Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-13 / 10. szám

JSZÚ 5 17.151.13. Az elmúlt évek­ben gyakori volt az ilyen utcakép: Buenos Aires­ben a katonai re- zsimek idején el­követett bűncse­lekmények fele­lőseinek bíróság elé állítását kö­veteli a tömeg (Telefoto - ÓSTK) UHUNK MW mm Argentínában a punto final kifejezéssel a teljes leállást jelzik, és magában foglalja napjaink Argentíná­jának politikai drámáját és traumáját. Ez a trauma ki vetődik a szövetségi bíróságok tár­gyalótermeibe érzelmi kitörések formájában, tisztek haragos gyűléseire, politikai hivatalok zárt ajtajai mö­gé, de tükröződik a hatalmas utcai tüntetéseken is, amelyeket valamennyi párt támogat és anyák zokog­nak, ökleiket rázzák eltűnt gyermekeikért. Az 1970-es évek közepének traumáját élik Argentí­nában a „mocskos háború“ miatt, amelyben 9000 férfi és nö tűnt el a félkatonai kommandók akciói következ­tében. A punto final Raul Alfonsin elnök és az uralmon levő Radikális Párt vezetői törvényhozási kísérlete az em­beri jogok pereinek leállítására, még mielőtt túl sok aktív szolgálatot teljesítő katonatiszt és rendőrtiszt kerülne a rácsok mögé hosszú börtönbüntetések kitöl­tésére, és mielőtt lázadás robbanna ki a laktanyákban. A radikálisok hároméves uralma alatt a punto finalt mint leghatékonyabb törvényt fogadta el a kongresz- szus az elnök előterjesztésére. A törvény elfogadásától 60 napot engedélyeztek (február 23-ig) a bíróságoknak, hogy elfogadjanak újabb vádemeléseket az emberi jogok állítólagos meg­sértői ellen és arra, hogy a megvádoltakat bíróság elé idézzék vizsgálati kihallgatásra. Ettől az időponttól kezdve a nem beidézetteket felmentik bárminemű későbbi bírósági fellépés alól. A cél az eljárások meggyorsítása, de arra is számíta­nak, hogy már csak egy maroknyi további tisztet fognak még a továbbiakban a bíróság elé állítani. Három év alatt összesen mintegy 30 esettel foglalkoz­tak a bíróságok. De lehet, hogy a punto final terve visszafelé sül el. Kezdetben a törvényjavaslat elfogadása győzelem­nek tűnt az elnök és hívei számára, és a megkönnyeb­bülés sóhaját váltotta ki a laktanyákban - de felháboro­dott vitát robbantott ki az ország többi részeiben. Miután az elmúlt három évben a bíróságok időhú­zásra rendezkedtek be, most az emberi jogok aktivistái oldalára álltak. Most van a szabadságok főszezonja, de ahelyett, hogy a bíróságok egy hónapra bezárták volna kapuikat, a bírák túlóráztak, hogy a vádemelé­sekre még időben sor kerüljön. A napokban 11 emberi jogok szervezet közös listát terjesztett be 650 vezető pozíciót betöltő, néven neve­zett tisztről - amely magában foglalja a jelenlegi legfőbb katonai parancsnokság 20 százalékát -, kiegé­szítve dokumentációs bizonyitékanyaggal és tanúval­lomásokkal; ez a szervezetek szerint elegendő ahhoz, hogy indokolttá tegye a vizsgálati kihallgatások meg­kezdését a megvádoltaknál. A tisztikar további 250 tagját, akiket ugyancsak az emberi jogok súlyos megsértésével vádolnak, csak kódnevük alapján ismerik, de a bíróságoknak megvan a lehetőségük a vizsgálatok lefolytatására. A néven nevezett személyeket a bíróságoknak csak be kellett idézniük február 22-ig. Potenciálisan nyitott maradhat majdnem 10 ezer ügy katonai és rendőrségi személyek ellen a punto final időpontot követően is. Az emberi jogok csoportok azt állítják, hogy a bíró­ságoknak lehetőségük van erre, és azzal fenyegetőz­nek, hogy a kongresszusnál a bírák elbocsátását szorgalmazzák az ügyek hanyag kezelése miatt, amennyiben nem tesznek eleget ez irányú kötelessé­güknek. Kétségbe vonják a punto final törvény alkot­mányosságát is, mert az alkotmány egyik cikkelye leszögezi, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, és az új törvény mégis kivonja alóla a katonákat. A punto final törvény körüli vitákat keserű humor övezi. A közelmúltban megjelent egyik karikatúra be­szélgetés közben ábrázol két politikust. Az egyik így szól: „Szerintem a társadalomnak el kellene felejtenie a múlt csúfságait.“ A válasz: „Ez bizony nem megy könnyen.“ Az első politikus: „Ne gondolja. Én a ma­gam részéről már teljesen elfelejtettem a választási ígéreteimet.“ Amennyiben a bíróságoknak sikerül megkerülniük a punto finalt, Alfonsin elnök még teljesítheti választási ígéretét, miszerint az összes bűnös ellen eljárás indul, a fegyveres erők által kifejtett ellennyomás dacára. (The Financial Times) A kubai Matanzas város híres történelmi Simpson negyedében öreg abakuá templom udvarán verik a rituális kézi dobot a zenészek. Közben-szünet nélkül körbejára kor­só és mohó kortyokban csúszik le a torkokon a bóc'itó cukornádpálin­ka. Avatóünnepségekre gyülekez­nek a nyanyigók, az abakuá titkos társaság hívei. Kivétel nélkül férfiak- nö nem lehet tag -, de nem mind feketék. Van köztük néhány fehér is, és olyan fekete is, aki nem abakuá. Nyanyigó vendégének lenni különös kegy, csak kevés avatatlan előtt leb­bentik fel titkaik fátylát. Most három jelölt vár beavatásra. Mialatt a hosz- szadalmas szertartás végbemegy, a templom udvarán folyik a rituális tánc és lakoma. A szentély ajtaja csak hajnalban zárul be. Matanzas legrégibb aba­kuá temploma, az 1862-ben alapí­tott Urabion Efi elnéptelenedik. A vá­ros mintegy ezer nyanyigója újabb három tagot fogadott testvérisé­gébe. A nyanyigizmus a messzi Afriká­ból viszontagságos rabszolgautakon került Kubába. Eszerint a hitvilágot földöntúli lények alkotják. A legfőbb istenség: a szent Tanze hal. A vallás földi és örök javakat ígér híveinek. Törvényeinek megszegése, titkaik elárulása súlyos büntetéseket von maga után. Jelképes nyelvük fordu­latai fokozatosan bekerültek a köz­nyelvbe, s ma is használatosak. A társaság tagdijakból és közado­mányaiból tartja fenn magát. ' Mai ismereteink szerint az első abakuá titkos társaságot 1836-ban hozták létre a Havanna környéki Regla faluban. A gyülekezethez- melynek az Efik Butón nevet adták- idővel csatlakoztak a főváros Be­lém kerületében élő szabad és rab­szolga négerek. Ettől kezdve sorra alakultak a gyülekezetek. Mivel ön­segélyezést és önvédelmét gyako­roltak, a hatóságok üldözték őket. A társaság egyre jelentősebb erőt képviselt a fekete munkásság köré­ben. A csoportoknak rangja, hitele, becsülete lett a kikötőkben, a do­hánygyárakban, a piacokon, a cipő­gyárakban, a vágóhidakon. A mindinkább ösztönösen balol­dali politikai színezetet öltő mozga­Visszapillantás egy botrányra Franciaország véget nem érő fejlesztési botrá­nyában terhelő adatok merültek fel Nucci, a fejlő­dő országokkal való együttműködés volt minisz­tere ellen. A minisztérium eltűnt milliói miatt kirobbant botrány felderítése csigatempóban folyik. Ezek a milliók Nucci minisztersége alatt vesztek el nyomtalanul. Időközben 12 személy ellen en,_, tek vádat. A vizsgálattal megbízott bíró, Jean- Pierre Michau felkérte a brazíliai hatóságokat, >• hogy átmenetileg tartóztassák le YVes Chalier-1, V Nucci volt kabinetfőnökét és a hivatalos „Carre- four du Développement“ alapítvány pénztárosát. f Mint a feltételezett hűtlen kezelés kulcsszemélyi­sége - az illetéktelen felhasznált pénzekből fi­nanszírozták állítólag Nucci választási hadjáratát is lsére departmentben - Chalier májusban Latin- Amerikába ment. Rövid paraguayi tartózkodása alatt a Figaro-Magazine-nak adott interjújában, számtalan utalással a botrányra, terhelőén nyilat­kozott korábbi miniszteréről. Állítólag Rio de Janeiróban tartózkodott. Lehet, hogy azóta to­vábbutazott Gabonba, miután lejárt a brazíliai vízuma. Tény azonban, hogy Brazília és Francia- ország között nincs kiadatási egyezmény. Michau vizsgálóbiró furcsa lassúsággal foly­tatta felderítő tevékenységét. 1986 augusztus közepétől október 2-ig nem védte Nuccit a parla­menti képviselőt megillető parlamenti immunitás. Ebben az időszakban azonban továbbra is csak a botrány másodrangú szereplőit helyezték vád alá. Victor Tito alezredest, a franciák burundi katonai missziójának volt vezetőjét és René Tril- laud nyugdíjas őrnagyot, aki tisztviselőként dol­gozott a minisztériumban, és most aláíráshamisí­tás vádjával még vizsgálati fogságba is került, és vádat emeltek Philippe Leroy, a Socotra szállít­mányozási vállalat vezetője ellen is. Ő is vizsgá­lati fogságba került. Két kihallgatáson is kijelen­tette, hogy Nucci személyesen fizetett ki neki 500 000 frank készpénzt. Ezt a pénzösszeget állítólag korábban Chalier-töl kapta. Közpénzről volt szó, a Socotra fiktív számláinak kiegyenlíté­sére. Mint más esetekben is, a jutalék levonása után visszaadta a pénzt. Az egész manipuláció több mint 3,5 millió frankot tett ki. Miután ilyképpen ismét a fejlesztési pénzek botrányának a középpontjába került, Nucci azon­nal és határozottan megcáfolta Leroy vádjait, és azt állította, hogy sosem találkozott ezzel a szál­lítmányozási vállalati vezetővel. Leroy ügyvédje azonban időközben hangszalagot bocsátott a vizsgálóbíró rendelkezésére, amelyből kitűnni látszik, hogy legalábbis a botrány áprilisi kirobba­nása után, a volt miniszter hosszabb telefonbe­szélgetést folytatott Leroy vállalkozóval. Nucci ügyvédje ennek megfelelően valamivel enyhéb­ben fogalmazta meg ügyfele korábbi kategorikus cáfolatát. Kitartott azonban amellett a változás mellett, hogy Nucdi sosem vett át pénzt Leroytól, s ezenfelül hivatali ideje alatt sosem fogadta a vállalkozót megbeszélésre. Leroy-hoz hasonló­an a két volt tiszt, Tito és Trillaud sem akar bűnbakszerepet vállalni. A terhűkre rótt cselek­mények kapcsán hivatalos utasításokra hivatkoz­tak, és készen álltak olyan vallomásokra, ame­lyek aligha bizonyultak előnyösnek volt miniszte­rük számára. A botrány vád alá helyezett résztvevői között szerepelnek az alábbiak is: Chalier mellett három szállítmányozási vállalkozó, egy légikisasszony, két tiszt, egy nyomdatulajdonos, egy jósnő, egy volt prefektúra-tisztviselönő, valamint Nucci volt kabinetfőnökének a felesége és annak egy barát­nője is. Annak ellenére, hogy a botrány anyagá­ban immár hangszalagok is szerepelnek, tovább­ra sem esett szó francia ,,Watergate“-röl. A pár­tok és választási kampányok semmiféle törvény­nyel sem szabályozott finanszírozásának témája Franciaországban rendkívül kényes kérdés. Min­den politikus számára rendkívül bizonytalan, hogy az igazságszolgáltatás bosszúálló kardja végül is mekkora csapást tud mérni. (Neue Zürcher Zeitung) • Chalier tavaly nyáron még Paraguayban tartózkodott lomnak voltak persze zavaró kisérő- tünetei is. Boszorkánysággal vádol­ták tagjait, mert hiedelmeik, szertar­tásai ellenérzést és félelmet keltet­tek. Mivel elkülönültek, s ezt sajátos gőgös viselkedéssel, kivagyisággal és nyelvhasználattal is hangsúlyoz­ták, gyakran kikiáltották őket bűnö­zőknek. Sajnos, ez részben igaz volt, hisz akadtak köztük bűnözők is, mivel a félelemkeltés az erőszak ideális táptalaja. Ezzel együtt a nyanyigók a szá­zad elejétől kezdve komoly erőt kép­viseltek a szakszervezeti és a mun­kásmozgalomban. Később pedig sokan csatlakoztak közülük a forra­dalomhoz. Mivel gyülekezeteik az iparosodó Havanna és Matanzás munkáskerületeiben és kikötőiben jöttek létre, most is itt élnek a leg­többen. Ma a kubai nyanyigók száma mintegy háromezerre tehető. Ahogy egyikük megfogalmazta: a nyanyigó gondos fiú, figyelmes férj, jó apa, a kubai változások, a haladás feltét­len hive. A nyanyigizmus kutatása számos adattal gazdagítja a zene-, az iroda­lom-, a történet-, a vallás-, és "a nép­rajztudományt. (PRENSA LATINA) A JAPÁNOK ELLEN IS VAN MÓDSZER Richard Helmstetter tízva- lahány évvel ezelőtt még nem is sejtette, hogy tősgyö­keres chicagói létére hová veti majd a sors Billiárddá- kókat gyártott, nem is rosz- szakat egészen addig, amíg a japánok is elkezdtek ilyes­mivel foglalkozni. Ez akkori­ban úgy nézett ki: Helmstet­ter kiadta éves katalógusát, az újfajta dákók leírásával, és fél évvel később pontosan ugyanolyan, ámde jóval ol­csóbb dákók tűntek fel a pia­con. Ezeket természetesen a japánok gyártották. Mikor már majdnem tönkrement, Helmstetter elhatározta, hogy barlangjában fojtja meg az oroszlánt: japánba költö­zött és eddigi riválisaival kö­zös üzletekbe kezdett. Az üz­let 10 hónapig ment jól - de közben kiderült, hogy japán partnerei távolról sem voltak úriemberek és mivel csak ők ismérték a helyi pénzügyi előírásokat, szépen „kisiklat­ták“ az amerikait az üzletből, méghozzá úgy, hogy az a tő­kéjét viszont kénytelen volt benthagyni... De Helmstet­ter ekkor sem adta fel. Mivel már megismerte a japán üz­leti élet trükkjeit, másodszor is nekifutott. Saját billiárddá- kó üzemet nyitott Tokióban és japán módszerekkel szállt szembe a konkurenciával. Most, nyolc év után gyakorla­tilag monopolista - mind a ti­zennyolc egykori partnerét likvidálta és csak ö gyárt dá­kokat a japánoknak. Mert kevesen tudják, hogy az amerikai ipar szép csön­desen, de már jó régen ellen- támadásba lendült. Helms- tetterhez hasonlóan saját te­rületén veszik fel a harcot a japán iparral. Ahelyett, hogy megpróbálnának japán piacra exportálni - az orszá­gon belül gyártanak és adnak el. Az IBM japán üzemeiben 17 000 japán dolgozik, no és ott van a Nestlé, a Coca-Cola és más cégek is. Évente 600 idegen cég telepedik le Ja­pánban, ezek nagyrésze amerikai. Newsweek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom