Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-07 / 287. szám, hétfő
nem pótolható eszköze. A sportfilmrendezők tehát nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint a testmozgás széles körű népszerűsítését, lehetőségeinek bemutatását és megszerettetését. Ezért ez a nemzetközi sportfilmfesztivál kitűnő fórum arra, hogy tágabb teret nyújtson a tapasztalatcserére, szakmabeli ötletek összehasonlítására, más országok jellegzetes szokásainak, testnevelési módszereinek megismertetésére, az alkotói megvalósítás színvonalának megmérettetésére. Aki végignézte a bemutatott alkotásokat, anA mozgás jegyében HETVENEGY SPORTFILM A VERSENYBEN Másodszor rendezték meg Zala megyében a nemzetközi sportfilmfesztivált. A zalaegerszegi ünnepélyes megnyitót követően a filmeket a keszthelyi és hévízi filmszínházakban vetítették. A fesztivál igazgatósagára 23 ország küldte el 119 filmjét. A válogatás után 71 alkotás maradt a versenyben. A vetítések során ismételten bebizonyosodott, hogy világszerte növekvő érdeklődés mutatkozik a sportfilmek iránt. Nyilván azért, mert az ember felismerte a rendszeres testmozgás, a sportolás egészségmegőrző jelentőségét. A filmek bemutatása két vonalon történt. A nemzetközi értékelő bizottság kiváló, sok területet képviselő szakértői Jancsó Miklós zsűrielnök vezetésével mondtak véleményt azokról a filmekről, melyek a sportolók felkészülésével, lélektanával, erédményeinek születésével és önmaguk legyőzésével foglalkoztak. Több alkotás kimagasló művészi szinten sorakoztatta fel a testi aktivitás meglepően egyszerű, szórakoztató és hatásosan megvalósítható ötleteinek tárházát. E zsűrivel párhuzamosan tevékenykedett a másik értékelő bizottság is, amely azokat a filmeket rangsorolta, amelyek az egészséges életmódra nevelik a közönséget. Ennek élén dr. Bottá Ádám, az Országos Egészségnevelési Intézet igazgatója állt. Persze, ezt a két témakört nehéz volt egymástól teljesen elhatárolni. Kölcsönhatásuk ismeretes, hiszen a mozgás a ma is eredményesen alkalmazott gyógymódok egyike, és számos, úgynevezett civilizációs betegség megelőzésének elsődleges, mással nak valóban volt is miben válogatnia, illetve mit rangsorolnia. A seregszemle nézői közül egyesek a sportoló, mások a filmszakértö szemével nézték a filmeket, az orvosok az egészségkultúra szempontjait is követve kutatták a látottak mondanivalóját. A sok és nem mindennapi élményt jelentő érdekes, egyszerűségükben is fantasztikus lehetőségeket feltáró, s ezért izgalmas filmek közül hadd ragadjak ki néhányat, amely nagy hatással volt a nézőkre. Az Ugord át című hatperces, egyesült államokbeli film nagyszerű ötletet adott egy egyszerű, s bárhol használható sporteszköz, az ugrókötél változatos, szórakoztató,, sőt versenyszerű felhasználására. Felejthetetlen volt a lengyelek önvallomás szerűen ható Hosszú út című filmje. Autentikus képi ábrázolásban mutatta be az alkoholistává lett maratoni futó újjászületését. A történet rámutatott arra, mily köny- nyű a rossz társaság hatására letérni a sportolásnak szentelt útról és milyen emberfeletti harcot kell vívni addig, amíg a megszokottá vált italozást a rendszeres edzés, a tivornyák másnaposságát a futásból és az eredményekből fakadó örömérzet váltja fel. A talán kissé hosz- szabbnak tűnő részletekért bőven kárpótolta a nézőket a film lélektani hatása és hátborzongató következetessége. Számunkra különösen érdekes volt a kínai Árnyékboksz című alkotás. Ez látszólag olyan egzotikus világot tárt elénk, melyet az évezredek távlatából átmentett rituális szokásként értelmezhettünk (ezért talán idegenkedtünk is tőle). Másrészt viszont olyan experimentális alapokon csiszolódott és tökéletesedett különleges mozgáskultúrával ismertetett meg bennünket, amely nyilván fejlődésének köszönhetően lett milliók testnevelési módszere, melyet bárki, bárhol és bármikor megvalósíthat. A csehszlovák Breakr\é\ lélegzetvisszafojtva lestük a ritmusra változó és akrobataügyességű mozgás elemeinek egymásutánját, a Hop-trop táncegyüttes tagjainak ördögi ügyességű tolmácsolásában. A látottakból nyilvánvaló volt, hogy ezt a jó fizikai felkészültséget igénylő mozgásrendszert kellő gyakorlással szintén el lehet sajátítani, s így akár tömegsportként is művelhető. A magyar filmek közül felfigyeltünk (többek között) a Kikosarazva című alkotásra. Megdöbbentő őszin- teségű bírálattal fogalmazott kommentárja a manapság divatos ,,fél- reállítás" egyik változatát mutatta be Glatz Árpád kosárlabdaedző esetén keresztül. A fekete-fehér képsorok kíméletlenül ostorozták a viselkedésükben egyáltalán nem profi tisztségviselők amatőr mentalitásából, álszeméremböl fakadó, lelkiismeretlen gáncsoskodását. Az utolsó előtti napon mindenki pihentebben, felszabadultabban élvezhette a figyelmes gondoskodást, a seregszemle újabb eseményeit. Hadd idézzem Jean Durry- nek, a Mozi- és Televíziós Sportfilmek Nemzetközi Szövetsége francia elnökének a megállapítását: ,,A magyarországi nemzetközi sportfilmfesztivál napjainkban a legrangosabb ilyen jellegű rendezvények közé tartozik“ Hárshegyi János, a fesztivál titkára ezt mondta:- Úgy érzem, nem vallottunk szégyent, a résztvevők elégedettek. Két év múlva, 1989-ben megrendezzük a tizedik nemzetközi sportfilmfesztivált. A végére hagytam Jancsó Miklós véleményét. ,,Az a gyanúm, hogy a jövőben a sport lehet az, ami igazán pozitív érdekek hordozójává válhat. A benne rejlő katartikus erő, népszerűsége, egyértelműsége, mozgatóereje, drámaisága, mítosz- teremtő készsége, embersége mind-mind alkalmassá tehetik erre. Hosszú idő után most úgy érzem, ráakadtam valamire, amiben ott rejlik egy újabb lehetőség. “ Dr. SZŐKE ISTVÁN Az alkotó iskola Tehetséggondozás Lengyelországban HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG Hetvenöt éves a lipcsei Német Könyvtár Dr. Fritz H. Landshoff, a Gustav Kiepenheuer Kiadó egykori vezetője, amikor a fasiszták kiűzték Németországból, Amsterdamban, a Queridot Kiadónál szervezett német nyelvű részleget. Munkája eredményeként a német emigráns-irodalom több mint 150 kötete jelent meg Anna Segherstól Lion Feuchtwan- gerig, Klaus Manntól Arnold Zweigig. Évtizedekkel később, amikor az antifasiszta kiadói tevékenység történetéről akart írni, kiderült, hiányoznak a legfontosabb dokumentumok. Meglepetésére azonban 1981-ben a lipcsei Deutsche Bücherei - Német Könyvtár- raktárában megtalálta akkori kiadói tevékenysége minden darabját, valamennyi Querido- könyvet. 7,7 milliós könyvállomány Ez nem számít véletlen szerencsének, hiszen a Deutsche Bücherei 1913 óta rendszeresen gyűjti a német nyelvterületek irodalmi alkotásait és az egész világon megjelenő német nyelvű kiadványokat, a germanisztika idegen nyelvű közleményeit is. Állománya jelenleg meghaladja a 7,7 milliót. Amikor 1912-ben a lipcsei könyvkereskedők börzéje megalapította az intézményt, az volt a célja, hogy lehetőleg hiánytalan nemzeti könyvtárt teremtsen meg. Ezt a feladatot az intézmény mind a mai napig híven teljesíti. Mint tudományos könyvtár kiadványainak használatát elsősorban a könyvtáron belül teszi lehetővé. Négy olvasótermében ötszázan dolgozhatnak reggel 8-tól este 10 óráig zavartalan körülmények között. Évente mintegy 31 ezer beiratkozott olvasója él ezzel a lehetőséggel, tudósok ugyanúgy, mint érdeklődő laikusok. Az évi kölcsönzések száma 650 ezerre tehető, nem számítva a távkölcsönzés keretében folyó bélés külföldi forgalmat. A Deutsche Bücherei az ENSZ és az UNESCO valamennyi kiadványának letéti könyvtára is. Szoros kapcsolatok fűzik a szocialista országok hasonló intézményeihez. Ahol igénylik, ott szívesen segít a könyvtárhálózat kiépítésében. így történt ez Kubában, Laoszban, Vietnamban és Kambodzsában. Az intézmény jelenleg 110 országgal áll cserekapcsolatban. A nemzetközi együttműködés legújabb példája: a nicaraguai kulturális miniszter lipcsei látogatása után nemcsak könyvküldemény indult Managuába, hanem konkrét együttműködési tárgyalások is kezdődtek. Elektronikus adatfeldolgozás Jelentős a könyvtár bibliográfiai tevékenysége: 1931 óta itt készítik és adják ki a Német nemzeti bibliográfiát. Ezenkívül hetenként közzéteszik az összes újonnan megjelent mű jegyzékét, ami 1971 óta elektronikus adatfeldolgozás segítségével készül. Fontos része az intézménynek a restaurációs műhely, hiszen egyáltalán nem közömbös, hogyan tudják épségben tartani a felbecsülhetetlen értékű könyvállományt. A Deutsche Bücherei falai között 1950 óta egy érdekes muzeális részleg is található, a német könyv- és iratmúzeum, amely a könyv, a papír és az írás történetének emlékeit gyűjti össze és tárja a nagyközönség elé. Fontos célja ezenkívül a könyvművészet fejlődésének a bemutatása. Lipcsében 1914-ben rendezték meg az első nemzetközi könyvkiállítást. Szakemberekből álló zsűri 1930-ban ítélte oda először a könyvtár épületében Az év legszebb könyve címet az erre legérdemesebb alkotásnak. Különleges gyűjtemények Nagy figyelmet érdemelnek a különleges gyűjtemények. Az egyik ilyen <uz a 4600 kötet, amellyel 1848- ban haladó könyvkereskedők és kiadók megkíséreltek Németország számára nemzeti könyvtárat alkotni. Ezek az értékes kötetek a német nemzeti irodalom gyűjteményének a magját alkotják. A másik különleges gyűjtemény az antifasiszta német irodalom és művészet nyomtatott emlékeinek a tára az 1933-1945 közötti évekből, a fasizmus idejéből. Ez 22 ezer könyvet és folyóiratot foglal magában. A világ minden részéből naponta érkeznek kérések a híres könyvtárhoz. Évente közel háromezer írásos és 45 ezer szóbeli információt adnak intézményeknek, üzemeknek, kiadóknak és magánszemélyeknek, akik címek, irodalmi összeállítások iránt érdeklődnek, szerzői jogi kérdések felől kívánnak tájékozódni. * (A Neues Deutschland alapján) A mai társadalmi és gazdasági megújulási törekvések Lengyel- országban is elsőrendű feladattá avatták a tehetséggondozást. Eddig inkább a hátrányos helyzetű gyerekek támogatása, esélyegyenlőségének a megteremtése állt előtérben. A tehetséggondozás egyedüli formáját hosszú ideig az általános iskolai tantárgyi versenyek, illetve középfokon a tantárgyi olimpiák rendszere jelentette. Lengyelországban hosszú ideig nem folyt tudatos tehetséggondozás. Az első lépéseket a hatvanas években tették meg, de az akkori kezdeményezések is nagyjából kimerültek abban, hogy bővítették az egyes tantárgyak ismeretanyagát. Akkoriban a műszaki fejlődés hirtelen föllendülése előtérbe helyezte az egzakt tudományokat, ezért mintegy tíz vajdaságban matematikai profilú, úgynevezett egyetemi iskolákat létesítettek, amelyek szorosan együttműködnek az őket patronáló egyetemmel. Ezek az egyetemi iskolák ma is léteznek ugyan, de eredményeiket nem tekinthetik számottevőnek a tehetséggondozásban. A későbbi kísérletek is lényegében tartalmi jellegűek voltak, a tananyag kisebb-nagyobb mértékű bővítését jelentették. Merészebbnek számított a hetvenes években a Zgierzben végzett oktatási kísérlet, bár ez nem módszertani, hanem inkább tartalmi jellegű volt. A város egyik iskolájában az egész vajdaságból összegyűjtötték a matematikából rendkívül tehetséges tanulókat, akik saját külön program szerint tanultak. Hasonló kísérlettel Poznanban is próbálkoztak. ám néhány esztendő múlva mindkettővel fölhagytak, mivel ezek az iskolák ,,zsenineveldekké" váltak, és ez ellentmondott a lengyel iskolapolitikai alapelveknek. A lengyel oktatáspolitikai koncepció szerint hagyományos szervezésű iskolákban kívánnak foglalkozni a tehetséges gyerekekkel, és természetesen az órán kívüli szakkörök ben és az iskolán kívüli ifjúsági művelődési házakban. Igen fontosnak tartják, hogy ne szakbarbárokat neveljenek, hanem sokoldalú fejlett személyiségű tehetséges embereket. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a tehetséges gyerekek lehetőleg saját környezetükben maradjanak. Ez azt jelenti, hogy bár igen jelentős szerepük van a tehetséges gyerekek kiválasztásában a nevelési tanácsadóknak is, a tehetséggondozás feladata szinte kizárólagosan a pedagógusokra hárul, akiknek differenciáltan kell foglalkozniuk a jobb képességű tanítványokkal. Nem véletlen, hogy az oktatáspolitika nagy hangsúlyt helyez a tanárok folytonos továbbképzésére. felkészültségük állandó növelésére. Ma a középfokú, úgynevezett alkotó iskolákban látják a legszélesebb távlatokkal kecsegtető tehetséggondozási lehetőséget. Ezek az iskolák a nyolcvanas évek elején újabb lendületet kapott tehetség- gondozási kísérletek laboratóriumai. Ma már Varsóban, Poznanban. Krakkóban, Wroclawban, meg néhány kisebb városban. Az egyik legnevezetesebb alkotó iskola a varsói Zoliborz negyedben működő 60. számú gimnázium. Ebben az iskolában huszonkét rendkívül tehetséges gyerek tanul, közülük az egyik legtehetségesebb, egy tizenkét esztendős matematikai zseni már a harmadik gimnáziumi osztályba jár és egyben olimpiai nyertesként az egyetem első évére. Itt divat kitűnőnek lenni, mindenki igyekszik maximálisan érvényesíteni képességeit, tehetségét Nem véletlen, hogy ebben az iskolában ismeretlen fogalom a bukás. Ebben az iskolában az oktatási program lényegében ugyanaz, mint másutt. Csak a módszereink mások - magyarázta Andrzej Filipkowski. az iskola igazgatója. - Már a felvételi során tudatosan igyekszünk kiszűrni a legtehetségesebb gyerekeket. Ezeket előnyben részesítjük még akkor is, ha valamelyik másik tárgyból esetleg gyengébben szerepelnek. A valamelyik tárgyból különösképpen tehetséges gyerekeket évközben kiemeljük, e tárgyból nekik nem kell részt venniük az illető órákon. hanem külön teremben, esetenként a könyvtárban az osztálytársaktól eltérően egyéni program szerint tanulnak. Diákjaink mintegy tíz százaléka tanul ilyen program szerint. Ezekkel a különösképpen tehetséges gyerekekkel egy ideig az őket patronáló tanár foglalkozik, majd az egyetemi tanárok konzultációira irányítjuk őket. Ennek a kísérletnek egyéb tartalmi és formai vonatkozásai is vannak. így például ebben az iskolában tömbösítették a tantárgyakat, a lengyel nyelvet együtt tanítják a zenével, az építészettel és a művészet- történettel. a fizikát pedig a technikával stb. Ami pedig az oktatás struktúráját illeti, a zoliborzi iskolában - a lengyel iskolákban szokásos negyvenöt perces időtartamtól eltérően - hatvan perc egy-egy tanóra. (Harmincöt helyett huszonhét a heti órak száma.) -Á hosszabb időtartamú órák hatékonyabbaknak bizonyultak az elmélyültebb ismeret- szerzés szempontjából. A gyerekek maguk is jobban kedvelik a hosz- szabb órákat. Szakmai szempontból további segítséget jelentenek a tehetséges gyerekeknek a szakmai táborok. A tanulók zöme részt vesz az iskolai táborokban, de azokban is, amelyeket a 13 kísérleti iskola közösen szervez. BEKE MIHÁLY ANDRÁS Nyikolaj Rerih és Ukrajna Nyikolaj Rerih orosz festőművész kevéssé ismert mozaikjai eredeti színpompájukban tárulnak azok szeme elé, akik a restaurációs munkálatok befejezte után ellátogatnak a Parhomovka ukrán faluba levő, újra megnyitott Pokrovszkaja templomba. Az itteni hajdani birtok annak idején Viktor Golubev kiváló orosz keletkutatóé, az indiai művészet szakértőjévé, Rerih barátjáé volt. A festő az ő kérésére díszítette mozaikkal a század elején épült templomot. ÍÍMiÍM E. Péres Trian (Kuba): Én látlak - te látsz? A két főbejáraton a művész fehér, világoskék, zöld és sárga színskálájú munkái láthatóak. Ezek a színek mintegy hangsúlyozzák az alakok monumentális kifejezőerejét. A mozaik alsó sarkában ez a felirat olvasható: ,,Nyikolaj Rerih“. A festő művészi tevékenysegé- nek kezdete Ukrajnához fűződik. Már 1896-ban, első kijevi látogatása idején megszületett benne az az ötlet, hogy a Kijevi Oroszország történelmének szentelt képsorozatot alkot. Ábrándjának megvalósításán a festő egész élete során dolgozott - akkor, amikor Oroszországban élt, és akkor is, amikor sorsa a távoli Indiába vetette. Hírnök, Város épül, Szlávok a Dnyeper mentén, Tengerentúli vendégek, Vlagyimir Korszunyi hadjárata, Bölcs Jaroszláv, Bálványok, Az elkárhozott város, - ez az erről a témáról szóló képek egyáltalán nem teljes címlistája. A szláv föld történetét Rerih A városok anyjának, Ukrajna, Tüzet rám című cikkeiben és más munkáiban vizsgálta. Kijevben jelenleg új kirándulásútvonalat állítottak össze, amelynek során a turisták megismerkedhetnek Nyikolaj Rerih életével és munkásságával. (Lityeraturnaja Gazeta) ÚJ SZÚ 4 1987. XII. 7.
