Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-17 / 15. szám
KESZELI FERENC Mostanában kifogyott a Papám a mesékből, így hát rászedtem, mondja el nekem a gyerekkorát. Mindez március végén történt, ezért arra kértem, a márciusi gyerekkoráról beszéljen nekem. Azt mondja a Papám, hogy az ó gyerekkori márciusai golyózással teltek, s hozzátette, hogy a golyózást sok helyen pityköve- zésnek nevezik. Meséli a Papám, hogy az olvadással járó sarak felszáradása után gyorsan kerestek egy száraz szigetet, ahol simára lehetett taposni az utca földjét, aztán a simára taposott sziget közepén ástak egy golyólyukat, ami szerintem inkább golyózó lyuknak nevezhető lyuk volt. Két méternyire a lyuktól húztak egy csíkot és megegyeztek abban, hogy hány golyóval gurítanak. Mondjuk, hogy négygyei gurítottak. Az, akinek a legtöbb golyója gurult a lyukba - elsőnek gurított, vagy pöckölt. Pöckölt és addig pöckölt, amíg pöckölés közben valamelyik golyója lyukat talált. Ha nem, akkor a következő gyerek volt soron, és így tovább. Csakhogy én a Papámat rajtakaptam. Miközben mesélt, rájöttem, hogy nem igazán pontosan emlékezik, mert, mi tagadás, mesélés közben elbizonytálano- dott a szabályok ismertetésében. Hogy mindez igaz volt, arra csak harmadnap derült fény. Mert az történt, hogy a napközi után be kellett vele mennem a szerkesztőségbe, ahol leültetett az írógép mellé pötyögtetni, aztán ő átment a szomszéd szobába. Én nem hallgatóztam, csak pötyögtettem, de akarva-akarat- lanul hallottam, hogy a Papám azt kérdezte az Erzsi néniktől és Lajos meg Jóska bácsiktól: emlékeztek-e a golyózás szabályaira. Azok elkezdték mondani a golyózás, illetve a pitykövezés szabályait, de mondás közben kiderült: nem csak a Papám emlékezik rosszul, hanem a többiek is, amiből én arra következtettem, hogy ezek igencsak régen golyózhattak. A szomszéd szobából hallottarri, hogy összevesztek a szabályokon. S mivel a Papám megígérte, hogy délután golyózni visz, kíváncsian vártam, hogyan játssza el majd nekem a golyózásoktató nagymester szerepét, miközben én már tudom róla, hogy valójában elfelejtett golyózni. Elindultunk tehát a Papámmal golyózni. Először bementünk a saját iskolám saját udvarára, de kiderült, ott golyózni aligha fogunk, mert az egész iskolaudvart lebetonozták meg leaszfaltozták, amit pedig nem betonoztak le, hanem befüvesítettek, az golyózásra ugyanúgy alkalmatlan terep, mint az aszfalt vagy a szürke beton. Mentünk hát tovább. Tovább a szomszédos játszótérre. Csakhogy a szomszédos játszótér ugyanúgy csupa aszfalt, csupa beton meg betonkocka volt, mint az iskolaudvar. Van a Papámnak egy pompás szalonnázó kése, de bármilyen remek ez a kés, az aszfaltban meg a betonban nem tudott, nem is próbált ezzel a késsel golyózó lyukat ásni. Mentünk hát tovább, de sajnos a következő téren ugyanez volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt már nyíltak a lila kikericsek. Ezért aztán megint mentünk tovább, és megint tovább, de golyózásra alkalmas helyet nem találtunk. Közben beesteledett, én pedig igen fel voltam háborodva, mert még nem golyóztunk, de a nap már eltelt. Miért is ne lettem volna felháborodva, hiszen a Papám azt ígérte, hogy ma golyózni fogunk, és nem golyóztunk. Ez igazán becsapás. No de én nem hagytam magamat, így másnap az iskolából hazajövet előhúztam a golyóstarisznyámat, és azt mondtam a Papámnak: most vagy megta- nítsz golyózni, vagy holnap ötöst hozok tollbamondásból. A Papám inkább a golyózás mellett döntött, mert nem szereti, ha rossz jegyeket hozok. így aztán buszra ültünk, kibuszoztunk a ligetfalusi parkba, Petőfi Sándor szobrához, de sajnos, ott is csak füvet meg leaszfaltozott, golyózásra alkalmatlan sétányokat találtunk, ahol golyózó lyukat hidegvágóval sem tudott ásni a Papám. Én ettől igen csalódott voltam, miközben ismét beesteledett. Mi mást tehettem, megí- gértettem a Papámmal, hogy hétvégén kocsiba ülünk, és elmegyünk vidékre, ahol még biztosan találunk olyan terepet, ahol golyózáshoz szükséges lyukat áshatunk, és ott megtaníthat engem golyózni. Azt már indulás előtt eldöntöttük, hogy a nagymamához nem megyünk, mert ott is aszfaltos meg betonos az utca, és a dédnagymamához sem megyünk, hiszen ott is ugyanúgy aszfaltos meg betonos. Akkor hát hová menjünk? Mondtam a Papámnak, hogy menjünk valahova a Csallóközbe, ahol olyan hatalmas és végtelen búza meg árpa meg kukorica meg cukorrépa földek vannak. Ott igazán golyózhatóvá tehetünk néhány négyzetméternyi területet, senki sem haragszik meg, hiszen a Papám olyan sok szövetkezeti elnököt ismer, hogy egyik sem sértődik meg. Erről szó sem lehet, mondta a Papám, és hozzátette: van nekünk egy félkész vidéki házunk, ahová lakni készülünk - oda megyünk golyózni. Oda is mentünk. Csakhogy a vidéki házunk járdáját és udvarát a Papám, a Zsiga meg az Ervin meg a Miska meg a Lajos meg a Barak Laci közreműködésével az ősszel lebetonozta. Igaz, útközben megígérte, hogy csákánnyal felszedi az őszi betont, de nem szedte fel, így hát a golyózásra ezen a napon sem kerülhetett sor. Én igen csalódott voltam és felháborodott, hiszen ha a Papám végiggolyózhatta a gyerekkorát, én miért ne golyózhatnék legalább egyszer, mielőtt felnövök. Hazafelé jövet, be is olvastam jól a Papámnak, aki füleg elvörösödött, és megígérte, hogy odahaza is golyózhatunk a szőnyegen. Természetesen megkérdeztem tőle, hogyan ásunk majd golyózó lyukat a szőnyegen? Ő azt válaszolta, vegyem tudomásul: lyuk nélkül is lehet golyózni. Erre kíváncsi voltam. Szerencsésen hazaértünk, előhúztam a golyózó tarisznyámat, és felszólítottam ígérgető Papámat, hogy íme a szőnyeg, íme a golyó, most már könyörtelenül: golyózásra fel! Imelt és ámolt az én Papám, mígnem aztán odaállított a falhoz két golyót, szorosan egymás mellé, és azt mondta: guríts! Ha eltalálod, tied az összes golyó. Ha nem, én gurítok, aztán te gurítasz, és addig gurítunk, amíg valaki nem talál. A hátulról érkező, a faltól visszacsapódó találatok nem számítanak, csak a szembejövők. A továbbiakban így játszottunk és a Papám összes golyóját elnyertem. Igen örvendetes volt, csak azt nem értem, hogyan sikerülhetett mindez lyuk nélkül? Még szerencse, hogy időközben a Papám megtanított biciklizni, ami szerintem kerékpározás. K. B. 4. oszt. tanuló Akadnak olyan állatfajok, amelyek már jó előre gondoskodnak élelemtartalékról, számítva a téli, ínséges hónapokra. Az élelemrejtegetók versenyében talán a közönséges hörcsögök a legeredményesebbek. A mindössze 30 deka súlyú állatok 12-15 kilónyi gabonamagvat, száraz gyümölcsöt is felhalmozhatnak föld alatti - egykét méter mélységben rejtőző - raktárukban. A mókusok, az ürgék szintén raktároznak némi táplálékot. A legkülönlegesebbek a vakondok. Kamrájukban „élő konzerveket" tárolnak. Mit jelent ez? Amikor bőségesen találnak maguknak földigilisztákat - alagútjaik fúrása közben -, csak egy részüket fogyasztják el. A feleslegeset félreteszik egy föld alatti üregben. Persze a giliszták onnan könnyűszerrel szétmászhatnának, mert a földásásban igencsak jeleskednek, de mégsem tehetik. A vakondok ugyanis óvatosan megharapják feji részüket, és így már képtelenek a földfúrásra. így helyben maradnak, mint „élő konzervek". A szajkók ősszel makkot gyűjtenek, egyesével elássák őket. Télen rájárnak a földben levő táplálékra, bár csak egy részét találják meg. P. B. 1. Az elefánt vagy az orrszarvú bőre vastagabb és keményebb? 2. Hány kölyköt hoz világra élete során egy nóstényoroszlán? 3. Kiről kapták nevüket az úgynevezett Humboldt-pingvinek? 4. Melyik állatnak a legközelebbi rokona a tigris? pup/zsojo zy p l?Aau e e}de>t leiuiejp-MoquinH b /oj/ye 'igjQZBtn s? igjsopnuazs^anai >eui?u II? 6i-6981 I91S911 ze ‘/pj -IPtoqwnH uoa japuexe/y p tausA -/6au-DuiujjBH z priAjBzsjjo zy •/ MELYIK? Azaz melyik szó illik bele leginkább a következő mondatba: ,,Ami a cím a lakóhely számára, az a szám a(z) ... számára." A- levélláda B- telefon C - telefontárcsa D - levél E- autó MEGFEJTÉS Az április 5-i számunkban közölt feladatok megfejtése: eredetileg a szamár 5, az öszvér pedig 7 zsákot vitt; légkalapács, tükör. Nyertesek: Perina Szilveszter, Szelóce (Selice); ifj. Kankulya István, Királyi (Krár); Vince Katalin, Pereszlény (Preserany); Morvái Zsófia, Ebed (Obid); Himpán Sarolta, Bátorkeszi (Vojnice). Illllllllllllllllllllllllllllllllllllll NÖVÉNYEK LAKÓHELYEI A mérsékelt égöv igazi növénytakarója az erdő. Minden fejlődés, amely természetes úton megy végbe a természetben, az erdő „visszaállásához“ vezet. Már a mocsarak és a tőzeglápok megteremtik az alapvető feltételeket az erdő kialakulásához, kezdve a hordalékon megtelepülő bokros füzektől, folytatva az égeres láperdókkel. A füzbokrok (elsősorban a hamvas fűzről van szó) elvétve jelennek meg az állóvizekben, a támasztógyökeres korhadásnak kitűnően ellenálló égeresek azonban már többé-kevésbé az igazi erdőkhöz számíthatók. Ez a társulás egyébként igen érdekes. A fa gyökereit víz borítja, ez egyrészt megnehezíti oxigénellátását, másrészt az iszapios talaj csak kis mértékben képes rögzíteni a fát. Mindkét „gondot" a támasztógyökerek oldják meg: szétterülve, mint gótikus kated- rálisok pillérei, megakadályozzák, hogy az égerfa kidőljön. A cölöpépítmények egykori készítői nagyra becsülték az égert, azért is, mert fája évtizedekig, sót évszázadokig képes volt ellenállni a korhadásnak; például Velence házai szintén égerfacö- löpökre épültek. Más típusúak és nagyobb ki- terjedésüek a sík vidéki folyók mentén kialakult ártéri erdők, ezek egykor Közép-Európa valamennyi síkságát áthatolhatatSzéleslevelú nöszöfú, sötét, augusztusi ártéri erdőben juhar és sok más bokor tarkítja ezeket az erdőket. Nagyon érdekes és tanulságos a lágyszárú aljnövényzet összetételének alakulása, az évszakokkal összefüggésben. Kora tavasz- szal, amikor az ár visszavonul, a fák még csupaszok, a vastag iszaphordalékot és az avart elsőként a fénykedvelö kora tavaszi növények törik át, a tavaszi tózike (amely égövünk egyik legkorábban nyíló virága), a berki szellőrózsa és a sárga tyúktaréj. Ezek „igyekeznek“ korán elvirágozni és magot hullatni, hisz a fák lombjai hamarosan eltakarják előlük az éltető fényt. Az aljnövényzet májusban a leggazdagabb, ilyenkor illatoznak seregestül a törékeny gyöngyviÁrtéri erdő (A szerző felvételei) lan dzsungelként borították. Két típust különböztetünk meg. A folyók közvetlen közelében, ahol gyakrabban volt és hosszabb ideig tartott az áradás, tehát a mélyebben fekvő helyeken ún. ,,lágy értéri erdők“ alakultak ki. A lágyságot itt a fákra értjük, amilyenek a fehér fűz és a nyárfa társulásai. Ezek legtöbbször keskeny sávot alkotnak a folyók mentén, jól viselik a gyakori áradást. Aljnövényzetük inkább a mocsarak és a vízpartok növényzetére emlékeztet. Jól megélnek itt a magas sások, az erdei nenyúljhozzám, a mocsári nefelejcs és még sok más víztúró lágyszárú növény. Ahol az évezredek folyamán a folyó, hordalékai révén, megemelte a síkságot, magasabbra mint a víz szintje, és ezeket a területeket csak rövid időre árasztja el, ott ún.,,kemény ártéri erdők“ jöttek létre. A megnevezést itt is a fák összetétele határozza meg, amely jóval gazdagabb az előbbi típusnál. Jellemző fák például a kocsányos tölgy, a mezei szil, a magyar kőris, a juhar, a vadkörte. Változatosabb a cserjeszint is: veres- gyűrű, feketebodza, feketegyúrű, rágok, a harangvirágok, a szagos müge és sok más növény. A lombok növekedése fokozatosan visszaszorítja a kisebb egyedeket, így a nyár folyamán már alig látunk zöldelló vagy virágzó növényt a sötét, alagút- szerú erdők mélyén. Akadnak viszont növények, amelyek nem függnek a napfénytől, mert kor- hadéklakó gombákkal táplálkoznak. Ilyenek a kosborfélék (orchideák). Már május végén láthatunk az ártéri erdőkben például levéltelen madárfészket vagy július végén, augusztus elején jelenik meg a mellékelt képen is látható széleslevelű nöszöfú pompás virága. Csodálatos képet nyújtanak az ártéri erdők ősszel, persze csak ott, ahol még eredeti összetételben találhatók. Az ártéri erdők értékes formái a természetes növénytársulásoknak, fontos szabályozó szerepük van az ár levonulásának lassításában, faállományuk nép- gazdasági szempontból is jelentős, ezenkívül biztos búvóhelyet nyújtanak sok vadnak, és kellemes közeget, nekünk, kirándu'Óknak BOGOLY JÁNOS SZÁMLOGIKA Haladj a vastag vonaltól kezdve az óramutató járásának irányában! Felismered a logikát? Ha igen, annak megfelelően beírhatod a hiányzó számot az üres körszeletbe. Nos, melyik ez a szám? 1987. IV. 1
