Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-05-01 / 17. szám
A jándékot szerettem volna venni. Valami szépet, tetszetősét, hasznosat. Jártam az üzleteket, boltokat, válogattam a polcok kínálata között, hogy mi lesz az, amivel kedveskedni tudnék. Egy népművészeti tárgyakat árusító boltban az eladó dobozt tett elém, hogy nézzem meg, talán akad közte valami, ami tetszeni fog. „Hollói“, s magyarázó- an tette hozzá, hogy most érkezett, miközben egyenként szedte elő és csomagolta ki a szebbnél szebb kancsókat, színes és egyszínű vázákat, szelencéket, tálakat, köcsögöket... Én a zöld mintázatú teáskészlet mellett döntöttem, amelyből néhány óra múlva már gözölgött a kellemes illatú, zamatos ital. Holiő egy 10 500 lakosú bányászvároska Szlovákia nyugati szélén, amely az épülő új lakónegyedek mellett eredeti arculatát is megőrizte. Nevét gyakran hozzuk összefüggésbe a kerámiával, mert itt alapította meg Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc az egykori monarchia első és egyben legrégibb, legnagyobb és leghíresebb fajanszgyárát. A hollói manufaktúra, amely 1743-tól közel száz éven át működött, változatos, divatos és a jó minőségű kerámiáról volt nevezetes. A festés szépségével, a színek tartósságával, a máz finomságával és fehérségével évtizedeken át versengett az európai fajanszokkal. Nem csoda hát, hogy a hollói termékek, a H-betús, de gyakran HH, HP, HF múhelyjelzésű kerámiák - ma is a legértékesebb, legbecsesebb dísztárgyak közé tartoznak. A gyár termékkínálata mindenkor igen gazdag volt. A tárgyaik, minták eleinte emlékeztettek a habán fazekasmunkára, de a későbbi időszakokban már az európai fajanszgyárak jellegzetességei váltak uralkodóvá. Például a roueni kék csipkeminta, a strasbourgi virágdíszítós, a Castelli-féle festett jelenetes díszítés... A nyugat-európai divat hatására 1786-tól kőedények, 1803-tól pedig porcelántárgyak és figurák is készülnek a holíői üzemben. Több mint 150 éve már, hogy a holíöi fajanszgyár bezárta kapuit; a mesterek eltávoztak, és az épületből, amely még ma is ép és a városközpontban áll, eltűntek a munkapadok, Szívvel-lélekkel 1 Q) Q) 4m :o CO 2 1 «0 S 1o 2 0 1 co ás 5 E a lábkorongok, a kemencék és a termékek súlya alatt roskadozó polcok. De miért szűnjön meg véglegesen az a mesterség, amelynek itt nagy hagyománya volt? Miért ne lehetne a holíői fazekasok munkáját tovább folytatni? Mi lenne, ha... így született meg az elképzelés, amely ma már valósággá vált. Alena Bozilová, a kerámiaműhely vezetője csak címszavakban említi az előkészületeket. Róla egyébként megtudtam, hogy az ötlet is tőle származik. Férjével közösen járták a múzeumokat, fényképezték a kiállított tárgyakat, tanulmányozták a színeket, mintákat, formákat. Ezután a múhelyi próbák következtek. Bár mindketten szakmabeliek voltak, a dolog nem volt egyszerű. Senki sem számolta meg, hogy hány darabot rontottak el, amíg megtanulták a formát, kikísérletezték a színeket, mintákat. A „kilincselésnól“ szerencséjük volt, mert megértő emberekkel találkoztak, akik ha kellett, szívesen besegítettek. Ennek eredményeként a közel egy évig tartó előkészületek után, 1984 októberétől hivatalosan is megkezdhette működését az új holíői kerámiamúhely. Sok embert kellett megkérdeznem, amíg rátaláltam. Ugyanis a környéken sehol sincs olyan tábla, amely működésére, létezésére figyelmeztetne. Igaz, a bejárati kapun van egy felirat, amely az ipari szövetkezetre utal, de ezt a nagy és ráadásul barna felületen alig lehet észrevenni. így azon sem csodálkozhatunk, hogy a megkérdezettek között sokan nem tudták, hogy létezik-e olyan üzlet a városban, ahol a kerámiamúhely termékeit árulják. Pedig létezik, méghozzá a városközpontban. Alena Bozilová ezen nem nagyon lepődik meg. Szavaiból azt vettem ki, hogy sajnos, neki is van ilyen tapasztalata. A többiek véleménye is hasonló, ami a munkájukon is meglátszik. Orom volt nézni, miként ölt formát a néhány perccel ezelőtt még oly semmitmondó, nedves agyaggolyó. Hana Potanőoková és férje Emil Potancok ujjai között pillanatok alatt alakul ki egy kancsó, váza vagy csésze. A friss edényeket ezután néhány napig szárítják, és az első magastúzú égetés útán néhány óráig hútik. Ekkor kerülhet sor a mázolásra és a díszítésre. A négy festő - Alena Bozilová, Jitka 2aliová, Jozefina Reháková és Peter Polák - egy másik helyiségben szorgos- kodnak. Előttük festékek, különböző nagyságú és vastagságú ecsetek és a mintatárgy, amely alapján éppen dolgoznak. Először tintaceruzával, körvonalakban rajzolják meg, hogy mi, hová kerül, s csak ezután veszik kézbe a hajszálvékony ecsetet, hogy mintázzanak. Olyan ügyesen, könnyedén bánnak vele, mintha ez volna a legkönnyebb, legtermészetesebb dolog a világon. Arról, hogy mázra festeni mégsem olyan egyszerű, magam is meggyőződhettem, amikor ecsetet adtak a kezembe „nosza, próbálja meg“. A nyers máz díszítése biztos kezet kíván, mert a festék azonnal megszárad, s javítani rajta később már nem lehet. A második égetés közben a máz megüvegesedik és a színek elnyerik a kívánt szépségüket. Még egy utolsó ellenőrzés, és a törékeny portékát lehet csomagolni. Vázák, kancsók, csészék, tányérok, szelencék... Formájukban, magasságukban, és díszítésükben is különböznek egymástól. Nekem leginkább a fedeles teáskanna tetszett, amely két részből készült. Ezeket agyaggal, agyagos vízzel, nyers állapotban illeszti, ragasztja össze a korongozó. Jelenleg huszonöt fajta edényt készítenek a műhelyben, de a választék állandóan bővül.- Mielőtt egy-egy minta gyártásába kezdenénk - egészít ki Jozefina Reháková, miközben egy vitrinhez vezet -, jóvá kell azt hagyatni. Ezek például csak most várnak a döntésre, Az első három év alatt ugyanis kevés „életjelt“ adtak - adhattak magukról a fiatal kerámikusok. Olyan problémákkal kerültek szembe, amelyek megoldása nélkül nem tud létezni, termelni a kerámiamúhely. Vegyük csak a legfontosabbat, az alapanyagot. Az agyag domazlicei.- Miért kell olyaif messziről hozniuk? Hiszen a környéken van elég lelőhely. Módra, Báhofi, Őastá...- Van, de ez az agyag nekünk nem felel meg - avat a szakma titkaiba Peter Polák, aki éppen egy falitányért mintázott. - A holíői fajansz jellegzetessége, hogy olyan agyagból készül, amely az első magastüzű égetés után világos, majdnem fehér színt vesz fel. Ezért is hasonlít olyannyira a porcelánra. Saját lelőhelyünk még nincs, de ha lenne is, nagy hasznot az sem hozna, mert nem rendelkezünk olyan gépekkel, amelyekkel korongozásra alkalmas alapanyagot tudnánk előállítani. Az ipari szövetkezet vezetőségétől ígéretet kaptunk ezekre a gépekre és berendezésekre, továbbá arra is, hogy a közeljövőben geológiai felméréseket végeztetnek PoStorná környékén.- És a festék?- Smolenicei. De ezzel sem vagyunk nagyon elégedettek, mert az árnyalatokat magunknak kell kikevernünk. A kerámiaműhely januártól a Skalicai Ipari Szövetkezethez tartozik. Elnökével, Viktor Klemon mérnökkel csak telefonon értekeztem.- A vállalkozás célja nem a haszonkeresés. És különben, giccsből van a piacon elég! Mi olyat akarunk csinálni, amire majd bátran mondhatjuk; „mintha a régi híres manufaktúrában készült volna“. Ezért olyan munkakörülményeket akarunk ezeknek a lelkes keramikusoknak biztosítani, ahol alkotni lehet, s ahol ki tudják használni a tehetségüket. Tudjuk, hogy erre eddig nem volt lehetőség, mert nem volt korong, a kis kemencét is szinte megállás nélkül kell üzemeltetni. A spirálok hamar kiégnek és a beszerzésük több mint problematikus. Nincs raktárhelyiség, s még hosszasan lehetne sorolni. Szövetezetünk mindent megtesz annak érdekében, hogy mihamarabb megteremtse a kedvező munka- feltételeket. Támogatjuk a fiatalok lelkesedését és bízunk benne, hogy munkánkat siker koronázza majd. A kerámiamúhelyben hatan dolgoznak. Két korongozó és négy pingáló. Mindannyian jártasak a szakmában. Különböző műhelyekben dolgoztak, láttak, tapasztaltak egyet-mást.- Nem bánta meg, hogy cserélt?- Egyáltalán, sőt! - vallja Jitka 2aíiová, aki ezidáig a modrai majolikában dolgozott. - A munka szép és a környezet nyugodt. A hangulat szinte családias. Nincsen hajsza, lehet alkotni. I $ | ■§ 0 1 (0 c fc 1 vajon olyanok-e mint az eredeti vagy sem. A döntést egy szakemberekből álló bizottság hozza.- Előfordulhat elutasító döntés is?- Persze - és egy másik vitrinre mutat. - Azt a gyűjteményt például csupa ilyen darabból állítottuk össze. Az utánpótlás egyelőre nem jelent gondot. A létszámot nem is lehetne nagyon megnövelni, főleg a jelenlegi körülmények között, mert a mai műhelyben 10-12 főnél többen aligha férnének el. Jegyzetfüzetemben lapozgatva, élvezettel kortyolgatok a teáscsészéből, amelynek alján az áll: „Holíő 1987 Pp“. A holíői fajansz jövője egyébként szorosan összefügg a város másik nevezetességével, a holíői kastéllyal. Ugyanis a távlati tervek szerint, a kastély egyik melléképületében a Sluzba Ipari Szövetkezet kap helyet, pontosabban a kerámiakészítő műhely. A szándék: létrehozni egy olyan múzeumot, ahol a látogatók élőben nézhetnék meg, hogy miként forog az a híres holíői fazekaskorong... A felújítási munkák előirányzott költségvetése eléri a 129,4 millió koronát. A munkálatokat már az idén elkezdik és azt az épületrészt, ahová a kerámiamúhely kerül a felújítás első szakaszába sorolták. _ , _ ; .. . GAGYOR ALIZ A volt hollói manufaktúra épülete (A szerző felvételei) 1987. V. l '
