Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-01-09 / 1. szám

Átányi László Groteszk csalimese Nagyot nyújtóztam az ágyam­ban, vasárnap van, délig hor- tyoghatok. Ot perc múlva már az iskolában voltam. Éppen kicsön­gettek, belépett a matektanár.-Gyere ki, kémiából felelni, Pirók József! - mondta. A majmokról tett fel kérdést. Az összes névmást elsoroltam hibátlanul.- Ragyogóan feleltél - piron- gatott meg -, be is Írok neked egy elégtelent történelemből. Hamarosan véget ért a fizika­tizperc. Becsöngettek. Kitódul­tunk a folyosóra. Elővettem a tízóraimat, s ötórait rögtön leha­raptam belőle. De finom szalámi íze van ennek az almának - álla­pítottam meg -, s még nagyob­bat haraptam a kiflimből. Na, meg is ettem mindent. Aztán a tízóraimat érintetlenül vissza­tettem a táskámba. Kicsöngettek. Mindnyájan be­mentünk az osztályba, és felso­rakoztunk a tornateremben.. Folytasd tegnap után vagy hol­nap előtt! A lövöldöző nadrág Zsolti, apu és Bukfenc, a szor- gombolyag kis pulikutya, az áruház előtt álldogáltak. A kirakatban bár­sonynadrág kellette magát.- Apu, vedd meg ezt a csodála­tos nadrágot! - mondta Zsolti, aki­nek a ruhatára éppen kiegészítés­re szorult. És megvették a nadrá­got, amelyet rögtön felöltőit a kisfiú, s benne folytatta tovább a sétát. Aztán leültek az áruház mögötti parkban. Bukfenc és Zsolti falatoz­ni kezdett, apu betért egy közeli ismerőséhez. Zsolti tépdesi fogával a rántott csibecombot, Bukfenc pedig a kör­nyéken kószál. Egyszer csak rohan ám a kutyus, mint akit sintér üldöz. De nyomában nem hurkos ember halad, hanem olyan böhöm kutya, amilyet az ember fia egyet lát egy évben, akkor is álmában. Zsolti riadtan ugrik fel a padra. Ekkor pattanó hangot hall; a kutyaszörny felvonít, és farkát behúzva elolda- log. A fiú nem érti, mi történt, csak azt veszi észre, hogy a nadrágjáról hiányzik egy gomb. Aztán egy férfi mordul rá a pádon álló gyerekre. Zsolti leugrik, újra a pattogó hang, a férfi kalapját pedig valami eltalál­ta, mert billent a fején. Újabb gomb hiányzik a nadrágról. Elindulnak apu elé. Két vásott kölyök kis fát hajlitgat. Patt, patt! A fiúk visítva menekülnek. Zsolti nadrágja csúszik lefele, már csak egyetlen gomb tartja. Aput a zöld­ségesnél találják. Éppen rohadt al- n át csúsztat a zacskóba az árus. Patt! Az eladó a füléhez kap. Zsolti nadrágja pedig leül a porba, már egyetlen gomb sincs rajta. Apu nagyon dühös. így még so­se jártak Ilyen fércmunkát! indul­nak az áruházba vissza. Sajnos, a nadrágból nincs több. De az eladók azt mondják, varratnak rá új gombokat. Villognak a tűk, egy­szerre hárman is a nadrág körül. - Csak addig tartson ki, míg haza­érnek Röjtökmuzsajra - kapja el Zsolti füle az egyik mondatot. - No, kész is. A fiú felölti, egyet pördül és ab­ban minutumban: patt, patt. Az el­adók hol itt, hol ott tapogatják ma­gukat, és gyorsan fedezékbe vo­nulnak. Bukfenc pedig olyan voní­tásba kezd, hogy a fél áruház összeszalad. Van is mit nézni! Zsolti nadrágja újra a földön. Az eladók savanyú képpel nézik. Az egyiknek eszébe ötlik valami. Meg­forgatja még egyszer a nadrágot és felkiált:- Ez is az eltévedt csomagból való, melyet az ebergóci bűvész- boltnak címeztek. Hát ezért lövöl­dözik! - s mutatja diadalmasan a zsebben talált cédulát: Gombok­kal lövöldöző varázsnadrág. Hajók és hajósok 1. Jacques Cartier 1534-ben I. Ferenc francia király megbízá­sából tengerre szállt, s útja során fölfedezte Új-Fundlandot és Kanadát. A Falkland-szigetek spanyol neve őrzi a kikötőét, ahonnét elindult. Vagyis melyik városét? 2. Ki nevezte el csendesnek a Csendes-óceánt? 3. Ki volt az a firenzei hajós, akiről egy Saint-Dié-beli térképész az „Újvilágot“, azaz Amerikát elnevezte? 4. A XV. században Afrikát dél felöl megkerülve Indiába hajózott, ahol rávette az uralkodót, hogy kereskedelmi szerződést kössön Portugáliával. Jutalmul Emánuel király előbb India admirálisává, majd indiai alkirállyá tette meg. Ki ő? 5. Német tengeralattjáró süllyesztette el 1915-ben azt a brit utasszállító hajót, amely a római kori Hispánia egyik tartományá­ról kapta nevét. A katasztrófa során 1200 utas lelte halálát a habokban. Ez az esemény váltotta ki az Egyesült Államok belépését az I. világháborúba. Hogy hívták az elsüllyesztett haí°t? yeue/uej/srr; g eurer) ep oose/\ p ioondse/\ oBueuJV £ up-8Z Jeqp»io OSSI upnaBe^i ipBnpod \y z yejeß/zs -IQiew luiuj ‘lueiel iiÁuue seuM/ejrv jpp/ety-ju/es í :sqile*6ew KESZELI FERENC Kis állatkert A teknőc Ha a háta nagyon viszket, kaktusszal is megvakarná. Kenne reá kencét s gipszet, ha azt páncél nem takarná. A százlábú ötven pár cipője van a százlábúnak, öltözködés közben fejét hajtja búnak: mert mire felhúz az ötvenből tízet, kinn a toronyóra elüti a delet. A zsiráf Nem vagyok zebra - ki stráfos, karcsú külsőm szép, zsiráfos. Nyakam hosszú, de nem görbe, ritkán nézek a tükörbe. Ahová a nyakam felnőtt, ott nézem a gomolyfelhót. A bálna Akár nős, akár nem nős - a bálna hatalmas emlős. Ahogy született: meztelen, tengerben úszkál, nesztelen. A szöcske Fürge a szöcske, akár a szikra, mindegyik lába nyakig-lábikra. Pattan a szalmán, szökdell a réten, milliót ugrik egyetlen héten. t A hódok Hódfi szól a hódieányhoz: hadd legyek a hódolód! Hódlány mondja hódfiúnak: kérlek, ahogy gondolod. Egér s mókus lesz vendégünk, ha üljük a lakomát, de - mert mohó - meg se hívjuk a hörcsögöt, a komát. Tengeri csillag Csillag vagyok - nem az égen, tenger mélyén élek régen. Hidd el nekem kis barátom, hogy a Holdat sosem látom. A szamár Szamár vagyokI - büszkén vallom, s büszkén hordom füleim. Gúnyszavatok meg se hallom, így neveltek szüleim. A páva Páva vagyok: gőgös, büszke, de nem buta, mint a kecske. Az igaz, hogy nincsen szarvam, ám szép ékszer minden toliam. A pingvin Lent élek az Antarktlszon, hol nesztelen jéghegy oson. Nem fázok, mert nincs is kezem, halat nyelek, ha éhezem. Vezércsel Karinthy módra A sakk rendkívül izgatta Karinthy Frigyes képzeletét. Elmélyült és tehetséges sakkozó volt. A harmincas években Pesten járt Alje- chin, a sakkvilágbajnok, és az írók, újság­írók, művészek felkérésére harminc ellenfél­lel játszott egyszerre az Otthon Körben. A harminc ellenfél között ott volt Karinthy is. Aljechin nyugodtan járkált fel és alá a terem­ben. Egyik asztaltól a másikhoz ment, s egy­szer, amikor Karinthyéhoz ért, meghökkenve vizsgálgatta a táblát. Lépett, és továbbmenöben megkérdezte a szimultán játszma vezetőjét:- Mondja, kérem, ki ez a partnerem?- Ez Karinthy Frigyes író, a legnagyobb magyar humorista.- Úgy!? - bólintott megértőén Aljechin. - Humorista. Értem. No, nem baj, akkor is megverem. És meg is verte. Annak ellenére, hogy Karinthy mindjárt a játék elején, a győzelem biztosítására zsebre vágta Aljechin vezé­rét. (H) 17, 21, 27, 29, 32, S3, 36, 37, 42 MEGFEJTÉS A december 24-i számunkban közölt feladatok megfejtése: „A színház az egyik legkifejezőbb és leghasznosabb eszköz egy ország építésére. Légsúlymérő, amely egy ország nagyságát vagy hanyatlását jelzi.“; villog, csillog. Nyertesek: Kiss Péter, Nagy- salló (Tekovské Luzany), Száz Ildikó, Vág- sellye (Sara), Kiss Csaba, lllésháza (Elia- Sovce), Marta Jaőmeniková, Bozita (Buzit- ka), Puchovszky László, Ghymes (Je- lenec). A generátor és a villamosmotorok Az előző részekben már említettük, az autó beindításá­ra az akkumulátorból táplált in­dítómotor szolgál. A benzin­motor, működésének pillanatá­tól kezdve, minden szükséges energiát megtermel az autó üzemeléséhez: mozgásba hozza a járművet, meghajtja az elektromos erőforrást, a gene­rátort, ezáltal pedig, közbevet­ve, áramot kap valamennyi vil­lamos fogyasztó is. A generátor (régebbi típuso­kon a dinamó) az a berende­zés, amely a mechanikus energiát villamos energiává alakítja át. Működési elve a kö­vetkező: amikor a mágneses térben szigetelt rézvezetőkből kialakított tekercset forgatunk (ezt esetünkben a motor ékszíj­jal hajtja meg), a forgó tekercs­ben váltakozó villamos feszült­ség jön léte. A mágneses tér kialakítását az akkumulátorból nyert egyenárammal végzik el, ezt a szaknyelv gerjesztésnek nevezi. A gerjesztőáram sok­kal kisebb a generátor által termelt áramnál, általában an­nak egytizede, tehát ez az áramforrás elegendő energiát termel mind az akkumulátor új­ratöltéséhez, mind a villamos fogyasztók ellátására. A gene­rátor váltakozó áramát diódák segítségével egyenárammá alakítják. A régebbi típusú gép­kocsikban dinamót használtak, ez lüktető egyenáramot állít elő. A dinamót, egymástól füg­getlenül, a német Werner Sie­mens (a Siemens-müvek egyik megalapítója) és az angol Charles Wheatstone (az ugyancsak híres-nevezetes villamos Wheatstone-híd meg­alkotója) találta fel 1866-ban; tehát húsz évvel a gépkocsi megszületése előtt. Azonban évtizedekig alig nyilvánult meg érdeklődés a készülékük iránt. Érdemes megemlíteni, hogy a gerjesztés nélküli, ún. önger­jesztésű dinamó Jedlik Ányos magyar fizikus találmánya. Ezt az elmés szerkezetet jelenleg kerékpárok dinamójaként is­merjük. Egyébként a Bosch- féle mágneses gyújtás áram- fejlesztő egysége is ezen az elven működik (azzal a különb­séggel, hogy Bosch a gerjesz­téshez állandó mágnest hasz­nált, míg Jedlik még ezt sem, hiszen a tekercs vasmagja mindig tartalmaz némi mágne­ses erőt, amely elegendő a gerjesztéshez). A váltakozó áramú generá­tort Nyikola Tesla, amerikai horvát fizikus alkotta meg 1886-ban, a gépkocsi születé­sének évében. Persze ő vajmi keveset törődött az autókkal, a háromfázisú áramrendszer megalkotása volt élete egyik főműve, a generátort eredeti­leg erőművi berendezésnek tervezte (napjainkig alig válto­zott valamit). A villamosmotor vagy az elektromos hálózatból, vagy valamilyen egyéb elektromos erőforrásból, az autó esetében a generátorból táplálkozik, eb­ből arra következtethetnénk, hogy először alkották meg a di­namót, és csak utána az áram­fogyasztó motort. Meglepő, de fordítva történt: Moritz Her­mann Jacobi, Pétervárott dol­gozó német konstruktőr 1838- ban készítette el az első villa­mosmotort, amely 320 galván­elemmel működött. A motor ugyanis fordított dinamó: az ál­lórész tekercseibe vezetett vil­lamos áram mágneses teret hoz létre, amely a forgórészte­kercset mozgásra kényszeríti. Szerkezeti szempontból a fű­tés, az ablaktörlő motorja és az indítómotor nem különbözik egymástól. Természetesen ezek a berendezések nem egyszerre jelentek meg az au­tóban. Legkorábban, 1902- ben az ablaktörlőmotort kezd­ték alkalmazni, az indítómotort azonban csak 1910-ben szer­kesztette meg Charles Kette­ring, amerikai mérnök. Itt ugyanis egy különleges mű­szaki kérdést kellett megolda­ni: az indítómotor meghajtó­tengelyét csak az indítás idejé­re szabad a robbanómotorra kapcsolni, egyébként nincs ve­le közvetlen összeköttetésben. A megoldás ezúttal is a lehető legegyszerűbb volt: indításkor egy elektromágnes kirántja a „starter“ tengelyét a hüve­lyéből, ez forgatja meg a mo­tort, a gyújtás után pedig, ami­kor visszaengedjük az indító­kulcsot, az indítómotor tenge­lye is visszaugrik kiinduló hely­zetébe, Így az ideiglenes mechnikus kapcsolat megszű­nik közte és az autómotor kö­zött. OZOGÁNY ERNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom