Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-27 / 8. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1987. február 27. XX. évfolyam Ára 1 korona Ú jra itt a könyvhónap, s vele az évről évre visszatérő feladat: ilyenkor az újságíró íratlan kötelessége írni, meditálgatni arról, hogy értékrendszerünkben, életvitelünkben milyen hely illeti meg a könyvet. Nem lenne helyénvaló, ha most szokványos jelzőket, érzelgős mondatokat halmoznék fel már csak azért sem, mert napjainkban különösen időszerű és fontos az, hogy felelősségteljesen szóljunk a könyv jelenéről és jövőjéről. Statisztikai adatokat böngészek, amelyek jogos büszkeséggel tölthetnének el, hiszen a kiadott és az eladott könyvek számát tekintve olvasó ország vagyunk, s ilyen szempontból a világ élvonalába tartozunk. Évente növekszik a könyvtárak látogatóinak a száma is. Mindez nyilvánvalóan nem kis eredmény. Ha még egy kicsit elidőzünk a felméréseknél, akkor megtudhatjuk azt is, hogy érdeklődési körünkben bizonyos eltolódások álltak be: egyre többen keresik például a tudományos-népszerűsítő kiadványokat, a különböző szakkönyveket, s más, a szabad idő hasznos eltöltésével kapcsolatos publikációkat, csökken viszont a kereslet a szépirodalom iránt. Szemünkbe ötlik egy aggasztó adat is: a középiskolai tanulmányait befejező tanulók egy része jóval kevesebbet olvas, mint iskolás éveiben. Velük minden bizonnyal sem a pedagógusnak, sem pedig a szülőnek nem sikerült megszerettetni a könyvet, ezek a fiatalok valószínűleg nyűgnek, nem élményt, örömet szerző időtöltésnek tartották az olvasást, s nagy kérdés, vajon szükségét érzik-e majd annak, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Nincs semmi okom kételkedni a statisztikák hitelességében. Jómagam is ismerek sok rendszeresen olvasó embert, olyat is, aki szinte naponta betér a könyvesboltba, újabb és újabb kiadvánnyal gazdagítja könyvtárát. Tudok idős emberekről, akik szerény nyugdíjukból néhány koronát megtakarítva vesznek könyvet, hogy olvasással is megőrizzék szellemi frissességüket, tájékozottságukat. Mégis úgy érzem, hogy a könyv manapság sajnos nem tölt be olyan fontos szerepet sok ember életében, mint ahogy az a fentebb említett adatok alapján tűnhetne. Idézzük föl, hogy baráti beszélgetések, társas együttlétek során milyen gyakran beszélnek tévésorozatokról, esetleg kalandregényről, lektűrről, s milyen ritkán esik szó mondjuk valamelyik tartalmasabb könyvről? Ma, amikor nálunk is eléggé elburjánzott a fogyasztói szemlélet, nem,,sikk" valakinek könyvet ajándékozni. A könyvnek őszintén talán csak a kisgyermek örül, a tizenévesek közül már nem mindegyik: az ó értékrendjüket már megrontottuk, náluk most éppen a videojáték és a rádiómagnó a menő ajándék, ami még nem is lenne baj, mert ezeket a tárgyakat értelmesen is lehet használni. A hiba az, ha gyermekeink szemében a könyv nem más, mint néhány koronás áru, amellyel nem lehet felvágni a haverok előtt. Ezt a káros szemléletet gyermekeink tőlünk, felnőttektől tanulták: azoktól, akik személyes példamutatás, következetes nevelés helyett parancsszóval és más diktatórikus módszerekkel akarják többek között rendszeres olvasásra is kényszeríteni őket, pedig ezzel nem szerettetjük meg, hanem gyakran éppen ellenkezőleg, megutáltatjuk velük a könyvet, amely megtalálható szinte minden lakásban, csak hát arról nemigen készül felmérés, hogy a megvásárolt, az ajándékba kapott könyvek közül vajon hányat olvasunk el...? Kétségtelen, a mai tempós életvitel, a sok elfoglaltság, hajsza nem nagyon kínál eszményi feltételeket az olvasáshoz szükséges nyugalomra, kiegyensúlyozottságra. Mind többen hangoztatják azt is, hogy a harmadik tudományos-technikai forradalom, a szórakoztató elektronika térhódításának korában a könyv szerepe háttérbe szorul. A színes tévé után néhány éven belül nálunk is elterjed a videózás, érezni fogjuk jótékony hatását és káros következményeit egyaránt. Egy regény főleg a fiatalok számára vonzóbb lehet a tévében vagy videokazettán, mások meg azt tartják: másfél-két óra alatt megismerkedhetnek a sztorival, nem érdemes hát, s nincs is idő órákat ülni a könyv fölött. Vannak olyan országok is, ahol neves színészek olvasnak magnószalagra regényeket, s az ember aztán például autózás közben és máshol mindezt meghallgathatja. Manapság a nyomtatott szöveget már mikrofilmre vehetik, így könnyebb tárolni, kevesebb papír fogy el, s a szöveg kivetítve olvasható. Néhány tényt soroltam föl, amelyek a korszerű technika szinte beláthatatlan fejlődését igazolják. Érveket is idéztem, amelyek részben megcáfolhatók, de hiba lenne úgy tenni, mintha ilyenek nem léteznének. Valóban: néhány negatív társadalmi jelenség és objektív körül5- mény bizonyos mértékig csökkentette a könyv mai rangját. Felszínes tudáshoz, információhoz, s főleg pénzhez manapság még könyv nélkül is hozzá lehet jutni, s nyilvánvaló az is, hogy nálunk és más fejlett országokban egyaránt bővülnek a művelődés és a szórakozás lehetőségei. Mégsem valamiféle felszínes optimizmus, hanem meggyőződésem mondatja velem, hogy azért talán mégsem kell a könyv fölött megkongatni a vészharangot, mert jól megfér egymás mellett nemcsak a lakásban, hanem értékrendszerünkben is a könyv, a tévé, a video, mert mindegyik a sokrétű és tartalmas művelődés, szórakozás, az értelmes időtöltés hasznos eszköze lehet. Ha elsősorban mi is úgy akarjuk, és szakítunk időt arra is, hogy kilépve a mindennapi rohanásból elgondolkozunk életünkről, sorskérdéseinkről, a világ kis és nagy dolgairól, megannyi szépségéről és csodájáról, s minderről meghitt párbeszédet is folytatunk az íróval, jó barátunk, a könyv révén. SZILVÁSSY JÓZSEF (Gyökeres György felvételei) AGGÓDVA ffi BIZAKODVA
