Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1987-02-06 / 5. szám
IJSZÓ 9 987.11.6. Harmincegy kórházi ágy, harmincegy várandós kismama. Hesszú hetekre, hónapokra a kórház válik otthonukká, mert a szívük alatt ébredező élet különleges védelemre szorul.- A csecsemőhalandóság csökkentése hazánkban is elsőrendű feladat. Persze, ez nem jelenti azt, hogy csak az újszülöttet látjuk el. A gondoskodás legfőbb feladata az anya védelmének megszervezése - avatott a témába őr. Juraj Danysz, az érsekújvári (Nővé Zámky) kórház nőgyógyászati-szülészeti osztályának főorvosa, miközben statisztikai kimutatásokban lapozott. Az érsekújvári kórházban a csecsemőhalandóság 1981-ben 13,3 ezrelék, 82-ben 15,5 ezrelék, 83-ban 16,3 ezrelék, 84-ben 8,9 ezrelék, 85-ben 11 ezrelék, 86-ban 12,2 ezrelék volt. - Az eredmények jónak mondhatók, a kerületi átlag alatt vannak - magyarázta. - Ám ami gondot jelent, az a veszélyeztetett terhességek emelkedő száma, hiszen tíz évvel ezelőtt a nők 10 százalékát nyilvánították veszélyeztetett terhesnek, ma pedig az arány 30 százalék. S meg kell mondanom, hogy a koraszülések aránya is magas - közölte tárgyilagosan. Megtudtuk, hogy a járás három rendelőintézetében külön tanácsadójuk van a veszélyeztetett terheseknek, ám nem tudják minden esetben megoldani, hogy a leendő anyuka a tanácsadás napján megjelenhessen a felülvizsgáló orvosnál. Hiába köztudott, a veszélyeztetett terhesek szinte egyedüli orvossága a fekvés, a nyugalom, gyakran kell utazgatniuk.- Az újvári rendelőintézet körzetébe tartozó terhesek mindegyikénél a terhesség 20. és 34. hetében ultrahang-vizsgálatot végzünk. A cél az, hogy kiszűrjük a fejlődési rendellenességeket és megállapítsuk az ikerterhességet - folytatta dr. Danysz főorvos. S ha már szóba került az ultrahangkészülék, természetesen rákérdeztünk a többi rendelőintézet műszerellátottságára is. - Sajnos, ezen a téren sok még a tennivaló, s időbe telik, míg elegendő műszer áll majd rendelkezésünkre - közölte, majd az osztály helyzetéről beszélt.- A részlegen fekvő leendő anyukák néhányszor vetélés, koraszülés után gyakran szívesen vállalják a többhónapos mozdulatlanságot. Türelmük, elszántságuk óriási, s ez nagy segítség nekünk is. Megfigyeltük, akinek az első terhessége veszélyeztetett, nem érzi át állapota súlyosságát, hiába figyelmeztetjük nemcsak mi, hanem a tapasztaltabb szobatársak. Természetesen szóba kerültek a veszélyeztetett terhességek növekvő arányának okai is. S bár a tapasztalatokat, megfigyeléseket járási viszonylatban nem összegezték, tudják, a nők „többműszakos“ igény- bevétele, fizikai megterhelése mellett rizikófaktor lehet a többszöri terhességmegszakítás is.- A nem kívánt terhesség megelőzését nem győzzük eleget hangsúlyozni. Tudjuk, a fogamzásgátlók választéka ugyan nem kielégítő, de meg lehet találni azt a szert, amit a nő végül is panaszmentesen használhat. Az új törvény jogot ad minden nőnek, önmaga döntsön, terhességét kihordja, vagy sem. De ha úgy dönt, hogy nem, tegye azt minél gyorsabban. Az ultrahang segítségével megállapítjuk a terhesség korai stádiumát, amikor a beavatkozás még sokkal kíméletesebb. Köztudott, a megszakítások károsítják a méhet, s aztán a nők, amikor már vállalnák a gyereket, nem képesek kihordani, s így az osztályra kerülnek. Ugye, ismét nem kell hangsúlyoznom, hogy az egészségnevelés ezen a téren sokat segíthet, és az iskolák feladatává is vált. Ludmila Rosívalová főn övér társaságában ellátogattunk az osztályra. A folyosó üres volt. A várandós anyukák fekve olvastak, kézimunkáztak, a kórteremből innen- onnan halk zene szűrődött ki, néhol hordozható tévékészüléket is láthattunk. - Minden rendben?- nézett be az egyik kismamához Judita Övadlenková osztályos nővér. - Semmi baj, jól vagyok - szólt vissza a fiatal nő, majd amikor mi is érdeklődtünk 'hogyléte felöl, mosolyogva mesélte: - Huszonhárom éves vagyok, egyszer már voltam terhes, de nem tudtam kihordani. Nagyon elkeseredtem, s mivel az orvos biztatott, nem szervi okai voltak a vetélésnek, no meg nagyon akartunk gyereket, gondoltam, az eset nem ismétlődhet meg. A negyedik hónapban nagyon rosszul lettem, itt-tartot- tak azzal, hogy csak úgy tudom kihordani a kisbabámat, ha vállalom, a hátralevő időszakban fekszem. Az első hetekben a félelem elviselhetetlen volt, feküdtem mint egy fadarab, olvasni sem mertem. Azután megtanultam fekve kötni, kézimunkázni. Úgy múlatom az időt, ahogy lehet. Már csak egy hónapom van hátra a nagy eseményig, az orvosok nyugodtak, így én is - közölte csillogó szemekkel.- Én egy hete jöttem önként - szólalt meg a szomszédos ágyon fekvő anyuka.- Már kétszer voltam terhes, és nekem sem sikerült. Az első házasságom is tatán ezért ■ment tönkre... Bíztattak az orvosok, ezért most, hogy otthon minden szükségeset elintéztem eljöttem a kórházba, ahol biztosan vigyáznak ránk. A férjem hordozható tévét hozott, ne szakadjak el a külvilágtól. Ugyan van a folyosón is két készülék, de nekünk feküdnünk kell. Szinte valamennyien csak akkor kelünk fel, ha az nagyon fontos. Mint éppen most, hisz itt az ebédidő- nevette el magát. S ha már az ételnél tartottunk, a többiek is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, s nyíltan elmondták, hogy a koszt nem elég változatos, a húshoz ritkán kapnak burgonyát, s bizony a „hazai“ nélkül nehezen bírnák ki.- Betegeink észrevételeit továbbítjuk- magyarázta a főorvos. - Persze tudni kell, hogy míg más osztályokon a betegek kéthetenként cserélődnek, úgy mint az étlap is, nálunk az anyukák hónapokig vannak. így nem csoda, hogy az ételt nem tartják elég változatosnak. Sajnos, tudatosítani kell azt is, hogy ez mégis csak kórház, ahoi 1200 beteg szájíze szerint főzni lehetetlenség. A folyosón a nővér lépteinek kopogása verte fel a csendet. Halkan közölt valamit a főorvossal, akinek arca örömtől sugárzott.- Az egyik kismamánál megkezdődött a szülés. Amikor az osztályra került, állandóan mondogatta, hogy hiába minden, ő ezt a gyereket sem fogja megszülni. Szinte a mai napig nem hitt nekünk. És mégis sikerült! PÉTERFI SZONYA • Anyukáik mindent megtettek azért, hogy egészségesen jöjjenek a világra (CSTK felvétele) O—elíd fiú. Bár van benne valami vagány0/1 ság. Kamaszfejjel Szőgyénböl (Svo- dín) indult el a fővárosba Fraj Kornél.-Kiskoromban fúrtam-faragtam, szerettem átalakítgatni a tárgyakat, mert minden, ami körülvett ezáltal gyerekessé-bolondossá vált, az én világomat szolgálta A kisautót tolja egy darabig a gyerek, de idővel elfelejti az utat, amit megtett. A ..megszetiditett" - olykor persze elfuserált - tárgyak megmaradnak. Aztán ez a gyermekkorban kialakult, tudattalan mesterkedésekkel fejlesztett kézügyességem segített a pályaválasztásnál. Egészségügyi okokból csak könnyű munkát, amolyan ülőfoglalkozást választhattam. Vonzott az ékszerek csillogása. Aranyműves lettem.-Tehát elkerült Bratislavába.- Igen. Az iskola elvégzése után ott is maradtam. önbizalmat adott, hogy tehetségesnek tartottak az iskolában. Ugyanis, akinek nem volt meg a kellő kézügyessége, azt egy év után átirányították más mesterségre. Én tovább tanulhattam az aranyműves szakot. Emlékszem az első fizetésemre. Az a felemelő érzés, amikor a borítékból kivettem Töredékek a pályakezdésről Csöndesen élünk a hétszáz koronát, nem száll el. Bármennyire is kevés volt az az összeg, saját magam dolgoztam meg érte. Az elvégzett munkát becsültem benne, a hasznosságomat. Kilenc év után közelebb jöttem a szülőfalumhoz. Két éve dolgozom Érsekújvárban (Nővé Zámky).- Maradjunk még egy kicsit a fővárosban. Milyen volt?- Nem azért hagytam ott, mert nem bírtam volna tovább. Egy jogászházaspárnál laktam albérletben. Saját fiukként bántak velem. Szomorú volt a búcsú, az elválás. Volt kollégáimat még mindig látogatom. Az igazat megvallva, nem szerettem a fővárost, de idővel megszoktam. Olyannyira, hogy kilenc év után nehéz volt otthon érezni magam egy kisebben. De a szüleim öregszenek, egyre nagyobb szükségük van a segítségemre, a közelségemre. Szülőfalumban nekem is van öt ár szőlőm, kikapcsolódásra hétvégeken a városi nyüzsgés után. Hazaérkezésem után megnősültem. Egy éve lakást kaptunk, azóta munka után azt alakítgattam, hogy jól érezzük megunkat benne. Olyanná szépüljön, hogy titkai legyenek. Mindketten szeretjük a szépet. A szépet keresve választottunk szakmát is. Feleségem virágkötő. Gyerekünk még nincs de szeretnénk. Olvasásra kevés az idő, filmekre is csak a tévéből.- Olyan, mindenki által szeretett, már nem gyerek, de még nem egészen felnőtt benyomását kelti.- Igen, sokan szeretnek. Másrészt viszont csaknem ugyanannyian irigyelnek. Ők úgy~vé- lik, nagyképú, öntelt vagyok. Pedig nincs bennem rosszakarat. Kiegyensúlyozottá az tesz, hogy sikeres, szerencsés embernek érzem magam, munkahelyemen elismernek. Életemben ezidáig nem voltak törések. Szeretek Ízlésesen öltözködni, szépen, csendben élni - a jólétért dolgozni. TALLÓSI BÉLA Érdemes abbahagyni! Amint már említettük, a dohányfüstnek több mint ezer összetevőjét mutatták ki. Ezek egy része összefüggésbe hozható a tüdőrák keletkezésével, több pedig a légzőutak nyálkahártyáját ingerli, idült hörghurutot és tüdötágulást okoz. Bizonyított tény, hogy összefüggés van a légzőszervek rákos megbetegedése és a dohányzás között. így például megállapították, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában 8-10-szer, Nagy-Britanniában 17-szer nagyobb a rákos megbetegedés kockázata azoknál, akik naponta 20 cigarettát szívnak el, mint a nemdohányosoknál. Az idült légzószervi gyulladás önmagában is komoly veszély, mert egyfelől jelentősen pusztítja a tüdőszöveteket és ezáltal szűkíti a légzöterületet, másfelől a sziv-érrendszert is megterheli. Mindezek miatt idős korban a tüdő- és szívelégtelenség az idült dohányosok mindennapos problémája. 1951 és 1965 között figyelemmel kísérték a dohányzás következményeit az angol orvosok körében. Megállapították, hogy az orvosok 65 százaléka szokott le a dohányzásrój és a következő tíz év alatt az orvosok körében 38 százalékkal csökkent a tüdőrák előfordulása. Ugyanakkor a többi lakos körében 7 százalékkal nőtt a tüdőrák gyakorisága. Azt is kimutatták, hogy 80 százalékkal nagyobb volt a tüdőrák kialakulásának veszélye azok körében, akik a dohányfüstöt tüdőre szívták, mint azoknál, akik a füstöt nem szívták le, illetve pipáztak vagy szivart szívtak. Ugyancsak gyakoribb volt a betegség azoknál, akik füstszűrő nélküli cigarettát szívtak, a cigarettát végigszívták illetve ismételten meggyújtották a kialudt cigarettájukat. A füstszűrő 40 százalékkal csökkenti a tüdőrák keletkezésének veszélyét. Teljesen egyértelmű tehát az elszívott cigaretták mennyisége és a tüdőrák közti összefüggés. Érdemes kitérni a füstszűrös fajtákra, amelyek elszívásakor kevesebb rákokozó kátrány jut a szervezetbe. A kisebb kátránytartalmú cigaretták szívása tehát csökkenti a dohányosoknál a tüdőrák valószínűségét. Növeli viszont a gyulladásos tüdőmegbetegedéseket, illetve a szívbaj kockázatát. Amikor a dohányos áttér ezekre a cigarettákra, a nikotinhiányt pótlandó, valahogy másként szívja őket, lehet, hogy meglassul a füst beszívása, de az is lehet, hogy erősebben szívják, vagy tovább tartják benn a tüdőben. Érdekes adat, hogy a fiatalon, tizenöt éves koruk előtt cigarettázni kezdő férfiak megbetegedési aránya 4-szer nagyobb volj mint azoké, akik csak 25 éves koruk után lettek a káros szenvedély rabjai. Érdemes abbahagyni a dohányzást: öt év után a megbetegedés kockázata felére csökken és 15 év után már csak háromszor nagyobb mint a nem dohányosoknál (míg azelőtt 10-17-szer volt nagyobb.) A cigarettázók gyakrabban halnak meg koszorúérbetegségekben és szívizominfarktusban. A halálozás aránya az elszívott cigaretták számával párhuzamosan nő. Napi kilenc cigaretta elszívása esetében az elhalálozás aránya 1,95-ször, napi 40-cigaretta esetében már háromszor magasabb. Ugyancsak sokkal gyakoribb a rákos megbetegedés a szájban, a torokban a garatban és a gégében. Bebizonyosodott, hogy a dohányzás szerepet játszik az érbetegségek keletkezésében. Említsük meg például a Bür- ger-kórt, amely rendszerint a dohányos fiatal férfiak betegsége. Nőknél csak elvétve fordul elő és szinte kivétel nélkül dohányosoknál. Az érszűkületnek ezt a fajtáját valószínűleg a dohánnyal szembeni allergia okozza. Az orvosi tapasztalatok szerint a dohányzás minden szívós érbetegségben káros, de a végtagok érelmeszesedésében egyenesen életveszélyes. Sajnos erre a veszélyre a betegek egy része nem eszmél fel és hihetetlen felelőtlenséggel tovább dohányzik. Szomorú látvány, ha az érszűkületes beteg dohányzik, egyik cigarettáról a másikra gyújt rá. Az érszűkület minden szakaszában érdemes abbahagyni a dohányzást, mert már néhány hét múlva is kimutatható a javulás. Sajnos akkor, amikor az orvosok már arról tanácskoznak, hogy amputálják-e vagy sem a végtagot, hogy lehet-e még amputálni azt, akkor már a dohányzó betegek is nemdohányzóvá válnak, ám nem egy esetben már későn. Kimutatták, hogy az érszűkület kialakulásának ideje annál rövidebb, minél több cigarettát szív el a dohányos naponta. Látszólag a végtagok érbetegségeinek kialakulásához szükséges 15-25 év hosszú idő, de tudatosítanunk kell (főleg a fiataloknak), hogy ez a betegség a „legjobb férfikorban“, negyven és ötven év között jelentkezik. Statisztikai adatok szerint azon érszúkülé- ses betegeknél, akik a diagnózis megállapításakor abbahagyták a dohányzást, csak egy százalékban indult meg a szövetelhalás és vált szükségessé az amputálás. A dohányzás tehát nemcsak a betegség keletkezésében játszik szerepet, hanem lefolyását és a beteg kilátásait is befolyásolja. Dr. VLADIMÍR PUCHMAYER
