Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-20 / 11. szám
A moszkvai Pravda Nyílt beszélgetés című nemrég indított rovatában március 8-án jelent meg az alábbi írás. Szerzője a közügyek miatt nyugtalankodó emberekkel, az útjukban álló akadályokkal foglalkozik. Levelek... Megint garmadával állnak az asztalon az emberek örömeinek, gondjainak, vágyainak hírnökei. Levelek a Pravda címére. Naponta több mint 2 ezer levél érkezik a szerkesztőségbe. Gondolkodjunk csak el: mi készteti az embereket arra, hogy a szerkesztőséghez forduljanak? Még egy gyors elemzés is azt mutatja, hogy a levelek nem kis része személyes, mindennapi kérdésekkel foglalkozik. Valakinél beázott a tető, valakinél késlekednek a fűtőtest megjavításával... Az embereknek joga, hogy bármilyen panaszukat előterjesszék, többek között egy szerkesztőségnek is, úgyhogy minden levél figyelmet, tiszteletteljes viszonyulást érdemel. Meg kell jegyezni: a Pravda postájában egyre több az olyan levél, amely egyértelműen társadalmi jelentőségű. Hiszen ugyanaz a tető - ha összefüggésben van a hivatalos szervek huzavonájával -, túllépi a személyes érdekek keretét, és azon szervek munkájának hiányosságairól tanúskodik, melyeknek az emberekről való gondoskodás a feladatuk. És hány olyan levél érkezik, amelyben szó sincs magánügyekről. Az emberek írnak és nyugtalankodnak, sürgetnek és idegeskednek. Ugyanúgy, mintha személyes ügyeikről lenne szó. Ez szocialista életformánk egyik jelensége, amely csak erre az életformára jellemző. Az új típusú ember sajátja, aki számára a személyes és a társadalmi érdekek eggyé forrnak össze, s a társadalmi ügyekhez való öntudatos hozzáállás az állampolgári érettség legfelsőbb mércéjévé válik. Ennek az embertípusnak a kialakuló vonásait Vlagyimir lljics Lenin még a távoli 1919. évben felismerte az első kommunista szombatok idején tanúsított magatartásukban. Erről írt jelentős, A nagy kezdeményezés című cikkében. A kommunizmus ott kezdődik - vélte Lenin -, ahol megjelenik az egyszerű munkások önfeláldozó, a nehéz munkát leküzdó törekvése a munka termelékenységének, fokozására minden púd gabona, szén, vasérc és más termékek megóvására, melyeket nem személyesen a dolgozók és a hozzájuk „közel állók“ kapnak, hanem a „távoliak“, vagyis a társadalom, emberek milliói. Tanúi lettünk e gondoskodás további, példátlan növekedésének, amely összefügg társadalmunk megkezdett forradalmi átalakításával. Ez megnyilvánul a közvetlenül személyes ügyekhez való viszonyulásban, a társadalmi munkában és azokban a levelekben is, amelyeket az újságok szerkesztőségeinek, a párt- és állami szerveknek címeznek. A Pravda a közelmúltban néhány lapszámban közölte azokat a leveleket, amelyek a párt központi bizottságához és a Pravda szerkesztőségébe érkeztek, reagálva az SZKP KB januári plénumára. Ezeket a megkapó emberi dokumentumokat olvasva láthattuk, hogy sok ember számára mennyire nem mindegy, mi történik az országban, mit nevezett a párt átalakításnak. Az emberek elgondolkodnak a munka termelékenysége növelésének módjairól, a munka minőségének javításáról, a demokrácia és a nyilvánosság bővítéséről. Gondolnak mindarra, ami szocialista társadalmunkat új magasságokba emelheti. Érdekeltséggel, gazda módra gondolkodnak, ahogy a legsürgetőbb dolgokról kell. Az ilyen emberek a mi büszkeségeink, örömmel tölt el minket, hogy egyre többen vannak. Nyugtalan emberek. Nyugtalan- kodnak amiatt, hogy necsak nekik személyesen legyen jó, hanem az egész társadalomnak, mindenkinek, ahogy Lenin mondta, a távoliaknak is. Ezeket a ,,távoliakat“ ugyanis közelieknek érzik, és igy is gondolkodnak róluk. Egészen konkrét példákra fogok hivatkozni. A ZIL Autógyár öntödéjében dolgozik Vjacseszlav Petrovics Petrov. Hogyan dolgozik? Az elmúlt év feladatait már augusztusban teljesítette, ezen felül másfél millió rubel értékű terméket állított elő. Mindezt ésszerűsitóként tette: a termelési folyamatok tökéletesítésével, a munkaszervezés javításával és a haladó technika alkalmazásával. Nemcsak saját sikere érdekében tevékenykedik ez a kommunista. Találkozik a fegyelem megsértésével - nem hagyja szó nélkül. Leleplezi a selejtgyártót - nyíltan, munkás módra mondja meg véleményét. És ki kényszerítette arra, hogy a fiatalokkal foglalkozzon? Maga látott hozzá, saját kezdeményezéséből. Ma már hat tanítványa lett a kommunista munka élenjárója. Különösen erre szeretném felhívni a figyelmet: senki sem késztette őt. A kommunista lelkiismeret, az állampolgári kötelesség vezérelte ót. Ugyanígy a moncsegorsz- ki Szeveronyikel kombinátból Nyikolaj Petrovics Ukrajincevet sem kötelezték arra, hogy (négy ízben!) átmenjen a lemaradó brigádokba. Ónként kérte magát, bár kisebb lett a fizetése és rosszabbak a munkakörülményei. Mégis elérte, amit akart: a lemaradó brigádok az élre törtek. Nyíltan ki kell mondani: a nyugtalan embereknek általában nehéz az életük. Hiszen kényelmesebb a szélcsendben ülni és senkit sem bántani. Viszont gyökerestől irtani a régit, az átalakítás érdekében meghonosítani az újat - ez szinte törvényszerűen kiváltja a régi rend híveinek nyílt vagy leplezett ellenállását, mivel ők a nyugodt és eseménytelen élet hívei. Ezenkívül semmiféle eszköztől sem riadnak vissza, hogy azt megvédelmezzék a maguk számára. Mert mi történt, például, a kazanyi bőripari egyesülésben. N. Szuetyina, a minőségirányítás vezetője harcot indított a se- lejthez való elnéző viszonyulás ellen. Ez sokaknak nem tetszett, mivel érintette személyes érdekeiket: prémiumukat, presztízsüket. A „nyugalom felbolygatója" ellen szabályos.hadjárat kezdődött. Alacsonyabb fizetéssel járó tisztségbe helyezték, szigorú megrovásban részesítették, sót végül a pártból is kizárták. Csak a városi pártbizottság beavatkozása állította helyre az igazságot. A legfőbb vétkesek - A. Jakupo- vot, az egyesülés pártbizottságának volt titkárát és U. Tazetgyinovot, a vezérigazgatót megbüntették. Mellesleg, felmerül a kérdés: megkapták-e méltó büntetésüket, figyelembe véve a történtek rendkívüli jelentőségét. Igen, a nyugtalan, az állami érdekekért nyugtalankodó emberek társadalmunk büszkesége -és öröme. De legyünk őszinték: még távolról sem mindenki ilyen. Vannak önző emberek is, gyávák, közömbösek, akik számára saját személyükön kívül minden mindegy. Az ó hallgatólagos beleegyezésükkel létezhet a pazarlás és a tisztségekkel való visszaélés, a fegyelmezetlenség és a bürokratizmus. Nem lehet meg nem említeni a klasszikus orosz irodalom hagyatékát: az erkölcsi tunyaság - lelki hitványság. Létre kell hoznunk a megfelelő társadalmi légkört az ilyen emberek körül, nem szabad félnünk a szemükbe mondani a nyers igazságot. Az átalakítás harcba szólít. Zászlója alá hívja a tisztességes, tettrekész, meggyözö- déses, embereket. Hadd szaporodjanak soraik! VIKTOR KOZSEMJAKO NYUGATNÉMET TENGERALATTJÁRÓK A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG SZÁMÁRA Mi merült fel az iszapból A nyugatnémet parlament tavaly decemberben bizottságot létesített annak kivizsgálására, hogyan lehetséges az, hogy a Howaldswer- ke/Deutsche Werft (HDW) kiéli állami hajógyár és az Ingenieur-Kontor Lübeck (IKL) cég műszaki leírásokat adott tengeralattjárók építéséhez a Dél-afrikai Köztársaságnak, habár az NSZK-t kötelezi az ilyen üzleteket megtiltó ENSZ-határozat. A kormány most arra törekszik, hogy a tengeralattjáró-botránnyal kapcsolatban ne kerüljenek napvilágra olyan tények, amelyek azt bizonyítanák, hogy a legmagasabb tisztségeket betöltő politikusok szemet hunytak a Dél-afrikai Köztársasággal kibontakozó kereskedelem felett. A tengeralattjáró-botrány azután robbant ki, hogy a kiéli pénzügyi főigazgatóság vizsgálatot indított annak kiderítésére, mennyire jogos a gyanú, hogy jogtalanul szállítanak konstrukciós leírásokat a Dél-afrikai Köztársaságnak tengeralattjárók építéséhez. Ezzel összefüggésben kiderült, hogy a fegyvergyártás lobbystái és a HDW, valamint az IKL cégek képviselői különböző utakon még magában a kancellári hivatalban is megkíséreltek ilyen jogosultságot szerezni. Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök egyenesen Kohl kancellárnál járt közben az üzlet engedélyezéséért és „pozitív választ“ kapott tőle. Schäuble, a kancellári hivatal vezetője újságírók előtt 1986. novemberének végén kijelentette, hogy a kancellár a Straus- sal folytatott megbeszélése során a tengeralattjáró-üzlet megvalósítását azért nem utasította el, mert ,,udvarias ember, aki a beszélgetés során nem vág partnere szavába". Amikor Botha dél-afrikai miniszterelnök 1984. július 5-én Bonnba látogatott és előadta kívánságát a tengeralattjárók építéséhez szükséges leírások megvételére, Kohl kijelentette - „diplomáciai udvariasságból" -, hogy utasítást ad a lehetőségek megvizsgálására és személyesen néz a dolog után. Ezt az ,,udvariasságot“ azonban Botha dél-afrikai miniszterelnök, valamint a fegyverszállító cégek képviselői a beleegyezés ígéreteként értelmezték. Kohl már 1984 szeptemberében megkérdezte Genscher külügymiUlrich Gabler még Hitler konstruktőre volt (Archív-felvételek) nisztert, lehet-e valamit tenni a nyugatnémet hajógyárak érdekében. Például a Dél-afrikai Köztársaság, állítólag, érdeklődik a nyugatnémet tengeralattjárók iránt. Genscher a Dél-afrikai Köztársaságba irányuló kivitelt habozás nélkül elutasította. Tíz nappal Botha bonni látogatása után, 1984. július 15-én az IKL és a HDW a dél-afrikai 1+S Maritime Technologies céggel Lübeckben szerződést írt alá és július 31-én Schreckenberger, a kancellári hivatal főnöke - a HDW és az IKL cégek képviselőinek vallomása szerint - zöld utat adott az üzletnek. Schreckenberger ezt később cáfolta. Schreckenberger és Teltschik, a kancellár tanácsadói csupán 1984 októberében tanácsolták sürgősen azt a cégeknek, hogy mondjanak le az említett üzletről - tekintettel Genscher ellenkezésére. Stoltenberg pénzügyminiszter ugyancsak kétségbe vonta a „tengeralattjáro- üzlet“ törvényességét. Leplező manőver A „tengeralattjáró-üzletnek“ tehát az illegalitás szabályai szerint kellett volna lebonyolódnia. Ebben a két cég az elutasítás esetére már korábban megállapodott a Dél-afrikai Köztársasággal. A szállító cégek és az érintett személyek fedőneveket kaptak. A HDW hajógyárat Lao- koonnak nevezték el, az IKL-t Deco- tornak, az NSZK pedig a Tjello nevet kapta. A konstrukciós terveket mikrofilmek formájában diplomáciai poggyászban szállították volna a Dél-afrikai Köztársaságba. Eközben a Dél-afrikai Köztársaságban már folyik a tengeralattjárók építése a HDW és az IKL cégek tervei alapján. 1986 elején GerdRa- demann főmérnök Kiéiből a dél-afrikai Durbanba utazott - itt található a Dorman Long Wanderbilj Corporation nevű nagy hajógyár -, hogy személyesen irányítsa a munkálatok megkezdését. A 206-os típusú tengeralattjáró, a keresett expottcikk A hagyományok alapján... Az IKL cég 1957 óta száz tengeralattjárót fejlesztett ki 15 különböző ország, például a chilei katonai junta számára is. AZ IKL az NSZK egész tengeralattjáró ágazatának az agytrösztje. Az ötvenes évek közepéig mezőgazdasági gépeket gyártott. Amikor a nyugati hatalmak 1954-ben az ún. párizsi szerződésekben a szövetségi köztársaság számára újból engedélyezték tengeralattjárók gyártását, akkor járultak ismét a rajzasztalokhoz a tengeralattjárók konstruktőrei. Ulrich Gabler professzor, a cég alapítója egykor a náci tengerészet számára dolgozott. Amint a Spiegel című folyóirat írta, Gabler Hitler egyik legjobb embere volt. A Seewolf tengeralattjárókat, amelyek megkeserítették a szövetséges konvojok kapitányainak az életét, részben éppen ő tervezte. A Spiegel rámutat, hogy a nyugatnémet tengeralattjárók reklámozása mindmáig a Hitfor-féle tengeralattjáró-háború mítoszából él. Az új szövetségi parlament vizsgálóbizottsága előtt egy régi, befejezetlen könyv fekszik. A kormány- többséget alkotó CDU-CSU és az FDP meg van győződve arról, hogy Kohl és hivatala számára szerencsés véget ér. Ezzel szemben Norbert Gansel, az SPD képviselője, a vizsgálóbizottság tagja hangsúlyozza, hogy a tengeralattjárók építéséhez szükséges iratok jogellenes eljuttatását a Dél-afrikai Köztársaságba mindenekelőtt Kohl kancellár álláspontja tette lehetővé, akinek vállalnia kellene ezért a felelősséget. Az illegális „tengeralattjáró-üzlet" most a Schleswig-Holstein-i tartományi parlament kiéli tanácskozásának napirendjén szerepel. A vizsgálat eddigi eredményeiről a Kölner Stadt-Anzeiger című lap a következőket írta: „A vizsgálat éles fényt vetett egyes fegyvergyártó cégek rendkívül kétes, gyanús és önkényes eljárására. Megmutatkoztak a kormányapparátus gyenge pontjai is. Az ehhez hasonló zavarokat a jövőben csupán akkor lehet megakadályozni, ha a kormány szigorúbban betartja a fegyverkivitelről szóló saját irányelveit és a fegyver- gyártó vállalatokkal szemben ragaszkodni fog a politikai érdekek abszolút előnyéhez. Másként köny- nyelműen kiengedi kezéből a külpolitika egy részét, kockáztatja saját komolyságát és az NSZK tekintélyét is.“ MIROSLAV KUBÍN (Haló sobota)
