Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-13 / 10. szám

JSZÚ 9 MII. 13. A szélsőséges esetektől eltekintve senki sem hagyja sorsukra a magatehetetlen pöttöm gyerkőcöket. Úgy van rendjén, hogy babusgatjuk, féltjük, széltől is óvjuk őket. Félő lenne viszont összeszámolni, hányán feledkeznek meg a gyámolításra, a törődésre, a szép szakvakra, a támaszra szoruló öregjeinkről. A falu kacskaringós utcái mentén fakó, nyeszlett, idöfoga rágott házak, árválkodó udvarokkal. Nem okoz nagy fejtörést, a házak lakói botra támaszkodó nyugdíjasok.- Gabőíkovo 4980 lakosából 679 a nyugdíjas - tájékoztat Horváth Mária, a hnb szakelőadója. - Közülük sokan gondozásra, eltartásra szorulók, egyedül élők. A vezetékes ivóvíz- és a gáz hozzájuk nem jut el. Nem is olyan épületekben élnek, amelyekben a véső, a fúrás­faragás ne tenne kárt.- Lakhatók ezek az épületek?- Amelyik nem, onnan kiköltöztetjük a lakókat. A nyugdíjas ott­honba kerülnek, öt évvel ezelőtt még igen, ma már nem idegenked­nek ettől a megoldástól. Azt is meg kell értenünk, hogy bármennyire romosak is, sajnálják, vonakodnak elhagyni házaikat, az otthonukat.- Tehát amelyekben laknak, azok lakható épületek. Törődnek a felújításukkal? Értem. Ördögi kör ez. Nem lehet lakóikat kitenni az utcára, mondván, hogy rájuk szakad a tető. Lakniuk kell. Bár a romos házak helyett újak épülhetnének, a házhelyekre szükség is lenne. De nem hajlandók új környezetbe elmenni, öregek, kicsik az igényeik, ragasz­kodnak a foszladozó falakhoz. Lakás, lakója elmúlásra ítélték. Nehéz a megoldás.- Mindössze azt tudjuk, és ezt is sok esetben csak tudnánk, mert nem akarnak idegent a lakásba, hogy gondozót biztosítunk szá­mukra. Jó pár ilyen magatehetetlen nyugdíjasunk van. Képviselőink valamennyi rászorulót meglátogatnak. A nöszövetség és a Vöröske­reszt tagjai eljárnak hozzájuk takarítani. Évente kétszer 200 korona értékben osztunk szét közöttük vásárlási utalványokat, ötszáz koro­nás gyorssegélyt nyújtunk a megözvegyülteknek. Ebédeltetésüket is megoldottuk. Két-három koronáért kapják az ebédet. Ezt a szolgálta­tást tizenhatan veszik iénybe, közülük négynek házhoz viszik a meleg ételt. Falunézésre, nyugdíjaslátogatásra indulunk. Piszkossárga, csip­kés függönyü megfeneklett épület előtt állunk meg a főúton. A 83 éves Tóth Károly bácsit innen szállították be a kórházba. Átalakítása nélkül haza már nem jöhet bele. Mégis ide akar, hiszen az otthona. Két hónap van rá, hogy az egyik szobát lakhatóvá tegyék. Meg is lesz. Pár éve feleségül vett egy idős asszonyt. Keskeny ablakos, megsüllyedt sárház a szalagudvaron. Elmúlás szaga van a falaknak, az egyagpadlónak, a megroggyant, csecsebe­cséket őrző diófabútoroknak. A legkisebb szoba sötétjében a kályha mellett gubbasztó ház assonya beleveszik a homályba. Kockás Terézia néninek időtenger az arca. Szemevilágát eltékozolta a kilenc­venkilenc év. Három lábon idul felém. Karomat aszott kéz faggatja: „Ki maga?“ Meg nem érti ki vagyok. De azért csak mondja:- Megebédeltem. Ettem egy kicsit a húslevesből. Maga evett már valamit? Meglangyítanám a káposztát. Finom disznótoros. - A neve­tésem megnevetteti, aranyosan fénylenek a ráncai.- A nyanya szereti a társaságot - mondja felém a lánya.- Mit mondtál?- Azt, hogy szereti a társaságot, ugye, nyanya! - És látom, hogy szereti a „nyanyát".- Csak láthatnék, meg hallhatnék, az lenne jó, na meg tizennyolc évesnek lenni. •- Sok az unoka?- Mint a hadsereg. Talán negyvenet is összeszámoltam.- Mert számon tart mindenkit, aki eljön- kacag a lánya -, azt hiszi, mind más, nem ismeri fel őket, mindenkit egyformán szeret.- Kilenc gyermekem volt, négyet eltemettem.- Panaszkodni szokott-e?- Azt szoktam. Kihaltak mellőlem, rólam meg megfeledkeztek.- Születésnapján felköszöntötte a nemzeti bizottság vezetősége. Arra emlékszik?- Régen volt. Csak arra emlékszem, amikor fiatal voltam.- Az nem volt rég?- Olyan öregnek nézek ki? Megszerettem ezt az öregasszonyt. A lassú reagálását, de friss gondolkodását. Szeret élni. Kilencvenkilenc évesen. Dérkoronával fekete kendője alatt. Ragaszkodik dédelgetett kincseihez. A házból nem költözne el. Másutt nem tudna megszokni. Hiába hívták. Szerencséje van, a lánya a szomszédban él. Ebéd előtt közli a ház népével: - Rögtön jövök, csak viszek a nyanyának leveskét! Németh Gyula bácsiék kettecskén élnek rendezett, szép szoba- konyhás családi házban. Az épület előtt szólölugas. Hetvenhárom évesek. Bözsi néni, a feleség harcias, bőbeszédű asszony. Panasz­kodik az egészségre, de bírja még a kerti munkát. Körülötte a rend, a tisztaság szorgos kezét dicséri. Férje valamikor sokat citerázott. Ma saját maga vidítására sem pengeti a hangszert. Mintha megkeseredett volna. Igaz, uraloműző- nek ott a tévé, a rádió, de már elszállt a jó kedv. Nincs mosoly, nincs öröm, mindent elfogadnak ahogy jön, fáradtan, öregesen.- Becsületes munkásemberek voltunk. Ma is szeretik a munkám- mondja Gyula bácsi -, hívnak az erdészetbe kisegíteni. Amíg bírjuk, nem akarjuk elhanyagolni a házat. Ha már felépítettük, szolgáljon ki bennünket. Hogy aztán mi lesz a sorsa... - Csak a szeme folytatja: fáj a gyerektelenség, hogy nem viháncolták őket körül ifjú korukban a gyerekek, öreg korukban a kedveskedő unokák. De felcsillan a vigasz is. - Legalább nem kell azon keseregnünk, hogy velük is magunkra maradtunk. Nem könnyű az öregekkel. Csoszogásuk, piszmogá- suk, emlékezetkieséses monológjaik olykor idegesítöek. Ezért aztán könnyű őket magukra hagyni. Sok esetben úgy gondolják, elég, ha a nemzeti bizottság tanácsa intézkedik. A rászorulóknak jó is ez a megoldás, de a hozzátartozókra nézve nem a legjobb bizonyítvány. TALLÓSI BÉLA Kevesen tudják, milyen felméréseket végeznek egyes ágazatokban, hogy képet kapjanak a lakosság véleményéről. Például a kereskedelem propagációs részlegei azt is nyilvántartják, kik, mennyi ideig nézik a kirakatokat. Szerintük a férfiak csak nagyon rövid időre állnak meg, hogy megnézzék a kínálatot. Ha történetesen ketten mennek el az üzlet, az áruház előtt, a szemlélődésre még kevesebb időt fordítanak. A nők magányosan is tovább bámészkodnak, mint a férfiak, ha pedig legalább ketten vannak, alaposabban megszemlélik a kiállított árut. Ez is egy szempont, amelyről a kirakatrendezők nem feledkezhetnek meg. De még számtalan más tényezőt is figyelembe kell venniük munkájuk során. Az idén már 9. alkalommal rendezték meg az ARBIEN bemutatót, melyen a hazai legjobb kirakatrendezőkön kívül a KGST-országok képviselői is részt vettek.- Korábban az egyes kereskedelmi vállalatok vezér- igazgatóságai hirdettek versenyt, s ennek eredményei alapján döntötték el, melyik kollektívák kirakataival ne­veznek be a bienn^léra - tájékoztatott Viera Topolová, a prágai Merkur vállalat propagációs dolgozója. S ha már az előzmé­nyek kerültek szóba, leg­jobb, ha a legilletékesebb véleményét kérdezzük. Bohus Häckl, a prágai Károly Egyetem Újságírói Karának adjunktusa ugyanis 1969-tól, amióta az ARBIEN-t megrende­zik, a zsűri elnökének tisztét tölti be.- Ha visszagondolok az első bemutatóra, azt mond­hatom, merőben más hozzáállás jellemezte akkoriban a kirakatrendezők munkáját. Elsősorban az élelmisze­rekre a túlzsúfoltság volt jellemző. Akkoriban egy kon­zerv vagy egy rúd felvágott a kirakatban azt jelentette: nincs árubőség. Ezért bizonyítva az ellenkezőjét, minél több áruféleség került az üveglapok mögé, s bizony az elrendezés nem sikerült mindig a legjobban. Ezért a ké­sőbbiekben a témákat is meghatároztuk, de megmutat­kozott, hogy ezzel szűkítjük az elgondolások megvalósí­tásának lehetőségeit. Az idén minden kollektíva szabadjára engedhette fantáziáját. Az elbírálásnál ugyanis az ötletesség volt a fő kritérium.- Természetesen az általánosan érvényes elveken nem léphettek túl, ezek határán belül hozták az új elemeket, új megoldásokat. Véleményem szerint ezek a bemutatók minden alkalommal egy-egy lépést jelente­nek előre. Miroslav Véeteőka is a szakember szemével nézte végig a kirakatokat. Tizenhat évig ó maga is naponta az üveges szekrényekben állt: rendezte az árut. Most mint szervező vesz részt a kiállításon, a Merkur reklámvállalat dolgozójaként.- A műszaki haladás erre a tevékenységre is rányom­ja bélyegét - mondotta. - Egyre több az olyan megoldás, amely során a fény- és hangtechnikát is alkalmazzák, vagy olyan mechanikus, illetve elektromos segédeszkö­zöket használnak fel, melyek meglepetésszerűen hatnak a fogyasztókra. Azt tartja lényegesnek, hogy az áru kínálata hatásos, a kirakat a véletlen szemlélőt is a boltba vonzza. Szakemberként azokra az új tényezőkre figyelt fel legin­kább, melyeket az átlagos kirakatrendezéseknél manap­ság még nem igen használnak ki. Sok szép, érdekes megoldást láthattak a biennálé látogatói. A bratislavai Prior kirakatrendezői hangszer- és hanglemezkínálatukkal nem törekedtek a meghök­kentő látványra, inkább egyszerűségükkel hívták fel a figyelmet. Ilyen volt a bratislavai Zdrojnak a Perla üdítőt propagáló kirakata, mely egyúttal tájékoztatta a fogyasz­A szovjet kirakat: csak két figura a mozgó tükrökben tókat a termék előnyös tulajdonságairól is. Az utóbbihoz hasonló témájú volt a brnói élelmiszer-kereskedelmi vállalat Top-Topic limonádé-ajánlata is. Az ostravai Prior áruház szakemberei a tévétorna zenéjét, a mozgó­tornászó figurákat használták ki az aerobic-harisnya reklámozására. S hogy apróságok is megtölthetnek egy kirakatot olyan formában, hogy előtte meg kell állni, arra példa volt a pardubicei Textil vállalat munkatársainak ötletessége. A különböző színű, méretű nadrágtartók előnyös tulajdonságait demonstrálták a lólengésre emlé­keztető mozgással. Kötéssel a stresszhelyzetek ellen jelmondattal fonalakat kínált a plzerii Textil vállalat. A fekete és a fehér szín dominált a zilinai Drogéria kirakatában, melyet férfiaknak szántak és a CD márkájú kozmetikumokat ajánlották figyelmükbe. A nőknek ugyanez a vállalat a tavalyi Inchebán aranyérmet nyert AB exkluzív szájrúzst kínálta.-A kiállítás szervezésekor nem kötötték ki, hogy milyen áru kerüljön az üveg mögé - magyarázta Miros­lav Véeteöka. - Valóban nem célszerű, és ha logikusan meggondoljuk, értelmetlen az olyan áru reklámozása, mely nem kapható, mely hiánycikknek számít. Látogató­ink bizonyára felf gyeinek erre, de a kirakatrendezők a számukra hozzáférhető áruval dolgoztak, és mi itt csupán a rendezés milyenségét bíráljuk el. Az összehasonlítás más országok hasonló termékei­vel, alkotásaival mindig érdekli a szakembereket. Az ARBIEN erre is alkalmat adott. A szovjet kirakat előtt nem lehetett elrohanni. Pedig „csak“ két - egy piros és egy fekete - női kötött együttest mutattak be. A tükrösajtók lassú mozgása viszont olyan nézőpontokat alakított ki, melyek szinte kikényszeritették, hogy alaposabban nézzük meg a kira­katot. A bolgár sítalpakat kínáló kirakatban is volt egy igen szokatlan megoldás: a „hóval" fedett lejtős kirakat­ból az üveg mögül kicsúszott egy léc... Az NDK kirakat- rendezői a. háztartásokban a fólia sokrétű alkalmazását mutatták be, hasznos ötleteket adva a háziasszonyok­nak. A lengyel kirakat a közeledő tavaszt idézte: a kivi­rágzott fák felett madarak is csiripeltek, a munkaruhákba öltöztetett figurák pedig a kerti munkákra készültek. A Magyar Népköztársaság kirakatai kétségkívül sikert arattak. Kiss Sándorné, a Magyar Reklámszövetség szervező titkára a nézelődők közt elvegyülve szinte a látogatók arcáról próbálta leolvasni benyomásaikat:- Az előző biennálén szabadidőruháink bemutatásá­éval 3. díjat kaptunk. Most lehetőséget adtunk a fiatalok­nak a bemutatkozásra, s azt hiszem, nem vallunk szégyent. A modern egyszerűség, az újszerűség érvényesült a két kirakatban.- A Skála S-modell hálózatának kínálata látható az üveg mögött - mutatta be a versenyre benevezett egyik kirakatot. - A divatos ruhák és kiegészítők újszerű elrendezése, a különleges megvilágítás és a tükrök elhelyezése teszi nem mindennapivá a kínálatot. A másik kirakatban szinte kizárólag a fehér szin van jelen, a telet idézve, s ebből csupán egy pár piros női cipő és a Minő márka piros felirata tárul a néző elé. S ez minden szükségeset elmond a látogatóknak. xxx Ottjártunkkor még nem volt rangsorolás, nem volt díjkiosztás. De amint Bohué Häckl is megjegyezte: a kiállítás - bármelyik vállalat kirakatrendezőinek ítélik a legjobb helyezést - újabb előrelépést jelent. Útmuta­tást, ötleteket nyújt azoknak, akik szakmájukat szeretik és megpróbálnak olyan kirakatokat készíteni, melyek esztétikusak, szépek és megfelelnek a szocialista rek­lám elvárásainak. DEÁK TERÉZ Az S-modell kínálata (Lórincz János felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom