Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-20 / 11. szám
A fejlett szocialista társadalom építése során megnő az erkölcsi és esztétikai nevelés jelentősége egész szerteágazó rendszerüket tekintve. Tág perspektívájuk van, áthatják az ember egész életét, elősegítik az új életstílus kialakulását, s egyre inkább belső szükségletté válnak. „Az ember öntudatának és politikai kulturáltságának növelése, valamint erkölcsi tulajdonságainak szilárdítása nélkül nem lehet sem megteremteni a kommunizmus anyagi-műszaki alapjait, sem pedig fejleszteni a szocialista társadalmi viszonyokat“ - hangsúlyozták a CSKP Központi Bizottsága 1980 márciusában tartott 15. ülésén. Ezért a fiatalok nevelésének és képzésének a párt-, valamint állami szervek állandó figyelmet szentelnek. Napjaink időszerű feladata olyan embernek a formálása, aki szocialista jiazánk öntudatos polgára, minden téren tájékozott, érett gondolkodású, aki elsajátította a marxista-leninista világnézet alapjait, valamint a szocialista erkölcsi elveket, és szerintük él. A CSKP KB-nak a XVII. kongresszuson előterjesztett politikai beszámolója hangsúlyozza, hogy minden nemes emberi tulajdonság csak a társadalmi és gazdasági változtatásokban - amelynek nyomán megszilárdulnak és fejlődnek a szocialista termelési és társadalmi viszonyok, valamint a szocialista életmód - való aktív, öntudatos részvétel során alakulhat ki. A fiatalok nevelése a legjobb befektetés a jövőt illetően. Az ifjú nemzedékhez való viszony a hazánk jövöjéhez való viszony. A személyiség pozitív tulajdonságainak kialakításában és fejlesztésében nevelési rendszerünk minden összetevője részt vesz. E folyamatban központi szerepet játszik a szocialista oktatási-nevelési rendszer, a család és a munkahely. JSZÚ AZ ERKÖLCSI NEVELÉS Az erkölcsi nevelés az ember tudatára és viselkedésére való céltudatos ráhatás. Programjának tartalmaznia kell az erkölcsi tudat alapvető elemeinek formálására irányuló nevelő munkát. Ennek során tekintettel kell lenni az életkorra, foglalkozásra és a beosztásra. Az iskolákban és munkahelyeken folyó nevelő munkából nem hiányozhat a szocializmustól idegen nézetek kritikája. Ahhoz, hogy meg tudjuk választani a megfelelő módszert, ismernünk kell az illető jellembeli tulajdonságait és a környezetet, amelyben él. Az egyéni erkölcsi tudat fő tényezője a lelkiismeret. Az elvégzett munka felett érzett öröm, az egyéni méltóság tudata, de a szégyenérzet is fontos szerepet játszik kialakításában. A lelkiismeret mechanizmusának működésében leginkább az egyéni erkölcsi tudatnak a társadalmi erkölcstől való függése tűnik szembe. Ezeket a tényezőket nem szabad szem elöl téveszteni az erkölcsi nevelés során. Tudatában kell lenni, hogy az antiszociális viselkedés miatti szégyenérzet nélkül nem lehet sikeres az erkölcsi nevelés. Ez jelzi azt is, milyen fontos az erkölcsi szükségleteknek - amelyek útján az erkölcsi szabályok, követelmények az ember mindennapi tevékenységében realizálódnak - az elemzése. A társadalom- és jogellenes cselekedetek arra utalnak, hogy elkövetőiknél az erkölcsi szükségletek alakulása nem a helyes irányban történt. A bűncselekményeken kívül itt említhető a durvaság, kispolgárias- ság, a nyugati mintájú fogyasztói ideál követése és az egoizmus is. Az ember társadalmi lény, és individuumként is csak a társadalom keretében fejlődhet. A szocializmus építésének mind az elmélete, mind pedig a gyakorlata bebizonyította, hogy a társadalmi jelenségek és folyamatok irányíthatók. Ezért - főleg a fiatalok esetében - fokozott figyelmet kell fordítani az erkölcsi és esztétikai nevelésre. Irányításuk és a pozitív erkölcsi tulajdonságok kialakítása szerves része a társadalom- és jogellenes tevékenység elleni harc keretében folyó megelőzésnek. A sikerhez elengedhetetlen a kérdéskör átfogó szemlélete. JELENTŐSÉGE ÉS ÖSSZETETTSÉGE A fiataloknak a családban, iskolában és munkahelyen történő nevelése sokrétű, bonyolult folyamat. Mindenekelőtt az értelmi, erkölcsi, esztétikai, politikai, munkára való, szakmai és jogi nevelést kell említenünk. Az erkölcsi és esztétikai nevelés során tekintettel kell lennünk az ember pszichikai alkatára. Az erkölcsi nevelés szorosan kötődik a nevelés összes többi ágához. Az egyén viselkedése koncentráltan tükrözi az elért eredményeket, és kritériumként szolgál eszközválasztásunk helyességének elbírálásához. Különleges jelentősége van a szakmai felkészítésnek és a lelkiismeretes munkára való nevelésnek. „Az igazi gazdagság az, ha minden egyén termékeny munkát végez" - hangsúlyozta Marx. A CSKP stratégiai irányvonalának - amely mindennemű munka hatékonyságát és jó minőségét célozza - a megvalósítása nemcsak a termelőeszközöktől függ, hanem a termelési viszonyoktól és - a legnagyobb mértékben az „alap-termelőerőtől", azaz a szocialista társadalmat építő dolgozótól, aki azon kívül, hogy termelő, egyúttal tulajdonos és a termelt javak haszonélvezője is. A munka nemcsak a megélhetésnek és a társadalmi javaknak a forrása. Szervesen hozzátartozik az ember lényegéhez, általa alakulnak és fejlődnek a pozitív jellembeli tulajdonságok. Munkánk társadalmi fontosságának és az iránta megnyilvánuló társadalmi igénynek a tudatosítása a hatékonyság növekedéséhez, a hiányosságokkal - így többek között az elavult, sztereotip irányítási móddal - szembeni engesztelhetetlenséghez vezet. Tehát végeredményben a kommunista erkölcsöt és fegyelmet is formálja, amely aztán visszahat a munkára és a szocialista ember életmódjára. Az említettek nemcsak gazdasági-szociális, hanem esztétikai kategóriák is, és részét képezik az erkölcsi nevelésnek. Az ember szocialista öntudata éppen ezekben az értékekben, gyakorlati elsajátitásukban jelenik meg. IRÁNYÍTÁSA Az erkölcsi és esztétikai nevelés feltételeinek s eredményeinek a javításához elengedhetetlen, hogy egységben lássuk a folyamat összetevőit, és aktivan lépjünk fel. A szavak és a tettek ellentétéről, a családban, az iskolában vagy a munkahelyen hallottak közti különbségekről s ezeknek különösképpen a fiatalokra gyakorolt káros hatásáról már sokat írtak. Ez a probléma nem oldható meg egyik napról a másikra, és a siker az emberek általános műveltségétől, valamint kulturáltságától függ. Súlyos következményekkel járhat, ha ennek a folyamatnak az irányításában társadalmi méretekben követünk el mulasztásokat. Ide sorolható például a különféle divatáramlatoknak a támogatása és a kétes film- és regényhó- sök népszerűsítése. Főleg a fiatalok törekszenek kis csoportok alakítására, amelyeknek a tagjai közösen választanak viselkedésükhöz példaképet. Egy részük hajlik arra, hogy felszínes szemléletű filmek egyes negatív alakjait - különféle típusú „erős embereket" - tekintse mintának, ne pedig olyanokat, akiken mélyebben el kell gondolkodni. Ezáltal deformálódik erkölcsi és esztétikai érzékük, életcéljaik, önszemléletük és a hozzátartozóik, valamint a társadalom iránti viszonyuk. A JOG ÉS AZ ERKÖLCS ________^ A jogi és erkölcsi normák általában ugyanazokat a viszonyokat szabályozzák a társadalomban. De a társadalmi viszonyok nem minden területére vonatkoznak ugyanolyan részletes jogi, mint erkölcsi szabályok. A jogszabályok áthágását jogi felelősségrevonás, az erkölcsieket erkölcsi elítélés követi. A fejletlen erkölcsi érzékűek azonban nem érzékelik az erkölcsi sérelmet. Itt kell hangsúlyozni, hogy bár nem minden kihágás jár jogi felelősségrevonással, erkölcsileg mind elítélendő. Az erkölcsi szabályok tehát sokkal szigorúbban irányítják az ember viselkedését, mint a jogiak, s egyre nagyobb mértékben válnak mindenfajta társadalomellenes jelenség visszaszorításának eszközeivé. Elsajátításuk és követésük egyre fontosabbá válik: a megfelelő jog- és esztétikai érzékű ember mindig megtalálja a helyes utat, annak ellenére, hogy az élethelyzetek bonyolultsága és egyedisége miatt nem adható recept a cselekedetekre vonatkozóan. KOLLEKTIVIZMUS, ELVTÁRSIASSÁG, ÖNFEGYELEM Lenin felhívta a figyelmet arra, hogy a munkához való alkotó, szocialista viszony esetén jelennek meg a legteljesebben, és mélyülhetnek el az olyan emberi tulajdonságok, mint a gazdaságosságra való törekvés, az új, a korszerű iránti érzék, a kezdeményezőkészség, szervezettség és fegyelem. Fegyelmezettségre már kiskorától kell az embert szoktatni. Az ez irányú készséget fokozatosan erősíteni kell, s ezzel párhuzamosan meg kell magyarázni neki, milyen - egyre növekvő - feladatok várnak rá a társadalomban. A fegyelmet általában az akarati tényezőknek, a szükségszerűnek megfelelő érvényesítéseként szokták meghatározni: vagyis amikor valaki nem azt cselekszi, amit akar, hanem ami szükséges. A fegyelmezetlen ember aligha fogja megtartani a munkarendet. Ha azonban fegyelmezett kollektívába kerül, megvan rá az esélye, hogy munkatársai által „kényszerítve" fokozatosan megváltozik a munkához, munkafegyelemhez való viszonya. A jó kollektíva így nyújthat valódi elvtársi segítséget. Az önfegyelem a fegyelmezett viselkedés magasabb foka. A fegyelemnek különféle kényszerítő intézkedésekkel való megtartása még nem jelent biztosítékot a fegyelem szilárd alapjainak a megteremtéséhez. Az emberben magában kell kialakítani ezt az érzést. A fegyelmezettség erkölcsi jelenség, amelyet a belső tulajdonságok határoznak meg. A fegyelmezettség sok erkölcsi és akarati tulajdonságban nyilvánul meg, mint például a munka szeretete, kollektivizmus, felelősségérzet. Egyúttal segít a pozitív erkölcsi és akarati tulajdonságok kialakításában. Az olyan követelménynek az érvényesítésében, mint az önmagunkkal, viselkedésünkkel szembeni igényesség, különleges jelentősége van az önkont- rollnak. Ez a társadalmi normákkal szembe kerülőknél vagy hiányzik, vagy igen gyenge. Kialakítása alapvetően fontos olyan embereknél, akik nemtörődömségből, érdektelenségből követnek el társadalomellenes tetteket. Ilyenkor a legkézenfekvőbb a társadalmilag hasznos munkára való vezetés. Az önkontroll fejlesztésével szorosan összefügg az olyan akarati tulajdonságok kifejlesztése, mint a célszerűség, kezdeményezőkészség s a magunkkal és környezetünkkel szembeni igényesség. Meg kell említenünk az egyén közösségben való érvényesülésének problémáját is. Sokaknál, főleg fiataloknál nehézségek merülnek fel ezen a téren. Következtékben akár kisebbrendűségi érzés is kialakulhat bennük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy társadalomellenes cselekedeteket sokan kisebbrendűségi érzés hatása alatt vagy amiatt követnek el, hogy nem tudnak pozitív helyet kivivni maguknak a közösségben. AI A marxista-leninista esztétika az érzés fejlesztésétatársada- lom előtt álló konkrét problémák megoldásával való összefüggésben vizsgálja. Az esztétikai érzék fejlesztése azért is fontos, mert sok alacsony kulturáltságú ember vall helytelen nézeteket a szépről, soknak zavaros az értékrendje, nincs tisztában a saját érzéseivel, követ kétes értékű ideálokat. Az esztétikai nevelést nem lehet a fogalmak megvilágítására korlátozni. A társadalmilag fontos normák és ideálok elsajátítása egyike az esztétikai kultúra feltételeinek, mert ez határozza meg a világhoz való esztétikai viszonyt. Az esztétikai nevelés az ember olyan tulajdonságainak a kialakítása, amelyek képessé teszik őt a tettekben, természetben, munkában, társadalmi kapcsolatokban, viselkedésben és műalkotásokban rejlő szépség felismerésére, befogadására, továbbá az esztétikai nézetek, ízlés, érzések, szükségletek és képességek formálásában s a szép dolgok kialakításában való részvételre. Az esztétikai nevelésnek különböző irányai vannak. A munka és a munkahelyi és lakókörnyezet esztétikája, a természet, a viselkedés, és a társadalmi szempontból fontos viszonyok esztétikája fontos, helyet foglal el köztük. . A szocialista társadalomban is találunk - nem is kevés - kispolgárt, demagógot. Első pillantásra akár jó benyomást is tehetnek ránk viselkedésükkel, az irodalom, színház, környezetvédelem terén és más területeken való kiváló tájékozottságukkal s hasonlókkal. Hogyan ismerjük fel őket? Néha nehéz, főleg ha rövid idő áll rendelkezésünkre. Idővel azonban kiütközik kapzsigásuk, más munkáján élősködnek - gyakran szembetűnően - anyagi javakat hajszolnak, olyasmikkel veszik körül magukat, amikre nincs semmi szükségük, hasznos ismeretségeket kötnek, a lehetetlent is elintézik, olyan munkahelyet keresnek, ahol senki sem ellenőrizheti valódi teljesítményüket és jövedelmüket, személyüket mindig előtérbe állítják, nélkülözhetetlennek igyekeznek látszani - és sorolhatnánk tovább. Érthető, hogy az ilyenek nagy erkölcsi károkat okoznak a fiataloknak. AZ ÖNNEVELÉS ÚTJA MINDENKI ELŐTT NYITVA ÁLL A marxizmus-leninizmus az embert nem a nevelés passzív tárgyának tartja, hanem a történelem, a jelen és a jövő alakitójának, akinek az énje eközben kristályosodik ki. Az ember nemcsak következmények terméke: saját maga alakítója is. Személyiségének kialakulásában pótolhatatlan szerepet tölt be az önnevelés. Általa növelhető az átélési képesség, javítható a befogadás minősége, fokozható a figyelem, emlékezet, finomítható a gondolkodás, nyelvhasználat, felfogóképesség, fejleszthető az akarat. Jártasságot szerezhetünk egyre újabb területeken, vagy magas szintre emelhetjük egy- egy szúkebb területre vonatkozó tudásunkat. Az ember meglepő mértékben tudja fejleszteni képességeit. Erőt tud venni temperamentumán, és jellemében nagy változásokat tud elérni. A szocialista társadalom nemcsak abban érdekelt, hogy minden tagja a közösség rendelkezésére bocsássa képességeit, ismereteit és tapasztalatait, hanem abban is, hogy a saját érdekében állandóan és sokoldalúan fejlessze, illetve gyarapítsa őket. Az önnevelés egyben önmagunk teljes tudatosítása. Fontos eszköze az önellenőrzés, önelemzés, önkritika, önértékelés. Az önnevelés akkor kezdődik, amikor az ember elkezd hinni magában, saját erejében, bár ismeri fogyatékosságait is, és tudja: sok munkára lesz szükség, hogy a negatív tulajdonságokat kiküszöbölje, sikert érjen el az életben, és eljusson a kitűzött célig. Az önnevelés során az illető összehasonlítja önmagát olyan emberekkel, akik kivívták a társadalom tiszteletét, csodálatát. Az irodalom és az élet elég olyan hőst kínál, aki érdemes a követésre. Gyakran vagyunk elégedetlenek önmagunkkal: ez helyes is. Az egészséges elégedetlenség meg is hozza gyümölcsét. Az önnevelés hosszan tartó folyamat. Néhány jótanács és elemzési szempont hozzá: 1 Nagyon fontos az önmagunk erejébe vetett hit, ezért lehetőleg kisebb feladatok kitűzésével kell kezdenünk. 2. Kövessük figyelemmel beszédünket, logikánkat! Meg tudunk győzni másokat? Át tudjuk adni ismereteinket? Le tudjuk kötni ismerőseinket beszédünkkel? 3. Osztályozzuk szokásainkat aszerint, célszerűek-e vagy károsak! Egy-egy káros szokásunkon egy-egy hónapon át tartó intenzív erőfeszítéssel, odafigyeléssel igyekezzünk erőt venni! 4. Gondolkozzunk el a felmerülő nehézségeken, próbáljuk megállapítani, hol követtünk el hibát! 5. Tegyük próbára emlékezetünket: mit rögzít jól, mit rosszul! 6. Tudunk gyorsan reagálni? 7. Hogyan reagálunk a kudarcra? Gyorsan elveszítjük kiegyensúlyozottságunkat? Erkölcsi ideálra van szükség, kell hogy állandóan cél lebegjen szemünk előtt, s - mint Tolsztoj írta - a kisebbet fel kell áldozni a nagyobbért. Természetesen az akarat növelésére és a jellem alakítására általános érvényű utasítás nem adható. Ezenkívül tudomásul kell venni, hogy a jó képességek sem garantálják mindig a sikert. Arthur Rubinstein szerint a tehetség munka, akarat és türelem, Edison szerint pedig a siker kulcsa: egy százalék zsenialitás és kilencvenkilenc százalék izzadság. Az emberek erkölcsi és esztétikai nevelése összetett folyamat. Mérhetetlen türelmet kíván. A nevelési folyamat során - mint a CSKP XVII. kongresszusán előterjesztett politikai beszámoló hangsúlyozza: - „Figyelembe kell venni a változó feltételeket, nem szabad engedni az elavult nézeteknek.., hanem mindig céljainkat és perspektívánkat kell látni". TAMÁS SÁNDOR docens ‘ jp \eí: . y MT jy ifi '' ' _ V; -•! >, . ff A "'l. S |i; JF ® V? 'íJr'S'íi Igf ^8 ^ J7 3§ W '^7
