Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-03-06 / 9. szám

Illlllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll- Hol is kezdjem? - teszi fel a kérdést Emília Hrubcová matematikus, a Húsipari Tröszt vezérigazgatósága nyitrai (Nitra) számítóközpontjának tudományos dolgozója. - Az ember, ha az átlagosnál többet szeretne elérni, többet dolgozik. S ha megértő, lelkes munkatársakkal találkozik, az eredmény nem maradhat el. Ez mindenütt így van. A különbség talán annyi, hogy a számítás- technikában ma még ritka a női feltaláló. Hiszem, mire felnő egy újabb generáció, a számítógép életünk szerves részévé válik.- Hogy is volt az, azokkal az újítási javaslatokkal? - szakítjuk félbe beszélgetőtársunk elterelő manőverét, mellyel mintha kibújni szándékozna a beszélgetés alól. - 1969-ben, negyvenévesen ismerkedtem meg a számítástechnikával, még az előző munka­helyemen. Az igaz, gyermekkorom óta érdekel a matematika, s a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után mindig is volt közöm a számokhoz. Beszélek németül és angolul, s talán ez is szerepet játszott abban, hogy volt munkaadóm továbbképzésre küldött. A Húsipari Tröszt számítóközpontjában 1979 óta dolgozom, s mert kiváló minőségű számítógépeink vannak, ez arra ösztön­zött, hogy elgondolkodjam afölött, vajon miként lehetne elérni a gépidők jobb kihasználását, milyen új programok bevezetésével lehetne könnyíteni a munkán. Ekkor keresett föl két prágai matematikus ismerősöm azzal, bekapcsolódnák-e egy közös munkába. Igent mondtam. Az első újítást 1982-ben, a másodikat 1984-ben nyújtottuk be, mindkettő lényege: a meglévő számító­gépre kidolgoztunk egy programapparátust. Azt így megérteni biztosan nehéz, megpróbálom egy példával, a felhasználás mikéntjével szemléltetni az elhangzottakat. A vágóhídon számító­gép irányítja a vágóállat-felvásárlás technológiai menetét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy felkerül a disznó a kampóra, majd a számító­gépbe táplált program szerint mozog, történik a hús minőségének megállapítása, az árazás, a nyilvántartás, a mérés stb. Célunk, számítógép segítségével meggyorsítani, hatékonyabbá tenni az információk feldolgozását. A felhasználó bármely adatot, informá­ciót előzetes osztályozás nélkül kivetítheti a képernyőre. Az adatok feldolgozása is különféle logikai összefüggések szerint történhet, újabb komplikált program-apparátus használata nélkül. Azzal, hogy ezt a programot mi dolgoztuk ki, megtakarítottunk a húsiparnak körülbelül 900 ezer devizakoronát. De ezzel még nincs vége. Büszkék vagyunk arra, hogy sikerült betörnünk a nem szocialista piacra, a programot a Polytechnika Külkereskedelmi Vállalat által eladtuk az NSZK-nak, s már Ausztriával is befejezés előtt állnak a tárgyalások a program megvételéről. S hogy ez pontosan mit jelent? Három éven belül körülbelül 5 millió deviza- koronát az állam kasszájába. Szlovákia hat legnagyobb húsipari vállalata már számítógépes technikával dolgozik, további 14-ben a közeljövő hozza meg a munkák számítógépes szervezését. A DBCS/9010 adatbank-módszerrel (ez az újítás hivatalos elne­vezése) a jelentős devizamegtakarítás mellett csökken a gépidő, és könnyebbé válik a programátorok munkája. A számítógépies munkairányítás előnyeit hangsúlyozni, gondolom, felesleges. Ha visszagondolok a megfeszített munka éveire, talán szerencsénk volt, hiszen újításunkat nem fektették el, a szükséges ellenőrző vizsgálatok gyorsan elkészültek, s bebizonyították az újítás hasz­nosságát. De volt valami, ami bántott. A siker velejárója sajnos, az emberi irigység, s ebben volt részünk. Azt válaszoltuk az irigyke- dóknek, aki akar és tud, módja van bizonyítani. Ugyanis a közhie­delemmel ellentétben az újításért az ember nem kap egy kalap pénzt, és nem a pénzért dolgozik hónapiokon keresztül. Ez kikívánkozott belőlem - mondja kedves mosollyal, majd a külföldi kiküldetéseinek sorozatát is feleleveníti.- Az adatbank rendszerünket külföldön is nekünk kellett beve­zetni, ezért tavaly többször két-háromhetet az NSZK-ban töltöt­tem én is, a kollégáim is. A nyugati piac kemény dió, meggyőzni a partnert a számítógépes technika előnyeiről nem volt ugyan nehéz, de, újításunk hasznosságáról csak a számítógép pontos működése alapján lehetett. Nem volt könnyű, igaz, ezt mi az első perctől tudatosítottuk. Feszes munkatempót diktáltunk magunk­nak, s bizony gyaKran fél hatkor mi is megjelentünk a vágóhídon, figyeltük, ellenőriztük a számítógépes program működését, dél­után pedig kiértékeltük az adatokat. Ez így elmondva talán egyszerűnek tűnik, ám nekünk kötelességünk volt kiszűrni az esetleges hibákat, és számos helyi óhajnak is eleget kellett tennünk úgy, hogy a program zavarmentessége szavatolt legyen. Talán mondanom sem kell, a nyugatnémet partner számára a program is német nyelvű. Nem mondom, jó érzés, hogy elégedettek munkánkkal, s hogy számolnak segítségünkkel. A többnyire fárasztó kiküldetés után viszont jólesett hazajönni, mert ugye a család... Még szerencse, hogy a férjem el tudja látni a háztartást, s önmagát. Mi mást is tehetne? Régész, s én büszkén vallom, többet értek a régészethez mint ó a számítógé­pekhez. Ő a múltat tárja fel, a jelen, s a jövő emberének, én viszont csak a jövővel foglalkozom. A munkám érdekes, s engem nagyon felvillanyoz a számítógép ezernyi rejtett tartaléka. S bár nyugdíjba léptem, jelenleg nem is tudnám elképzelni, hogy otthon maradjak. A kilincstisztítás nem az én világom... Igaz, az ember itt-ott megérzi az évek múlását. Legjobban a család gyerekein látom, hogy repül az idő. És mert sajátjaim nincsenek, a nővéremnek segítettem a gyermekneve­lésben. Ugyanis vallom, ha az ember akar, más gyermekéről is gondoskodhat. Igaz? - teszi fel a kérdést, majd a kedvteléseire terelődik a szó. A kiskertre, ahol szívesen dolgozgat, (a fák gondozása kizárólag a férj dolga), az olvasás szeretetére, a közös utazási vágyakra, melyek nem mindig valósulhatnak meg, majd újra a munkára.- A szakirodalom olvasása időigényes, ám nélkülözhetetlen velejárója a tájékozottságnak, a felkészültségnek. Előfordul, hogy a fiatalok lebecsülik, haszontalan időtöltésnek tartják, de enélkül igazán nem megy. Tudnunk kell mi történik a számítástechnika terén ideheza és külföldön is. Sajnos, kevés a nyelveket jól tudó ... órákig ülök a számítógép mellett. (Lőrincz János felvétele) fiatal. Pedig az idegen nyelv aktív elsajátítása e területen is nélkülözhetetlen. A közép- és főiskolai idegennyelv-oktatás ala­csony szintű, s akiben nincs meg az igény, nem juthat sokra. Emília Hrubcová szólt az elkövetkező időszak feladatairól is.- Rövidesen benyújtjuk három további újításunkat. A késede­lem oka „csupán“ az, hogy a dokumentáció megírása nem a legszórakoztatóbb feladat, s az rám vár. A férjem ugyan gyakran mondogatja, hogy az írás nekem nem okozhat gondot, hiszen a családomban a nővérem, Elena Chmelová, a gyermekeknek ír, s hogy a hajlam bennem is biztosan megvan. De én inkább órákig ülök a számítógép mellett. Az az én világom... PÉTERFI SZONYA A nagy ház üresen. Gyerekek nélkül. Kiröpültek. A sok munka veszendőben, mert lakni elég a nyárikonyha. Kamrának a volt istálló - ott a sok ócskaság, lim-lom, meg a gabona. Egy másik helyiség­ben az olajütő gép. A szénaboglya helyett hókupacok az udvaron. Tavasszal benövi a gaz, lehet kaszálni. A fázós téli napokon a feleség tollat foszt az asszony­néppel. Ő ezalatt elidőz a csirkékkel, vigyázza az elnyűtt ólakat. Ezzel telik a tél. S a tűzhely mellett: „betűkkel múlatom a perceket. Sok van belőlük egy nap, tavasszal, nyáron meg kevés, amikor kellene a kerti munkára. Akkor nincs újságolvasás, sem tévé. Akár kikapcsolhatnák az áramot, csak ágyba bújni jövünk be.“- Nagy a kert?- Ahol, ni! A fiatalabb is megelégelné. Vastag hó termett benne az idén. Elolvad-e, mire ideje lesz az epernek? A kapun túl más világ. A falun túl tán már a világ vége. Lakásukban még nem találtak gazdára a háztar­tási gépek. A ruhamosást az asszony nem bízza mosógépre. Automatára? Az meg mi fán terem! Megszokták a lassú tevés-vevést, a füstölő kályhát, de a tévét nem bánja, a filmeket szereti.- Hogy lett olajütő?- Nagyapámról apámra maradt a szerszám. Róla meg rám. Mellette megtanultam a munkát. Jöjjön, megmutatom a prést. Nehezen enged a faajtó. Flitkán nyitják. A párás, hideg helyiségben félhomályban botorkálunk. Beázik a tető. Majd felmegy, mondja, megigazítja a cserepet. AZ OLAJÜTŐ Mestersége kiveszőben A kivénhedt, hatalmas faszerkezetet a nedves sárfalak fogságában sötétre festette a por, az izzadó tenyerek.- Tavasszal itt kibontjuk a falat. Pótkocsira rakjuk az olajütőt, aztán visszük az Agrokomplexre. Ha látni akarják, hadd nézzék, nekem már nem kell. Gyerme­keimnek sem.- Kinek sajtolta az olajat?- Mindenkinek, aki magot hozott. A faluból meg a környékről. Nem ismerek senkit, aki olajütéssel foglalkozott volna, csak egy egerszegi bácsinak hallot­tam hírét. Hogy él-e, hal-e, létezett-e, nem tudom.- A fizetség munkájáért?- Meghagyták nekem az olajpogácsát takarmány­nak. Abból is sokat elosztogattam. Jöttek a gyerekek. Józsi bácsi, pogácsa nincs? De van. Törjön egy darabot! Törtem. Adtam szívesen. Jobb volt mint a sütemény.- Megélt belőle egész évben?- Egész évben? Látom, hogy nem ért hozzá! Csak akkor lehetett csinálni , ha beérett a kender. Mint a szőlő. Azt sem préselhetjük egész évben... És micsoda olaj volt az, kérem? Ha abban sült ki a fánk, fenséges íze volt. Meg a savanyúkáposzta, ha kender­olajjal öntöztük meg, Ínyenc falat volt a vasárnapi asztalon.- Mi volt szép az olajütésben?- Én meg nem mondom. Szép? Nem volt az szép, csak nehéz. Acélizmok kellettek a prés szorosabbra húzásához. Ezt csak ma látják szépnek, mert kivesző­ben van. A prést viszik a múzeumba, mutogatni. Viszik vele a munkát is, de azt nem látni. így gyűjtik a régit. Mesebeszéd a faluromantika annak, aki lakja a falut, aki beleizzad a földbe, túrja, gyúrja belőle a kenyeret. Itt születtünk, ez a sorsunk. Tűnődik. Most nem is érzi, hogy itt vagyok. Csak nézem. Arca hófehér. Gyűrődések nélkül. Csupán a kezeit kérgezte a munka. A zsérei (2irany) Piros József bácsit mintha valami bántaná. De nem szól róla. A szemei elárulják. Fáj az élet múlása. Több mindent szerethetett volna, több mindent megélhetett volna. Kevés fért bele a hatvannégy évbe. Izzadt kőfejtőként, görnyedt, cipekedett földművesként. Végre lustálkod­hatna a tűz mellett, ha el tudná hagyni a munkát. De szüksége van rá, tartja benne az erőt, az életet. TALLÓSI BÉLA r Közel az egymillióhoz V ajon hányszor kell megtennünk egy útszakaszt ahhoz, hogy alaposan megismerjük, hogy tudjuk, melyik fa után következik a kanyar, hol van a legtöbbször veszélyhelyzet? Seres Ferdinánd, a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat gépkocsi­vezetője azt állítja, hogy mivel az úton mindig más a helyzet, még a 2500. út megtétele^ után sem lehet figyelmetlenül vezetni. Ó ugyanis az eltelt évtized alatt autóbuszával ennyiszer jött Ipolyságról (Sahy) Bratislavába meg vissza. Arról vi­szont csak hozzávetőlegesen lehetne szá­mot adni, hány utast szállított ez idő alatt.- Azt is mondhatnám, örököltem a gép­kocsivezetői szakmát. Édesapám azok kö­zé tartozott, akik a rendszeres járatok meg­indításakor ültek a kormánykerék mögé. Közel három évtizedig Ipolyság és a kör­nyező falvak között közlekedett. Már gyermekfejjel nagy vonzalmat érzett a járművek iránt. Akkoriban annak is örült, ha egy traktor nyergébe kerülhetett. A lévai (Levice) Temos járási szolgáltató vállalatnál az autólakkozó szakmát tanulta ki* de végül is a katonaságnál eltöltött két esztendő meghatározta életpályája alakulását.- Mint sorköteles szereztem gépjármű­vezetői jogosítványt. A katonáságnál busz- szal jártam, s amikor leszereltem, az autó- közlekedési vállalat lévai üzemében keres­tem munkát. Akkor csak 25 éves kortól engedtek autóbuszt vezetni, de mivel ne­kem már kétéves gyakorlatom volt, hu­szonegy esztendősen kezdtem szállítani az utasokat. A lévai vállalat ipolysági részlegé­ről jártam különböző vonalakra. Egy évtize­de pedig a fővárost „kötöm össze“ az Ipoly mentével. Az idei tél próbára tette az embereket, különösen a gépkocsivezetők képességeit. Seres Ferdinánd viszont úgy vélekedik, a jó felkészülés, a körültekintő vezetés, az elő­relátás hozzájárul ahhoz, hogy a nehezebb körülmények közt is elérje úticélját a gépko­csivezetője.- Nem a havat, hanem a ködöt tartom a nagyobb ellenségnek. A havas úton óva­tosan lehet haladói, rosszabb az, ha nem lát az ember, ha nem biztos benne, hol az út széle. Idén már öt is a milliomosok közé sorol­ják a megtett kilométerek alapján. Mindezt baleset nélkül vezette le.- Érezni kell a jármüvet. Ha valami nincs rendben rajta, szinte azonnal észreveszem. Különösen a fékekre ügyelek. A kisebb javításokat magam is elvégzem, ha pedig valamelyik hibás alkatrészt ki kell cserélni, legszívesebben ott vagyok a szerelő mel­lett. Szükségem van arra, hogy lássam, mit hogyan javított meg. Mert azt nagy szégyennek tartaná, ha az útról haza kellene vontatni. Ez még eddig nem fordult elő vele. Ha valamelyik alkat­rész meghibásodott, legalább annyira rend­be tette, hogy hazaérjen.- Reggelente öt órakor már a garázsban vagyok, pedig nem lakom helyben. Kilenc óra után érek Bratislavába, délután pedig három előtt indulok haza. Este hét körül érek haza, napi tizennégy órát is távol vagyok. Amióta felépült a fővárosban az új autóbuszpályaudvar, összehasonlíthatatla­nul jobb körülmények között töltjük el az időt indulásig. Pihenőszoba, szociális helyisé­gek, társalgó áll rendelkezésünkre. Ha ked­vünk tartja társasjátékokkal szórakozha­tunk, vagy akár pingpingozhatunk. Az ét­keztetés is megoldott: a vállalat gépjármű­vezetőinek az üzemi konyhán főznek, tehát meleg ebédet kaphatnak. De nemcsak a közlekedésben adódnak naponta más-más helyzetek, az utasok is járatonként változnak. Az Ipolyság-Bratisla- va vonalon a buszok eléggé zsúfoltak, s ezért a vezetők gyakran kerülnek nehéz helyzetbe. Az előírások szerint a távolsági járatokon csupán tíz utas állhat, ha az ülőhelyek mind foglaltak. Az utazni vágyók, akiket otthon a család vár, nehezen fogad­ják el a vezető szabályos érveit. Igyekszik megérteni az utasokat, de ha véletlenül baleset történik, őt vonják felelősségre. Péntekenként már kisegítő járat is van, ennek ellenére zsúfoltak a buszok.-A vállalat minden évben szervez to­vábbképző tan folyamot, ahol nemcsak a köz­lekedési szabályokat elevenítjük fel, hanem a vezetéssel összefüggő egyéb tudnivalók­ról is tájékoztatnak. Például a külföldi utak­kal kapcsolatban nagyon fontos, hogy tud­juk, mikor mi a teendő. Nyáron ugyanis gyakran szállítja a Őe- dok és a Tatratour utazási iroda csoportjait. Többször járt a Szovjetunióban, Magyaror­szágon, Romániában, Lengyelországban, Bulgáriában, az NDK-ban és Jugoszláviá­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom