Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A számítógépes bűnügyek krónikájának egyik 1969-ben napfényre került esetében egy kaliforniai vállalat tisztviselője arra használta helyzetét és szaktudását, hogy cége számítógépével szabály- szerű „magán-könyvelést“ vezessen: hamis számlákat hozott létre és cége koholt kiadásait saját bankszámlájára utalta át. Úgy tervezte, hogy az első dollármillió megszerzése után abbahagyja üzelmeit, kisebb visszaéléssel lebuktatja önmagát, majd a várható kis büntetés letöltése után nyugodtan élvezi vagyonát. Ekkor kezdődtek a nehézségek, mert nem sikerült felfedeztetnie visszaéléseit. Kétségbeesésében egyre feltűnőbben dézsmálta a cég vagyonát, így lebukásakor egész tevékenységére fény derült. A hetvenes évek elején számos hasonló ügy vált ismertté. Ebben az időben terjedtek el olyan mértékben a számítógépek, hogy egy különleges bűnözési ágazat célpontjává válhattak. A bűnözőket a védekezés lanyhasága és a bűnök okozta kár alábecsülése mellett a bűnesetek nagyrészének eltitkolása is segíti. Hiszen egyetlen hírnevére kényes bank vagy intézmény sem szívesen hozza nyilvánosságra azt a tényt, hogy adatkezelése nem is annyira biztonságos: meglopható és becsapható. Willis H. Ware, a híres Rand Corporation specialistája szerint még napjainkban is általános ezen a téren a nemtörődömség és a tudatlanság. ,,A számítóközpontok, adatbankok vezetői - mondotta Ware - még nem igazi bankárok, még nem vették tudomásul, hogy az információ is pénz és ezért védelemre szorul“. A számítógéprendszerek sokféleképpen sebezhetők: tönkretehető maga a gép, elpusztítható és megváltoztatható vagy jogtalanul olvasható a benne tárolt információ, ingyen szolgáltatás kicsikarásával ellopható a gépidő. A mikroszámítógépek világában a programlopás a leggyakoribb bűnözési forma. A „program-kalózkodás“, a jogtalan program-másolás megítélésében a jogi szakemberek még gyakran tanácstalanok, mert az eredeti program a másolás után sértetlenül megmarad a megkárosított vállalat birtokában. A Stanford Kutatóintézet egymillió dollárt érő geokémiai elemző programjának kalózmásolási perében az ügyész elejtette a vádat, mondván: a meglopottat nem érte semmi kár. Egy-egy értékes programot tartalmazó adathordozó valódi eltulajdonítóit pedig azért nem üldözték, mert a rendőrség szerint az ilyen „kis“ tolvajok a vállalati rendész hatáskörébe tartoznak. Veszélyesebb bűnözési forma az információ-szabotázs, amelyet általában programozók követnek el, olykor bosszúvágyból. Egy vállalat felmondott egyik programozójának, aki állandóan „lopta a gépidőt“, azaz saját céljaira használta a cég számítógépét. A munkaadók megengedték, hogy az éppen folyamatban levő munkát - egy adatállományt felfrissítő programot - tisztességesen befejezhesse. Ez a program megsemmisítette a vállalat teljes felfrissítendő adatállományát. A jóvátehetetlen kár okának vizsgálatakor találták meg a rendszerkarbantartók a bűnös programsorokat a „trójailó- program hasában“, az elkészített frissítő programban. A bűnök és gonosz tréfák minden fajtájára akad ijesztő vagy mulatságos példa. Elkövetőik között nyerészkedő szakemberek, pályázatokban jogtalan előnyt szerző egyetemisták vagy az egyes rendszerek szolgáltatásait telefonon megcsapoló felhasználók egyaránt előfordulnak. A veszélyeket felismerő intézmények és vállalatok minden tőlük telhetőt megtesznek a bűnözők kizárására vagy legalábbis leleplezésére. A számítógéprendszerek védelmének legalább olyan sokirányúnak kellene lennie, mint a károkozásnak. A legelterjedtebb védekezési formák egyelőre szervezési jellegűek. Az értékes adatrendszerekhez ma már senki sem férhet hozzá nehézkesnek tűnő, de szükséges kapcsolatfelvételi eljárás és jelszó használata nékül. A számítóközpontokban és hálózatokban már használják mindazokat a biztonsági intézkedéseket, amelyek más, nagy értékek kezelésével foglalkozó szakágak gyakorlatában beváltak. A számítógépes szakmának kiváltságos lehetősége is van a bűnüldözésre: magát a számítógépet használni fel védekezésre. A bankban a kincs és a pénz, a kutatóintézetben az értékes tervrajz vagy egy felfedezés, a gyárban a gyártási titok nem védekezhet saját ellopása vagy megrongálása ellen. A számítógép és a benne őrzött adat azonban „pandúr“ lehet a saját portáján. A számítógépes bűnök számítógépes üldözésének tudománya napjainkban még csak első lépéseit teszi, amint a kérdés specialistája, Parker állítja a Stanford Kutatóintézetből. A védelem egyik fontos eszköze a titkos kódok alkalmazása. A titkosítás annak ellenére költséges eljárás, hogy a bevitt kódok átkódolását integrált áramkörök automatikusan végzik. A biztositó kulcsokat megfelelően kell örzni és időszakosan változtatni is, hiszen a megfejtő eljárások is lépést tartanak a kulcsok fejlődésével. Az egész adatállomány átkódolása, hozzáillesztése az újonnan bevezetett titkosíráshoz sok munkát és gépidőt jelent, tehát nagyon drága. A másik hatásos módszer a bevitt és feldolgozott anyag többszörös ellenőrzése. Az Egyesült Államokban egy magasrangú rendőrtiszt súlyos gyorshajtást követett el. Az ellene tett feljelentést nyomtalanul törölni tudta saját közlekedési bűnlajtsro- máról, mégis leleplezték, mert a számítógépes nyilvántartást úgy szervezték, hogy ha nem arról az állomásról végezték el a módosítást vagy törlést, ahonnan az első bejegyzést a gép önműködően rögzítette atnodósítás összes adatát - és ezt már nem tudta a rendőrtiszt. Számos pénzintézet hálózata figyeli az információforgalmat és azonnal riadót fúj, ha szokatlan tranzakcióra kerül sor. Túl nagy összeg vagy kisebb összegek szokottnál gyakoribb mozgatása felébreszti a megfigyelő rendszer gyanúját. A „felhasználó bűnöket“ megelőző vagy felfedező eljárásoknak ára van. A védett pogramokhoz, adatokhoz az illetékesek nehezebben férhetnek hozzá: jelszavakat kell kiagyalniuk és ezeket gyakran kell változtatniuk. Az állandó ellenőzés sok időt követel, de végül is elfogja .a kívülről behatolót. A bennfentesek, a programozók nem így csinálják. Ők szellemes „trójailó-programokat" készítenek. A napjainkban szokásos programozási környezetben ezeket a bújtatott programsorokat alig lehet felismerni. A szakemberek szerint a trójai lovakat nem lehet megszüntetni. Ritkításukat, „életfeltételeiket“ romlását csupán a korszerű programozási módszer, a strukturált programozás elterjedése ígéri. Ennek az a lényege, hogy a programokat működési alapegységekre bontják és ezekből építik fel pontos tervrajzok alapján a teljes programot. Ez az eljárás megkönnyíti a programok tudományos tervezését, működésük vizsgálatát, optimalizálását és egyben védelmét is, hiszen egy könnyen áttekinthető programban könyú felfedezni az oda nem illő „bűnöző" utasításokat. Az adatbiztonság eszközei és módszerei gyors ütemben fejlődnek napjainkban, de fejlődik a bűnözők eszköztára is. A számítógépek információs rabló-pandúr csatáiról egyre több valódi krimi jelenik meg az eddig megszokott tudományos-fantasztikus írások helyett. De bármilyen magas szintre emelkedjék is a számítógépek kriminológiája, a sikeres elhárítás alapfeltétele a figyelem, az elővigyázatosság marad. AMBRÓZY DENISE RABLÓ-PANDÚROSDI A PROGRAMOKKAL A Dél-morvaor- szági Távközlési Igazgatóság újítóinak tevékenysége az elmúlt két év folyamán több mint 10 millió korona társadalmi hasznot eredményezett. A legsikeresebb újítók közé tartozik Jirí Bálák mérnök, az igazgatóság brnói laboratóriumának dolgozója, aki új berendezéssel helyettesítette a félautomata levélosztályozó gép egyik műszerét, s ezzel meggyorsult az osztályozás. (Igor Zehl felvétele - ŐTK) JAPÁN ELŐREJELZÉSEK A japán Robottechnikai Társaság jelentése szerint az ipari robotok gyártása Japánban 1985-ben darabszámban 18,5 százalékkal, értékben pedig 21,3 százalékkal nőtt. Megoszlásuk: 1177 kézi-, 6263 PLC-, 14 384 pálya-, 1469 NC-vezérlésű, 2908 pedig gépi intelligenciával ellátott. Az utóbbi 3 csoport alkotja a teljes termelés 57,3 százalékát darabszám, és 71,7 százalékát érték szerint: azaz nőttek a követelmények a robotok funkcióival, szolgáltatásaival szemben. A társaság felmérése alapján az ipari robotok iránti igény az 1984 és 1995 közötti 11 esztendő alatt a mainak tizenkétszeresére nő. Előrejelzés szerint a japán atomerőművek 1995-ig 21,3 milliárd yen értékben, a japán építőipar és a bányászat 21 milliárd yen értékben, a szállítás és raktárgazdálkodás területén 20,9 milliárd yen értékben, az egészségügy 12,9 milliárd yen értékben és végül a hulladékfeldolgozás területén 13,1 milliárd yen értékben vásárolnak majd ipari robotokat. A fenti adatokat támasztja alá a tokiói Waseda egyetem Dephi- vizsgálata a Japán helyzetről, amely szerint a jelenlegi ipari robot alkalmazási területek elvesztik jelentőségüket az újakhoz képest. A Delphi-vizsgálat azonban csak a műszaki megvalósítási lehetőségeket, és ezen belül is kizárólag a megvalósítási időt veszi figyelembe, nem foglalkozik a gazdaságossági kérdésekkel. E hosszabb távú technológiai prognózis megállapítja, hogy a 90-es évekre megoldható lesz a rugalmas szerelés automatizálás. Már a 80-as évek végére várható, hogy a szere- lőrobotok ára a felére csökken. MINDENNAPI ÚJSÁGUNK Hol a színházat és a mozit, hol a könyvet és az újságot féltik a kishitúek a televízió és a rádió konkurenciájától. Egy kis áttekintés a világ újságkiadásáról eloszlatja az aggodalmakat. Az UNESCO felmérése szerint a világon kereken 40 ezer újság jelenik meg, ennek a negyede napilap. Az együttes példányszám 400 millió. A csúcstartó a japán Asahi Shimbun, napont 12 millió fölött van a nyomdagépet elhagyó példányok száma. A sorban a moszkvai Pravda követi napi 11 millió példányszámmal. A világranglista a kínai Zsen Min Zsibaoval folytatódik, 6,3 millió példánnyal, az NSZK-beli Bildzeitung 6 millióval jelenik meg, majd két brit újság következik: a Sun 4,1 millió és a Daily Mirror 33,3 millió példányszámmal, végül a nagy példányszámú újságok sorát az Amerikai Egyesült Államok zárja a Wall Street Journal 3 milliós példányszámával. A világ összes többi országára Afrikában, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Ázsiában (a Szovjetuiót és Japánt kivéve) az újságkiadásnak mindössze egytizede jut. Amerikai vizsgálatok szerint a tv a háztartásokban naponta 7-8 órán keresztül be van kapcsolva. És ebben a házi videózás még nincs is benne. A tévézés azonban zömmel csak a hátteret szolgáltatja a napi tevékenységekhez és a jelek szerint egyáltalán nem megy az újságolvasás rovására. Az amerikaiak 80 százaléka naponta többször is olvas újságot: a munkába menet és jövet, a munkahelyen, napközben és este otthon. A legtekintélyesebb a New York Times. Napi átlagterjedelme 300 oldal, vasárnap 1700 oldalon (!) jelenik meg. Próbáljuk beleélni magunkat a szegény amerikai újságolvasó helyzetébe... ROBOTOLJON A ROBOT A General Motors után az IBM is ipari robotok alkalmazásával kívánja árait csökkenteni. A kentuckybeli Lexingtonban teljesen automatizált gyártósoros összeszerelő üzemet létesített 350 millió dolláros költséggel. Alig egy óra alatt készült el egy írógép (az eddigi 4 órával szemben), az éves termelést megduplázták, miközben a létszámot 6 ezerről 2 ezerre csökkentették. Az itt készülő villany írógépek jobb minőségűek, megbízhatóbbak, áruk 2800 helyett csak 1800 dollár. A robotokat irányitó számítógépek másodpercek alatt átprogramozhatók, és bármit össze tudnak rakni, ami 50x55x45 cm-nél kisebb és felülről összeszerelhető. A robotosításnak vannak árnyoldalai is. A telepen évente legalább 1 millió egységet kell összeszerelni ahhoz, hogy ne legyen veszteséges, ezért például más üzemekből ide helyezték át a számítógép billentyűzetének összeszerelését. A lexingtoni gyár a teljes gyártási szerkezet átalakítására késztetti a céget. A legújabb villanyírógép-típus tervezésében a gyártást irányító mérnököket is bevonták; a tervezés egyik legfőbb szempontja a „gyárt- hatóság“ volt. Racionalizálták az alkatrész felhasználását is. Az új gépnek csupán 900 alkatrésze van (a régebbi típusoknak háromszor ennyi volt) és csak 11 olyan elemet tartalmaz, amely más termékekben nem szerepel. A hagyományos csavarok számát drasztikusan csökkentették, így az alkatrészraktár csak 5-6 napra elegendő készletet tart. A „bedolgozó“ vállalatok száma is kevesebb lett, az eddigi 700 cég helyett ma már csak 100 szállít, de csak 60 megtartását tervezik. NAPRAKÉSZEN Az NDK-ban kilenc kutató-fejlesztő intézet eredményei alapján hat termelő vállalat állít elő ipari robotokat. Jelenleg kilenc különféle típust gyártanak. Az ipari robottechnika elterjesztése érdekében a Szerszámipari Kutatóközpont adatbankot üzemeltet, ahova az érintett vállalatok kötelesek eredményeiket bejelenteni és az információkat naprakészen tartani. Az adatbank nemcsak a nemzeti információkat tárolja, hanem lehívhatók a nemzetközi szakirodalom alapján feldolgozott információk is. SZIBÉRIAI MÉLYFÚRÁS A Tyumenyi terület északi részén, az urengoji gázlelöhelyeken megkezdődtek a mélyfúrás előkészületei. A Szovjetunióban kidolgozták a mély- és szupermély fúrások állami programját. A cél, hogy meghatározzák az ország főbb nyersanyag lelőhelyein a kőolaj, a gáz és a különféle ércek kitermelésének lehetőségeit. Ehhez fúrások egész sorozatát kell elvégezni, hasonlóan a Szovjetunió európai területének északi részén, a Kola-félszigeten végzett fúrásokhoz, amelyeknek mélysége meghaladja a tizenkét kilométert. A kilenc kilométeres jelzéshez közelítő Azerbajdzsánban a szaatlini fúrás is. Új fúráspontokat jelöltek ki az Urálban, a krasznodari országrészben és Közép-Ázsiában. Az országban kitermelt kőolaj és gáz mennyiségének több mint a fele Tyumenyi lelőhelyről származik. Mindez a felső rétegből került a felszínre, hiszen a kutak mélysége itt alig háromezer méter. Mi lehet a mélyben?- A Tyumenyi terület mélye több kőolaj- és gáztartalmú rétegből áll - mondja Ivan Nyesztyerov, a nyugat-szibériai geológiai kutatóintézet vezetője. - A szupermély fúrásokkal részletesen tanulmányozhatjuk az alsóbb szinteket, ahol újabb lelőhelyekre bukkanhatunk. A fúróberendezés, amelyet az Uralmas készített a tyumenyieknek, tizenöt kilométeres mélységig képes lehatolni. NAGYFIÚK JÁTÉKA Az angol robotszövetség felmérést készített a piackutató Policy Studies Instritutc-tal a robotok angliai elterjedéséről. Eszerint összesen 3000 robot működik 740 gyárban, ami nagyon kevés. Az alkalmazás gyakorlatilag három területe tömörül: a műanyag-feldolgozásra, a ponthegesztésre és az ívhegesztésre. A vállalatok felénél csak egy robot akad. A robot a „nagyfiúk játéka“, mondják.
