Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-06 / 261. szám, péntek

Jozef Lenárt elvtárs ünnepi beszéde ÚJ szú 3 1987. Xí. 6. (Folytatás a 2. oldalról) fejlesztése meggyorsításának stratégiá­ját. Ez az irányvonal a gazdaság, de ugyanúgy az élet valamennyi területének intenzifikálásához vezet, a tudomány és technika hatékony kihasználása, a tudo- mányos-technikai forradalom mai szaka­szának a szocializmus előnyeivel való összekapcsolása alapján. Mindennek az a célja, hogy javítsuk és emeljük a nép életszínvonalát, harmonikusan fejlesszük a kollektívákat és a kollektívákon belül az ember személyiségét. A gyorsítás és az átalakítás időszaka nemcsak szociális és gazdasági fejlődést jelent, hanem a szocialista demokrácia, humanizmus és erkölcs új megnyilvánulá­sait is. Az embernek, minden idők legna­gyobb értékének megújhodásához vezet Október, a szocializmus megnyitotta a dolgozók előtt az igazi emberi boldog­sághoz, az életörömhöz és a teljes értékű békéhez vezető utat. Nincs számunkra nagyobb cél, mint az új, szabad emberek új, békés élete. A gyorsítás stratégiájának jelentősé­gét jellemezve joggal hangsúlyozzuk, hogy nem egyszerű óhajról vagy valami­lyen elképzelésről, hanem fordulatot je­lentő napjaink objektív szükségletéről van szó. Annak a szükségszerűségnek az elméletben és a gyakorlatban való kifeje­zéséről, hogy magasabb szintre kell fej­lesztenünk a társadalmat, a termelőerő­ket, a termelési viszonyokat, az alapot és a felépítményt, az erkölcsöt és a társadal­mi tudatot, a párt és az állam munkáját. Egyúttal kifejezi, hogy a szocializmus di­namikusabban is fejlődhet, de ugyanak­kor reagál arra is, hogy nem egy területen lemaradtunk. ,,Uj minőséget kell adnunk a szocializmusnak - hangsúlyozta Gorba­csov elvtárs a moszkvai ünnepi ülésen - és ennek érdekében mélyrehatóan meg kell újítanunk a társadalmi élet valameny- nyi oldalát, az anyagit és a szellemit is, és a lehető legteljesebb mértékben kell bizo­nyítanunk rendszerünk humánus jel­legét.“ Az új, objektív szükségletek arra köté- leznek bennünket, hogy alkalmazzuka dia­lektikus materialista módszert, alkotóan oldjuk meg napjaink kérdéseit, gondolko­dásmódunkat és tetteinket összehangol­juk korunk követelményeivel, ne ragasz­kodjunk a régi szokásokhoz. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a létező ellent­mondásokat: ezeket idejében fel kell tár­nunk és megoldanunk. Élő kapcsolatban kell állnunk az állampolgárokkal, a dolgo­zókkal, ösztönöznünk kell őket, többet tanulni tőlük s megnyerni közös céljaink támogatására. Ez az út vezet a nagy október, nemzeti felkelésünk és népünk februári győzelme hagyatékának méltó valóra váltásához és további fejleszté­séhez. Ezt a programot konkretizálják a 8. ötéves terv céljai. Az egységes csehszlo­vák gazdaság, valamint az egy főre jutó nemzetijövedelem-képzésében Cseh­országhoz való felzárkózás érdekében az SZLKP kongresszusán azt a célt tüztük ki. hogy meggyorsítjuk a nemzeti jövedelem képzését, évente mintegy 4,5 százalékos növekedést érünk el. Ez igényes feladat, de előnyt jelent, hogy ilyen feladatot állít­hatunk magunk elé, elég erőnk és szak­képzett emberünk van hozzá. Új, eddig kihasználatlan lehetőségeink vannak a KGST-országokkal való integrációban, ami nagy esélyt jelent a fejlődéshez. Meg kell azonban állapítani, hogy eddig nem értük el a kitűzött célokat, nem teljesítjük a tervezett feladatokat a minőséget, a költségeket és a rentabilitást illetően. Fordulatot kell elérnünk az intenzifiká- lásban, és ennek érdekében nagy remé­nyeket fűzünk a gazdasági mechanizmus s általában az irányítás átalakításához. Husák elvtárs jogosan állapította meg, hogy 1948 februárja óta a legnagyobb társadalmi fordulatról van szó. Kötelessé­günk, hogy új módon, nagyobb mérték­ben és racionálisabban használjuk ki a szocializmus előnyeit, mindenekelőtt a termelőeszközök társadalmi tulajdonát, azáltal, hogy megszüntetjük a társadalmi tulajdon absztrakt, anonim jellegét, és további fejlődését összekapcsoljuk a konkrét kollektívák és egyének alapvető érdekeivel. Ezért az önálló elszámolás és az önfinanszírozás alkalmazásával növel­jük a dolgozókollektívák felelősségét és jogkörét. El kell érnünk, hogy a dolgozók tényleges helyzete és érdekeltsége meg­feleljen a dolgozók mint szocialista társtu­lajdonosok objektív helyzetének. A közös kenyérből nem törhetünk valamennyien egyformán, tekintet nélkül hozzájárulá­sunkra és érdemeinkre, sőt előfordul, hogy a hanyagok és az élősködők még többet törnek, mint a becsületesek és dolgosak. Mindenkinek olyan fizetést kell kapnia, amilyen munkát végez. Ha nem érvénye­sítjük ezt az elvet, és nem használjuk ki a szocializmus előnyeit, akadályozzuk a minőség és a hatékonyság javítását, és fékezzük a társadalom fejlődését. Ezt fo­kozatosan mindenáron fel kell számol­nunk. Ennek érdekében nagy hangsúlyt he­lyezünk a szocialista demokrácia elmélyí­tésére, nemcsak a termelésben, hanem a társadalom egész életében. El kell ér­nünk, hogy a dolgozók, az állampolgárok mindenütt aktívabban vegyenek részt az irányításban, hogy mindenütt meghall­gassuk a ma még sokszor figyelmen kívül hagyott nézetüket, véleményüket, hasz­nos párbeszédet folytatni. A CSKP Köz­ponti Bizottságának politikai irányvonala ebben a vonatkozásban is világos és egyértelmű - valóra kell váltanunk és valóra is akarjuk váltani Lenin tanítását, amely szerint történelmi szükségszerű­ség, hogy a politikai rendszer valamennyi részében fokozatosan áttérjünk a népért való hatalomtól a nép hatalmához. Nagyon időszerűvé vált a műveltség, a szociálpolitika, az ökológia és általában a minőség kérdéseinek határozott megol­dása. Mire is törekszik pártunk? Arra, hogy az ember felemelése és a termelőe­rők fejlesztése érdekében növeljük a mű­veltségi színvonalat, javítsuk a szociálpo­litikát, a figyelem előterébe helyezzük az emberek egészségéről és boldogságáról való gondoskodást. Ez erőfeszítéseink végső célja, haladásunk mozgatóereje, hogy megoldjuk az ember és a természet viszonyának kulcsfontosságú kérdéseit, így az ökológiai problémákat, összege- szésképpen leszögezhetjük: az első hely­re a minőség javítását, a munka, a szol­gáltatások, a tudomány és kutatás ered­ményeinek és a termelés minőségének javítását kell állítani. A társadalom átalakításának, demok­ratizálásának és tökéletesítésének részét képezi az emberek magasabb erkölcsi színvonaláért, a kollektivizmus teljesebb megnyilvánulásáért, az elvtársi együttmü­ködés és kölcsönös segítségnyújtás el­mélyítéséért folytatott küzdelem. Ez egyúttal megköveteli, hogy határozottan küzdjünk az egoizmus és a burzsoá er­kölcs maradványai ellen. Hosszú folya­matról van szó, amelyet a pártnak, az állami szerveknek, tömegszervezeteknek és a dolgozókollektíváknak szüntelenül tovább kell fejleszteniük. Elsősorban javí­tanunk kell a munkaerkölcsöt, lelkiismere­tesen, elvszerűen kell teljesítenünk köte­lességeinket. Mindenkitől megköveteljük a magas erkölcsiséget, s ehhez hozzátar­tozik a törvényesség és az igazság védel­me, a társadalmi tulajdon védelme s a kö­zömbösség, az individualizmus, a kis­polgári kapzsiság elleni harc is. Napjaink­ban, elvtársak, a lelkiismeret nagy értéket jelent. A szabályzatok és a bürokrácia diktatúrája helyett a lelkiismeret, a becsü­letesség és a tudás szabályzatát kell érvényesítenünk. A szocializmusért foly­tatott harcban születő új embernek az erkölcs és a humanitás emberének kell lennie. Ebből az alkalomból is hangsúlyozni akarjuk: az átalakítás feladatának megva­lósítása azt jelenti, hogy már ma becsü­lettel kell teljesítenünk a terv feladatait, küzdenünk kell a minőségért, a rendért, a fegyelemért és a szervezettségért. Ha ezekben a kérdésekben továbbra is egy helyben topognánk, ha a vitát és a konk­rét előkészületeket nem kapcsolnánk össze a napi problémák határozott meg­oldásával, gyengítenénk a széles töme­geknek a párt politikájába és új irányvo­nalába vetett bizalmát. Ezért fokozott har­cot kell folytatnunk az ötéves terv teljesí­téséért. Halaszthatatlanul tökéletesíte­nünk kell a vállalaton belüli irányítási, a normákat, a kalkulációt, a költségvetést, mindent, ami segíti a termelés hatékony­ságának növelését. Az egyes tárcák, ter­melési-gazdasági egységek, vállalatok, üzemek, műhelyek vezetői, vagyis vala­mennyien, a miniszterektől kezdve egé­szen a mesterekig tudjuk, milyen sok fehér folt és kiaknázatlan lehetőségünk van még ezen a téren. Tegyünk tehát mindent annak érdekében, ami vár ben­nünket; és tartsuk magunkat a bevált mondáshoz: minél több az izzadság a gyakorlótéren, annál kevesebb lesz a vereség és csalódás a harctéren. Tisztelt elvtársak! Az átalakítás és céljai nagy igényeket támasztanak a kommunista párttal, a tár­sadalom vezető erejével, a kitűzött fela­datok kezdeményezőjével és megvalósí­tásuk szervezőjével szemben. A szocia­lizmus az első olyan társadalmi-gazdasá­gi formáció, amely nem spontánul, hanem a társadalmi fejlődés törvényszerűségei­nek megfelelő tudományos program szel­lemében céltudatosan fejlődik. Ezért pár­tunk korunknak megfelelő színvonalra akarja emelni egész tevékenységét, fo­kozni kívánja befolyását és nem formális tekintélyét. Mindez a pártszervek és -szervezetek élcsapatszerepét, a kom­munisták személyes példamutatását fel­tételezi. Ennek érdekében jobban kell érvényesítenünk a lenini elveket és nor­mákat - a párton belüli demokráciát, a bí­rálatot és az önbírálatot, amely még nem vált a munka, a személyiség tökéletesíté­sének módszerévé. Még intenzivebben kell felkészülnünk a feladatok megoldásá­ra, ismeretekkel kell felvérteznünk a tago­kat, harcos szellemet kell kialakítanunk, s el kell érnünk, hogy meg legyenek győződve ügyünk helyességéről. Nem bízhatunk egyszerűen abban, hogy az új irányítási mechanizmus újszerű cseleke­detekhez vezet, hanem előrelátóan és kezdeményezóen öntudatos, jó gazdák­ként kell cselekednünk. Az új társadalmi rendszer építése so­rán szerzett tapasztalataink meggyőzően bizonyítják, hogy haladásunk mindig attól függött, hogy mi, kommunisták, a nép elválaszthatatlan része hogyan fejeztük ki a nép érdekeit. A közös célok elérése az állampolgárok millióinak ügyévé vált. Ezt az egységet fejezi ki a Nemzeti Front mint a munkások, földművesek, értelmiségiek, nemzeteink és nemzetiségeink, hazafias erőink szövetsége, amely már bizonyítot­ta és ismételten bizonyítja erejét. Ebből, de főleg napjaink szükségleteiből és a szocialista demokrácia további fejlesz­téséből indulunk ki, amikor a CSKP Köz­ponti Bizottsága kiemeli, hogy növelni kell a Nemzeti Frontnak mint politikai rend­szerünk alapjának szerepét. A Nemzeti Front egyes szervezeteinek - saját speci­fikus szerepük teljesebb kibontakoztatá­sával - nagyobb mértékben kell részt ven­niük politikánk kidolgozásában és megva­lósításában, hogy az állampolgárok milli­óinak akarata életünk minden területén érvényesüljön a döntésekben. Minden ál­lami és gazdasági szervnek le kell vonnia a következtetéseket ebből az irányvonal­ból, és ennek megfelelően kell módosíta­niuk tevékenységüket. Elvtársak! Az a világ, amelyben élünk és küz­dünk, október következtében mélyreható­an megváltozott. Ezekhez a változások­hoz tartozik elsősorban a szocializmus világrendszerének kialakulása. Nemzeti és internacionalista kötelességeinket tu­datosítva arra törekszünk, hogy nagyobb mértékben járuljunk hozzá a szocialista közösség megerősítéséhez és további fejlődéséhez. A szocialista közösség egy­ségének megszilárdítása, országai együttműködésének megerősítése, A világ társadalmi fejlődésének törté­netében egyetlen más esemény sem be­folyásolta olyan mélyen és olyan nagv mértékben az emberiség sorsát, mint a nagy októberi szocialista forradalom, amely egy visszafordíthatatlan folyamat kezdete volt az emberi civilizáció történe­tében, átmenet a kapitalizmusból az új társadalmi-gazdasági alakulatot jelentő szocializmusba. Október eszméi az el­nyomott nemzetek hatalmas tömegeit szabadították fel, erőt adtak szociális és nemzeti függetlenségükért vívott harcuk­hoz, az elmúlt hetven év folyamán a felis- merhetetlenségig megváltoztatták boly­gónk politikai térképét. Október eszméi segítették győzelemre a szocialista forra­dalmakat más országokban, segítették a testvéri szocialista közösség, a szocia­lista világrendszer kialakulását és a gyar­mati rendszer összeomlását. Az öt kontinens közül négyen győze­delmeskedő szocialista megújhodás dön­tő irányt szab a világ fejlődésének. A nagy október eszméi ma is egyetemes történel­mi jelentőséggel bírnak a forradalmi gon­dolkodásban és gyakorlatban. A bevált élcsapata, a Szovjetunió kommunista pártja körül tömörült szovjet nép a fokozott munka és politikai tevé­kenység légkörében, a megtett út és a nagy sikerek feletti büszkeség érzésé­vel üdvözli az októberi forradalom 70. évfordulóját. A szocializmus építésének útján elért eredményeink tagadhatatlanok és általánosan elismertek. A hatalmas ipari bázis kialakítása, a falvakon végbe­ment mélyreható változások, a társada­lom szociális és kulturális átformálása, a nemzetiségi kérdés megoldása, egy alapjaiban új, békeszerető külpolitika ki­alakítása - ezek mind a szovjet nép valódi forradalmi vívmányai. A polgárháború, az imperialista intervenció tüzében mege­dződött szovjet nép ellenállt és győzedel­meskedett a fasizmus elleni titáni harc­ban, becsülettel kiállt minden próbát, és hősies munkával erős, szocialista nagy­hatalommá változtatta országát. Az úttörők útja azonban nem volt egy­szerű és könnyű. A szocializmus építése a Szovjetunióval való együttműködés és barátság elmélyítése külpolitikánk első­rendű feladata. Erre a közösségre, főleg a Szovjetunióra támaszkodunk, amikor a kongresszusi határozatok megvalósítá­sára törekszünk. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Gor­bacsov elvtárs idei áprilisi látogatása megerősítette teljes nézetazonosságun­kat valamennyi belpolitikai és külpolitikai kérdésben, azt tanúsította, hogy népünk támogatja az SZKP politikáját. Ez a láto­gatás új fejezetet nyitott a csehszlovák -szovjet kapcsolatokban, feltárta az együttműködés űj lehetőségeit valameny- nyi területen és kifejezte azt az eltökéltsé­günket, hogy együttműködésünket maga­sabb szintre akarjuk emelni. Ezt ismét igazolta Husák és Gorbacsov elvtárs teg­napelőtti találkozója. Az október eredményeként végbe­ment elvi jelentőségű változások közé tartozik az is, hogy lehetővé vált a háború megakadályozása, a nemzetek és álla­mok békés egymás mellett élése elvének érvényesítése. Ezen az úton a békéről szóló dekrétum, amely előhírnöke volt a Szovjetunió békés külpolitikájának, je­lentette az első győzelmet. A katonai és politikai feszültség foko­zása, amit elsősorban az amerikai imperi­alizmus idéz elő, naponta szembeállítja az emberiséget a globális katasztrófa le­hetőségével, az élet és halál kérdésével. Ezért a nemzetközi kapcsolatokban is újszerűen, az új gondolkodás szellemé­ben kell cselekednünk. Nincs szükségünk ,,nukleáris feltartóztatásra“, a militariz­mus produktumára, a tömegpusztító fegy­verek tökéletesítésére, hanem a nemzet­közi biztonság komplex rendszerének ki­alakítására. Nemet kell mondanunk a „fé­lelem egyensúlyára“, igent az enyhülés politikájára. Nemet a csillagháborús prog­ramok fejlesztésére, igent a lázas fegy­verkezés megszüntetésére és a leszere­lésre. Ez ad esélyt a túlélésre. Ezért támogatjuk a Szovjetunió valamennyi bé­kekezdeményezését. Gorbacsov elvtárs csehszlovákiai láto­gatásakor Husák elvtárs kijelentette: úgy, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország népe, mi is azt akarjuk elérni, hogy az egész emberiség a nukleáris háború fenyegetése nélkül, a tartós béke pers­pektívájával lépjen a XXI. századba. Ezért örültünk a békepolitika jelentős si­kerének, a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti a középhatótávolságú raké­ták és hadászati-taktikai rakéták felszá­molására vonatkozó megállapodás előké­a Szovjetunióban nem ment végbe téve­dések, szubjektivizmus és voluntarizmus nélkül. A 70-es és 80-as évek fordulóján több okból kifolyólag halmozódni kezdtek a megoldatlan problémák, jelentkezett a stagnálás és több más, a szocializmus­tól idegen jelenség. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az SZKP KB, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa és az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa novem­ber 2-án megtartott moszkvai ülésén be­szédében mélyreható, lenini elemzését adta annak az útnak, amelyet a szovjetek országa az elmúlt hetven év alatt megtett, beleértve az SZKP KB 1985. évi áprilisi ülésén meghirdetett, az SZKP XXVII. kongresszusa által elméletileg megindo­kolt és pártunk további ülésein konkreti­zált átalakítás lényegét, céljait és felada­tait. Az SZKP reálisan értékelte a kialakult helyzetet, és olyan fordulat mellett dön­tött. amely forradalmi határozottsággal szabadítaná meg a szocializmust vala­mennyi negatív jelenségtől, és minőségi­leg új színvonalra emelné. Az átalakítás koncepciója magában foglalja a társada­lom valódi, forradalmi és sokoldalú átala­kítását. A cél a stagnációs folyamatok határozott kiküszöbölése, a fékező hatá­sok kiiktatása, a szovjet társadalom szo­ciális-gazdasági fejlődését meggyorsító, megbízható és hatékony mechanizmus kialakítása. Ennek során támaszkodni kell a tömegek tevékeny alkotó erejére, a szo­cialista demokrácia, a népi önigazgatás sokoldalú fejlesztésére. Az elmúlt időszak igazolja, hogy he­lyes az SZKP által választott út. Az or­szágban új erkölcsi-politikai légkör alakul ki, fokozódik a szervezettség, az igényes­ség és a fegyelem, érvényt kap a hibákkal szembeni kérlelhetetlenség, növekszik az anyagi temelés üteme. A nagy október elsó napjaitól kezdve a kommunista párt és a szovjet állam az igazságos, demokratikus és általános bé­két hirdette meg eszméjéül. Lenin a tudo­mányos nézetek rendszerét alakította ki a háború és béke kérdéseit illetően, ki­szítésének, amely a stratégiai támadó­fegyverek számának lényeges csökken­téséről és a rakétaelhárító rendszer korlá­tozására vonatkozó szerződés megtartá­sáról folytatott tárgyalások prológusát je­lenti. A tartós béke érdekében fejleszteni akarjuk kölcsönösen előnyös kapcsolata­inkat a tőkés államokkal. Az összes de­mokratikus békeerővel együtt a háborús veszély felszámolására törkeszünk. Meg vagyunk győződve arról, hogy még soha­sem nyílt olyan reális lehetőség a béke megőrzésére és megszilárdítására mint napjainkban. Vitathatatlan, hogy nemzedékeink fe­lelősek a világ sorsáért. Amint Gorbacsov elvtárs a moszkvai ünnepi ülésen kijelen­tette, „kötelességünk megőrizni a megis­mételhetetlen civilizációt és magát a földi életet, el kell érnünk, hogy győzzön az értelem a nukleáris őrület fölött, és meg­teremtsük a feltételeket az ember és az emberiség szabad és sokoldalú fejlődé­séhez.“ ' Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Amikor Vlagyimir lljics Lenin 1921 -ben az új gazdasági politikáról beszélt, ezt mondta: „A nagy forradalom évfordulója megünneplésének legjobb módja, hogy figyelmünket megoldatlan feladataira összpontosítjuk. Különösen alkalmas és szükséges a forradalom ilyen megünnep­lése akkor, ha ezeknek a feladatoknak a megoldásához valami újat kell elsajátí­tanunk (annak szempontjából, amit a for­radalom már eddig elvégzett).“ Véleményünk szerint Lenin felhívása számunkra is nagyon időszerű! A XVII kongresszus által kitűzött irányvonal megvalósítása során kevesebbet kell egy helyben topognunk, haboznunk, nem ma­radhatunk a szavaknál, nyilatkozatoknál, hanem következetesen, energikusan, új­szerűén kell cselekednünk, keresnünk és alkotnunk. Erre ösztönözzön bennünket nagy ok­tóber harcosainak példája, azoké, akik felemelték a forradalom zászlaját, és győ­zelemre vitték a forradalom ügyét a szov­jetek országában és a mi csehszlovák hazánkban is. Dicsőség a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának! Éljen az SZKP, az újítók pártja, korunk bölcsességének, a becsületnek és a lelki­ismeretnek a megtestesítője! Éljen a Szovjetunió és hős népe! Éljen a CSKP, népünk bevált vezetője, éljen hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egész dolgozó népe! dolgozta az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének koncepcióját. Az SZKP külpolitikájának lenini elveit szigorúan igazolta a történel­mi gyakorlat. Ezek az elvek ma is hatéko­nyan segítenek abban a harcban, amelyet a szovjet állam a nemzetközi kapcsolatok radikális átalakításáért folytat. Ebben a küzdelemben az SZKP-t új politikai gondolkodásmód vezérli, amely tükrözi az ellentmondásokkal és konfliktusokkal teli, de ennek ellenére egységes, és összefo­nódó világ realitásait. Ma sincs fontosabb feladat, mint az atomkatasztrófa fenyegetése ellen, a lá­zas fegyverkezés megfékezéséért és a leszerelésért folytatott harc. Ennek a korszakalkotó feladatnak felel meg tel­jes egészében a tömegpusztító fegyve­reknek az évszázad végéig való teljes megsemmisítését célzó sokoldalú prog­ram, amelyet 1986. január 15-én Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesz­tett elő. A méreteit és jelentőségét tekint­ve történelmi programot a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama egyéb javaslataiban fejlesztette tovább, beleértve a Varsói Szerződés külúgymini- szeri bizottságának legutóbbi prágai ülé­sét is. Nagy remények fűződnek a közép­hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakéták belátható időn belüli megsemmi­sítését célzó szovjet-amerikai egyez­mény aláírásához, amelyet bolygónk bé- keszerő erői az elsó lépésnek tartanak az atomfegyvermentes világ felé vezető úton. Az új politikai gondolkodás, a szovjet külpolitika dinamizmusa és nyíltsága, az emberiség túlélési lehetóségeií biztosító megoldások keresése, az új igazságos gazdasági .rend megteremtése, a globális ökológiai problémák megoldása világszer­te fokozott megértésre találnak. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja között szilárd a nézetazonosság és az akcióegy­ség. Azonos célokat követünk, közös úton haladunk. Az SZKP és a szovjet nép teljes mértékben azonosul ezzel és ezt gyakorlati tetteivel konkretizálja. SZERGEJ MARISEV ELVTÁRS BESZÉDE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom