Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-20 / 11. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A légi teherautó neve: Ka-32 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A Ka-32 helikopter a „Kamov“ kísérleti-tervező intézetben készült. „Súlycsoportjában“ a legkisebb. A koaxiális (közös tengelyű) típusban a legerősebbnek tekinthető: öt tonnát is képes a légben ide-oda fuvarozni, s nemcsak teherbírását, hanem röptávolságát és röpma- gasságát illetően is páratlan a maga osztályában. Fedélzeti berendezései számítógépes vezérlésűek. Navigációskormányzó automatika teszi lehetővé, hogy önműködő robotüzemben repüljön bármilyen útvonalon, földi segítség, navigációs rádióirányitás stb. - nélkül. A messzi észak meghódítása, az Északi-Jeges-tengeren lebonyolódó közlekedés folyamatosságának szakadatlan biztosítása számtalan nehéz feladat elé állítja a szovjet tudósokat és mérnököket is. Bolygónknak ebben az övezetében a hajókaravánok forgalma elsősorban a világ legnagyobb jégtörő flottájától függ, ennek sikeres munkája viszont attól is, hogy minden egyes jégtörő kapitánya és kormányosa folyamatosan megkapja azoknak az információknak a sokaságát, amelyeknek birtokában pontosan vághat utat a szállító konvojoknak. Márpedig a szükséges információk többségével a jégvilág felderítésére kiküldött - a jégtörők fedélzetéről felszálló és oda visszatérő - helikopterek látják el a jeges-tengeri flottát. Ehhez a munkához különleges helikopterekre van szükség, megbízható gépekre, amelyek nagy utat tesznek meg egyetlen tankolással, s autonóm - földi vagy az anyahajéról kapott irányítás nélküli - repülésre képesek csöndes időben és viharban egyaránt. Éppen ezeknek a követelményeknek felel meg a „Kamov“ kísérleti-tervező intézet konstruktőreinek legújabb alkotása, a Ka-32 helikopter, amelynek a jeges-tengeri jégtörők fedélzetén az eddig használt könnyű MI-2 helikoptereknek a helyét kell elfoglalnia. A jégvilág felderítésére szolgáló helikopter megalkotása önmagában is fontos feladat, ám ilyen gépekből a jeges-tengeri flottának mindössze néhány tucatnyira volt szüksége. Márpedig ilyen kicsiny sorozatban gyártandó új típust kifejleszteni - magától értetődően - luxus lett volna. Olyanná kellett tehát tenni az új helikoptert, hogy - hasznos tulajdonságaival - tömeggyártásra érdemes típus legyen. Hogyan lehet nemcsak felderítésre, hanem egyéb célra is hasznosítani egy fedélzeti helikoptert? Mindenekelőtt azzal, hogy „repülő eme- lödaruvá“ fejlesztik. S a Ka-32 valóban olyan teherszállítóvá vált, amely függesztett teherként öt tonnát (ez megfelel egy szabványos rakomá- nyú konténer súlyának) képes legalább 80 kilométernyire továbbítani. Ezért éppen 80 kilométer a gép öt tonnával terhelt (egy üzemanyagtöltéssel teljesíthető) repülési távolsága, mert a szovjet jeges-tengeri konvojok gyakran haladnak át a messzi északi kikötök 80 kilométeres partközeli övezetén, s amikor ebben a zónában hajóznak, sebességüket nem csökkentve küldhetnek árut - helikopterre függesztve - a partra, nem is csak a kikötőbe, hanem közvetlenül a „címzetthez“. A szakemberek elemezték a szárazföldi térségekben helikoperekkel végzett teherszállítás adatait is. Mint kiderült, a helikopterrel továbbított teherszállítmányok elsöprő többségének öt tonna körüli a tömege. Ezek a fuvartételek azonban gyakran tekintélyes méretűek: nem férnek be a helikopterek rakterébe, előnyösebb tehát függesztve szállítani őket, főképp akkor, ha a szállítási távolság nem több 100-150 kilométernél. Jelenleg légi úton az ilyen terheket vagy Mi-8-as helikopterrel továbbítják (e típusnak viszont mindössze három tonna a teherbírása), vagy Mh-6-os gépekkel, amelyeket azonban mostanában kezdenek felváltani a 20 tonna teherbírású Mi-26-osokkal. Ezekkel a forgószárnyas óriásokkal persze pazarlás öttonnás terheket ide-oda lebegtetni. Bebizonyosodott, hogy az átlagos tömegű terhek légi továbbítására is a Ka-32 helikopter a leggazdaságosabb: szárazföldek felett is milliós megtakarításokat lehet elérni vele. A Ka-32 külső függesztett teherként öt tonnát 80 kilométernyire, a rakterében másfél tonnát 800 kilométernyire szállíthat egyszeri üzem- anyagfeltöltéssel. „Ügyes“ manőverező képessége, csekély külmé- retei alkalmassá teszik arra is, hogy hegyi viszonyok közepette teljesítsen bonyolult feladatokat: nemcsak szálfa-kötegek szállítására, távvezetékek építésében való „közreműködésre“, hanem hegyi mentőakciók lebonyolítására is rendkívül előnyös közlekedési eszköz, hiszen két tonna teherrel 6400, egy tonnával 7305, terhelés nélkül - mindössze kéffónyi személyzetével - pedig 8250 méteres magasságba emelkedhet. Az emelő forgószárny, a rotor, minden helikopter legfontosabb eleme. A Ka- (Kamov-) helikopterek forgószárnyai nemzedékről nemzedékre tökéletesedtek. Kezdetben fából készültek, s ilyen forgószárnyakat csak különlegesen képzett szakmunkások készíthettek. Nagyon munkaigényesek voltak a repülőgépek légcsavarjaihoz hasonló fém forgószárnyak is. Ma már üveg- szálerósítéses műanyag forgószárnyaik vannak a Ka-helikoptereknek. Ezeket olcsón és technológiailag egyszerűen - présformázással - lehet a legszigorúbb konstrukciós előírásoknak megfelelően előállítani. A rotorok csuklósán illeszkednek a tengelyre, de amíg korábban több görgöscsapágyon forogtak, ma már csak egy görgóscsapágyra van szükség, amely kopásálló anyagból, önkenó bevonattal készül. Ennek (is) köszönhetően, a helikopter karbantartása egyszerűbbé, könnyebbé vált. Korábban minden csapágyat kenni kellett, külön-külön és rendszeresen ellenőrizni kellett őket, kopnak-e. Ma már nincsen szükség „zsírozásra“, s az is előre ki van számítva, hogy az egyetlen csapágyat milyen időközönként kell kicserélni. Mindazok a kedvező mérési eredmények, amelyeket próbapadon gyűjtöttek a Ka-32 hajtóművéről, a gyakorlatban - a legváltozatosabb körülmények közepette - sorra igazolódtak, egyebek közt azon a jeges-tengeri úton is, amikor az új típus egyik példánya a Szibir atomhajtású jégtörő fedélzetén teljesített szolgálatot: innen indult és tért visz- sza, minden alkalommal önműködő üzemben, az elektronikájába betáplált földrajzi koordinátapontok szerint navigálva, változatos meteorológiai viszonyok közepette. Robotpilótája sohasem tévedett. Szükség esetén a Ka-32 rakterében egyszerre 16 embert lehet szállítani, akár szolgálattevő váltást valamely jeges-tengeri állomásra, akár betegeket. PerSze a rakodótere nem olyan kényelmes, mint egy utasszállító gépé, hiszen a helikopter elsősorban mégiscsak teherszállító légijármű. A Ka-32 - TVZ-117-es gázturbo- hajtómüvel, amelynek teljesítménye 2225 lóerő, 3500 méteres statikus magasságot képes elérni. Magyarán: 3500 méternyi magasba emelkedhet függőlegesen a magashegységek ritka levegőjében is a tenger szintje fölé. A Ka-32 törzs javarészt alumínium-ötvözetekből készül. Három ajtaja van: két oldalán egy-egy a személyzetnek, bal oldalán pedig egy további, amely a rakodótérbe nyílik. Az összesen négy tonnányi rakodótéri lehetséges teher rögzítésére talp- és oldalhorgok szolgálnak. (D.A.) IJSZÚ Újfajta mikroszkópot fejlesztettek ki a Károly Egyetem Orvostudományi Kara Pizzái Biozifikai Intézetének orvosai és pedagógusai, dr. Mojmír Petráé és dr. Milan Hadravsky kandidátusok vezetésével. Az új készülék lehetővé teszi az élő szövet részletes megfigyelését. A hasonló külföldi gyártmányok a vizsgált tárgy képét öt másodperc alatt adják meg, a Plzeáben kifejlesztett mikroszkóp ennél ötvenszer gyorsabb, így érthető, hogy külföldön is nagy az érdeklődés iránta, már több rendelés érkezett Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból. A képen: Mojmír Petrád és Milan Hadravsky az új készülék mellett. (Jirí Vlach felvétele - CTK) MŰSZER HELYETT KUTYAORR? Svédországban kutyákat képeznek ki arra, hoy földerítsék az épüle-. tek gombásodását. Az első gombakereső kutya, a Mia nevű német juhász 1984 ószin fejezte be „tanulmányait“, s azóta már öt további kutyát tanítottak be arra, hogy keresse a gombásodott helyeket. Ha szaglászós körútja során Mia friss gombásodást talál, azt a padló vagy a tapéta kaparásával jelzi, jóval megbízhatóbban, mint az eddig alkalmazott földerítő eljárások közül bármelyik. Svédországban már az ilyen kutyák exportját is tervezik, s azt remélik, hogy ezek az érzékeny orrú állatok a szivárgó víznek, a szennyvíznek, a gáznak és talán a termeszeknek a földerítésére is betaníthatók lesznek. „CARRARAI“ MÁRVÁNY A SZOVJETUNIÓBAN A Pamír-hegyvidék Dastak területén olyan márványra bukkantak, amelynek fehérsége vetekMDAR szik a carraraiéval. A bánya közelében épített feldolgozóüzen a tervek szerint évi 30 ezer m2-nyi márványlapot gyárt majd. Az ottani márvány arra is alkalmas, hogy szobrokat faragjanak ki belőle. CSILLOGÁSMÉRŐ Grúz mérnökök újfajta műszert készítettek a lakkrétegek csillogásának mérésére. A bútorgyárakban és más fafeldolgozó üzemekben használható műszer a fényelektromosság elvén működik: a sima felületről visszaverődött fénynyaláb fotodiódára jut, és az általa fejlesztett áramot méri a műszer. Objektív mérés- eredmények eléréséhez négy különböző hajlásszögben végzik el a mérést. Hitelesítésre szabványosított csillogási értékű sötét üveglapot használnak. SZÁMOKKÁ ÁTALAKÍTOTT SZÍNEK A szabad szemmel megkülönböztethetetlen színárnyalatokat is felismeri, azonosítja az Üzbegisztánban kifejlesztett elektronikus készülék. Az egyik festőnek két zöld színű lapot mutattak - a művész egyformának ítélte a két lap színét. Az elektronikus készülék viszont néhány másodpert múltán olyan számokat villantott fel, amelyekből kitűnt, hogy az egyik lap zöldebb, mint a másik. A színek nagy pontosságú azonosítása nagyon fontos a festékek, lakkok, borok és növényi zsiradékok minőségének meghatározásában, de az űrfényképek elemzésében is. 24 ÓRÁS HANGKAZETTA 24 órás kiváló minőségű sztereo- hang-felvétel tárolható legújabban egy cigarettadoboz nagyságú kazettán. A japán Sony 8 milliméteres videofelvevőjével négy órányi színes képfelvétel és digitális hanfelvé- tel rögzíthető egyetlen kazettán. Ha a gépet csak hangfelvételre kapcsolják át, egyetlen kazettán 24 órás sztereo hangfelvétel rögzíthető. A kazetta szalaganyaga hatszor fut át a készüléken, végigpásztázva az egyébként videofelvételre használt, de adott esetben csak hangjeleket őrző sávokon. A rendszer kiválóan alkalmas háttérzenére vagy szöveg rögzítésére. A rádióállomások például olykor rendszeresen rögzítik 24 órás adásaikat. Ehhez eddig nagy mennyiségű magnószalagra volt szükség, most egyetlen Sony-kazet- tán elfér egy teljes nap rádióadása. SZÉNSAVAS UTAZÁS Egy svájci cég a motorhajtás alapjában új lehetőségével lepte meg a világot: a modellek kis motorjainak szénsavpatronos hajtásával. A jövőben benzinkeverék vagy telep helyett szénsavval működtethetik a modellezők autóikat. A motor teljesítménye háromszorosan túlszárnyalja a hasonló villanymotorét: 96 grammos tömeggel a távvezérelt motor négywattos teljesítményt fejt ki. A szénsavmotor a gőzgéphez hasonlóan nagy nyomással működik, de égési energia és a környezet szennyezése nélkül. Feltalálója szerint az új hajtási mód más területén is alkalmazható. MIKOR ALAPÍTOTTÁK MOSZKVÁT? Szovjet tudósok legújabb kutatása alapján feltehető, hogy Moszkvát, a Szovjetunió fővárosát 200 évvel korábban alapították, mint eddig hitték. Egy, a X. század második feléből származó, kézzel írott könyvben már szerepel egy „Moszkat ne- ■ vű virágzó, gazdag város“. A könyvben levő leírás szerint ennek a városnak a helye azonos Moszkváéval. Moszkvát először 1147-ból származó okmányok említik. A történészek úgy vélik, hogy Jurij Dolgo- mkij orosz nagyherceg, akit eddig városalapítónak tartottak, csak a már létező várost építette tovább. A becses okmányt, amelyben a Föld több mint ötven tájegységének leírása olvasható, az egyik leningrádi könyvtárban őrzik. (APN) „Szakemberrablás“ Indiában A PTI indiai hírügynökség „szakemberrablásnak“ minősíti azt a jelenséget, amely az utóbbi években aggasztó méreteket ölt az országban. Külföldi monopóliumok - főleg gyógyszereket és elektronikai termékeket gyártó egyesült államokbeli, japán és svájci vállalatok - nagy érdeklődést tanúsítanak az indiai tudományos dolgozók iránt. Leányvállalatokat létesítenek Indiában, s a szokásosnál jóval nagyobb fizetésekkel elcsábítják az ottani tudományos és kutatóintézetekből a legtehetségesebb kutatókat, tudósokat. A külföldiek nem fizetnek rá az „üzletre", mert hazájukban hasonló tudású és képességű szakember alkalmazása négyszer-ötször annyiba kerülne. Bangaloreban a Texas Instrument amerikai cég leányvállalatot alapított, amelyben mikroáramköröket gyártanak elektronikus számítógépekhez. Tudják, rövid időn belül megtérül a hatmillió dolláros beruházási költség. Jó gazda módjára előre kiszámították, hogy az indiai, szakemberek fizetésén pár év alatt megtakaríthatják a befektetett jelentős összeget. Szívesen alkalmazzák ezt a módszert a nyugat-európai nagyvállalatok is. A gyógyszeripari trösztök megkülönböztetett figyelemmel kísérik a korszerű indiai biotechnológiai, genetikai stb. tudományos kísérletek eredményeit és a trópusi betegségekkel kapcsolatos kutatómunkát. Közben - szögezi le a PTI - számba veszi a kiszemelt területen élő és dolgozó tapasztalt kutatókat. Ügyelnek arra is, hogy olcsón szerezhessék be a kísérleti állatokat és az új készítményeiknek az embereken való kipróbálására se kelljen sok pénzt költeniük. Ilyen „ideális feltételeket" keresnek, s ezek garantálják a külföldi tőke csillagászati nagyságrendű profitját. Indiában például a kísérietsorozatok közben „felhasznált" kísérteti állatokra költött összeg körülbelül csak a huszadrészét (!) teszi ki annak, amit Nyugaton kellene erre a célra fordítani. A bonyolult helyzet okkal kelt riadalmat a lakosság körében, és nyugtalanítja a közvéleményt. A Patriot című lap szerint az indiai tudományos dolgozóknak a külföldi monopóliumok általi kizsákmányolása nem más, mint „a technológiai gyarmatosítás egyik formája". (Oroszból fordította: K. B.) 987. III. 20.
