Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-18 / 271. szám, szerda
A gondok bűvkörében MIÉRT TÜRELMETLENEK A FURNÉRLEMEZGYÁRBAN? Az elmúlt évek állami beruházásaival, külföldi technológiák és műszaki berendezések vásárlásával jelentősen bővült, korszerűsödött a Žarnovicai Furnérlemezgyár nemzeti vállalat termelése. A nagyarányú műszaki fejlesztéstől bútoriparunk alapanyag-ellátása közismert gondjainak megoldását remélték a szakemberek. Nos, nem így történt! A furnérlemezgyár teljes kapacitású termeléssel sem képes kielégíteni a mennyiségi és a minőségi igényeket. S nemcsak „kifelé“, a megrendelőkkel kapcsolatban vannak feszültségek és aránytalanságok, hanem a termelésben, a gyár gazdálkodásában is. A Nový Bor-i Ipari Automatizálási Vállalat dolgozói elektronikai berendezések és számítógépek alkatrészeit gyártják. Kiváló minőségű gyártmányaik közé tartozik a HSM 300- as típusú egyenáramú villanymotor, és az IQ 151-es típusú személyi számítógép, amelyet már a középfokú oktatásban is használnak. A felvételen Éva Ném- cová integrált áramköröket ellenőriz. (Ján Vrabec felvétele ČSTK) Mit kinál(hat) a kereskedelem? AZ ÜNNEPEK ELŐTTI ÁRUELLÁTÁSRÓL Kevés a munkaerő Vladimír Herko mérnök, a Preglejka nemzeti vállalat igazgatója megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik újságíróknak. Aztán, amikor megfogalmaztam kérdéseimet, mégiscsak „kötélnek állt“. Persze, nem egyedül. A tanácsterem ovális asztalánál helyet foglaltak legközelebbi munkatársai, az üzemi párt- és a szakszervezet vezetői.- Nézze - mondta kissé elkomo- rodva az igazgató mi most a kritika kereszttüzében állunk, mert nem teljesítettük a háromnegyedévi tervfeladatainkat, s ma már az is világos előttünk, hogy ha megfeszülünk, akkor sem tudjuk teljesíteni az évi előirányzatot sem a mennyiség, sem a minőség terén. Nem kedvezőek a gazdaságossági mutatók sem, mindenekelőtt a nyereségé, melynek teljesítésében szintén jelentősen lemaradunk. Gondjainknak persze mélyreható gyökerei vannak, s állítom, hogy a helyzet nem fog változni, bárki kerül is az igazgatói székbe, vagy a többi vezetői posztra, ha a körülményeken, a külső hatásokon nem sikerül változtatni. Ezek közül hadd említsek meg néhányat, a legjellegzetesebbeket. Kezdeném a munkaerő-ellátással, amely a sikeres termelés alapfeltétele. A szakemberek és a szakmunkások elvándorlása évek óta tart, megfékezni, megállítani ezt a folyamatot a jelenlegi lehetőségek mellett szinte képtelenség. Járásunkban, közvetlen környékünkön ugyanis jelentős a bányászat, a kohászat és a gépgyártás, s ezeknek az ágazatoknak a munkásai velünk szemben előnyösebb javadalmazásban részesülnek. Nem könnyű megmagyarázni dolgozóinknak, hogy ezekben az ágazatokban miért keresnek olykor ezer, ezerötszáz koronával is többet a szakmunkások, mint nálunk. Persze, mi nemcsak a jól fizető üzemek mögött maradunk el, hanem a járási átlagkeresettől is, mely 3108 korona, nálunk pedig ennél több mint ötszáz koronával alacsonyabb. A munkáshiány pótlására vendégmunkásokat szerződtettünk. Évekkel ezelőtt a vietnami fiatalokkal kedvező tapasztalatokat szereztünk. Jelenleg 160 lengyel állampolgárt is foglalkoztatunk, főként nőket. Gyűlések és tanfolyamok - munkaidőben- A legutóbbi ellenőrzés nyomán azt is hibául rótták fel az ellenőrök, hogy nem megfelelő a munkaidő kihasználása - kapcsolódott a témához Milan Šajgalik, a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke. Nos, ez valóban így igaz, csak éppen azt nem vizsgálták meg alaposan, kik és miért hiányoznak a munkagépek mellől. A dolgozók kikérése, hivatalos ügyeinek intézése igen nagy mértékeket ölt. A különböző szervek és szervezetek egy vagy több napos akcióikat rendszerint munkanapokon, munkaidő alatt szervezik, s ezek többségére kötelesek vagyunk elengedni dolgozóinkat. Két és fél ezres munkáskollektívánkból például harmincötén népbi- rók, s vannak egyéb más társadalmi funkciók is. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy üzemen belül is sokszor kivonjuk a munkaerőt a termelésből, mert például tűzoltógyakorlatot kell tartani, munkabiztonsági tanfolyamot és számos más akciót kell lebonyolítani. Csakhogy ezeket előírják számunkra és ellenőrzik, szá- monkérik megvalósításukat.- Mindennél nagyobb bajnak tartom azonban - folytatta a problémák felsorolását Daniel Krátky mérnök, kereskedelmi igazgatóhelyettes- a nyersanyaghiányt. Nem titok, hogy faanyagból külföldről évek óta nem kapjuk meg az igényelt mennyiséget, nem is beszélve a minőségről. Évente 98 millió devizakoronáért vásárolunk Afrikából mahagónit, va- vát, ajúzt és egyéb faanyagot. Ezek ára persze nem csökken, hanem emelkedik, a rendelkezésre álló pénzkeret viszont nem változik. így fordulhat elő, hogy az idén is közel húszszázalékos lesz a mennyiségkiesés, s ezt jelenleg képtelenek vagyunk más forrásból pótolni, mert a hazai diófakészlet már nagyon csekély, egyéb fafajaink pedig nem alkalmasak az igények kielégítésére. Nyilvánvaló, hogy a jövőben sem számolhatunk nagyobb valutakerettel, ezért nem tartottuk reálisnak az idei és az ötéves időszakra vonatkozó előirányzatot. A fölösleges túlórákról...- Sajnos ma már ott tartunk- kapcsolódik a beszélgetésbe Irma Danková elvtársnő, az üzemi pártbizottság alelnöke hogy a tervek elveszítik realitásukat és komolyságukat. A pártszervezet vezetőségében mi már tavaly jeleztük a veszélyt, s lehetőségeink ismeretében azt javasoltuk a gazdasági vezetésnek, hogy a tervelőirányzatot csak kellő biztosítékok esetén fogadja el. Mint a járási pártbizottság elnökségi tagja is felvetettem ezt a gondolatot, de a vezető elvtársak biztattak, fogadjuk el a tervet, majd segítenek. Nos, azt nem mondhatnám, hogy nem támogatnának, nem értenék meg gondjainkat, csak éppen a konkrét segítséget hiányoljuk. Mi most itt az üzemben két tűz közé kerültünk, mert „felülről“ számonké- rik az eredményeket, lent pedig türelmetlenkednek a dolgozók, mert látják a nyersanyagellátás hiányosságait. Sehogyan sem értik meg, hogy miért kell időnként napokat eltölteniük semmittevéssel, máskor pedig túlórázniuk. A gyűléseken mind többen teszik fel a kérdést: meddig mehet ez így tovább? Az árrendszer anomáliái A vállalatot természetesen nemcsak azért marasztalják el, amiért nem tudja teljesíteni az importált alapanyagból készülő furnérlemezek termelési tervét, hanem azért is, mert a hazai alapanyagból készülő termékekét, így például a padlóburkoló parketták gyártását sem teljesíti.- Ez ismét egy rendkívül kényes probléma, jellemző árpolitikánk rendezetlenségére - válaszolja a közbevetésre a kereskedelmi igazgató- helyettes. Számunkra pillanatnyilag nem okozna különösebb nehézséget a tervezett parketta mennyiségének gyártása, csakhogy termékeinket mi a régi árakon értékesítjük, a nyersanyag ára pedig időközben 33 százalékkal emelkedett. A logikus megoldás az lenne, ha mi is növelhetnénk az árakat, ám ezt nem tehetjük meg. Márpedig az eredetileg nyereséges parkettagyártás ily módon veszteségessé vált számunkra. Gyakorlatilag minél többet termelünk, annál nagyobb a veszteségünk, és a tervteljesítést a jelenlegi pénzügyi helyzetünkben nem engedhetjük meg magunknak. Belekerültünk tehát egy bűvös körbe, s ebből képtelenek vagyunk kilépni. Talán az elmondottakból az is kitűnik, hogy miért tanulmányozzuk oly nagy figyelemmel a vállalati törvénytervezetet, s várunk oly sokat a gazdasági mechanizmus átalakításától. Megtalálták a megoldás kulcsát A helyzet varázsszóra, sőt még az új gazdálkodási rendszer bevezetésével sem fog megváltozni, hiszen mindennek alapja a jó munka, a kezdeményezés, a vállalkozói szellem, a kockázatvállalás.- Persze, ezzel mi is tisztában vagyunk - mondja az üzem igazgatója. - A sok-sok kedvezőtlen körülmény és kudarc ellenére azért a mi helyzetünk sem olyan kilátástalan Egy kis rugalmassággal, több türelemmel és megértéssel meg lehetne oldani az egyik alapvető problémánkat, a nyersanyagellátást. Nos, nem olyan megoldásra gondolok, mint amilyet a jugoszláv kollégák alkalmaznak, ők ugyanis már nem a nyugati közvetítő cégeken keresztül vásárolják Afrikában a nyersanyagot, hanem saját ültetvényeket létesítenek. Mi a szocialista megoldást kerestük, s úgy látszik, meg is találtuk, hiszen a Szovjetunióban létezik egy fafaj, amely átfestve bizonyítottan egyenértékű az eredeti mahagónival. Egy munkácsi (Mukacsevoj feldolgozóüzemet már erre építenek. Ebbe a vállalkozásba kellene társulnunk technológiává! és termelési tapasztalataink átadásával, s ezek fejében biztosíthatnánk 6 millió négyzetméteres évi termelésünk alapanyagát. Kiszámítottuk, hogy százmillió koronás nyersanyagvásárlás esetén húszmilliós nyereséget érnénk el a jelenlegi veszteség helyett. A szovjet partner kész a gyors együttműködésre, bennünket azonban kötnek a különböző előírások és direktívák. Egy sor bürokratikus jogszabályt kellene megváltoztatni mielőbb ahhoz, hogy ebben az irányban továbbléphessünk. Mert a megoldás kulcsát - úgy véljük - megtaláltuk. HACSI ATTILA Hát igen, ezt a kérdést tesszük fel, már ami az üzemi étkeztetést illeti. Az erre vonatkozó kormány- rendelet az üzemi étkeztetést új elvek szerint képzeli úgy, hogy hazánkban 1985-ig a dolgozók 51 százaléka, 1990-ig pedig 70 százaléka vegye igénybe. A rendelet ugyan szól a feltételek kialakításáról, megfelelő mennyiségű és főleg jó minőségű koszt előállításáról, a felettes szervek hozzáállásáról, stb. is. De tény az, hogy a Kassa (Košice)- vidéki járásban az ipari vállalatok dolgozóinak mindössze 41,6 százaléka, a mezőgazdasági dolgozóknak pedig 24,2 százaléka kosztol území étteremben. Az alacsony százalékarányban maga az ember a hibás azzal, hogy lebecsüli a rendszeres étkezés Közelednek a karácsonyi ünnepek, s ez azt is jelenti, hogy az áruházakban, a boltokban nő a forgalom: itt az ajándékok kiválasztásának, a nagy bevásárlásoknak az ideje. Ilyentájt minden vásárolni szándékozó nagyobb érdeklődéssel szemléli, mi van a polcokon, mit kínál a kereskedelem. Amint arról már hírt adtunk, a napokban az SZSZK kereskedelmi minisztere az újságíróknak vázolta az év végéig várható helyzetet. Az olvasók nagy részét bizonyára részleteseboen is érdeklik az értekezleten elhangzottak. A piaci helyzet megítélésekor abból kell kiindulnunk, hogy nőtt a lakosság vásárlóereje. Ezt jól tükrözi a kiskereskedelmi forgalom, amely a tervezettnél magasabb. Ám ez nem jelenti azt, hogy az ellátás kifogástalan. Az okot jól illusztrálhatjuk az alábbi adattal: az árueladás 3 százalékkal, ezzel szemben a termelőktől az áruszállítás csupán 1,8 százalékkal növekedett. Az előző években sok bírálat érte a kereskedelmet a rossz készletgazdálkodás miatt. E téren fordult a kocka: a korábbi 2 milliárdos felesleges raktár- készlet helyett most a tervezettnél 2 milliárd koronával kisebb a készlet. A forgalmat tehát nagyrészt a gyorsan fogyó áruk „hozták“, másrészt pedig a különben nehezen eladható cikkek bizonyos hányadának értékesítéséből származott. Tehát ebből a szemszögből kell a karácsonyi piac ellátottságát is szemügyre vennünk. A miniszter véleménye szerint csak úgy lesz a tavalyihoz hasonló az idei karácsonyi piac, ha a tervezett készletekből még jobban merítenek. Kérdés viszont, hogy az alsó határ megközelítése milyen színvonalú árukínálatot jelent majd. Mi kerül az asztalra? Természetesen az ajándékvásárlás mellett az élelmiszer iránti kereslet is növekedni fog az ünnepek előtti időszakban. Mire számíthatunk e téren? Alapvető élelmiszerekből a kínálat stabilnak mondható. Húsból, henfesáruból a tavalyinál többet szállítanak a boltokba. A korábban is sokat bírált tejtermék-ellátásban ugyan nem számottevő, de javulás tapasztalható. Elsősorban a kijelölt boltokban növekedett a sajtválaszték. „Régi nóta“ a tartós sütemény és a keksz hiánya. Ezt a tárca vezetője szerint három tényező okozza: az első a kakaóbehozatal korlátozottsága, a második a csomagolóanyagok hiánya, a harmadik ok peszüksegességét. Egy másik ok: nincs minden üzemnek saját étkezdéje, konyhája, s nem szívesen látják az idegen kosztosokat. Ezért nem kevés üzem dolgozói hideg ételen vannak, vagy éttermekben drágán ebédelnek. Az üzemi étkeztetés a háziasszonyok fő érdeke. Hiszen többségük munkaviszonyban van, s elég megterhelés a vacsora főzése. Ha viszont a család minden tagjának biztosítva lenne a főtt étel az üzemi konyhán, akkor otthon elég lenne csak hétvégén főzni. Úgy vélem, hogy a nőszövetség szervezetei városon és faluhelyen egyaránt sokat tehetnének azért, hogy a rendszeres táplálkozás érdekében minél több ember használja ki az üzemi étkezés lehetőségét. Iván Sándor dig az, hogy nem rendelkezünk megfelelő technológiákkal e keresett termékcsalád gyártásához. Igaz ugyan, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban valamivel jobb a helyzet és onnan is szállítanak Szlovákia üzleteibe, de a kereslet kielégítéséhez ez nem elegendő. Ez a kérdés előreláthatólag 1990-ig nem oldódik meg. A zöldség- és a gyümölcsellátást az idei szeszélyes időjárás okozta terméskiesés befolyásolta. Almából például a tavalyinak csupán az egy- harmada termett, s ezt a magyarországi és a lengyelországi, viszonylag kis importtal nem tudjuk pótolni. Déligyümölcsből azonban több lesz a tavalyinál. Banánból, grapefruitból valamivel kevesebbet, ananászból ugyanannyit hozunk be mint tavaly, viszont narancsból és mandarinból két és félszer több kerül a piacra. Ez utóbbi gyümölcsféleségekből az eltelt tíz hónap alatt 15 ezer tonnát adtak el, az év hátralevő két hónapjában még 19 ezer tonna kerül a boltokba. Három kamionnal érkezik kivi, két kamion hoz külföldről paprikát, tíz pedig szőlőt, valamint 20 tonna fokhagyma behozatalával is számol a zöldség- és gyümölcsforgalmazó tröszt. A zöldségellátásban előreláthatólag nem lesz fennakadás, a hazai rossz burgonyatermést is pótolni fogja a behozatal. Ha a gyártó nem szállít... Az iparcikkek forgalmazása terén hiányosságok mutatkoznak. Ruházati cikkekből a gyártók nem elégítik ki a kereskedelem igényeit, s főképp nem a megfelelő, kívánt választékban. Műszálas anyagokat, termékeket ugyan kínálnak, de ezek a vásárlóknak, tehát a kereskedelemnek sem kellenek. A gyártók ezzel kapcsolatos érvei három csoportba sorolhatók: nincs elegendő pamut, a kiöregedett gépeken nem képesek új generációjú műszálas termékeket gyártani, s nem megfelelő az áru- szerkezet. A kedvezőtlen lábbeliellátást országszerte a szállítások késése, akadozása befolyásolja. A gyártók hiába teljesítik a számukra koronában előírt termelési értéket, ha ezt a drága cipőkből érik el, és közben a boltokban hiányoznak a közepes árú és az olcsó lábbelik. Az iparcikkek közül az elektrotechnikai termékek iránt növekedett nagymértékben az érdeklődés. E téren sem megnyugtató az a tény, hogy az illetékes ágazat ugyan 6,7-7 százalékos növekedést mutat ki, de a boltokban hiánycikk a színes televízió, a videomagnetofon és a szórakoztató elektronikai termékek. A kereskedelem a gyártóktól kapott mennyiség 2-3-szorosát tudná értékesíteni. A karácsonyi piacra ugyan behozunk színes televíziókat a Kínai Népköztársaságból és Japánból is érkeznek szórakoztató elektronikai cikkek, de a behozott mennyiség egyáltalán nem elegendő az igények kielégítéséhez. Ez utóbbi is összefügg azzal, hogy az elmúlt évhez viszonyítva csökkentek behozatali lehetőségeink. A rendelkezésre álló devizát a tárca elsősorban a legfontosabb hiánycikkek pótlására használta fel. Nem ľózsás a helyzet, melyet a kereskedelem legilletékesebb képviselője vázolt az ünnepek előtti árukínálatról. Ennek ellenére az ágazat valamennyi dolgozója arra törekszik majd, hogy minden vásárolni, ajándékozni szándékozó a boltokban találjon megfelelő árut, amellyel örömet okozhat. DEÁK TERÉZ A tachovi művészeti alapiskola, amely a közeljövőben ünnepli megalapításának 35. évfordulóját, az idei tanévet már egy felújított kastélyban kezdte. Az iskolába Tachovból és környékéről mintegy 600 tanuló jár. A felvételen a fiatal fúvósok Josef Kadlec zenetanárral a tachovi kastély előtt. (Jifí Vlach felvétele - ČTK) Enni, vagy nem enni...
