Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-02 / 257. szám, hétfő

V ilághódító útjukra csak a hat­vanas években indultakéi Mi­hail Bulgakov művei. Akkor jelent meg először a Szovjetunióban A Mester és Margarita című regé­nye, amely rövid egy évtized alatt az igényes olvasók körében a világ leg­népszerűbb könyvei közé került. Nem véletlen az sem, hogy napja­inkban már egyfajta „Bulgakov-kul­tásukat kisérték. Nem feledkezik meg a Bulgakovról és műveiről írt kritikákról, tanulmányokról, dolgoza­tokról sem. Janovszkaja legnagyobb érdeme mégiscsak az, hogy szinte egy ka­landregény izgalmasságával vértez­te fel írói monográfiáját. Jő arányér­zékkel keverte a regényes életrajz, az eredeti látásmódot tükröző esszé és a filológiai pontosságú irodalom- történet jellegzetességeit. A közhie­delemmel ellentétben Bulgakov nem volt a személyi kultusz áldozata. Tény azonban, hogy 1940 márciu­sában bekövetkezett halála után, az 1939-1940 telén írt A Mester és Margarita már nem jelenhetett meg. Janovszkaja perújrafelvétellel bizo­nyítja, hogy a regénybeli Mester alakjában és a mű számtalan szeg­mensében magát az írót fedezhetjük fel. Ugyanakkor az is nyilvánvalóan kiderül a monográfiából, hogy a há­nyatott sorsú orvos-író életében mi­Egy ismeretlen ismerős Ligyija Janovszkaja monográfiája Bulgakovról túsz“ is kialakult, s ez azért nem jó, mert A Mester és Margarita szerző­jéről sokan inkább beszélnek, ahe­lyett, hogy olvasnák is műveit. Persze az effajta állításokat illik bizonyítani. Nos, elégedjünk meg annyival, hogy egy nagy kosárra valót tudnék összeszedni ebből a re­gényből a dél-szlovákiai könyves­boltokban. Ami nem baj (hacsak a raktári készleteket nem terheli), mert az utánunk következő nemze­dék is hozzájuthat ehhez a kiváló prózai műhöz. Bizonyos tekintetben ilyen igazolásnak tekinthető az a tény is, hogy színházainkban csak elvétve kerülnek színpadra Bulga­kov drámái. (Legutóbb a nyitrai | Nit­ra) Andrej Bagar Színház játszotta Zojka lakása című színművét, Jozef Bednárik rendezésében. A szeren­csés prágai nézők két évvel ezelőtt a budapesti Katona József Színház vendégjátéka alkalmával láthatták a Menekülés című drámáját.) Amint Ligyija Janovszkaja ma­gyarul most megjelent monográfiá­jából is kiderül. Mihail Bulgakov éle­te meghatározója irodalmi munkás­ságának. Élete rajzolata ebben a monográfiában szorosan igazodik müveinek az időben egyre szaporo­dó számához. Janovszkaja monog­ráfia-író módszerére jellemző, hogy mindvégig a Bulgakov-művekből vett, filológiailag megfelelő érvekkel alátámasztott idézetekkel dolgozik. Mondhatnám azt is, hogy műveiből bontja ki az író életrajzát. Drámái kapcsán hosszan ír azokról a törté­nésekről, amelyek a színpadra állí­lyen meghatározó szerepet játszott a színház és a drámaírás. Bulgakov orvosnak készült, de volt újságíró, színházi segédrende­ző és mindenekelőtt író. Drámáit rendszerint bemutatták, elsősorban a moszkvai Művész Színházban, de néhány repríz után be is tiltották azokat. Mindvégig megmaradt egy­fajta szellemi előfutárnak. Egyebek között elsőként írt a forradalom ide­jén válaszút előtt állt orosz értelmi­ség dilemmáiról. A fehér gárda című regényében elsőként fogalmazta meg az orosz polgárság belső bom­lásának drámáját. Ebből írta A Tur­bin család végnapjai című drámáját. Ezután született a Menekülés (1928), a Bíborvörös sziget (1936-37), a Puskin utolsó napjai (1935) és a Képmutatók cselszövé­se (1936) című darabok. Újabban népszerűvé vált Színházi regény cí­mű műve is, amely a hatalmi abszo­lutizmus és a művész szervilizmusá- nak drámáját veti fel. Azt a témát, amely lényegében végigkísérte éle­tét, s A Mester és Margaritá-ban sikerült igazán sokoldalúan kife­jeznie. Janovszkaja teljességigényére jellemző, hogy könyvében helyet szorított azoknak a jelenségeknek is, amelyek Bulgakov utóéletét kísé­rik. Figyelme olyan részletekre is ki­terjed, mint az író kijevi szülőházát látogató turisták viselkedése, Per­sze mégiscsak a legfontosabb a nagy mű, A Mester és Margarita megírásának több éves küzdel­me DUSZA ISTVÁN Egyenjogú író Földes Anna: Kaffka Margit Ha visszatekintünk az elmúlt év­századokra, azt látjuk, hogy a ma­gyar irodalom egészen a múlt szá­zad végéig ugyancsak nélkülözte az igazán tehetséges, nagy hatású nőí- rókat. A nő hagyományos feleség­és anyaszerepén csak kevesen tud­tak és mertek túllépni, s akik ezt megtették, azokra bizonytalan, nem­egyszer kudarcokkal teli jövő várt. A századforduló erősen polgároso­dó és európaizálódó magyar társa­dalmában azonban jócskán megnö­vekedett a számuk. Közéjük tarto­zott Kaffka Margit is, akiről nemrégi­ben új kötetet jelentetett meg a Kos­suth Könyvkiadó. Földes Anna legújabb vállalkozá­sa nem az első Kaffka-monográfia, így joggal vetődhet fel a kérdés: megírását mi tette szükségessé, ak­tuálissá? A szerző egyértelműen megfogalmazza szándékát: Kaffka Margit tett értékű szavainak és olva­sásra ma is érdemes műveinek hite­lét, rangját szeretnénk helyreállíta­ni. “ Mindenekelőtt pedig arra a kér­désre keres választ, hogy mit jelen­tett a századfordulón nőírónak lenni. A problémafelvetés nem öncélú, hiszen Kaffka pályájának ismereté­ben bízvást elmondhatjuk: az egyenjogúság, a teljes értékűség bi­zonyítása, a társ^flalmi konvenciók ellen lázadó, önmaguk kiteljesítésé­re törekvő asszonyok útkeresésé­nek árnyalt, személyes hangú ábrá­zolása jellemezte egész életét és munkásságát. Hiszen saját sorsát írta meg műveiben, a körülötte zajló eseményeket szűrte át önmagán - s színekkel, hangulatokkal megfű­szerezve őket - teremtette meg jel­legzetesen nói látásmódú alkotásait. A kortársak - Ady, Móricz vagy az írónő felfedezője, Schöplin Aladár - éppen ezt az újszerűséget üdvö­zölték munkáiban. A siker azonban csak részben adatott meg szá­mára ... Földes Anna könyvének egyedi­sége abban áll, hogy benne életút és írói pálya elválaszthatatlan egység­ben jelenik meg. Az írónő finom érzékkel, a gyökereket és a miérte­ket kutatva merül el egy színekkel és árnyékokkal teli élet zugaiban. KOVÁCS ERZSÉBET A születés szokásai és hiedelmei az Ipoly mentén Kapros Márta monográfiájáról A születésnek, az emberi élet „nagy szükségének" az évezredek folyamán igen gazdag hagyomány­köre kerekedett. A hagyománykor tartalmilag összetett: értékes szo­kásanyagot őriz, s egyben a hiede­lemvilág legősibb elemeit is rejtege­ti. Igy a népi kultúra különböző terü­letei iránt érdeklődő kutatók bukkan­hatnak gazdag anyagra, miközben a születés szokásait, hiedelmeit vizsgálják. Az etnográfusok, illetve a népélet amatőr kutatói már a múlt század elején készítettek különféle leíráso­kat a születés körüli szokásokról. Az első ilyen leírásokat azonban még a romantikus szemlélet jellemezte; a leírásokban az „ünnepi jelleg do­minált“. Ipolyi Arnold, a múlt század nagy tudósa Magyar mythológiájában a születés-kisgyermekkor kérdés­körének már a hiedelmi oldalát is érintette. A teljességre törekvő mo­nográfia azonban még sokáig nem született meg. 1986-ban a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszéke a Studio Folkloristica et Ethnographia sorozatban az érintett témakörből forrásértékű monográfiát jelentetett meg. Szerzője Kapros Márta, a balassagyarmati Palóc Mú­zeum néprajzkutatója. A gazdag anyagot elsősorban az Ipoly bal partján, a történelmi Nógrád és Hont területén gyűjtötte, de tájainkon, konkrétan Ipolyfödémesen (Ipeľské Úľany) is járt. Ezenkívül jól ismeri azokat a publikációkat is, melyek vidékünk születéssel kapcsolatos hagyományait dolgozták fel. A majd 400 oldalas monográfiá­ban Kapros Márta foglalkozik a szü­letés előtti szokásokkal, a születés­szabályozás módjaival, a szülés fo­lyamatával, a keresztelővel és a csecsemőkor hagyományaival. Részletezi a párválasztás körülmé­nyeit, bemutatja a házassággal kap­csolatos racionális ismereteket stb. Vizsgálja továbbá az állapotos asz- szony szerepét a közösségben, a terhes asszony életmódját; bemu­tatja a szülés hagyományos lefolyá­sát, a „sátoros ágyat“ és az újszü­lött ellátását. Mindezt szakszerű tör­ténelmi összefoglaló előzi meg. A szerző itt bemutatja az adott táj­egységet, annak gazdasági-társa- dalmi viszonyait, a sorsfordulók ala­kulásának külső és belső tényezőit- körülmenyeit stb. Különösen a tár­sadalmi változások ama következ­ményeit kíséri figyelemmel, melyek így vagy úgy befolyásolták a szüle­tés körüli szokásokat, illetve a hie­delemvilág alakulását. Kapros Márta monográfiája az utóbbi évek legsikerültebb és legér­tékesebb néprajztudományi művei közé tartozik. Vizsgálódásai, leírásai a tapasztalt kutató munkálkodásáról tanúskodnak. Olyanéról, aki nem veszik el az adathalmazok bőségé­ben, s jól tájékozódik a szakirodalom gazdagságában is. Megfelelő szin­tézist tud teremteni; munkájára így a néprajztudomány hivatott szakem­bereinek, a tapasztalt gyűjtőknek s a kezdő kutatóknak egyaránt érde­mes odafigyelniük. A monográfia értékét csak növeli a bőséges jegyzetanyag, a témával összefüggő szakirodalom szinte hiánytalan felsorolása. Talán meg­felelő képanyaggal, s a témakörbe tartozó folklóranyaggal is ki lehetett volna egészíteni a kötetet. Például a Bölcső, altatás című fejezetben egy-két altatódalt, mondókát is be lehetett volna mutatni. Persze ennek hiánya mit sem von le a monográfia értékéből, s lehet, hogy a szerző elgondolása szerint épp ellenkezett volna az értékes kötet címével. CSÁKY KÁROLY ÚJ KÖNYVEK JAROSLAV HAŠEK: Dekameron Jaroslav Hašek S ez nem kis dolog, főleg ha figye­lembe vesszük, hogy Hašek apróbb írásai mindig is háttérbe szorultak a Švejk mellett. A hűség nyelve Ez a kötet válogatás Jaroslav Ha­šek több mint ezer apróbb írásából - szatíráiból, karcolataitíól és humo­reszkjeiből. A Dekameron száz humoros-sza­tirikus elbeszélést és karcolatot tar­talmaz. A Hašek-szakértôk általá­nos véleménye szerint Hašek írásait lehetetlen - a klasszikusoknál már megszokott módszerrel - „értékük szerint osztályozni.“ A Dekameron esetében mégis sikerült szinte a le­hetetlent megvalósítani: sikerült Ha­šek rövidebb írásaiból összegyűjteni a legjellemzőbbeket, s emellett azo­kat, amelyek az olvasók körében előreláthatólag közkedveltté válnak. A HŰSÉG NYELVE CSEH­SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK AZ ANYA' NYELVRŐL Madách íróink, műfordítóink, publicistáink java része - a kötet tanúsága szerint - újra meg újra tudatosítja anyanyel­vűnk használatának, ápolásának és tisztaságának fontosságát - az egész közösség számára. E tuda­tosságot bizonyítja a megközelítési módok változatossága. A költő, a nyelvművelő, a regényíró, az or­szágjáró riporter, a kritikus, a vers­fordító, a gyakorló pedagógus, orvos és jogász más-más megvilágítás­ban, saját tapasztalataiból kiindulva láttatja anyanyelvűnk jelenlegi hely­zetét és állapotát, s figyelmeztet a legsürgősebb tennivalókra a nyelvromlás elleni küzdelemben. JURAJ ZVARA- JÁN VÁGAI: Hazafias és internacionalista tudatunk formálása Izgalmasan gazdag gyűjtemény második, bővített kiadását veheti ke­zébe az Olvasó, összeállítója, Zala- bai Zsigmond arra vállalkozott, hogy feltérképezi és bemutatja: mit akart és mit tudott elmondani a nemzeti­ségi, a szlovákiai magyar író az anyanyelvről, az írásbeliség és álta­lában a kultúra, a szellemi és min­dennapi élet éltető közegéről. Idő­ben az utóbbi másfél-két évtized termését fogja át a válogatás, ám az összegyűlt anyag így is örvendete­sen sokszínű. XRAJAARA-JAN \#GAI Hazafias ésir öonai KIADÓK ÉS A KERESKEDELEM Az idei moszkvai könyvvásár résztvevőiről Aligha véletlen, hogy a Tvorba 42. számában két írás is a moszkvai könyvvásár csehszlovák kiállítási részlegével foglalkozik. Ez különö­sen akkor fontos tény, ha Rudolf Mihola terjedelmes beszámolójának bevezetőjében olvasható mondatot mélyebben értelmezzük. Eszerint az idei könyvbemutatónak elsősorban kereskedelmi jellege volt. Nem vé­letlen tehát, hogy a csehszlovák képviselők közel négyszáz szerző­dést írtak alá külföldi partnereikkel. Ezek között sok olyan is volt, amely a cseh és a szlovák irodalmat juttatja el majd külföldi olvasókhoz, de még- több az olyan, amelynek megfelelő­en más népek irodalma jut el a cseh és a szlovák olvasókhoz. Mihola egyebek között arról is szót ejt, hogy a világban elsősorban a kiadók versenye zajlik. így sokkal fontosabb, ha egy ország nem kö­zös kiállításon mutatja be könyveit, hanem kiadók szerint csoportosítva. A piaci kereslet meghatározó a könyvkiadásban is, ezért nem vé­letlenül tekinthető ösztönzőnek a ki­adók iránti konkrét érdeklődés. A 103 országból érkezett 3000 kiállító cég, 13 nemzetközi és 3 nemzeti szervezet adatait nézve a hatodik moszkvai könyvvásáron háromszor annyi kiadó vett részt, mint az előzőn. Hazánkat 34 kiadó 4000 könyvvel képviselte. Érdekes az az interjú is,amelyet Vratislav Kubáttal, a CSSZK kulturá­lis minisztériuma kiadói osztályának vezetőjével készítettek a moszkvai (rendezvény kapcsán. Ő elsősorban a csehszlovák könyvkultúra és a vi­lág közötti kapcsolatról szólt. Hang­súlyozta, hogy a légkörére jellemző volt az a szándék, amellyel már nemcsak kiállítani akarnak a részt­vevők. Mind többen vannak olyanok, akik el szeretnék adni „portékáju­kat“, de nem kevesen vannak, akik vásárolnak is. Ez a munkajelleg ma- , ga után vont egy olyan jelenséget is, i hogy egyértelműen jelentkezett a könyvpiac hatásmechanizmusa. Az tudott sikeresen eladni, aki jobb irodalmat, szebb és nivósabb kiállí­tású könyveket kínált. Természetesen ezek az új jelen­ségek sem szoríthatták háttérbe a moszkvai könyvvásár jellegzetes­ségeit: a könyv társadalmi szerepé­nek és helyzetének fontosságát, a békéért és a humánumért vívott ' harcban betöltött szerepét, s minde­nekelőtt a tudás, a művészet illetve az irodalom széles körű terjesztését. A rendezvényt idén is áthatotta a né­peket, nemzeteket, nemzetiségeket összekötő nyomtatott szó szellemi­sége. (ai) Juraj Zvara, a CSKP KB Politikai Főiskolája bratislavai karának pro­fesszora és Ján Vágai, az SZLKP KB munkatársa közösen írt munkája szervesen illeszkedik főképpen Ju­raj Zvara eddigi munkáinak sorába, melyek közül a Munkásosztály és nemzet és a Nemzet, nemzetiség, nemzeti tudat magyarul is megje­lent. A szerzőpáros szavai szerint a mű „a szocialista hazafiságot és az internacionalizmust... a társadal­mi tudat egyik formájának működé­seként vizsgálja“. A téma rendkívül időszerű: a fejlett szocialista társa­dalom építésének jelenlegi szaka­szában, amikor a szocializmus elő­nyeit összekapcsoljuk a tudomá­nyos-technikai forradalom vívmá­nyaival, nem szabad engednünk, hogy erőink szétforgácsolódjanak. Juraj Zvara és Ján Vágai monográ­fiája ebben a nagyon fontos téma­körben szélesíti szellemi horizontun­kat, gyakorlati hazafiságra és inter­nacionalizmusra nevel bennünket, s útmutatást ad az ifjúság nevelésé­nek metodológiáját illetően. ÚJ szú 4 1987. XI. 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom