Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1987-02-06 / 5. szám

■ I II / í s

I

I

|^y|ost kéne szervezni egy nagy

hógolyózást. Idő is lenne rá, bőven, hiszen nem járunk iskolába. Igaz, naponta csak tél órára mehetek le, mert fájt a mandulám, és holnaputánig kell még szednem a penicilint, de már nem fáj a mandulám, és unom a sok teát. Az a nagy hógolyózás jó is lenne, meg hasznos is, mert ha minden gyerek kiállna az utcára, láncban dobálhatnánk egymásnak a hógolyókat, egészen a Dunáig, a Duna meg vinné őket a tengerig. Így sokkal kevesebb hó lenne az utcán. Péter csak három méternyire dobná, én négyre, Zsuzsa is négyre, de Béla már kilencre. Mi huszonheten vagyunk az osztályban, átlag ötméteres dobásokkal már majdnem a Dunáig jutnánk. Az iskolánkban azonban sok osztály van, de csak a mi osztályunk is egy kis igyekezettel a Dunáig el tudná dobálni az iskola előtti havat. Hógolyókban. Kiszámítottam, hogy három-négymilliót tudnánk gyúrni és dobni egy tanítási napon. Nem szeretem, amikor mások nem szeretik a hógolyózást, meg amikor a nyakukba dobjuk a hógolyót. Azt is kiszámítottam, hogy ennyi millió hógolyót egy gyalusrakodó percek alatt felrakna egy-két teherautóra, de tudom, hogy ebben a nagy hóhelyzetben a rakodók és teherautók száma a kelleténél is kevesebb. Tegnap a papámmal eldobáltuk a havat a Skodánk fölül, mellől és alól. Rengeteg hó volt. A lapátot kölcsönkértük a szemben lakó bácsitól. Azért kértük kölcsön a lapátot, mert a vaskereskedésben nem kaptunk lapátot nyéllel, csak nyél nélkül. Elmentünk egy másik kereskedésbe, ahol csak nyél volt. Azt megvettük, de mire az első kereskedésbe visszamentünk, ott addigra elfogyott a lapát. A lapát elég drága, az árán sok rágógumit lehetne venni. A nyél sem olcsó. Ezen csodálkoztam. Álltunk a papámmal a Skoda mellett, kezünkben a vadonatúj lapátnyéllel, de azzal nem lehetett kiásni a Skodát, így kértük kölcsön a lapátot, melynek nyele is volt meg lapátja is. Aztán kiástuk a kocsit a rengeteg hóból, jártunk vele egyet, hogy ne merüljön le az akkumulátor. Amikor visszaértünk az elhányt helyünkre, éppen beállt oda egy másik Skoda. A papám vitatkozott a másik Skodással, aki csak vigyorgott, és azt mondta

a papámnak, hogy vessen magára, amiért otthagyta az elhányt helyét. A papám igen mérges volt, és én is igen mérges voltam, de örültem is, mert a papám már előbb visszaadta a kölcsönkért lapátot, így hát nem volt mivel odavágni a szemtelen Skodásnak, aki beállt a nehezen megtisztított helyünkre. Ez rossz is volt, meg jó is, igazságtalan volt, de nem volt verekedés, én nem szeretem a verekedést. Én erről a rengeteg hóról azt gondolom, hogy jó is, meg nem is. Mert jó benne az, hogy

I

I

I

I

KESZELI FERENC

I

I

L

gyönyörű, de rossz benne az, hogy a nagy hó miatt nehezen szállítanak a boltokba tejet meg kenyeret, és egyáltalán nem szállítanak lapátot, mert a lapátgyár nem készült fel erre a nagy lapátolásra. Pedig hát ezt a sok hót el muszáj lapátolni. Jó az is, hogy a hó alatt nem látszik a szemét. Rossznak pedig azt gondolom, hogy a hó alatt mégiscsak ott van a szemét, ami rettenetes lehet szegény madaraimnak, akik a rengeteg hó alól nem tudják kiásni a mindennapi elemózsiájukat A közös antennán van négy pár csóka. Az ablak- párkányon van három balkáni gerlém, a kémények tövében pedig ötvenegy galambom, akik néha nyolc- vanketten is vannak. De nem értem, hová tűnhettek el a feketerigóim. Azt tudom, hogy a fecskéim most Afrikában vannak. A nagyapa kertjében vannak cinkék és poszáták is, meg

BARAK LÁSZLÓ

Bátorító

Megijedt az árnyékától hajdanán a Jankó, túl is adott rajta nyomban pénzért a fajankó...

De mivel a bátorságot nem lehet megvenni, kinevette gyávaságát úgyszólván mindenki. Ezentúl ha árnyék nélkül megláttok egy embert,

bizton ő az, akit sorsa gyávasággal megvert.

Ezért kinek nincs árnyéka, valahogy kerítsen, bátorságot eleinte csak abból merítsen.

Mikor aztán nem ijed meg saját árnyékától, szólhat, hogy nem faragták akármilyen fából...

vannak rozsdafarkúak is. Mindig adok nekik szalonnát, búzaszemet és szóját, amit kalapáccsal kell összetörnöm, mert nincs olyan darálónk. Van nekem nyulam is, meg két tengerimalacom, akik fáznak, de nem nagyon fáznak, mert odabújnak a nyúlhoz, aki melegíti őket. Malacaimnak ez nagyon jó, de az rossz nekik, hogy nem hozhatom be őket a konyhába, mert a szüleim azt mondják, hogy büdösek, bár nagyon kedvesek. Hiába mondom, hogy az étolaj meg a cigaretta is büdös, mert ók döntik el, hogy mi büdös és mi nem büdös, bár tudom, hogy az állatokat ennek ellenére szeretik. Az is a sajnosok közé tartozik, hogy most a nagy hó miatt nem járunk iskolába, mert ha járnánk, én megmondanám, a tanító néninek, hogy természetismereti órán meg a tornaórán vidáman és hasznosan hógolyózhatnánk - láncban, egészen a Dunáig. Ezzel sietni kéne, mert befagyhat a víz. Most telefonálni szintén nehéz, nem tudom felhívni az osztálytársaimat, hogy menjünk hógolyózni. Minél többet hógolyóznánk, annál könnyebben közlekedhetnének az áruhordó autók. Sajnos, egyedül nem tudom tisztára hógolyózni a várost. Ülök a szobámban és sorra fejtem meg a kereszt- rejtvényeket a Füles évkönyvében. Sajnos, már minden keresztrejtvényt megfejtettem, most magam vagyok kénytelen keresztrejtvényt csinálni. A papám idegesen fejti meg ezeket, azt mondja, hogy amit én fárahónak rejtettem, az helyesen fáraó, aki egyiptomi uralkodó volt és piramisokba temetkezett, de ezek a piramisok nem hóból voltak. A városunkban most hóból vannak a piramisok, és autók temetkeztek alájuk. Én nagyon szeretem a telet; a papám nem szereti, azt mondja, hogy a tél nem jó, és drága, mert fűtés, fridex, meleg zokni,'télikabát meg ilyenek, amikor nyáron elég egy szál gatya, pár üveg hűtött söröcske. Nem szeretem, ha a papám söröcs- kézik. Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy a télnél sokkal szebb a tavasz, amikor a meggyfánk virágzik. A meggyfánk az nem sütemény, még akkor sem, ha az anyu szombaton fánkot sütött meggy- és baracklekvárral, mert farsang van. Ezekben a nagyon havas napokban én sokat unatkozom, de sokat olvasok is, mert fájt a mandulám, ami már nem fáj, de naponta csak fél órára mehetek le a hóba. Kár, hogy ez a rengeteg hó ott fog elolvadni az utcán eldobálatlanul, amikor olyan jó lenne mind eldobálni.

1987. január 15-én. K. B.

MEGFEJTÉS

A január 23-i számunkban közölt feladatok megfejtése: szilva; (a vízszintes sorok:) 17x5-15, 13x7-11, 3+9+19. Nyertesek: Sándor Katalin, To- mááikovo; Csápai József, Nagymegyer, (Calovo); Or- szágh Sarolta, Király, (Krár); Hanuliak Renáta, Nyárasd, (To- poíníky); Ószi Klára, Stúrovo.

'«I

I-Apu, a tanító néni azt mondta, kellett, hogy valaki segítsen nekem a házi feladat elkészítésében.- Igen?! És hogy jött erre rá?- Azt mondta, egy ember nem tud ennyi hibát elkövetni.- Itt van tíz szem cukorka, kislányom, de a felét add az öcsédnek.- Kap három szemet, és kész.- Nahát! Ilyen nagy lány, és még nem tud számolni?!- Én igen, de az öcsikém nem.

Áruházban.- Anyu, vedd meg nekem azt a nagy alvóbabát.- Az nem alvóbaba, kislányom. Az az elárusít# néni.- Miért van bekötve a fejed, Dezsőké?- Megcsípett egy szúnyog.- Na és? Ahhoz be kellett bugyolálni az egész kobakod?- Sajnos. Ugyanis a szúnyogot a testvérem ütötte agyon - lapáttal.- Tudjátok-e, hogy történelmi helyen aludtatok az elmúlt éjjel? Bizony, 1810-ben maga Napóleon is eltöltött ebben a szobában egy éjszakát.- No, ezen cseppet sem csodálkozom. Egy éjszakánál tovább én sem bírnám ki benne.

Apja portréját festi a fiú. Az apa megkérdi:- Miért zöld a hajam?- Nincs ősz festékem.

Ili moziba indul. Az öccse így szól hozzá:- Ha netalán még tanulnék, amikor megjössz a moziból, légy szíves, ébressz fel.

Az édesanya hagymát szeletel. Kisfia megkérdi:- Miért sírsz, anyuka?- Mert vágom a hagymát.- És ennyire sajnálod?

Gondolkodom, tehát...

Kancsóval ide-oda

Vegyünk egy kétliteres kancsót! Hány utat kell megtennünk a másik helyiségben lévő vízcsapig, hogy megtöltsük egy ki- lencliteres edényt?

A - 4

B - 4 és fél C - 5

D - 5 és fél

Betüvirág

Ha az ábrában található betúpárokat helyes sorrendbe rakod egymás mellé, egy világhírű feltaláló nevét kapod eredményül. Ki ö?

ITSII r

AZ AUTÓRÁDIÓ ÉS TÁRSAI

A kiegészítő berendezések közül az autórádió volt az első, amely hat évtizeddel ezelőtt, 1927-ben jelent meg a gépkocsikban. Ezt három évtizeden át más hasonló berendezés nem követte, csupán a hatvanas években kezdett elterjedni a magnetofon, majd a telefon és a televízió.

Az autóba építhető ún. elektronikus berendezések előtörténete 1906-ban kezdődött, amikor Lee de Forest, amerikai elektrotechnikus feltalálta a triódát, az első olyan elektroncsövet, amely villamos jelek erősítésére alkalmas. Vele nagyjából azonos időben Robert Lieben osztrák rádiótechnikusnak is sikerült a triódát megszerkesztenie, bizonyítva, hogy ez a találmány már a „levegőben lógott“. Amíg ezt az alkatrészt nem ismerték, addig csak fejhallgatóval lehetett a kisugárzott rádiójeleket követni, a trióda tette lehetővé továbbításukat a hangszóróba.

Az első rádiók fogyasztása meglehetősen nagy volt, így ezeket nem lehetett hosszabb ideig csak akkumulátorról, kikapcsolt motor mellett üzemeltetni. Az áttörés végül is a tranzisztorok elterjedésével történt meg az ötvenes években. Legelőször a rádiót tranzisztorizálták, ami nagymértékben csökkentette az áramfogyasztást, majd a hatvanas évek elején megjelentek az első kazettás magnetofonok. Előnyük többek között, hogy egyetlen mozdulattal behelyezhető és kiemelhető a kazetta, gépkocsivezetés közben is. Mivel a kazettás magnók kezdettől fogva tranzisztoros kivitelben készülnek, aligha lehet azon csodálkozni, hogy már negyedszázaddal ezelőtt helyet kértek maguknak az autóban. Az autómagnók persze csak „lejátszásra“ alkalmasak.

Utánuk körülbelül egy évtizeddel kezdték gyártani a kis méretű, tizenöt-húsz centiméter képátlójú tranzisztoros televíziókat. Ezek egyrészt kempingezés, másrészt utazás közben is használhatók, mivel autoakkumu- látorról működnek. Szükséges persze olyan zavarszűrő berendezést beépíteni az autóba, amely megakadályozza, hogy a gyújtótranszformátor elektromágneses jeleket sugározzon ki. Mondanunk sem kell, hogy utazás közben csak a gépkocsi utasai követhetik figyelemmel a műsort.

Nagy jövő előtt áll az autótelefon. Ezt néha tévesen összecserélik az adóvevővel (az ún. CB rádióval), holott voltaképpen vezeték nélküli telefonról van szó. Az autótelefon egy olyan különleges adóvevő berendezés, amelynek központi vevőkészüléke a városi telefonhálózatra csatlakozik. így

A szomszéd beront a gazdához:- Te, dohányoznak a te teheneid?-Elment az eszed, szomszéd, hogy ilyen ostobaságot kérdezel?- Az enyém aztán nem. Akkor ég az istállód.

i

I- Gyere, játsszunk állatkertesdit!- Azt meg hogyan kell?- Úgy, hogy én leszek a majom - te meg igyekezz banánt szerezni nekem.- Tanító bácsi, a pedellus nagyon megszidott, aztán elküldött a fenébe.- Akkor miért jöttél hozzám?

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

|

I

1

■

(A Kamarát című lapból válogatta és fordította: B. Gy.)

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

az autótelefonról bármelyik telefonszám hívható, távolsági hívásokra is alkalmas. Ugyanez érvényes fordítva.

A legmodernebb kiegészítő készülék az elektronikus forgalomirányító rendszer, ez azonban egyelőre kísérleti stádiumban van. Lényege, hogy az autópályát felügyelő szervek állandóan figyelemmel kísérik a forgalom alakulását, torlódás, baleset, forgalmi dugó esetén a leágazások előtt az útburkolatba épített antennán keresztül közük a gépkocsiba épített vevőkészülékkel az ajánlott útirányt. Hasonló elven működik a forgalmi táblákra figyelmeztető elektronikus rendszer: néhány száz méterrel a tábla előtt az úttestbe épített tekercs működésbe hozza az autó vevőkészülékét, amely figyelmezteti a gépkocsivezetőt a következő táblára. A forgalomirányító rendszerek rendkívül nagy jövő előtt állnak - a mainál sokkal biztonságosabbá, egyszerűbbé teszik a közlekedést.

OZOGÁNY ERNŐ

I

I

ÚJ!

18

1987.11.6