, kalapácsokat, tejszéket készített. Egy nagy kovács- műhelyben dolgozott, amely bizony elég messze volt a tanyától. Minden reggel befogta szép fekete lovát a szekérbe, elhajtott vele, és csak késő délután tért vissza a műhelyből. senkit. Akkor újra rácsapott a lóra. Alig indult el a ló, másodszor is megütötte valaki a kisfiú vállát.- Talán szellemek laknak az erdőben, azok bántanak? - tette fel magának a kérdést Vaszka, s szája sírásra görbült. Hatéves kisfia, Vaszja nagyon szeretett kocsikázni. Alig bírta kivárni, mikor érkezik haza édesapja, felpattant a szekérre és már hajtotta is a lovat, egészen a kiserdőig. Egy nap, amikor az apa hazaért, Vaszka nagyon harcias kedvében volt. Felugrott a szekérre, és se szó, se beszéd, elhajtott. A kiserdőnél a ló megállt, már fordult volna vissza, de az elégedetlen Vaszka nagyot suhintott az ostorral a ló hátára: Valóban titokzatos dolog ez. De valamiről Vaszja nem tudott. Amikor beértek az erdőbe, a szekér kerekébe beleakadt egy óriási faág. Ahogy fordult a kerék, az ág odacsapódott Vaszka vállához, jól megütötte őt. Az erdőben már sötétedett, így Vaszka nem láthatta a kerékbe szorult ágat. Behúzta hát a nyakát, és megszeppenve üldögélt a szénásszekér közepén. Kis idő múlva előrébb hajolt, hogy megnézze a lovat.- Gyerünk tovább, te lusta állat! - kiáltott hangosan. A ló oldalról rásandított a fiúra és csöndesen elindult az erdei ösvényen. Egyszer csak valaki hátulról megütötte Vaszkát. Kis hősünk akkorát ugrott ijedtében, hogy majd ledőlt a szekérről.- Biztos apa ért utol - gondolta -, és ö vert meg, amiért szó nélkül eltűntem.- Lehetséges, hogy a ló valahogy felvett egy botot és ő ütö- get. amiért megkorbácsoltam? Vaszkának még a gondolatait sem sikerült összeszednie, amikor ismét egy jókora ütés érte a fejebúbját. Ijedtében akkorát kiáltott, hogy a gyeplő is kicsúszott a kezéből. A lónak sem kellett több, futásnak eredt. Sebesen száguldott hazafelé, sebesen forgott a kocsikerék is. A pityergő Vaszkát pedig a kiálló faág bizony jól elnáspángolta. Körülnézett, de nem látott Kiabált a kisfiú, ahogy a torkán kifért: EGY KIS TUDOMÁNY Póklakoma- Apa, anya! Segítsetek, ver a ló! Az udvarban megállt a kifulladt ló, Vaszka azonban meg sem mert mozdulni, annyira félt. Csak amikor a házból kijött az édesapja, akkor mászott le a szekérről. Észrevette a kerék közé akadt ágat. Mérgesen kihúzta, felemelte és meg akarta vele ütni a lovat.- Ezt a buta szokást hagyd el! - szólt hangosan az apa. A ló nem tehet semmiről, nem szabad őt se ütni, se ostorozni. Máskor szépen, türelmesen bánj vele! Vaszja lehorgasztott fejjel, szégyenkezve indult be a házba. Éjjel azt álmodta, hogy odajött hozzá a ló és így szólt:- No, te anyámasszony katonája, jót kocsikáztál? Reggel Vaszka rá se nézett a lóra. Vállára vette horgászbotját és elindult a folyópartra. URBÁN GABRIELLA fordítása Azoknak, akik el-elgondolkodnak a természet jelenségein, bizonyára feltűnt már, hogy a pókok milyen türelmesen kuporognak hálójuk sarkában arra várva, hogy beletévedjen valamilyen bogár. Pedig előfordul, hogy napokig, esetleg hetekig nem akad zsákmány horogra, azaz hálóba. Szöget ütött ez néhány kanadai kutató fejébe, és figyelni kezdték a pókokat. Végtére is képtelenség, hogy ennyi ideig koplalni tudjanak! - morfondíroztak. - Kiderült, hogy nem is koplalnak. Két muslinca (vagy, ha nagyobb pókról van szó, két szúnyog, esetleg légy) között van mit enniük, legalábbis a szép, nyári hónapokban. És természetesen azt eszik, ami a hálójukba repül. Mert akkor, amikor a bokrok, fák, cserjék sora borul virágba, más is repül a levegőben, bogarakon kívül. Az a más is fönnakad a pókok hálóján, és ők nem válogatósak. Kísérleteket is végeztek a kanadai kutatók. A világtól, azaz a bogárvilágtól elzárt pókokat etették azzal a bizonyos, levegőáramlatokban lebegő és sodródó valamivel, s a pókok vidáman fejlődtek, csak vedleni nem tudtak. De már néhány levéltetű bekebelezése elég volt ahhoz, hogy levessék régi kitinburkukat. Mi lehet az, ami repül, de nem rovar, és alkalmas a pókok táplálására? 'jbaoj e luiLu ‘uie/pzs p/pwpd e ped -e)6aw Áőndda sp ‘jndaj ubáujbzs ipzs e Á/euje ‘jod6pji/\ :spijejöaw MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Tavaszköszöntő ’87 Éled a rét már ébred az erdő vad patakokban árad a hóié új kikelet vár tél temetője rügy fakadása friss zeneszóé szél danolászik táncos a kedvünk körbe fogódzva szebb a világ és aki játszik táncra ki perdül ég a tavasztól és csupa láng láng láng ispiláng forog velünk a világ virágzik a kert a rét kitisztul a víz az ég híre sincs már fagyos télnek madárkáink visszatérnek láng láng ispiláng bennünk lobog a világ Gondolkodom, tehát... OSZLOPREJTVÉNY Vízszintes sorok: 1. Ahol a tisztviselők dolgoznak, 2. Az úttesten vezet át, 3. Játékszer, 4. Női név, 5. Nem téli, 6. Nem finom. Függőleges I.: Sziget az Atlanti-óceánban Melyik öt számnak az összege 118? 1 2 3 4 5 6 MEGFEJTÉS Az április 17-i számunkban közölt feladatok helyes megfejtése: B-telefon; 1272. Nyertesek: Klárik Csilla, Várhosszúrét (Krásnohorská Dlhá Lúka); Antal Róbert, Kolárovo; Kapás Csilla, Kassa (KoSice): Csonka Csilla, Kéménd (Kamenín); Kardos Gábor, Rozsnyó (Roíőava). NÖVÉNYEK LAKÓHELYEI Közép VII. A FUTÓHOMOK Európában több mint tízezer évvel ezelőtt ért véget a (würmi) jégkorszak. Az akkori zord időjárás visz- szaszorította és megritkította a természetes növénytakarót. A felengedő jeges pusztaságot és a fagyott talajú styep- péket az ezután következő, még mindig eléggé száraz éghajlatban szabadon formálta, alakította a többnyire északi -északkeleti irányú zord szél, magával hordva a növényzet által csak kevéssé védett felső talajréteg szemcséit, amelyekből aztán dombokat, buckákat formált. Olvasmányainkból is tudhatjuk, hogy a sivatagok dünéi (homokdombjai) vándorolnak. így volt ez nálunk is, egészen az ún. „atlan- tikus“ kor (kb. 5 ezer éve) eljöveteléig, amikor az erős felmelegedéssel együtt csapadékosabb éghajlat köszöntött be. A szárazabb talajt kedvelő tölgyes-gyertyános természetes erdötársulá- sok fokozatosan megkötötték a rakoncátlan buckákat, mintegy konzerválták őket hosszú évezredekre. Magyar kökörcsin (A szerző felvételei) Az embernek közben mind több művelhető területre, szántóföldre volt szüksége. Legmegfelelőbbnek látszottak a magasabb fekvésű helyek, amelyek nem „áztak ki“ tavasszal és ősszel, így a homokbuckákról, fejszecsapások nyomán, lassan eltűnt az ősi rengeteg. Újból tér nyílt a szél, az eső előtt, amelyek ki is kezdték a dombok felszínét, elhordták a vékonyka termőtalajt, mély barázdákat vágva a felszínen. Az ilyen helyeken aztán elterjedtek a szárazságtűrő növények és társulásaik, alkalmazkodva az igen kedvezőtlen élet- körülményekhez, hisz a homok felülete nyáron tűzforró, az esővizet gyorsan átereszti, tápanyag is viszonylag kevés van a sívó földben. Az itt élő növények gyökerei dúsak, szélesen szétterülnek, szerteágaznak és sokszor igen mélyre nyúlnak, mintegy „lesve“ a csapadékot, vagy „kutatva“ a felszín alatt megbúvó csekélyke nedvesség után. E növények szára legtöbbször vékony, levelük keskeny, ugyanis minél kisebb a felületük, annál kisebb a vízveszteség. Jellemző fajok például a homoki fátyolvirág, amely képes igen gyorsan - de lazán - benőni akár a lepusztított homokbányák falát is, a homoki kocsord vagy a szépen virágzó, a Kárpát-medence benszülöttének számító kései szegfű. Vannak olyan növények is, amelyek egyenesen a mozgó, változó homokot „kedvelik“, mint a seprőfú vagy a fényes poloskamag. A homokos területeken sok olyan növényt is találunk, amelyeknek igazi otthonuk például a melegebb, vulkáni eredetű vagy mészköves domboldalak. Az ember számos helyütt igyekezett és igyekszik megakadályozni a homokbuckák lepusztulását. Ilyen kísérlet volt az akácligetek telepítése. Ez az amerikai származású fa gyorsan meghonosodott nálunk, „terjesztése“ azonban nem tekinthető egyértelműen helyesnek, mert ugyan valóban megköti a talajt, de aljnövényzete gyo- mos, egyhangú és szegényes, csekélyke lombozata nem nyújt elég lehetőséget vastagabb kor- hadékos avar kialakulásához; nem beszélve gyökérzetének mérgező váladékairól. A bázikus (lúgos) kénhatású homokon, például a Duna bal partján olyan ritkaságokkal találkozhatunk, mint a csikófark vagy a homoki kikerics. A Bodrogköz homokjai még két igen ritka ben- szülött növénynek, a magyar és Zimmermann kökörcsinnek nyújtanak otthont. A homokdombok lassan eltünedeznek, bányászásuk következtében is. Növényviláguk visz- szavonul, hogy átadja helyét a szántóföldeknek, szőlőskerteknek és gyümölcsösöknek, megőrzése azonban a természetvédelem eszközeivel lehetséges, és jövőnk miatt szükséges, hogy legalább megakadályozzuk egyes ritka fajok teljes kipusztulását. BOGOLY JÁNOS Füvei benőtt homokbuckás terület I I ■ ■ | I I I I I ■ I I I ■ ■■■■■■■ ■I ■ .1987. V.
