Új Szó, 1987. december (40. évfolyam, 282-307. szám)
1987-12-03 / 284. szám, csütörtök
A honvédelmi nevelés elmélyítéséért Beszélgetés a katonai iskolákról Az utóbbi években a katonai iskolákba jelentkezőkkel kapcsolatban gyakran kerül szóba a Rozsnyói (Rožňava) járás, már csak azért is, mert itt rendszeresen túlteljesítik az irányszámokat. Céltudatos munkát végeznek, s ennek eredményeképpen már nem is toborzásról van itt szó, hanem sokkal inkább a legalkalmasabbak kiválasztásáról. Tavalyelőtt a Kelet-szlovákiai kerületben a negyedik, a múlt iskolai évben pedig a második helyen végeztek. Tapasztalataikról, sikereik titkairól Koreny Árpáddal, az SZLKP járási bizottságának ideológiai titkárával, Robert Vikisály hadnaggyal, a járási katonai parancsnokság munkatársával, Štefan Andoga járási tanfelügyelővel, Dana Belicovával, a revú- cai Hviezdoslav Utcai Alapiskola pályaválasztási tanácsadójával, Mária Liptákovával, a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadó osztályvezetőjével, Bokros Gyula századossal, a járási katonai parancsnokság munkatársával, Ligárt Tiborral, a Honvédelmi Szövetség járási bizottságának elnökével, Kerepesi Jánosnéval, a Gömörhorkai (Gemerská Hôrka). Cellulóz- és papírgyár mesterével és Marian Šebóval a Kassai (Košice) Katonai Repülős Főiskola hallgatójával beszélgettünk. KOMMENTÁLJUK Új típusú kollektívák Ma már szinte közhelynek számít az a sokat hangoztatott tény, hogy erőforrásaink kimerültek, s az előrehaladást csak intenzív fejlesztéssel valósíthatjuk meg. Ez persze nemcsak a munkaerővel, a nyersanyagokkal, az állóeszközökkel, a befektethető pénzzel való jobb gazdálkodást jelenti, hanem elsősorban az irányítási rendszer átalakítását is. A gazdasági mechanizmus tökéletesítésével kapcsolatban az elmúlt néhány évben már voltak bizonyos törekvések. Például 1981 óta a bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelését célzó program szolgálja a kitűzött célt, 1S82-ben pedig néhány vállalatnál kísérletképpen a brigádrendszerü munkaszervezést és javadalmazást is bevezették. S hogy nem kis sikerrel, azt bizonyítja az a tény, hogy míg 1984-ben Szlovákiában több mint 170 gazdasági szervezetben csaknem 1150 brigád dolgozott, addig napjainkra a kollektívák száma megkétszereződött. A számadatokból arra következtethetünk, hogy mennyiségi szempontból elértük a kitűzött célt. A vállalatoknál elsajátították ezt az új munkaszervezési formát, egyre több dolgozó lett aktív részese a brigádformának. De vajon mire utalnak az elemzések a minőségi mutatókat, illetve a brigádforma bevezetésével kapcsolatos minőségi változásokat illetően? Nem vitás, a legtöbb vállalatnál helyesen értelmezték a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás célkitűzéseit. A kollektívák - következetesen megvalósítva az alapelveket - jól gazdálkodtak, jelentősen növelték a munkatermelékenységet, javították a termékek minőségét és számottevően csökkentették az anyag- és energiafogyasztást. A brigádok tagjai egyre aktívabban vettek részt az irányításban, s a munkakezdeményezés és az érdekeltség terén is javult a helyzet. Ami a munkások számára tán a legfontosabb, sok helyen sikerrel harcoltak az egyenlősdi ellen. Ilyen kedvező tapasztalatokról szólhatnak például a trnavai Figaro konszernvállalat dolgozói, akik a brigádforma bevezetését követően az 1985. évi tervet 105 százalékra teljesítették, miközben két és fél százalékkal növekedett a munkatermelékenység és 200 ezer koronával csökkentették a ráfordításokat. A bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat galántai (Galanta) üzemében a sokévi lemaradás után a brigád- rendszerű munkaszervezés ugyancsak a feladatok túlteljesítését hozta. A jó eredmények mellett azonban szólni kell a fogyatékosságokról is. Például arról, hogy számos helyen - főként az építőipari vállalatoknál - csupán formálisan, a jobb statisztikai kimutatások végett vezették be a brigádrendszerü munkaszervezést és javadalmazást. Másutt viszont a vállalatok vezetői azt gondolták, hogy a brigádrendszerú munkaszervezés megvalósításával kapcsolatos problémák majd központi irányítással oldódnak meg. Megfeledkeztek arról, hogy az új munkaszervezési forma csak az adott körülményekhez igazítva, gondos elméleti és gyakorlati előkészítés után hozhatja majd a várt eredményeket. Ezért is fordulhatott elő az a félreértés, hogy a dolgozók a brigádformától sok helyen elsősorban, vagy tán kizárólag, fizetésük emelését várták. Nem vitás, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás a legtöbb esetben beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s ez a tény mindenképpen indokolja továbbfejlesztését. Ezzel összefüggésben azonban a lehető legrövidebb időn belül ki kell küszöbölni az említett fogyatékosságokat, amelyeknek okait a tapasztalatok szerint leginkább egyes vállalatok passzív hozzáállásában kell keresni. KOVÁCS EDIT Koreny Árpád: - Azt hiszem, hogy elsősorban a jó politikai nevelő munkának, a néphadsereg állandó népszerűsítésének, a pedagógusok elkötelezett hozzáállásának köszönhetjük eredményeinket. Az iskolák igazgatóinak értekezletén, a pártalapszervezetek elnökeinek aktíváján rendszeresen és bírálóan elemezzük a helyzetet, névre szólóan rámutatunk a hiányosságokra. Ugyanis felhívásunkban - amelyre több mint háromszáz alap- és közel száz középiskola válaszolt - többek között arra tettünk ígéretet, hogy minden alapiskola évente legalább egy fiatalt nyer meg katonai iskolába. Feladatainkat a tavalyi oktatási évben 155,6 százalékra teljesítettük. . Robert Vikisály: - A parancsnokság minden tisztje két-három iskola fölött védnökséget vállalt, így rendszeres személyi kapcsolatunk alakult ki a pedagógusokkal. Nemcsak akkor vannak ott az iskolákban, a szülői értekezleteken, amikor a katonai iskolákról van szó, hanem részt vesznek a honvédelmi rendezvényeken is. Természetesen magunk nem sokat tehetnénk, ha nem volnának olyan pályaválasztási pedagógusaink, mint a revúcai Hviezdoslav Utcai Alapiskolában Dana Belicová, aki pedagógustársaival úgy dolgozik, hogy az adott irányszámot évente túlszárnyalják. Más iskolákban, így például Jolsván (Jelšava) is megértették a pedagógusok, hogy a néphadsereg tiszti és tiszthelyettesi állományának utánpótlása fontos társadalmi feladat. Az eredményeinkhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a felvételi vizsgákra meghívott fiatalok részére előkészítő tanfolyamot szerveztünk. Štefan Andoga: - Jómagam abban látom eredményességünk magyarázatát, hogy a tanári karok, mindazok, akik a pályaválasztás terén dolgoznak, megértették a hazafias neveléá jelentőségét. A tanulók és a pedagógusok részére látogatásokat szervezünk a katonai tanintézetekbe. Azon 7. osztályosok részére, akik a katonai pályára készülnek, minden évben nyári honvédelmi pionírtábort szervezünk. Az iskolákat negyedévenként értékeljük, így mindig áttekintésünk van, idejében tudunk megfelelő intézkedéseket foganatosítani. Másképp fogalmazva, a céltudatos, elmélyült munkának köszönhető feladataink teljesítése. Dana Belicová: - Iskolánkban már az ötödikesektől megkérdezzük, milyen pályára készülnek. Akik megemlítik a katonai pályát, azokra megkülönböztetett figyelmet fordít az egész pedagógiai kar. Ezek után a szülőkkel is elbeszélgetünk. így elegendő időnk van arra, hogy a tanulókkal, a szülőkkel foglalkozzunk. Szerintem sokat segít, hogy az iskolánk volt diákjai, akik a katonai pályát választották, ha haza látogatnak, eljönnek az iskolába, a tanulókkal kötetlen, de hasznos beszélgetést folytatnak. A munkánkban ez nagy segítséget jelent. Talán a járásban elsőként nálunk honosodott meg, hogy a katonai iskolákban tanulók szüleit meghívjuk a szülői értekezletekre, hogy elmondják, mit szóltak fiuk pályaválasztásához, hogyan látják gyermekük jövőjét. ■ Tudjuk, nem könnyű megnyerni a fiatalokat a katonai pályára. Milyen nehézségekkel találkoznak járásukban és mit tesznek ezek leküzdéséért? Mária Liptáková: - Gyakran előfordul, hogy az egyik vagy a másik szülő ellenzi, hogy gyermeke a katonai pályát válassza, talán azért, mert így a legtöbbször elkerül a szülői háztól. Az iskolákkal együttműködve kérdőíveket osztunk szét, hogy a szülői értekezleteken, amelyek né-- ha a késő éjszakába nyúlnak, minden kérdést megválaszolhassunk. Előfordul, hogy munkahelyünkön keresnek fel a szülök. Azokat a fiatalokat, akik a katonai pályát akarják választani és megfelelnek a követelményeknek, minden pedagógusnak figyelemmel kell kísérnie, önállóvá kell őket nevelni, fejleszteni öntudatukat, bíztatni a különböző testnevelési foglalkozásokon, s ha lehetséges, meg kell bízni őket a szakkörök vezetésével. A katonai pályára való irányítás csakis hosszú távú, céltudatos és elkötelezett munkával valósítható meg. Robert Vikisály: - Ami a problémákat illeti, azt hiszem, hogy nem egy esetben nehezebb a szülőket, az édesanyákat meggyőzni, mint a fiatalokat. Féltik gyerekeiket a fegyelemtől, a katonás rendtől. Sajnos, nem mindig veszik figyelembe, hogy a gyereknek mihez van kedve és adottsága. Olyan esettel is találkoztam, hogy már óvodás korában eldöntötték, mi lesz agyerekből, ami azt hiszem nagyon helytelen gyakorlat. Koreny Árpád: - Járásunk 24 alapiskolájából kilencben egyetlen egy tanulót sem nyertek meg katonai iskolába. Ez az osztályfőnökök, az igazgatók, a pályaválasztási pedagógusok helytelen hozzáállásán múlott, de nem egy esetben az adott osztály összetételén, a tanulók nem megfelelő egészségi állapotán, fizikai erőnlétén is. Ezen a területen is előbbre kell lépnünk, mert a jelenlegi helyzet nehezíti a toborzást. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az alapiskolai tanulók tíz százalékának egészségi állapota nem megfelelő. Azt hiszem, ez nemcsak a mi járásunkban van így. ■ A fiatalok fizikai erőnlétének javítása nagyon fontos feladat. Mit tesznek ezen a téren, mit tartanak a legfontosabb teendőnek? Štefan Andoga: - A 24 alapiskolánkból már csak kettőnek nincs tornaterme. Ez tehát rendben lenne, de elszomorító, hogy járásunknak nincs egyetlen fedett uszodája sem. Hogy a tanulókat úszni megtanítsuk Brez- nóba, Svitbe vagy Poprádba kell vinnünk őket, ami igen költséges. A másik dolog, hogy a heti két óra testnevelés kevés. Nem tartjuk helyesnek, hogy az iskolákban megszüntették a honvédelmi órákat, mert ezek sokat adtak a tanulóknak. Sokat tehetnek viszont a szakkörök. Alapiskoláinkban 71 honvédelmi kört tartunk nyilván. A fizikai erőnlét növelésében a szülők is többet tehetnének, nagyon kevés a szakkör- vezetőnk, oktatónk. Cselekednünk kell, mert úgy mint minden szakmában, a hadseregben is fontos tényező a jó egészségi állapot, a megfelelő fizikai erőnlét. Ligárt Tibor: - Tizenegy alapiskolában, hét szakmunkásképző intézetben van alapszervezetünk. Ezek szervezik a hovédelmi tevékenységet, részt vesznek a különböző versenyek rendezésében, lehetőségeikhez mérten elősegítik a tanulók fizikai erőnlétének javítását. A járási szervezetünkben mintegy 1400 tizennégy éven aluli fiatal tevékenykedik. Nemcsak ók. hanem az alapiskolák tanulóinak nagy része is részt vesz a duklai, a szokolovói emlékversenyen, a lövészligában, a különböző járási vetélkedőkön. Kétszer évente katonai alakulatokba visszük el azokat a fiatalokat, akik érdeklődnek a katonai hivatás iránt. Mária Liptáková: - A tanulók egészségéért, a fizikai erőnlétük javításáért sokat tehetnek a szülők, hiszen a gyerekeknek egy része túltáplált, elhízott, ami a helytelen életmód következménye. Több mozgásra van szükségük, ebben az iskolákon kívül a tömegszervezetek is sokat segíthetnek. ■ Eddig sikeresen teljesítették feladataikat, járásukból sok fiatal lett hadseregünk hivatásos állományának tagja. Nyilván erőfeszítéseket tesznek, hogy a jövőben se valljanak szégyent. Koreny Árpád: - Mindenekelőtt nem szabad szem elől tévesztenünk az általunk megfogalmazott felhívást, teljesítenünk kell annak minden pontját. A jövőben még céltudatosabb politikai nevelő munkát akarunk végezni, s elérni, hogy a honvédelmi nevelést minden párttag elsőrendű feladatának tekintse. Ezentúl még erélyesebben mutatunk rá azokra, akik nem teljesítik feladatukat, de ugyanakkor megjutalmazzuk azokat, akik érdemeket szereznek. Štefan Andoga: - Azt hiszem, ha előbbre akarunk lépni, az eddigieknél még jobban kell támaszkodnunk az iskolában működő pályaválasztási tanácsadókra, a szülői munkaközösségekre. Jobb, elmélyültebb munkára serkentjük mindazokat, akik az oktatásban, a pályaválasztásban szerepet játszanak. Danica Belicová: - Nem szabad lazítani, továbbra is céltudatosan kell dolgozni. Tapasztalatainkat igyekszünk más iskoláknak is átadni. Azt tervezzük, hogy az év végéig kiállítjuk azoknak a volt tanulóinknak az arcképét, akik a katonai iskolákban jól tanulnak, hogy a gyerekek büszkék legyenek rájuk. Valószínű, hogy az idei tanévben is jóval túlteljesítjük az irányszámokat, s ennek mindnyájan örülünk. Robert Vikisály: - az alapiskolák magasan túlteljesítették az irányszámokat, s minden bizonnyal a jövőben sem lesz ez másképpen. A fiatalok főleg a katonai szakközép- iskolák és a gimnáziumok iránt érdeklődnek. Többet kell azonban tenni a középiskolákban és a gimnáziumokban, amelyek a múlt évben nem teljesítették az irányszámokat. Jóllehet, előzőleg igen. Szerintem, ennek az az oka, hogy ezekben az iskolákban nem foglalkoznak rendszeresen a tanulókkal, nem elég elmélyült a pályára való orientálás. A jövőben tehát többet kel! tenniük, s jobban hasznosítani az alapiskolákban szerzett tapasztalatokat. ■ Végül megkérdeztünk egy szülőt és egy katonai pályára készülő fiatalt, mi a véleménye a katonai iskolákról? Kerepesi Jánosné: - A fiam katonai gimnáziumban érettségizett, jelenleg a Vyškovi Katonai Főiskola harmadéves hallgatója. Tetszik neki a katonai pálya. Az igazsághoz tartozik, hogy annak idején az apja támogatta elhatározását, én elleneztem. Nehezen tudok még ma is napirendre térni afölött, hogy nincs otthon. Gondot okoz, hogy távol került a családi háztól, de ebbe bele kell törődni, nem állhatok útjába, látom, jól érzi magát az egyenruhában, az iskolában, s mindent megtesz azért, hogy a néphadsereg jól felkészült tisztje legyen. Ma már büszke vagyok rá. Marian Sebő: - A járási székhelyen az építészeti szakközépiskolában érettségiztem. Már harmadikos koromban elhatároztam, hogy tanulmányaimat a repülős főiskolán folytatom. Jól érzem itt magam, érdekel a technika. Jó kollektíva alakult ki. Közben megnősültem. A tanulással nincs különösebb gondom. A félreértések elkerülése végett, azt hiszem, hogy a propagációs anyagokban pontossabban kellene fogalmazni, hogy az iskolában senkit sem érjen meglepetés, csalódás. Láttam egyszer egy rövidfilmet. Arról szólt, hogy az egyik tátrai üzemi üdülőben ezt a feliratot függesztették ki: „Érezze magát úgy, mint otthon!“ Nem jól tették, hogy ezt írták ki, mert mi lett a vége? Megérkeztek az üdülők, eljött a vacsora ideje, mire néhányan gyűrött pizsamában jelentek meg a közös ebédlőben. Úgy, ahogy otthon szokták. Vacsora után a közös társalgóban néhányan felöntöttek a garatra, és aztán tettleg simogatták a feleségüket. Úgy, ahogy otthon szokták. Az üdülő igazgatójának nem maradt más választása, másnap a következő szöveggel cserélte ki az ominózus feliratot: „Érezzék magukat otthon úgy, mint nálunk!“ Ez a rovidfiím jutott az eszembe a rendőrség bratislavai és nyugat-szlovákiai parancsnokságának sajtóértekezletén, amelyen a gazdasági bűnözésről és a szocialista vagyon védelméről volt szó. Hogy honnan vettem ezt a gondolattársítást? Onnan, hogy mifelénk gyermekkorunktól azt verik az ember fejébe, hogy nálunk minden a nép tulajdonában vari. Namármost, valóban úgy bánunk vele? Mert hát ami a tulajdonom, azzal ugye nem fogok úgy bánni, mint a Csáky szalmájával. Pedig a szakértők véleménye szerint úgy bánunk vele. A rendőrségi tájékoztatás szerint a Nyugat-szlovákiai kerületben az év első kilenc hónapjában 3580 esetben lepleztek le a szocialista vagyon ellen elkövetett vétséget, szabálysértést. Ez ugyan 326 esettel kevesebb, mint az előző év ugyanezen időszakában, de az okozott kár 87 millió koronával nagyobb és meghaladta a 135 millió koronát. Vajon mit szólna hozzá bárki is, ha ennek csupán elenyésző hányadát kihúznák a zsebéből? Pedig kihúzták, mindannyiunk zsebéből. Valik Pavol százados keserűen jegyezte meg, a szigorú védelmi intézkedésekkel csak azt értük el, hogy csökkent a vétségek és bűnesetek száma, de elkövetőik szemtelenebbek és mohóbbak lettek. Erre vall egyébként, hogy elszaporodott azoknak a gazdasági bűncselekményeknek a száma, amelyeket vezető dolgozók követtek el. Legszomorúbb az a felismerés, hogy a legtöbb bűneset felfedése nem az érintett üzemek, intézmények, gazdasági szervezetek indítványára történt. Pedig a jogi szabályok értelmében a szocialista vagyon védelme elsősorban a vele gazdálkodó szervezet kötelessége. Még elszomorítóbb, hogy előfordulnak esetek, amikor már a leleplezett bűncselekményt vagy szabálysértést is igyekeznek titokban tartani, nem ritkán vezetó dolgozók. Úgymond az üzem, vállalat jó híre érdekében vagy személyi elfogultságából, barátságából. Miféle barátság ez? Tovább terjed a megvesztegetés, a fekete pénzalapokkal folyó üzérkedés, a törvénytelen vállalkozás. A közbiztonsági szervek 147 megvesztegetési botrányt tártak fel, tízzel többet, mint az előző évben. Több mint háromezerötszáz személyt állítottak bíróság elé törvénytelen vállalkozás címén. Közülük 630 már nem először követett el hasonló cselekményt. A közbiztonsági szervek külön nyilvántartják azokat a baleseteket, katasztrófákat, károkat, amelyeknél nem bizonyítható közvetlenül az emberi szándék. Ezeket a népgazdaságban előforduló rendkívüli helyzetek címszó alatt kezelik, és csak százezer korona kárt meghaladó esetben tekintik bűncselekménynek. Az év elsó kilenc hónapjában a Nyugat-szlovákiai kerületben 26 ilyen „rendkívüli helyzet" adódott. Volt időszak, amikor ilyen esetekben elmaradt a felelósségrevonás, merthogy a bajt nem emberi mulasztás idézte elő. Valik százados szerint azonban ezzel a gyakorlattal egyszer s mindenkorra szakítani kell. Minden rendkívüli helyzet mögött emberi tényező áll. Ezek a példák bizonyítják, hogy menynyire hanyagul és bűnösen bánunk a mi közös tulajdonunkkal. Mintha nem is a miénk lenne. Bezzeg, ha a magántulajdonról lenne szó... PALÁGYI LAJOS Sok minden szóba került még beszélgetésünk során. Az is elhangzott, véget kell vetni annak a helytelen nézetnek, hogy a magyar oktatási nyelvű alapiskolákban végzett tanulóknak nincs esélyük a katonai iskolákban. Ezt a példák egész sora cáfolja meg. Beszélgetőpartnereim meggyőződésüket fejezték ki, a Rozsnyói járásból az idén is olyan sokan jelentkeznek a katonai iskolákba, hogy csak a jó tanulókat, a rátermetteket irányítják majd a hadseregünk parancsnokait és szakembereit képző tanintézetekbe. NÉMETH JÁNOS Mintha nem is a miénk lenne