Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-12 / 266. szám, csütörtök

Csak a család taníthat a család iránti felelősségre Legfeljebb elválunk...? A válás lehetősége szüli a válást - olvastam néhány évvel ezelőtt egy tanulmányban. A törvény, mint a há­zasságok megromlásának oka? Képtelenség, vetettem el a gondola­tot, pedig a tények mintha azt bizo­nyítanák, hogy van benne valami. Még húsz-harminc évvel ezelőtt is a társadalom többségének erkölcsi meggyőződése - a válás jogi enge­délyezése ellenére - szigorúan vá­lásellenes volt, az elváltakra pedig majdhogy nem mint erkölcstelen személyekre tekintettek. Napjaink­ban úgy tűnik, átestünk a ló túlsó oldalára. Az erkölcsi megítélés sok­kal enyhébb lett, mint a jogi, és maga a válás annyira megszokottá vált, hogy már senki sem ütközik meg azon, ha a házasuló fiatalok kissé komolyan, kissé könnyelműen évöd- ve jelentik ki, hogy legfeljebb elvál­nak, ha nem sikerül a házasságuk. Az okok, melyek miatt zátonyra futhat egy házasság a statisztikák szerint, főként a házastársak tulaj­donságainak, jellemének, érdeklő­dési körének eltérősége, hűtlenség és mértéktelen italozás. A válóperek bírái és ügyvédjei közül sokan meg­mosolyogják viszont a statisztikában szereplő ,,szabványosított“ válóo­kokat, bár alkalmazkodnak hozzá­juk. A törvény ugyan csak egyetlen bontóokot ismer, a házasság jóváte­hetetlen és teljes megromlását, de valamivel csak meg kell indokolnia az ügyvédnek kliense válóperes szándékát, és ítéletében a bírónak is, hogy miért romlott meg a házas­ság. Erre megfelelnek a statisztikai szabványok, főleg ha a válást kérő házastársak is egybehangzóan eze­ket adják elő - elkerülendő a szeny- nyes kiteregetését. A válás szabványosított okai száj­ról szájra terjednek, és itt-ott még a szerkesztőségünknek címzett le­velekben is hjvatkoznak rá olvasó­ink. így tudtuk meg például, egyes járásokban elsősorban azt igyek­szenek megoldani, hogy a házastár­sak fél évig külön lakjanak, mert akkor a bíróság az első tárgyaláson meghozza ítéletét. így aztán nem csoda, hogy a házasságok megrom­lásának valódi okairól még a bíró­ságnak sem sikerül bizonyosat meg­tudnia. Egy bíró ismerősöm a sta­tisztikai kimutatásokat már csak azért sem tartja megbízhatónak, mert nézete szerint egy válásnak számos, egymással összefüggő oka van, s gyakran lehetetlen megállapí­tani, melyik volt az, amely előidézte a további okok láncolatát. Nézete igazolására egy, az alkoholisták kö­rében végzett külföldi felmérést em­lített, mely” szerint 60 százalékban a mértéktelen ivás okozott válást a házasságokban. A statisztikákban nem érhető nyomon az sem, hogy egyes társa­dalmi körülmények is válásra ösztö­nöznek. Az elváltak adókedvezmé­nye, a gyermekét egyedül nevelő szülő „szociális esetté“ való minősí­tése, s az ebből eredő munkajogi, lakásgazdálkodási és számos más kedvezmény, s az a joggyakorlat, amely szinte automatikusan az anyának ítéli a gyermeket és a la­kást, sokakban olyan hatást vált ki. hogy csak azt látják, rövid távon mit nyerhetnek a válással, s nem kész­tet a válási szándék alapos megfon­tolására. A válások megelőzésével kap­csolatban jogos bírálat éri a sze­mélyzeti osztályokat is. A komplex és más értékelések, jellemzések szinte mindenkiről elmondják, hogy munkáját becsületesen és kezde- ményezöen végzi, felsorolják az ér­tékelt dolgozó társadalmi szerveze­tekben val<^ tagságát és funkcióit, elmondják, hogy a „kollektívában közkedvelt“, ám szülői, eltartási, ne­velési kötelezettségei teljesítésének nem szentelnek egy tőmondatot sem. Ilyen körülmények közt ugye nyil­vánvaló, miért mosolyognak a válási statisztikák fölött a válóperekben el­járó jogászok. Holott a válások tény­leges okainak feltárása rendkívül fontos lenne. A házasságok meg­romlása valódi okainak alapos isme­rete nélkül ugyanis csak vaktában vagdalkozhatunk a válások elleni küzdelemben. És ugyanúgy, ahogy, a törvény, a válások jogi engedélye­zése nem lehet oka a válásoknak, nem lehet jogi adminisztratív rendel­kezésekkel harcolni a válások nö­vekvő tendenciája ellen. Nem hiszek persze abban sem, hogy a különféle szociális kedvezmények megvoná­sa a válásban vétkes házastárstól sikerrel járna, ám sokkal célszerűbb lenne az, ha szembesítenék a válni szándékozókat házasságuk felbon­tásának következményeivel. A váló­peri illeték jelentős emelése és a vá­lások megszigorítása is csupán sza­porítaná a gondokat, mivel nem len­ne vagyonmegosztás, eldöntetlen maradna a lakáshasználat kérdése, bizonytalan helyzetbe kerülne az élettársi kapcsolatból születő gyermek... Sikerre csak a családi összetarto­zás megszilárdítása, a korszerű, stabil értékeken alapuló emberi kap­csolatok felértékelése, a család ér­telmi és érzelmi nevelési funkciójá­nak helyreállítása vezethet. Mert a szexuális nevelést átvállalhatja (átvállalhatná) az iskola és a társa­dalom más intézményei, de a család iránti felelősségre, a partner iránti elkötelezettségre és az igényeivel szembeni alkalmazkodásra csak a család taníthat. FEKETE MARIAN Azt csinálom, amihez kedvem van Nyomtatványt tart a kezében. Gyorsan átfutja, majd megjegyzi.- A nagyobbik fiam, Peter, kato­nai szakközépiskolába akar jelent­kezni. .. Gyakran megfordul a lakta­nyában, ismeri a katonaéletet... Štefan Klobučník százados*' el­hallgat. Eszébe jut, hogy egykor ő is így kezdte. A nyitrai (Nitra) gépkocsi és harckocsiellátó szolgálat szakkö­zépiskolájában az első növendékek egyike volt. Nem a romantika, ha­Külgazdasági kérdésekről (ČSTK) - Csehszlovákia és a nem szocialista országok gazda­sági együttműködésének időszerű kérdéseiről tájékoztatta a napokban Ján Garčár külkereskedelmi minisz­terhelyettes a prágai és a bratislavai újságírókat. Megállapította, hogy a nem szocialista országokkal foly­tatott árucsere az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a ked­vezőtlen ténynek a legfőbb oka az, hogy a csehszlovák termékeknek nem minden esetben megfelelő a műszaki színvonaluk, és ilyen ter­mékekkel nehezen érvényesülünk az igényes külföldi piacokon. Első­sorban gépipari termékekről van szó. Igaz több olyan gyártmányunk van, melyek iránt nagy a kereslet, például a szerszám-formázó, textili­pari vagy a sokszorosító gépek iránt, de a gyártók sokszor nem képesek kielégíteni a keresletet, és a hosszú szállítási határidők is korlátozások­hoz vezetnek. További problémát jelent a nem szocialista országokkal folytatott ko­operáció elégtelen aránya is. Arra kell törekedni, hogy növeljük a gép­ipari berendezések kivitelét, gon­doskodni kell a ráfordítások megté­rüléséről, bővíteni kell a kooperáció és az együttmüködés minden olyan magasabb formáját, mint amilyen a közös vállalatok létrehozása. nem a technika iránti vonzalma miatt választotta ezt a pályát. Húsz év telt el azóta, de ma is szívesen emlék­szik vissza az iskolára.- Sok volt a tanulnivaló, de azért a szórakozásra mindig találtunk időt. Három évig rajparancsnok, és az iskolai röplada-csapat állandó tagja voltam. Az érettségi után az egyik katonai egységnél törzsőrmesteri rangban kezdtem meg a szolgálatot mint''raktáros. Tíz hónap után felettesei javasol­ták, hogy legyen az önálló hadtáp- szakasz parancsnoka. A katonák el­látása élelemmel, felszereléssel és üzemanyaggal felelősségteljes munka. Főleg a tábori kiképzés, a harcászati gyakorlatok idején teszi próbára az ember szervezőképes­ségét.- Néhány év elteltével lehetősé­gem nyílott, hogy letegyem a tiszti vizsgát. Az alhadnagyi váll-lapot 1976-ban kaptam meg. Sajnos, megelégedtem ennyivel. Jobban tet­tem volna, ha főiskolára jelentke­zem. A nósülés, s mi tagadás, a ké­nyelemszeretet volt csupán az aka­dály. Bízom abban, hogy a fiam a középiskola után tovább tanul majd, többre viszi, mint az apja. Szigorú, de megértő szakaszpa­rancsnok volt. Ha kellett, fegyelme­zett, de a dicséretből, a soron kívüli eltávozásokból is kijutott azoknak, akik példásan teljesítették köteles­ségüket. Tíz évig állt a szakasz élén, amely ez alatt az idő alatt többször nyerte el A példás szakasz címet. A hadtáposokra mindig számítani lehetett. No persze, nekik sem sike­rült minden úgy, ahogyan az a sza­bályzatban megvan írva, ilyenkor a felelösségrevonás sem maradt el.- Voltak és vannak pillanatok, amikor az ember felsóhajt, miért is lettem hivatásos katona. Ez olyan­kor fordul elő, ha valami nem úgy sikerül, mint azt szeretném, aztán elszáll a harag és az ember nem győzi hangsúlyozni, hogy nem cse­rélne más szakmával, hivatással... Egyébként, polgári alkalmazottként a feleségem is az egységnél dolgo­zik. Ő egy évvel korábban kezdett... így hát sok minden köt engem a hadsereghez, amelynek tiszti egyenruháját büszkén viselem. öt évvel ezelőtt új beosztást ka­pott. Az üzemanyag-ellátó szolgálat parancsnoka lett. Hogy felettesei jól választottak, azt az is bizonyítja, hogy a magasabb egységben az üzemanyaggal való takarékosság terén háromszor végeztek az első és egyszer a második helyen. Szor­galmával, jó munkájával kiérdemel­te, hogy a kétéves tagjelöltség után 1985-ben felvették a pártba.- Figyelni kell az emberekre, fog­lalkozni a gépjárművezetőkkel, ügyelni arra, hogy a harci járműve­ket, az autókat a javítóműhelyben rendbe tegyék. Ami azt illeti, bár jólesik az elismerés, külön örülök annak, hogy a keleti katonai körzet­ben felderítő rajunk kétszer szerezte meg az elsőséget. Nálunk, a hadse­regben, nem az egyéni, hanem a kollektív eredmények nyomnak a latban. Azt mondja, elfoglalt ember, ke­vés a szabadideje. Szívesen vesz a kezébe könyvet, tévét néz, vagy segít a ház körüli munkákban. Sokat foglalkozik a két fiával, rendszere­sen meglátogatja a szüleit. Fiatal, harminchat éves, ahogy mondani szokás, előtte még az élet, rajta is múlik, hogy hogyan használja ki.- Ha újra kezdeném, sok mindent másként csinálnék, de egy biztos, újra ezt a hivatást választanám... Tovább folytatná, de a folyosóról behallatszik az ügyeletes vezénysza­va: Riadó!.. Riadó! A százados gyorsan kinéz a folyosóra, aztán csak ennyit mond.- Peches vagyok, szabadnapom van, s lám ez a riadó... Igaz, otthon­ról is be kellett volna jönnöm... Faképnél hagy. Nem tudom ho­gyan csinálta, de néhány perc múlva már tábori ruhában ott sürög-forog az üzemanyagraktárban, osztogatja a parancsokat, miközben tekinteté­vel követi az üzemanyagkiadást. S amikor a legmagasabb a feszült­ség, felsorakozott már az egység, lefújják a riadót, amely az újoncok számára az első erőpróbák közé tartozott. Ö már ki tudja hány száza­dik riadót élte át, de mindegyiket olyan komolyan veszi, mintha ütkö­zetbe kellene mennie. NÉMETH JÁNOS Másodlagos nyersanyag - elsődleges feladat Minden ország gazdasági életében főszerepet játszik a terme­lés egyik alapfeltétele, a nyersanyag. Nyersanyagból viszont - mint az ismeretes - egyre kevesebb áll az emberiség rendelke­zésére. Ezért különösen ott kell, vagyis kellene csínján bánni vele, ahol a természet amúgy is szükmarkúan osztogatja ilyes­fajta kincseit. A Szlovák Nemzeti Tanács 1985. június 20-án megtartott 17. ülésén is a fenti okok miatt született határozat a korábban nagyrészt hulladékként elkönyvelt és kezelt másodlagos nyers­anyagok értékesítéséről. A 8. és a 9. ötéves tervidőszakra is emiatt irányozza elő külön állami célprogram a ma még sajnos jelentős mennyiségű, kárba vesző értékekkel való ésszerűbb gazdálkodást, s a kevesebb hulladékkal járó termelés kiterjesz­tését. Aligha szükséges különösebben hangsűlyozni, hogy a cseh­szlovák népgazdaság feltételei között a nyersanyag kihasználá­sának hatékonysága messzemenően kihat valamennyiünk élet- színvonalára. így jogosan várhatunk választ arra a kérdésre is, hogy mennyire igyekeznek jól gazdálkodni a nyersanyagokkal mindazok a szervezetek, amelyektől leginkább függ a takaréko­sabb hasznosításukat előirányzó tervek, intézkedések sikere. Többek k&ött ezt vizsgálta az SZNT ipari és építőipari bizott­sága is a közelmúltban megtartott ülésén. Az eredmény? Nos, nem a legmegnyugtatóbb. Népgazdaságunkban ugyanis egye­lőre nemhogy a másodlagos, de még az alapnyersanyagok hatékony felhasználását illetően is jócskán akad tennivaló. Az utóbbi két évben például nem fordult elő olyan eset, hogy az SZSZK ipari reszortjában jelentősebb, korszerű hulladékmentes technológiát dolgoztak volna ki. Csehszlovákiában a másodlagos nyersanyag felhasználását nem szabályozzák jogi előírások, de még egy olyan felelős szerv sem működik, amely kötelezhetné a termelőüzemeket az értékes ipari hulladékok újbóli hasznosítására. Sőt! Még olyan gazdasági szabályozóink sincsenek, amelyekkel érdekeltté lehetne tenni ilyen irányban a termelést. A központi tervező és pénzügyi szerveknek ugyanakkor kevés lehetőségük van arra, hogy támo­gassák az egyes ipari ágazatok időnként előforduló, másodlagos nyersanyag-hasznosítást szorgalmazó törekvéseit. A tervek szerint 1990-ben már mintegy 200 ezer tonna papír-, 9 ezer tonna műanyag-, 10 ezer tonna gumi- és 64 ezer tonna üveghulladékot, valamint 24 ezer tóna használt motorolajat stb. kellene feldolgoznia iparunknak. Csakhogy a jelenlegi árviszo­nyok távolról sem ösztönzik kellően e célkitűzések elérésére a .termelőszervezeteket. Amíg például egy tonna üvegtörmelék begyűjtése kerülbelül 2000 koronába kerül, addig feldolgozásá­val mindössze 432 korona értékű nyersanyag állítható elő. Szlovákiában a környezetvédelemben sok gondot okozó mü- anyag-hulladékok hasznosítása is megoldásra vár. Még a begyűjtésénél elengedhetetlen osztályzásuk mikéntjét sem sikerült ezidáig megtalálni. Feldolgozásukhoz külföldi berende­zéseket is kellene vásárolni. Ennek értelmét azonban egy kissé kérdésessé teszi a korábban említett üveghulladék már valami­vel jobban megszervezett, a termelőüzemek számára mégsem gazdaságos feldolgozásának példája. Az ágazati és vállalati érdekeket tehát a másodlagos nyers­anyagok hasznosítását illetően is a népgazdaság, a társadalom érdekeihez kellene igazítani. Ez viszont megfelelő jogi és gazda­sági intézkedések, valamint a lakosság körében kifejtett felvilá­gosító munka és jó szervezés nélkül aligha képzelhető el. A másodlagos nyersanyagok hasznosítását helytelen lenne továbbra is harmadrendű ügyként kezelni. BARANYAI LAJOS Ne dobjuk kosárba a meghívókat Fogászati felmérés Fogak. A gyerek szájában húsz, a fel­nőttekében harminckettő lehet. Lehet, de nincs, hiszen köztudott, csak nagyon ke­vés ember rendelkezik ép, hiánytalan fog­sorral. Az okok többfélék. Életmód és étkezési szokások, de a száj higiéniájá­nak, a fogak ápolásának hiánya is. Hiába tudja szinte mindenki, hogy a fogfájás mennyire kínzó tud lenni, foguk épségét rendszeresen csak kevesen ellenőriztetik. Pedig azt is tudjuk, hogy életünk végéig szükségünk van fogainkra, s hogy har­madszor nem nőnek ki. A fogápolást minél előbb kell kezdeni. A fogorvosok nem hiába hangsúlyozzák a rendszeres, jó technikájú fogmosás szükségét, mint ahogy azt is, hogy amíg a gyerekek nem tudják megmosni fogu­kat, a műveletet helyettük a szülők végez­zék el. Kemény sörtéjü fogkefével, jó minőségű fogkrémmel. Az egészségügyi felvilágosítás csak akkor lehet eredmé­nyes, ha az egészségügyet szervező szakemberek tudomást szereznek a fog­szuvasodás és egyéb fogmegbetegedés mértékéről éppúgy, mint okairól. A választ erre a kérdésre a különböző felmérések végeredményei adják, de a lakosság fog­helyzetének legutóbbi nagyszabású fel- térképezése az 1956-57-es években tör­tént. A harminc évvel előtti helyzetjelentés szerint a 12 évesek fogsorából öt fog hiányzott. Megindult a fluorizálás, aminek hatására valamelyest javult a helyzet, Bratislavában a 12 éveseknek 2-3 foguk hiányzik jelenleg. A sztomatológia teendőivel a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is foglal­kozik, s 2000-ig komoly feladatokat állít a fogorvosok elé. Jelenleg hazánkban egy széles körű reprezentatív felmérés folyik, melynek során 30 ezer lakos ül a fogorvosi székbe. A felmérés részletei­ről dr. Ján Ležovič professzor, a tudomá­nyok doktora, egyetemi tanár, az orvosi továbbképző intézet sztomatológiai tan­székének vezetője és a kivizsgálás kez­deményezője tájékoztatott.- Egy ilyen felmérés természetesen többletmunkát is jelent, de a 130 szakor­vos szívesen vállalta. A kivizsgálás a 2-65 éves lakosságot érinti, kiválasztá­sukról a Szövetségi Statisztikai Hivatal gondoskodott. Célunk egyrészt feltérké­pezni a lakosság fogainak jelenlegi álla­potát, másrészt az eredmények alapján megtervezni a megelőzést, valamint a fo­gászati ellátás műszaki-anyagi fedezetét, és nem utolsósorban a káderképzést is. A felnőtt lakosságot írásban kértük és kérjük az együttműködésre. S ez végül is miből áll? A meghívottak fogsorának ki­vizsgálásából csupán. Érdeklődésünk nemcsak a szuvas fogakra, a fogzománc sérüléseire, illetve a ferde növésú fogakra terjed ki. Megállapítjuk az esetleges se­bészeti beavatkozások szükségességét, az ínyson/adás folyamatát, a szájnyálka­hártya allapotát, és nem utolsósorban elvégezzük a szájüreg rákszűrését is. Egy-egy járásból kb. 300 lakost érint a felmérés - folytatta Ján Ležovič pro­fesszor, s fel is sorolt néhányat a felmé­résben részt vevő községekből: Somorja (Šamorín), Bacsfa (Báč), Albár (Dolný Bar) stb. - Sajnos, az eltelt hónap tapasz­talata, hiszen a felmérés októbertől de­cemberig tart, nem mondható kedvező­nek. A feltüntetett időpontban a meghívot­tak közel 50 százaléka nem jelent meg a rendelőkben, sőt máskor sem. Pedig a megfelelő időpontot minden egyes eset­ben meg lehet beszélni az orvossal. Meg­tudtuk, a gyerekeknél a kivizsgálás lebo­nyolítása nem okoz gondot, a megadott iskolákba az orvos ellátogat, s minden hetedik gyereket megvizsgál. Az országos felmérés sikere tehát ezúttal nem az orvosoktól függ, hanem a meghívottaktól. Ezért is tekintsék az érintettek kötelességüknek a megjele­nést, hiszen a tét nem kicsi, az elkövetke­ző évek fogászati ellátásának színvonalá­ról, minőségéről döntenek majd az illeté­kesek az eredmények alapján. PÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 12

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom