Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-27 / 12. szám
A bajnok visszatekint „A sport a kultúra alkotóeleme“ Az elmúlt év végén a szovjet televízió sportszerkesztösége az országos programban bemutatta, majd újév előtt megismételte Jurij Vlaszov íróval, a korábbi súlyemelő olimpiai bajnokkal (1960) készített riportját. Vlaszov válaszolt a nézők kérdéseire és a nevére érkezett levelekre, amelyekben íróik a sportról, magánéletéről és általában az életről alkotott nézeteiről kérdezték. A másfél órás műsor kétségtelenül az elmúlt év televíziós sikerei közé tartozik. A televízió munkatársai a reagálások szokatlan áradatát könyvelhették el az adás után. Jurij Vlaszov, vagy ahogy gyakran emlegetik, az „élő legenda“, miután a 60-as években befejezte ragyogó sportpályafutását, irodalommal kezdett foglalkozni, több könyvet írt. De több évig nem szerepelt nyilvánosan, súlyos gerincmúté- ten esett át. A balsors is közrejátszott: Viaszov felesége, aki az élet minden baját vele együtt viselte, meghalt. Értelmetlenül halt meg, elemi orvosi hibából, ami után Vlaszov még inkább zárkózott lett. Az érdeklődés azonban nem lanyhult a híres súlyemelő személyisége iránt, aki annak idején új távlatokat nyitott a sportágban. Egy évvel ezelőtt megválasztották a szovjet súlyemelő-szövetség elnökévé. Az APN sportszerkesztösége nyilvánosságra hozta Jurij Vlaszov néhány, sporttal kapcsolatos gondolatát, amelyek az említett adásban hangzottak el. Az írás alapanyagául a televíziós találkozó gyorsírásos szövege szolgált, amely a moszkvai Negyelja című lapban jelent meg, és amelyet Jurij Vlaszov stilisztikailag átszerkesztett.- Az 1920-as, 1930-as években a Szovjetunióban egészen másként tekintettek a sportra, mint napjainkban: a munka segítőjét látták benne, semmi mást - kezdte Jurij Vlaszov a nyilatkozatát. - Semmiféle rekord- döntögetés, semmi bajnokosdi. A sport nem ilyen volt. Megvolt a maga, mindenki számára érthető, nemes tartalma. Akkoriban a sport nagyon érdekes, mondhatni romantikus volt: az emberek tisztán a sport, az erő iránti szeretetböl törekedtek eredményekre. Semmiféle mesterséges viszonynak, mesterséges támogatásnak nem volt helye a sportban. Én magam is, ma is így képzelem el a sportot.- Igazságosan élveznek-e előjogokat a sportolók?- Semmiféle privilégium nem adja vissza soha az erőt vagy az egészséget. Ez bizonyos.- Emlékszik még gyermekkorára? Hogyan jutott el a sporthoz?- Az erőt mindig tiszteltem, de tudatosan csak 13-14 éves koromtól kezdtem edzeni. A Szuvorov Katonai Középiskolában tanultam, ahol szigorú rend uralkodott; minden perc be volt osztva. Ébresztő előtt 30-40 perccel keltem, pedig nagyon álmos voltam. Megmosakodtam, kitisztítottam a cipóm, bevetettem az ágyat. Amikor azután az ébresztő után a többiek ugyanazt végezték, én már edzeni mentem. Szerettem volna erős lenni. Ha valamelyik tankönyvben szép emberi testet láttam, el tudtam gyönyörködni benne, belefeledkeztem. Egy szép test az izmok olyan kidolgozottsága, ami a zenéhez hasonlatos. Az emberek rosszul bánnak a testükkel. Fájdalmas látvány, amikor valaki lógó hassal jár. Egy hölgyismerósöm találóan jegyezte meg: „Ahogy a strandon levetkőznek, az embernek sírni lenne kedve." Amikor élsportoló voltam, nagyon sok időt emésztettek fel az edzések. Órületes volt a megterhelés. Előfordult, hogy egy edzésen 3—4 kilót fogytam. Volt úgy, hogy hazamentem, kopogtam az ajtón, de állni sem volt erőm, guggolva vártam, míg ajtót nyitnak. Mindenem égett, arcom, kezem, mindenem összetörve. Őrületesek voltak az edzések. Orvosi készítmények nélkül, mert akkoriban még nem léteztek eröpótló szerek. Mi csupán a saját erőnkből edzettünk.- Mi a véleménye az edzéseknél használatos készítményekről?- Először megmagyarázom, hogy mi is az. Körülbelül a 60-as évek végén az élsportban széles körben elterjedtek a különféle orvosi, főként anabolikus készítmények. Ezek olyan hormonkészítmények, amelyek serkentik a sejtfehérje bioszintézisét. Röviden szólva rendkívül intenziven gyarapítják az izmok tömegét és jelentősen növelik a szervezet energiáját. Ezeket a készítményeket általában legyengült, műtét utáni betegeknek és egyéb megbe- tegetések esetén írják fel. Erre rájöttek az amerikaiak. Szerintem elsőként az amerikai atléták kezdtek re- tabolil és nerabol anabolikumokat használni. Ma már más készítmények vannak közhasználatban. A 70-es évek közepére a világsport zsákutcába jutott. Elavultak a korábbi edzésmódszerek, a régi edzésmódszertani szakembereket leváltották. Farmakológus edzők jelentek meg: „vegyésztudományuk“ kolosszális eredményeket biztosított tanítványaik számára. A sportot hatalmas kár érte. A világsport hadat üzent az effajta módszereknek. Műszerekkel kezdték ellenőrizni a készítmények jelenlétét a vérben és váladékokban. Kezdtek tartózkodni a preparátumoktól. Erre valaki olyan készítményeket talált, amelyek nem mutathatók ki. A sportolót pedig nem lehet megállítani. Beszélgettem külföldi sportolókkal. Az egyiket erről Az 1960-as római olimpia nehézsúlyú súlyemelóbajnoka - ma a témáról kérdeztem, ö meg eszelős szemmel válaszolta, hogy még ha tönkremegy az egészsége, most akkor is aranyérmet akar.- Kit nevezne igazi hősnek napjaink és a múlt sportolói közül?- Általában véve maga a sport, sportküzdelem lényege az igazi hős. Ami pedig az embert, a személyiséget illeti, nagyon kedvelem Vszevo- lod Bobrovot, a kissé indulatos, egyenes tartású, sértödékeny, számos hibájú hoki- és futballjátékost. Utolsó napjáig barátom volt. összetört, beteg ember volt, térdei darabokban, szíve a végsőkig elcsigázva. 1949-ben szörnyen odanyomták a palánkhoz, és infarktust kapott. De ö erről nem tudott lés lábon hordta ki a betegséget. Sohasem gondolt rá, sohasem mérte életét egészségéhez és semmi máshoz sem. Becsületes ember volt, a végsőkig a sportnak adta magát. Szerintem Bobrov mindannyiunk büszkesége, ö az egyik legnagyobb szovjet sportoló.- Nem gondolja, hogy a mértéktelenül megerőltető sport volt az ön betegségeinek is az oka?- Gerincem egy országos rekord felállítása közben sérült meg. összes többi egészségi problémám abból származott, hogy megpróbáltam a saját lábamra állni egy másik életben, megtanulni jól írni. Ez megfeszített munkát követelt, tökéletesen más jellegű tevékenységre kellett váltani. Amíg híres sportoló voltam, megjelentek írásaim. Úgy tűnt, meg tudok élni az írott szóból. De a hivatásos író élete hétköznapi. Nagyon nehéz ez az élet. Ez ártott leginkább az egészségemnek: a kudarcok. És hogy az ember le akarta küzdeni a kudarcot. Ha azt akarod, hogy kinyomtassák munkáidat, hajlongj, ha kell, a legfontosabbat, akár még a lelkedet is húzd ki a kéziratból. Ha nem, mehetsz.- Mi a különbség a sport és a művészet között?- A saját életemet veszem példaként, saját érzéseimet. A sporthoz kemény érzelmek kellenek. Ha kemény vagy érzelmeidben, kibírsz minden terhet. Nem ok nélkül történik ez az érzelmekkel. Nem azért, mert a s|X>rtolók nem olvasnak. Gyakran éppen fordítva van. De nem lehetnek fejlettek érzéseikben, nem érezhetnek túlságosan finoman, mert akkor nem képesek szélsőséges erőkifejtésre, erejük végső megfeszítésére. A feladat természete így követeli. A művészetben éppen fordítva van. A végsőkig kiélezett érzések kellenek, ilyen érzéseket kell kiváltani. Más kérdés az, hogy ezt nem lehet sokáig bírni, ez önpusztítás. De minél erősebbek az érzelmek, annál közelebb jutsz a művészet céljához.- Hogyan lehet túlélni a „sztárbetegséget“?- Engem valahogyan elkerült sportolókoromban. Nem azért, mintha az átlagosnál tudatosabb lettem volna. Valószínű, hogy a rendkívüli nagyságú munka kijózanított. Az edzések kemények, könyörtelenek voltak. Az élsportban nem lehet lazítani, nem nagyon akadt idő és erő arra a bizonyos önimádatra. Legalábbis velem így történt. Lehet, hogy sajátosan edzettem. Az életet különbözőképpen le lehet élni. Erőnket egyszerűen és mértékletesen is kihasználhatjuk, de lehet dühödten újabb és újabb erőt meríteni, nem sajnálni a rekordokat, ami már nagyon nehéz dolog... Itt azonban nem a „sztárbetegség" a fő dolog. Inkább az, hogy a sportpályafutás befejezése után a sportolók döntő többsége nehéz helyzetbe kerül. Erről van inkább szó! Bármennyire fel voltam is készülve erre, mégis nehéz helyzetben találtam magam. Feketeség és üresség... Senkinek sem kellesz, kezdj mindent egészen a nulláról. És mindez azok után, hogy Írtak, beszéltek rólad, hajlongtak előtted. Kezdj mindent újra. Es még értésedre is adják, hogy gyerünk, mozogj, a te időd lejárt, tanulj mást. Nehéz megpróbáltatás egy letűnt, nagy sportoló számára, kevesen állták ki méltó módon... És valóban, az ember nem sajnálta magát, élete sok tekintetben önpusztítás volt, s végül mindent elölről kezdeni. Még ha szenvedett is egy sportoló a „sztárbetegségben", a kijózanodás időszaka nagyon hamar elérkezik.-Mi a véleménye a gyermeksportról?- A gyermeksport önmagában véve jó. De ha én dönthetnék, sohasem engedném bevonni a gyerekeket az élsportba. Én átéltem a sport valamennyi megterhelését, köztük idegit is, és úgy vélem, hogy azok meghaladják a gyermekek erejét. 10-12 éves gyermekek nem küzdhetnek a felnóttbirkózás szabályai szerint. Nem! Mindez nem múlhat el nyomtalanul a gyerekeknél. Erős férfiak tönkremennek ebben, nemhogy gyerekek. Nem szabad nehézatléta gyerekeket, tornászgyerekeket kinevelni, hiszen hosszú élet áll előttük. Mi vagyunk azok, akik, szerintem helytelenül, meghatározzuk sorsukat. Úgy gondolom, hogy az élsportban nincs szükség gyermek- gvózelmekre.- Könyveiben, cikkeiben sportolásra buzdít, de sajnos még messze vagyunk az igaz tömegsporttól. Mi a véleménye, milyen országos vagy más szintű intézkedéseket lehetne tenni, hogy a sport valóban tömegsporttá váljék?- Semmilyen intézkedés nem segít. Az iskolában kell erre nevelni a gyerekeket. A sport a kultúra alkotóeleme. A gyerekeket a fogmosás ismeretéhez hasonlóan meg kell tanítani a testi higiéniára. Okos, de ugyanakkor egészséges gyermekeket kell nevelnünk. (APN - T.) /////SSSSSSSS/S//S/SSSSySSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSSSS/SS/SSSSSS/SSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSS//SSSSS//SSSSSSSS/S//SSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSS///SSSSSSSSSSSSS. SZÉGYEN A FUTÁS? Meddig bölcsesség a bölcsesség? Vajon hány évtizednek kell még eltelnie, hogy bebizonyosodjon, a „Szégyen a futás, de hasznos“ idejétmúlt megállapítás. Csöpp erőfeszítéssel pedig (már ami a kijelentés átalakítását illeti) könnyen rátalálhatunk a helyes és kívánatos jelmondatra: „Nem szégyen a futás: hasznos!" No igen. Mindez azért nem ilyen egyszerű. Mert bár egyes országokban a kocogás divatos, sokak által űzött testmozgás, nálunk még valahogy nem aratott átütő sikert. Miért? Gondoljunk csak bele: tudjuk mi egyáltalán, hogy miért kellene futnunk? Mi szükségünk van rá? Igen.-Keringési zavarok, izomsorvadás, elhízás, légzési rendellenességek, általános kondícióhiány... A felelettel nincs is baj. Úgy általában megértjük, hogy a futás a megelőzés remek eszköze. Nagyjából tisztában vagyunk a dolgokkal. Ha tanácsot kell adni, ha más valakiről van szó. De rólunk? Hogy ránk is érvényesek lennének a szabályok? Micsoda badarság! Ó csak fusson, neki szüksége van mozgásra. De nekem? Nincs semmi bajom. Minek szaladgálnék az utcán? Na, persze a „miért“ nem merül ki ennyiben. Futni - ugyebár - nem eléggé előkelő. Teniszezni, síelni, szebbnél szebb és drágábbnál drágább Adidas- Puma- vagy egyéb szerelésben csak minden második teniszlabdát eltalálni, az igen! Az sport. Divatos sícuccban bukdácsolni? Micsoda gyönyör! Milyen hiúak is vagyunk. No és milyen ügyesen védjük meg magunkat a csábítástól. Ha egy-egy tudósról, orvosról azt halljuk, olvassuk, hogy hetente ennyit meg ennyit fut, már nyugtázzuk is a dolgot: „Csudabogár, hadd szaladgáljon". Jellemző történet, amit a napokban egy gyógytestnevelő mesélt: „Rólam áltálján tudják a kollégáim, hogy szeretek futni, de akárhányszor megkérdezik, hetente menynyit futok és én válaszolok, mindig elámul- nak. Hát nem fáradsz el? - kérdezik. Persze, hogy elfáradok. Közben. Utána viszont sokkal frissebb vagyok.“ Pontosan az a szép a futásban, hogy a fáradtság „kicentizhetö“. Életkornak, nemnek, edzettségi foknak megfelelően. A terhelés (percben, kilométerben) mérhető, adagolható. A legegyszerűbb testmozgás. És számoljunk csak! A legkevesebb időt veszi el (na, majdnem rosszul fogalmaztunk) veszi igénybe. Akár a lakás ajtajától is futhatunk. Az utazásra fordított idő nulla, öltözködés, zuhanyozás - otthon. Milyen egyszerű. Ugyanez viszont például a síelés esetében... Ugye nem kell részleteznünk. Sokak szerint a futás bármennyire értelmes testmozgás is, unalmas. Ez érv. De nem olyan, ami minden körülmények között megállja a helyét. Társaságban futni, a család tagjaival kocogni... az mégiscsak más. A ŐH Bratislava kajakosai például nem arról hiresek, hogy imádják a futást. Mégis futnak. „Együtt futni jó kis móka“ - mondták. Együtt futni? Lakótelepi kocogóklubok? Ez még csak álom. Ami már nem az: egyes nagyvárosainkban működik futószakosztály. A tagok együtt edzenek, külön versenyeket rendeznek, s természetesen elindulnak a klub nagyobb rendezvényein is. • Nincs más hátra. De mennyi város „alszik" még. És az országban több száz település... * (M. K.) Egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a tömegfutóversenyek (Archívumi felvételek) VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 '81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek 815 80 Bratislava. Vajanského nábreíie 15.. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6.
