Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-03-13 / 10. szám
HB HH H £ lt egyszer egy kisfiú, olyan volt, mint általában a kisfiúk lenni szoktak. Egy falusi házban lakott, neki is voltak játékai, melyekkel éppen úgy játszott, mint ahogyan a falusi fiúk szoktak. Ismerte a virágokat, a lepkéket és a madarakat, szeretett futkározni a nagy fűben, és szeretett sütkérezni a nagy kóbálvá- nyokon a folyóban. Aratás után együtt hancúrozott a többi gyerekkel a szalmakazalban. Édesanyja esténként meggyújtotta az asztalon álló petróleumlámpát. A fiúcska odaült az asztalhoz és kinyitott egy régi-régi könyvet. Sokáig nézegette a könyvben a képeket. A rajtuk látható világ mesébe illő volt. Királyok kardot szorongattak a kezükben, városok égtek, hercegkisasszonyokhoz hasonló lányok futkároztak a sötét égbolt alatt, és rég volt katonák vonultak a csatába. A fiút, aki a lámpafénynél nézegette a képeket. Frantiéeknek hívták. Ő is oly korban élt, amikor a katonák egy hírhedt háborúba vonultak. A császárnak rengeteg katonára volt szüksége. És amint az már a háborúban lenni szokott, a katona sok volt, a kenyér pedig kevés. Gyakran megesett, hogy még a gyerekeknek se tudtak az anyák kenyeret adni. Frantiéek édesanyja nagyapóval lakott a házban, együtt gazdálkodtak a portán. Egy szép napon honnét, honnét nem, megjelent a ház udvarán egy sovány öregasszony. Frantiéek édesanyja töltött neki egy bögre tejet. Az öregasszony megitta a tejet, megköszönte és a végén egy jó tanáccsal szolgált:- A maga fiacskájának - mondta, miközben Frantiéekre mutatott -, a maguk fiacskájának óvakodnia kell a vizektől. Könnyen megeshet, hogy belevész valahol a vízbe. Csak a folyó vizétől nem kell félnie. Frantiéek elkezdett iskolába járni. Általában szerette a iskolát, ám legnagyobb örömét az olvasásban lelte. A ház mögött a kertben egy félig leomlott kőkerítés húzódott, melynek tetején éppolyan jó fekvés esett, mint valamilyen lócán. A helyet beárnyékolta az öreg diófa lombja. Itt volt Frantiéek rejtekhelye. A rejtekhelyről Frantiéeken kívül csak Fürge, a bozontos kutya, és Marcsi, az alig csibényire megnőtt tyúk tudott. Fürge a fal tövében heverészett, Frantiéek pedig hason feküdt a rejtekhelyén és olvasott A pici tyúk észrevétlenül rátelepedett a hátára. Itt, a fal tetején, a diófa lombsátra alatt olvasta Frantiéek a legkedvesebb könyveit. Az egyik kezében mogyorófa ágból készült íj, a másik kezében könyv, távoli országokban megesett kalandokról olvasott, meg régmúlt időket idéző történeteket. Zöld fényben viliódzó rejtekhelyén a könyvekből olyan csodálatosan szép verseket olvasott, amelyek egész életére megmaradtak emlékezetében. A front elvonult, a nagy öldöklésnek vége lett, és Frantiéek édesapja szerencsére hazatért a háborúból. A hónapok és az évek úgy kergették egymást, mint a tőlük nem mesz- sze folyó Sázava hullámai. Frantiéek nőtt, és egyszer csak felnőtt lett belőle. Már nem a falusi parasztházban élt, hanem Prágában, ahol a városi könyvtárban dolgozott. Frantiéek felnőtt volt, de másként volt felnőtt, mint az általában lenni szokott. Olyan éber szeme volt, akár egy kamaszfiúnak. Fölfedezte a költeményt ott is, ahol más emberek észre sem vették. Ott is hallotta a versek ritmusát, ahol más ember füle süket maradt. Ilyenformán a sihederból, aki csak nézegette a könyveket, lassan- lassan olyan fiú lett, aki olvasta a könyveket, majd a fiúból, aki olvasott, felnőtt ember tett, aki könyveket kezdett írni. Frantiéek, a kíváncsi fiú, Frantiéek Hrubín költővé érlelődött. Azután újra kitört a nagy háború. E háború idején már a költő Frantiéek Hrubinnak magának is gyerekei voltak. És az új szomorú háború napjaiban elkezdett verseket írni a gyerekeknek. Azért írt a gyerekeknek, hogy örömet szerezzen nekik, és a gyerekekről akkor sem feledkezett meg, miután a nagy és szomorú háború véget ért. Mert az örömből sohasem elég a földön. Később gyermekverseiből bokrétákat, meséiből csokrokat kötöttek. Az egyik márciusi napon temérdek csapadék hullt az égből. Eső, lucskos hó, havaseső. Akkor tudtam meg, hogy Frantiéek Hrubínt már soha többé népi látom. ,,A fiúnak óvakodnia kell a vizektől, valahol beleveszhet a vízbe“ - tanácsolta egykoron Frantiéek édesanyjának egy öregasszony. Nem tudom, milyen vízre gondolt akkor a hajlott korú asszony. Ám biztosan tudom, hogy Frantiéek nem veszett el. Elrejtőzött a gyermekverseibe és a meséibe, miként egykoron a kis Frantiéek a fal tetején kialakított rejtekhelyén. Most is láthatatlan, elfedi őt előlünk a terebélyes diófa zöld lombozata. Ám az, aki tud olvasni, mindig meghallhatja a hangját. Kövesdi János fordítása Hol élnek az orrszarvúak? Afrikában és Ázsiában, ahol összesen öt fajukat ismerjük. Legnagyobb közülük az Afrikában élő, széles szájú vagy fehér orrszarvú, amely az elefántok után a legnagyobb termetű szárazföldi emlősállat. A tágas, füves pusztaságokon valaha nagyon gyakori volt, ma legfeljebb 4000 példány él Afrikában. Még nehezebb helyzetben vannak az ázsiai fajok, a szumátrai, az indiai és a jávai orrszarvúak. Az utóbbiból mindössze harminc példány él egy védett területen, így közvetlenül fenyegeti a kipusztulás veszélye. Minden zebra egyforma? Legfeljebb első pillantásra, hiszen valamennyien csíkosak! De ha jobban megnézitek őket, még véletlenül sem akad közöttük két teljesen egyforma csíkozású afrikai »lovacska. Mintázatuk a fejükön, a hátukon, esetleg a lábaikon mindig eltérő egy kicsit. A zebrák Afrikában élnek, és ott három fajukat különböztetjük meg. Kisebb-nagyobb csapatokban legelnek a füves sztyeppéken. A csinos állatokat gyakran próbálták már háziasítani, kocsiba fogni, de ez eddig még soha nem sikerült. Sch. E. Galambosi László Erdő Csörtetnek a favágók az erdőn, Szarvasbika havat rúg a lejtőn. Agancsában kilenc mécses lángol. Aranytorony nő a ragyogásból. Aranytorony ablakában sárgán virít a hold, kagylóölü márvány. Lépked benne gyöngyfátyolos páva. , Tollat hullat kék fejszék fokára. Dőlnek a fák halomba meg széjjel. Ágaik közt subás tündér térdel. Gallyat szór a zöldtarajos tűzre. Zenél a tűz, Bő palást a füstje. Mókus surran pamacspuha farkkal. Nyúlfüleket ezüstöz a hajnal. Itt is, ott is vadnyomok a hóban, akár fodros virágok a tóban. Énekel tíz favágó az erdőn: „ Szarvasbika vándorol a lejtőn. Agancsában kilenc mécses lángol. Aranytorony nő a ragyogásból. “ Melyik? A jobbkezes ember agya erősen szakosodott: az egyik agyfélteke a beszéddel, logikus gondolkodással összefüggő folyamatokat, a másik a térbeli feladatok megoldását végzi. Melyik melyiket? la éjiéi anaim qqoj b /eyeso/e/osoc/ey /es -sepozo>fs!ei naqjsi b jeq e IBWtBpBiat SOfBIOSOdBli lessepomopuoB sny/fio/ e sp tappazsaq e .sa;/a/fia*v aam # a SZÁMOLÓSDI írj számokat az üres négyzetekbe úgy, hogy a számtani műveleteket a már beírt eredményeknek megfelelően el lehessen végezni, mind vízszintes, mind függőleges irányban. BETÜREJTVÉNY Zs. Nagy Lajos A sirálynak jól megy dolga című gyermekversének egyik sorát rejti az ábra. Készítette- N L MEGFEJTÉS A február 27-i számunkban közölt feladatok megfejtése: a 6-os; mindkettőt szövik. Nyertesek: Kapás Csilla, Kassa (KoSice); Balogh Árpád, Gúta (Kolárovo) ; Szűcs Denisa, Nagykapos (Veiké Kapuéany); Nagy Mária, Farkasd (Vlőany); Boros Ágota, Izsap (líop). A VILLANYAUTÓ Sokan a jövő gépkocsijának tekintik a villanyautót. Lényegében két oknál fogva: napjainkban a villamosáram a legfontosabb erőforrás, nincs egyetlen munkahely, gyár, üzem, lakóház, iroda, középület, amely nélkülözhetné; másrészt a villanymotor csendes járású, az energiát nagy hatásfokkal hasznosítja, kíméli a környezetet. így aztán aligha lehet csodálkozni azon, hogy - a közutakat kivéve - a villanymotor egyeduralkodó szinte az élet minden területén. Az utakon rendkívül nagy gondot jelent az üzemeltetéséhez szükséges energiameny- nyiség biztosítása. Ami a villamost és a trolibuszt illeti, áramszedőn keresztül jut villamosmotorjuk áramhoz, ez azonban bizonyos helyhezkötöttséggel jár: csak ott közlekedhetnek, ahol a vezetékeket kiépítették. Az autó előnye épp a mozgékonyság. Tehát csak olyan villanyautó lehet a benzinmeghajtású gépkocsi vetélytársa, amely az „üzemanyagot“ magával hordja, nem kell külső forrásból táplálni. Van is ilyen: az akkumulátoros villanyautó. De... Ez a „de“ évszázados probléma: az első akkumulátoros kocsik már az 1880-as évek elején megjelentek, tehát korábban, mint a Benz és Daimler által feltalált autó. Az is tény azonban, hogy még ma is csupán kísérleti pályákon közlekednek villamosautók. Ez pedig rávilágít legfőbb hátrányukra: a nagy tömegű akkumulátorok miatt aránylag kis sebesség érhető el, az is csak rövid távon. Nem csoda, hogy a közutakon nincsenek villanyautók, hiszen egy ilyen jármű 500-600 kg tömegű akkumulátort kénytelen magával cipelni, miközben csúcssebessége alig éri el az 50-80 km-t, és egyetlen feltöltéssel 100-150 kilométernél messzebbre nem jut. És az utasokon kívül az autó más terhet nem képes szállítani (a csomagteret is megtöltik az akkumulátorok). Hogyan lenne hát képes versenyezni a benzinautó kétszeres csúcssebességével, öt-hatszoros hatósugarával (egyetlen üzemanyagfeltöltéssel), miközben ez utóbbi - szükség esetén - akár több kanna benzint is vihet magával. Napjainkban bizony az akkumulátoros járművek inkább csak az üzemekben, gyárakban, raktárakban fordulnak elő, villamostargoncák formájában. Ami a meghajtómúvet, a villanymotort illeti, sokkal tökéletesebb a benzinmotornál: az energiát mindössze egy-két százalék veszteséggel alakítja át, sebességváltóra nincs szüksége, mert képes folyamatos gyorsulásra (akárcsak a villamos és a trolibusz), e téren nincs is gond. A villanyautónak csupán egyetlen gyenge pontja van: az „üzemanyag". Amíg ötven-nyolcvan kilométer megtétele után szervizbe kell gurulnunk, hogy kicseréltessük a teljes akkumulátorkészletet, aligha várható áttörés. Mivel a francia Gaston Planté által feltalált ólom- akkumulátor és az amerikai Thomas Alva Edison szerkesztette nikkel-vas akkumulátor már jóval elmúlt százéves, felvetődött a technikusokban a kérdés: mi lenne, ha újfajta akkumulátort próbálnának szerkeszteni? Persze, sokszor könnyű a célt kitűzni, annál nehezebb megtalálni a hozzá vezető utat. Ennek tipikus példája az akkumulátor esete. Évtizedekig tartott, amíg felvillant az első igazi reménysugár. Két évvel ezelőtt az NSZK-beli BBC villamossági vállalat és a Volkswagen gépkocsigyár együttműködésével született meg az első korszerű villanyautó. Az újfajta akkumulátor kétszer hosszabb élettartamú az ólomakkumulátornál és négyszer annyi villamosenergiát képes tárolni azonos tömeg mellett. Érdekes, hogy „elektrolitja“ szilárd (alumíniumoxid alkotja), viszont az elektródjai folyékonyak: nátrumból és kénből állnak. A vegyi folyamat 300 °C hőmérsékleten játszódik le. Feltöltéskor ez a hőmérséklet magától kialakul, nagyjából egy napig tartani is tudja az akkumulátor. Ennél hosz- szabb állásidő után először fel kell hevíteni. Óriási előnye, hogy négy-ötszáz kilométeres út megtételére is képes, egyetlen feltöltéssel. A kísérleteket tovább folytatják, úgy tűnik, hogy néhány éven belül a közutakon is megjelennek a környezetkímélő, zajtalan villanyautók. Ha az újfajta akkumulátort sikerül továbbfejleszteni, nem kétséges, a villanyautó komoly ellenfele lesz a ma még egyeduralkodó benzinmeghajtású gépkocsinak. OZOGÁNY ERNŐ
