Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-03 / 13. szám
Készülnek az ülőgarnitúrák a kárpitosmúhelyben Fényesítik a bútorok elmeit Ez egy fotel támlája lesz ÚJ SZÚ Alighanem a bútor az a tartós fogyasztási cikk, amely lehet-legyen bármilyen szép, jó avagy praktikus, teljes megelégedettséget legfeljebb csak ideiglenesen vált ki a vásárlóból, aki előzőleg sok-sok szempont figyelembevételével döntött egy bizonyos bútor mellett. Tulajdonképpen az lenne az ideális, ha mindenki saját maga készítené-készíthet- né el bútorait, és ha ez kivitelezhető is lehetne, akkor sem garantálná semmi, hogy mire elkészül, ne támadhatnának vele szemben kifogások... Azaz: bútort gyártani korántsem egyszerű! Nagyjából idáig jutottam a bútorral kapcsolatos magánfejtegetéseimben, amikor megérkeztem a Nyugat-szlovákiai Bútoripari Müvek galántai üzemébe. Amikor Jozef Lehotsky igazgató a szokásos reggeli tanácskozás után fogadott, előadtam kérésem arra vonatkozóan, hogy megtudjam, mi manapság a bútorgyártók búja-baja, netán öröme?- Ez utóbbira sokféle lehet a válasz, hiszen minden attól függ, hogy honnan nézzük...?!- Egyelőre - előzetesként - talán az elmúlt évi eredmények tükrében.- Innen szemlélve, a számok tükrében, nagyon szépnek, jónak tűnhet minden. Kezdem talán azzal, hogy a 178 millió 742 ezer koronás tavalyi árutermelési tervünket maradéktalanul teljesítettük, miközben 51 milliónál több volt a hazai üzletekbe került bútoraink értéke, így jelentősen túlléptük a velünk szemben támasztott itthoni igényeket, de túlteljesítettük a mintegy 105 és fél millió koronás, a szocialista országokba irányuló exportunkat is, akárcsak a tőkés exportot. A nyugati országokba egyébként 6 millió 180 ezer koronáért exportáltunk bútort.- Mindez tehát azt jelenti, hogy a kép eléggé rózsaszínű, ennek viszont valamilyen módon meg kellene mutatkoznia az idei feladatokban is, hiszen erről az esztendőről valamennyi népgazdasági ágazatban azt tartják, hogy az ötéves tervidőszak döntő jelentőségű éve.- Ez megmutatkozik a tervünkben, hiszen árutermelési tervfeladataink több mint 5 millióval nőnek, jelentősen nő a szocialista országokba irányuló exportunk, ami ezúttal 132 millió 300 ezer koronát tesz ki. Igaz, a hazai piacra a tavalyinál lényegesen kevesebbet, mintegy 32 és fél millió korona értékű bútort gyártunk, ellenben a tőkés oszágokba 8 millió 700 ezer koronáért, vagyis csaknem 2 és fél millióval többet szállítunk.- És minderre megvan a reális esély?- Meg kell lennie!- Innen nézve ez tényleg rózsaszínű...- Mindjárt nem lesz az, ha belépünk a gyárkapun...! Oda azonban már Martin Svrőek gyártásvezető kísért el, aki közben elmagyarázta, hogy az üzemben két részlegen gyártják a bútort, az egyiken a kárpitozott lakberendezések és a tőkés országokba irányuló, gyakran egyedi darabok készülnek, a másikon pedig a nagy felületű bútordarabok. A gyárszemlét eredetileg az anyagraktárban kezdtük volna, ott azonban nem sok látnivaló akadt. így a gépi megmunkáló részlegről indultunk, ahol jelenleg tulajdonképpen a teljes áruskálához készítenek elő anyagot, mert abból tartós hiány van csaknem az év eleje óta. Még szerencse, hogy az elmúlt év végére sikerült tartalékokat biztosítaniuk, így aztán tulajdonképpen bármerre járnak - leginkáb faforgácslemezért - utánuk akár kisöpörhetik a raktárakat, mert mindent elvisznek, amit ott találnak. A félautomata gépekén éppen a felületkezelt faforgácslemezt „aprították“ méretre, és tulajdonképpen csak most kezdtek az első negyedévre előirányzott gyártmánykollekcióhoz, mert a hónap elejéig a meglevő anyaghoz rugalmasan alkalmazkodva dolgoztak, hogy legalább mennyiségben ne legyen túl nagy a lemaradásuk, ha már áruskálában mindenképpen el kell térniük a tervezettől. Közben végighaladtunk azon a csarnokon, amelyben a méretré vágott forgácslemezek felületkezelését végzik. Innen a fél- készáruraktárba vezetett utunk, ahol legfeljebb - színházi nyelven szólva - félház volt. Egyébként, ha minden rendben folyik, s nem kell anyaghiánnyal küszködniük, akkor itt csak az anyagmozgatásra van legfeljebb hely. Ezt azért említette a gyártásvezető, mert általában 15-20 napig tart egy-egy Egyébként éppen a kárpitosműhelyben dolgozó, mintegy 110 fő - zömével leány és asszony - részére vezették be kísérletképpen a brigádrendszerű munkaszervezést, amelynek első tapasztalata, hogy azóta lényegesen megnőtt a teljesítmény. A gyártásvezető szerint ez ösztönző lehet ahhoz, hogy a közeljövőben tovább lépjenek, és megteremtsék az ilyen jellegű munkaszervezés és javadalmazás feltételeit. Visszafelé haladva, abban a csarnokban,' ahol végül is elkészülnek a bútorok, helyükre kerülnek tartozékaik, most szintén más kép fogad, mintha - mondjuk - 3-4 hónappal ezelőtt jártam volna ott. Ugyanis a jugoszláv kooperációban készülő, Vala típusú konyhabútorhoz késve érkeztek meg az ROSSZ ANYAGBÓL NEM LEHET JÓ BÚTOR Növekvő export • Nyugatról sincs kifogás • „Seprű“ a raktárban • Együttműködés - gondokkal t „Csináld magad“ - jobban jársz...(?!) sorozat legyártása, miközben ebben a raktárban „pihen“ a további megmunkálásra váró félkész bútor. A raktári „félház“ ugyanis egyúttal azt is jelenti, hogy ez a ciklus 4-5 napra (!) lerövidül, ami ugyancsak jelentős munkaszervezési változtatásokat igényel. Innen abba a csarnokba kerülnek a bútordarabok, ahol szorgos asszonykezek munkája nyomán megkapják jellegzetes magas fényüket. Néhány méterrel arrébb pedig az ülőgarnitúrák kapják meg végső formájukat. Elég csak egy pillantást vetni a fotelokra és heverókre, s nem kételkedem az igazgató szavaiban, miszerint nem tudnának annyit gyártani, hogy a kereskedelem át ne venné. adriai országból a szükséges tartozékok és ajtók, így emiatt 2 hónapos lemaradás keletkezett, azt kell pótolniuk, ezért két műszakban dolgoznak. Még egy pillantást vetünk a Angliába és az NSZK-ba irányuló bútorok szerelését végzők munkájára, miközben a gyártásvezető megjegyzi;- Tőkés exportunk reklamáció nélküli. Erre nagy súlyt helyezünk, hiszen nem lenne olcsó mulatság, ha valahonnan a ködös Albionból visszaküldenének akárcsak egy garnitúra bútort is.- Van valamilyen különleges kívánságuk a nyugati megrendelőknek?- Különleges nincs, ugyanúgy felületkezeljük ezeket a bútorokat is, mint a hazai Martin Svrőek gyártásvezető mosolya már indokolt. Ha késve Is, de megérkeztek a Vala típusú konyhabútor tartozékai, így két műszakban pótolják a lemaradást, s mire e sorok napvilágot látnak, már túl lesznek a nehezén (A szerző felvételei) piacra kerülőt, csak a megrendelő előírja számunkra, hogy milyen anyaggal, festékkel végezzük az utolsó műveleteket, s azt meg is kapjuk. __ A csomagolásra váró bútorokat szemlélve Martin Svrőek még elmondja, hogy a sötétre pácolt bükkfa bútordarabokat irányítják a La Manche csatornán túlra, míg az NSZK- ban inkább a világos színű bútort szeretik. Miután elhagytuk a gyártórészlegeket, különböző statisztikákat kerestünk. Azokból megtudtuk, hogy - például - február 19-ig 40 ezer 833 négyzetméter faforgácslemezt kellett volna kapniuk a zvoleni Buőinából, ehelyett azonban mindössze 5626 m? érkezett a 18 mm vastagságúból, de még rosz- szabb az arány a 16 mm-es forgácslemezt tekintve. Ebből ugyanis a 18 750 m2 helyett csak 1419 m2-t szállított az említett vállalat. „Beszédesek“ a felületkezelt forgácslemezek adatai is: a 18 mm vastagságúból ígért 662 köbméter helyett csak 188-at kaptak, míg 159 m3 érkezett a 16 mm-esból, pedig 419 m3-nek kellett volna... Amikor visszatértünk Jozef Lehotsky igazgató irodájába, egy kérdéssel várt:- Ugye, „közelről“ egészen más a helyzet, mint ahogy arra a számokból következtethetnénk?- Valóban, és e gyárszemle után előbb minősíteniük kellene a gondokat.- Természetesen a legnagyobb gond az anyaghiány, hiszen nem állhatunk oda a dolgozók elé, hogy nincs mit tenni, menjenek haza. Meg aztán feladataink vannak, amelyeket az év végén - sőt közben is - számon kérnek tőlünk. Nem tehetünk mást, minthogy naponta teherautóval járunk a Bucinába faforgácslemezért és a nagykörnyéken összegyűjtünk mindent az egyes lerakatokból, ez azonban jelentóssen rontja gazdasági eredményeinket. Időnként gondok adódnak a különböző félkészárukkal is, amelyeket sok esetben tőlünk elég nagy távolságra gyártanak. így olyan műszaki- szervezési intézkedést hoztunk, hogy amit tudunk, magunk gyártjuk majd a jövőben, így csökkennek egyrészt kiadásaink, másrészt pedig - anyaghiány esetén - rugalmasan tudunk változtatni a gyártási programon, amit a gépparkunk lehetővé tesz.- Ha már a gépparkot említette: a jövőre nézve terveznek-e részleges rekonstrukciót? A 8. ötéves tervidőszakra szóló fejlesztési tervünkkel összhangban végezzük a géppark felújítását. Rövidesen elkezdik a kárpitozott bútor egyik alapanyagául szolgáló habszivacs ragasztását végző gép szerelését is, ami jelentősen csökkenti a hulladék mennyiségét, és távlatilag két fedett raktárépület felépítésével számolunk.- Ezek szerint a jelenlegi berendezéssel még jó ideig versenyképes termékeket tudnak gyártani a hazai és a külföldi piacra is?- Nem az embereken és nem a berendezéseken múlik a termékeink minősége, de ha eleve olyan a helyzet, hogy kénytelenek vagyunk gyakran kifogásolt minőségű alapanyagot - leginkább faforgácslemezt - átvenni, akkor kifogástalan terméket készíteni nem tudunk. Szemfényvesztők mi sem vagyunk. Mi kidolgoztuk az általunk feltétlenül szükségesnek tartott intézkedéseket a minőség javítására. Annak megvalósítását leginkább az fékezi, hogy szállítóinktól nem a megállapodás szerinti minőségben kapjuk a faforgácslemezt - ritkábban a más alapanyagot vagy félkészárut - így kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. A legrosszabb az, hogy a vásárló - ha valami hiányosságot fedez föl - csak azt nézi, hogy hol készült a bútor, amit megvásárolt, és neki van igaza! Legföljebb bennünket vigasztalhat, hogy a hiba végső soron nem tőlünk ered. Ez persze sovány vigasz... MÉSZÁROS JÁNOS 1987. IV. 3.
