Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-04-03 / 13. szám
A**************-************* A** A A*** ***^nlr******r* **★★★**★ J elentős évfordulóról emlékezik meg az idén a világ, de elsősorban a Szovjetunió: a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójáról. A jubileum alkalmából a szovjet lapokban számos visszaemlékezés, elemző, értékelő írás jelenik meg. A Mezsdunarodnaja Zsizny című folyóirat az év elején külön rovatot nyitott az ilyen cikkek számára. Itt jelent meg a márciusi számban Jurij Csernya- kov érdekes írása a világ első szocialista állama kezdeti nehézségeiről, nemzetközi tevékenysége kibontakozásáról. A cikket rövidítve közöljük. A nagy októberi szocialista forradalom első napjaitól kezdve a külpolitika kérdése az egyik legfontosabb volt a fiatal szovjet állam számára. A munkások és parasztok első szocialista államában kormányzó párttá lett kommunista párt rendkívül bonyolult helyzetben volt kénytelen megoldani a szovjethatalom megteremtésének és megszilárdításának történelmi feladatait és megszervezni az ország védelmét az ellenséges kapitalista gyűrű nyomásával szemben. Attól a pillanattól kezdve, hogy a szovjetek II. kongresszusa elfogadta a békedekrétumot, a szovjet állam minden tehetségeset megtett azért, hogy béketárgyalásokra késztesse a háború minden résztvevőjét: a császári Németországot és szövetségeseit, az Antantot és az USA-t. Ez a rendkívül bonyolult munka a szovjet diplomáciai apparátus és az egész államapparátus létrehozásával egyidóben folyt. Egy nappal a Téli Palota elfoglalása után a szovjetek II. oroszországi kongresszusa határozatot fogadott el a munkás-paraszt kormány létrehozásáról. A határozat értelmében a kormány a Népbiztosságok Tanácsa nevet kapta. Az állam életének különböző területein az irányítást az egyes bizottságokra bízta a dokumentum. A kormányzati hatalmat e bizottságok elnökeinek testületére, vagyis a Népbiztosok Tanácsára ruházta. A határozat rögzítette a kongresz- szus döntését: a Népbiztosok Tanácsának elnöke Vlagyimir lljics Lenin lett, s kijelölték a harminc népbiztost is, köztük a külügyi népbiztost. Ebbe a tisztségbe Trockij került. Petrográd körül folytak a harcok, a Szmolnijban pedig a hadsereg ellátásának problémái mellett az állami szervek létrehozásával is aktívan foglalkoztak. Elsőként a külügyi népbiztosság alakult meg. Ezt sürgette a helyzet, feltétlenül meg kellett szervezni a külföldi követségek diplomatáinak fogadását, mivel szinte naponta csoportosan érkeztek az új vezetéshez. Ugyancsak sürgős intézkedések történtek a volt oroszországi külügyminisztérium épületének és vagyonának lefoglalására többek között abból a célból is, hogy a békedekrétum értelmében közzé lehessen tenni a megbuktatott ideiglenes kormány által kötött titkos megállapodásokat. A minísztével a válaszok nem érkeztek meg, a külügyi népbiztosság december 9-én határozatot hozott 28 oroszországi nagykövet, követ és fókonzul elbocsátásáról. Csak a spanyolországi és a portugáliai ügyvivő döntött úgy, hogy a szovjethatalom szolgálatába áll. Vagyis ezeknek az intézkedéseknek az eredményeként 1917 december elejére a cári Oroszország egész külföldi apparátusa megszűnt. Csicserin, aki 1918-1930-as években volt külügyi népbiztos, a fent említett körülmények miatt rendkívül kiéleződött káderkérdés megoldására irányuló erőfeszítésekről igy számolt be a 20-as években: „Mindjárt az októberi forradalom után szovjet diplomata egyáltalán nem is volt. Amikor 1918 januárjában Londonból megérkeztem Moszkvába, a diplomaták ügye elkeserítő amelynek tagja lett Csicserin is. Ez a küldöttség képes volt aláírni a breszt-litovszki békét, ami rendkívül fontos volt abban a helyzetben. Csicserin volt az, aki a 20-as évek elején tárgyalásokat folytatott Törökország, Irán és Afganisztán képviselőivel, majd aláírta velük a Szovjetunió első egyenjogú megállapodásait. 1922-ben a szovjet küldöttség vezetőjeként részt vett a genovai konferencián, ahol a szovjet diplomácia. Lenin utasításainak megfelelően, komoly nemzetközi lépéseket tett meg. Lenin és a külügyi népbiztos alaposan mérlegelt minden jelölést valamely népbiztossági vagy külföldi diplomáciai posztra. Az ilyen hozzáállásnak köszönhetően meglepően rövid idő alatt és hihetetlenül nehéz körülmények között káderekhez jutott a külügyi népbiztosság. Ezzel együtt a szovjet diplomáciai testületbe beférkőztek idegen, sőt egyenesen ellenséges elemek is. A népbiztosság vezetését ez arra késztette, hogy tovább javítsa a személyi állomány kiválasztását és a biztonsági intézkedéseket is. Szovjet Oroszország fiatal diplomáciai szolgálatának sikeres munkája szempontjából óriási jelentőségű volt az egész szovjet rium hivatalnokai azonban - kis kivétellel - nem voltak hajlandók együttműködni a Népbiztosok Tanácsával. Késleltette a feladat megoldását, hogy Trockij csak november 10-én jelent meg személyesen a volt külügyminisztériumban, hogy utasítást adjon a békedekrétum idegen nyelvekre való lefordítására és külföldre való eljuttatására a minisztériumi távírószolgálat segítségével. Nyeratov és Petrjajev, a volt külügyminiszter-helyettesek azonban a minisztérium hatszáz hivatalnokával együtt elutasították a szovjethatalom szolgálatát. Végül is a Népbiztosok Tanácsának irodája intézte a békedekrétum lefordítását és eljuttatását a határokon túlra, míg a külügyi népbiztos még mindig nem közölte a követségekkel, hogy hivatalosan elfoglalta tisztségét. Ez lehetővé tette a volt külügyminisztérium szabotóreinek, hogy formálisan továbbra is képviseljék nemzetközi ügyekben Oroszországot, ami Szovjet Oroszországnak sok kárt okozott. Kezükben maradtak a diplomáciai archívumok is. Megsemmisítésüket csak az akadályozta meg, hogy az ellenforradalmi erők elszámították magukat, ragaszkodtak illúziójukhoz, hogy a szovjethatalom rövidesen megbukik. így nem semmisültek meg azok a dokumentumok sem, melyeket a békedekrétum értelmében közzé kellett tenni. November 17-én a hivatalnokok még mindig nem voltak hajlandók felvenni a munkát. Ekkor a vörösgárdisták körülzárták az épületet. A külügyi népbiztosok bolsevik munkatársai ultimátuma után hozzáláttak a folyó ügyek intézéséhez, vagyis a vízumok kiadásához és a pénzek átutalásához a Vöröskereszt számára, de másra továbbra sem voltak hajlandók. Ugyanez történt a volt külügyminisztérium külföldi apparátusával is. A külügyi népbiztosság első, 1917. december 5-én keltezett körlevele felajánlotta a külföldön tevékenykedő oroszországi diplomatáknak, hogy maradjanak meg posztjukon és képviseljék az új kormány külpolitikáját. Akik ezzel nem értenek egyet, azonnal adják át az ügyeket azoknak az alacsonyabb rangú diplomatáknak, akik egyetértenek a szovjethatalom célkitűzéseivel. A diplomatáknak táviratban kellett közölniük döntésüket. Mivolt... Vlagyimir lljics nyíltan megmondta nekem: diplomatáink nincsenek, a diplomáciai szolgálatra embereket kiképezni nincs időnk, keressen a pártban olyan személyeket, akik jellemüknél és műveltségüknél fogva megfelelnének a diplomáciai szolgálatra. Majd a diplomáciai csatározásokban szereznek képesítést, más megoldás nincs. Minden módon segíteni fogok önnek... És nemcsak én, az egész KB... Vlagyimir lljics állta a szavát... O vonta be a diplomáciai munkába Litvinovot, Kraszint, Vorovszkijt, Kollontajt, Rotsteint - a volt emigráns forradalmárokat, akik sokáig éltek külföldön, tudtak idegen nyelveket, ismerték idegen nemzetek életét... így jött létre a szovjet diplomácia gerince. De ez, természetesen, nem volt elég. Ki kellett egészíteni soraikat más típusú emberekkel: a polgárháború harcaiban megedzett, szilárd kommunistákkal, akikben felismertük a diplomáciai munkához szükséges tulajdonságokat. Vlagyimir lljics nemegyszer felhívott telefonon: Oda- küldök valakit, nekem úgy tűnik, megfelel a maguk munkájához. Nézzék meg, döntsenek. S lljicsnek ezek a felfedezései nagyon sikeresek voltak.“ Az új diplomáciai apparátus feladata az volt, hogy kiismerje magát a nemzetközi helyzet minden bonyodalmában, az ellentétekben, melyek a nemzetközi színtéren a különböző osztályénak harcához vezettek, kidolgozzák a tudományoséin megalapozott stratégiát és taktikát, megtéüálják a megfelelő formákat és módszereket a szovjethatalom külpolitikai irányvonalának megvalósításához. A feladat megoldásában segített a lenini elmélet és a lenini gyakoriat, valamint a nemzetközi kapcsolatok valamennyi objektív és szubjektív tényezőjének ismerete és figyelembe vétele. Lenin tanította a diplomáciai szolgálat dolgozóit, s ha kellett, rámutatott hibáikra. Nagyon nagyra értékelte Csicserint, a kiváló szovjet diplomatát. Trockij árulása, aki meghiúsította a breszti tárgyalásokat, tovább bonyolította a Szovjet Oroszország számára már amúgy is veszélyes és nehéz helyzetet. Lenin ragaszkodott egy új küldöttség kiküldéséhez. államapparátus működése alapelveinek megfogalmazása. A szovjetek V. kongresz- szusa 1919-ban elfogadta az alkotmányt - az első szovjet alkotmányt. Ez rögzítette a szovjet államapparátus kiépítését a demokratikus centralizmus, a hatalom és a nép megbonthatatlan szövetsége alapján. Kidolgozták a külügyi népbiztosság tevékenységének és szervezeti struktúrájának rendszerét, amely megfelelt a szocialista állam külpolitikája feladatainak. Elvi jelentőségű volt a diplomáciai munka szempontjából a szovjethatalom és a párt célkitűzéseinek rugalmas egyesítése a külpolitikában. Lenin több ízben külön hangsúlyozta, hogy a külügyi népbiztosság a központi bizottság közvetlen irányításával tevékenykedik. Az októberi forradalomtól kezdve a szovjet diplomáciai szolgálat állandóan tökéletesíti szervezeti felépítését. Ezt megköveteli az ország nemzetközi tevékenysége és a külpolitikai problémák méreteinek bővülése. Indokolja ezt az a tény is, hogy elvi, politikai jelleggel bír bármely állami intézmény, gazdasági vállalat vagy társadalmi szervezet szervezeti felépítése. Az SZKP programja hangsúlyozza az irányítás szervezeti struktúrája következetes tökéletesítésének fontosságát. A XXVII. pártkongresszus után a központi bizottság átszervezte a Szovjetunió külpolitikai és külgazdasági apparátusát is. Folyamatban van a külügyminisztérium munkájának átalakítása, átszervezik központi apparátusát és külföldi intézményeit is, megújítják vezetői testületét. Az SZKP KB januári plénumán Mihail Gorbacsov aláhúzta: ezf az irányvonalat következetesen folytatni kell, emelni kell a diplomáciai szolgálat hatékonyságát, el kell érni, hogy teljes mértékben megfeleljen az SZKP és a szovjet állam aktív nemzetközi tevékenységének. A külügyi népbiztosság kezdettől fogva nagy figyelmet szentelt a külpolitikai tájékoztatás kérdéseinek, mivel - a békedekrétum értelmében - az volt az egyik legfontosabb és legsürgősebb feladat, hogy az országban és küföldön a lehető legszélesebb körben ismertté váljon a szovjet állam külpolitikájának lényege. Az imperializmus, az egész kapitalista világ azonnal megértette, milyen veszélyt jelent számára a szocialista rendszer megjelenése. Ezért próbálkozásai mellett, hogy fegyveres erővel pusztítsa el a szovjethatalmat, a rágalmak özönét zúdította rá és nem riadt vissza semmilyen dezinformációtól. Harc a burzsoá propagandával, az igazság terjesztése a szocializmusról és a békéről - ez volt a külügyi népbiztosság egyik fontos szerepe. Markinra bízták a tájékoztatási szolgálat (sajtóosztály) vezetését, aki rendkívül nehéz feltételek mellett szervezte meg a cári archívumokban és az ideiglenes kormány levéltáraiban őrzött titkos dokumentumok publikálását. Már 1917. november 23-án megjelentek az első ilyen publikációk a Pravdában, az Izvesztyijában és más lapokban, majd kilenc speciális gyűjtemény jelent meg. 1918 januárjáig több mint száz ilyen dokumentum került nyilvánosságra. A sajtóosztály volt a külügyi népbiztosság egyik legnagyobb alosztálya. A szokványos munka mellett (hivatalos publikációk, kapcsolatok a szovjet és a külföldi sajtóval stb.) óriási mennyiségű információs anyagot jelentetett meg orosz és idegen nyelven - felhívásokat, röplapokat és brosúrákat. A későbbiekben más hatóságok vették át ezeknek az anyagoknak a kiadását. Párhuzamosan folyt a - ha lehet, még bonyolultabb - munka külföldi diplomáciai képviseletek létrehozásának céljából. A párt központi bizottsága mindenekelőtt határozatot hozott Oroszország volt külügyminisztériuma külképviseleteinek ellenőrzéséről. A külügyi népbiztosság 1917. november 26- án kelt utasítása értelmében elbocsátott volt cári diplomaták - akiknek nagy része az ideiglenes kormány szolgálatában állt - szinte kivétel nélkül részt vettek a szovjet állam elleni tevékenységben. A külföldi államok pedig - minden nemzetközi normával és szokással ellentétben - továbbra is úgy viszonyultak hozzájuk, mint Oroszország hivatalos képviselőihez. Maklakovnak, az ideiglenes kormány egykori franciaországi nagykövetének vezetésével létrehozták az úgynevezett külföldi orosz diplomáciai képviselők tanácsát, amely felvette a kapcsolatokat az Antant hírszerző szolgálataival és ellenséges tevékenységet folytatott a szovjethatalom ellen. 1918 májusában és novemberében hozott határozatokat, a Népbiztosok Tanácsa a dipomáciai képviselők tisztségeiről és a külföldi konzulátusok létrehozásáról. Az első szovjet nagykövetté még 1917. november 23-án Vorovszkijt, a bolsevik párt kiemelkedő személyiségét nevezték ki. Stockholmi székhellyel a skandináv országokban (Svédországban, Dániában, Norvégiában) kellett képviselnie Szovjet Oroszország érdekeit. 1918 elején Litvinov angliai nagykövet lett, a breszti béke aláírása után Menzsinszkij Berlinben vette át a szovjet külképviselet vezetését. A burzsoá országokban a követségek épületein megjelentek a szocialista állam vörös lobogói. Ezen mit sem változtatott a burzsoá kormányok mesterkedése, az orosz emigráció gyűlölködése. 1917 történelmi határkő volt. A cári önkény elnyomásától szenvedő, a vérontó háborúban elfáradt Oroszország népe kezébe vette a hatalmat, megindult a szocializmus építése. E feladat megoldásához elsősorban békére volt szükség, azt pedig csak békediplomáciával lehetett elérni. 1917 néhány hihetetlenül nehéz hete alatt a párt képes volt létrehozni az új szovjet diplomáciai szolgálatot, amely azonnal belevetette magát a békéért vívott küzdelembe, az imperialista intervenció és a polgár- háború körülményei között — ahogy Lenin mondta - a diplomáciai összecsapásokban tanult. Ma - ugyanúgy mint hetven évvel ezelőtt - a szovjet külpolitika és diplomácia legfontosabb. elsőrendű feladata a harc a békéért, egy újabb világháború megakadályozásáért, az emberiség megmentéséért egy nukleáris katasztrófától. Ugyanis - mint azt az SZKP programja is hangsúlyozza - ebben megnyilvánul a szocializmus, bolygónk valamennyi haladó, békeszeretö erőjének küldetése. ***** **** A A A* ****** A*******'**************************** *********** ************ A* A* ******** A A A* A*********-************ lip
