Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-10 / 14. szám
Vasárnap 1987. április 12. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05 55, nyugszik 19 22 Kö- zép-Szlovákia: 06.02, nyugszik 19.29 Nyugat- Szlovákia: 06.08. nyugszik 19.35 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 17.37, nyugszik 05.21 Közép-Szlovákia: 17.44. nyugszik 05.28 Nyugat- Szlovákia: 17.50, nyugszik 05 34 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYULA - ESTERA nevű kedves olvasóinkat • AZ ŰRHAJÓZÁS NAPJA - A Szovjetunióban földkörüli pályára bocsátották a világ első. embert szállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Alekszejevics GAGARIN repülöörnaggyal • 1877-ben született PÁSZTOR Árpád író, köítö, műfordító, a magyar riportirodalom egyik megteremtője (f 1940). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL TUDOMÁNYOS VILÁGNÉZET ÉS SZOCIALISTA MEGGYŐZŐDÉS Dr. Branislav Broska írása A KÖLCSÖNÖS BIZALOM LÉGKÖRÉBEN Egri Ferenc riportja ÉRDEM ÉS EGYENLŐSDI Mészáros János írása BESZÉLŐ NYOMOK Németh János riportja „IGYEKSZEM HASZNOSSÁ TENNI MAGAM“ Péterfi Szonya riportja MALOMKÖVEK KÖZÖTT Deák Teréz riportja A TAKARMÁNYTERMELÉS MESTEREI Bállá József írása KETTŐT TALÁLHAT! Csóka Ferenc novellája Az SZKT kezdeményezéséhez és a szakszervezetek XI. országos kongresz- szusa tiszteletére kibontakoztatott felajánlási mozgalomhoz a Harmaneci Papírgyár dolgozói is csatlakoztak. Egyebek között megígérték, hogy a munkatermelékenységet 1,8 százalékkal növelik, az anyagi költségeket pedig másfél millió koronával csökkentik. Például a papír minőségének javítása és az anyagtakarékosság céljából a második papírgyártó gépre gyors ütemben rászerelték a technológiai folyamatokat irányító Lippke 4012 típusú automata rendszert. Ez lehetővé teszi az előállított papír súlyának károsításmentes mérését, s így a technológiai folyamat operatív szabályozását. Ennek köszönhetően évente csaknem 70 tonna cellulózt is megtakarítanak. A felső képen: Magda Öurecová mérnök, technológus (baloldalt) és Ludovit Mist- rik gépkezelő a gyártott papír súlyát méri. Az alsó képen: balról: Stanislav Gajdoé, Ludovit Mistrík és Ján Rys munka közben. (Peter Lenhart felvételei - ŐSTK) A éoporfiai Efsz dolgozói határidő előtt megjavították a tavaszi munkák első szakaszához szükséges mezőgazdasági gépeket, és a napokban fejezik be a második szakaszhoz szükségeseknek a javítását. Tizenegy E 512-es típusú kombájnt, több mint 70 traktort, 18 teherautót, kaszálógépeket s egyéb mezőgazdasági eszközöket készítettek elő a tavaszi és nyári munkákra. A képen Jozef Nahácky és Roman Pleéo egy E 512-es kombájn javítása közben. (Drahotin Sulla felvétele - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az emberek évszázadokon keresztül keresték a halhatatlanság elérésének módjait. Nem könnyű belenyugodni abba, hogy mindnyájan halandók vagyunk. De lehetetlen megbékélni az egés^ emberiség és az emberi ész halandóságával. Nemzedékünk tagjai közül, sajnos, sokan megszokták a nukleáris fegyvereket. Sokak számára valamiféle istenné váltak, amely állandóan új áldozatokat követel. Vannak olyanok is, akik a lázas nukleáris fegyverkezést majdhogynem a béke garanciájának tartják. A nukleáris fegyverek, sajnos, sok tekintetben formálták korunk képét, annak a kornak a jellegét, amelyben élünk. Megsemmisítése természetesen nem jelenti a visszatérést ahhoz, ami azelőtt volt. Elengedhetetlen, hogy a nukleáris elrettentésről való lemondás ne tegye szabaddá a háborús kalandok híveinek kezét. Ez a kérdés távolról sem értelmetlen. Némelyek a választ a katonai potenciál más összetevőinek, a hagyományos fegyvereknek a tökéletesítésében látják. Ez nem megfelelő, hibás út. Az emberiségnek azzal megerősödve kell belépnie az atomkorszak utáni érába, hogy leküzdötte a nukleáris betegséget. Immunis lesz az erőszakkal, a saját akarat másokra kényszerítésére irányuló kísérletekkel szemben. A nemzetközi kapcsolatokat jelenleg az erő kultusza és a tudat militarizálása jellemzi. Ebből ered a nemzetközi kapcsolatok emberivé változtatásának feladata is. Van erre lehetőség, vagy nincs? Egyesek úgy vélik, hogy ez lehetséges, mások pedig úgy, hogy nem. Erről most nem kell vitázni. Úgy gondolom, a kellő objektív szükségszerűség megköveteli a magáét. A nemzetek ezt egyre inkább tudatosítják. Eljutottak annak megértéséhez, hogy nem lehet nukleáris háborút folytatni. Tegyük meg tehát kezdetnek az első nagy lépést - korlátozzuk a nukleáris arzenálokat és ne helyezzünk el fegyvereket a világűrben. Induljunk ki abból, amit Reykjavíkban értünk el és lépjünk tovább. És meglátjuk, hogyan befolyásolja mindez a nemzetközi légkört. Személy szerint úgy gondolom, minden egyes ilyen lépéssel fokozódik a bizalom és az együttműködés új távlatai jelennek meg. És ezt kell elősegítenie a gondolkodás demokratizálásának nemzetközi szinten is, ehhez kell hozzájárulnia valamennyi állam, nagy, kicsi és közepes állam egyenjogúságú, önálló és aktív részvételének a nemzetközi közösség ügyében. (Mihail Gorbacsovnak a moszkvai béke- (fórumon mondott beszédéből) A műhely egyik sarkában katonák gyűrűjében találok rá. Arról vitatkoznak, hogyan javíthatnák meg mielőbb a harci járművet, hogy az ott lehessen a holnapi éleslövészeten. Amikor kifogynak az érvekből, az egyik szerelő nyugodt hangon jegyzi meg:- Ne nyugtalankodjon alhadnagy elvtárs, minden rendben lesz, reggelre harcképes lesz a gép. Ha rövid lesz a nappal, megtoldjuk az éjszakával. Pavol Bursa alhadnagy bízik katonáiban, tudja, hogy jó szakemberek dolgoznak a meghibásodott járművön. Amit egyszer megígértek, azt teljesítik is. Ahogy nézi szorgos munkájukat, eszébe jut, hogyan is volt, amikor a szakmunkásképző intézet elvégzése után az első vontató javításával bízták meg az állami gazdaságban. Az idősebb szakemberek nem fukarkodtak a tanácsadással, érezte, minden mozdulatát tekintetükkel kísérik és amikor beindította a gépet, az arcokon mosoly ült.- Az állami gazdaságban végzett munka nem elégített ki - mondja. - Ezért is jelentkeztem a nyitrai (Nitra) kétéves tiszti iskolába. Úgy gondoltam, hogy a néphadseregben több lehetőségem nyílik majd. A múlt év nyarán vettem búcsút a zoboralji várostól, az iskolától, az osztálytársaktól. A katonai iskolában szerzett tapasztalatot az ifjúsági szervezet irányításában, vezetett pionírrajt és ott lett párttag. Egy harckocsizó egységhez osztották be, ahol a gépesített lövészszázad parancsnokának lett a műszaki helyettese. Az első nap nehezen, szorongással telt el, de aztán látta, hogy itt is úgy van, mint egykor az állami gazdaságban. A tapasztaltabb tiszttársak mindenben segítenek. Tudatosította, hogy amit az iskolában megtanult, azt most, az életben kell kamatoztatnia.- Segítségemre voltak abban, hogy mit hol szerezhetek be, kihez mivel fordulhatok. Ennek ellenére az első hat hónap nem telt el könnyen. A katonák és a felettesei bizalmát azonban egyedül kellett megszereznie. Beosztottjai meggyőződtek arról, hogy nemeseik parancsolni tud, a szakmát is ismeri. Sikerült önállóságra nevelni beosztottjait, megismernie, hogy kire mit bízhat. Volt még egy másik tényező is, ami közelebb hozta az alhadnagyot a katonákhoz: törődött azzal is, hogyan töltik szabadidejüket, kit milyen gondok foglalkoztatnak. Részt vett a különböző vetélkedők megszervezésében, együtt sportolt velük, esténként gyakran benézett a század szálláskörletébe. Karácsonykor és újévkor arra is talált időt, hogy az örszolgálatosoknak, kellemes ünnepeket kívánjon.-A munka nem esik nehezemre. Látom, a fiúknak is jólesik, ha tudják, törődnek velük. Ezzel a tekintélyem nem szenved csorbát, sőt úgy veszem észre, hogy a katonák igyekeznek még jobban helytállni, a parancsot maradéktalanul teljesíteni. Amit akartam, elértem, közelebb kerültünk egymáshoz. Amikor a századparancsnok megbetegedett, több mint két hónapig ó helyettesítette. Dicséretére legyen mondva, megállta helyét, de tudja, hogy még sokat kell tanulnia.- Nem bántam meg, hogy hivatásos katona lettem. Jól tudom, rajtam a sor, hogy bizonyítsak. Ami tőlem telik, mindent megteszek azért, hogy helytáll'ak' NÉMETH JÁNOS Rajta a sor, hogy bizonyítson
