Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-04 / 259. szám, szerda

Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik (Folytatás az 5. oldalról) megjósolni, hogy milyen eredmé­nyeket érnek el. Egy azonban világos - ez egy egész világ, amely keresi az egész emberiséget érintő kérdések meg­oldásában való tényleges és egyen­jogú részvételének szervezeti for­máit. Ez a világ két és fél milliárd embert számlál. Megjósolható, hogy nem csak a világpolitikára gyakorolt hatása fog rohamosan növekedni, hanem ugyanilyen mértékben nö­vekszik a jövő világgazdaságának kialakításában játszott szerepe is. Bármily hatalmas is az ereje, nem a transznacionális töke fogja meg­határozni a „harmadik világ" moz­gásirányát. Sokkal inkább ő lesz kénytelen alkalmazkodni a népek már megtörtént, vagy most történő független választásához. S ezek a népek és az őket képviselő szer­vezetek életbevágóan érdekeltek az új gazdasági világrendben. És még egy fontos mozzanat. A kapitalista világon belül az elmúlt évtizedek fejlődése szintén új társa­dalmi ellentmondásokat és mozgá­sokat hívott életre. Ilyenek a nukleá­ris fenyegetés elleni, a környezet védelmében indított mozgalmak, a faji megkülönböztetés elleni küz­delem, az olyan politika elleni harc, amely sikeresekre és kitaszítottakra osztja a társadalmat, fellépés az új kapitalista modernizáció következté­ben egész ipari övezeteket sújtó bajok ellen. Ezekben a mozgalmak­ban milliók vesznek részt, ösztönző­ik és vezetőik a kultúra és a tudo­mány nagy hazai és nemzetközi te­kintélyt élvező kiemelkedő személyi­ségei. Továbbra is igen fontos szerepet játszanak több ország politikai folya­matában - s van ahol befolyásukat növelik is - a szociáldemokrata, szocialista és munkáspártok, vala­mint a hozzájuk hasonló vagy kap­csolódó tömegszervezetek. Tehát minden mutató - a gazda­sági, politikai, társadalmi mutatók - tekintetében azt láthatjuk, hogy a mai világban mindenütt igazolódik az a megállapítás, amelyet Lenin az egyik, legalapvetőbbnek tartott a marxizmusban, azaz: a történelmi cselekvés megalapozottságával együtt növekedni fog azoknak az embereknek a tömege, akiknek ezt a cselekvést véghez kell vinniük. Ez pedig a társadalmi haladás, s egy­ben a béke legmegbízhatóbb jele és legerősebb tényezője. Valóban, napjaink nagysága és újdonsága abban mutatkozik meg, hogy a népek mind nyilvánvalóbban és mind nyíltabban a történelem elő­terébe lépnek. Olyan helyzetbe ke­rültek már, hogy kikényszeríthetik, hogy ne csak végsősoron, hanem közvetlenül számoljanak velük. Ez­zel együtt egy új igazság is kiviláglik: a történelem mozgására a XX. és a XXI. század mezsgyéjén mind jel­lemzőbbé válik az állandó választás. A választás helyessége pedig attól függ, hogy miként és mennyire ve­szik figyelembe a milliók, százmilliók érdekeit és szándékait. Ebből fakad a politikusok felelős­sége is. A politika ugyanis csak akkor lehet reális, ha figyelembe veszi az idők ezen új vonását: Ma az emberi tényező nem az embertöme­gek életének és tevékenységének, valamint szándékainak közvetett és többé-kevésbé esetleges eredmé­nyeként kerül a politika szintjére. Az emberi tényező közvetlenül betör a világ dolgai közé. Ennek megérté­se nélkül, másként fogalmazva, az olyan új gondolkodásmód nélkül, amely a ma realitásain és a népek akaratán nyugszik, a politika belát­hatatlan, a saját ország és más országok számára is kockázatos rögtönzéssé válik. Ilyen politikának nincs tartós alapja. Ezek alapozzák meg derűlátá­sunkat az átfogó nemzetközi bizton­sági rendszer megteremtésének távlatait illetően. Teljesen logikusan kapcsolódik ehhez a védelem kérdésében elfog­lalt álláspontunk. Amíg fennáll a há­ború veszélye, amíg a társadalmi revans a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talpköve, to­vábbra is minden szükségeset meg­teszünk azért, hogy a védelmi ké­pességet olyan szinten tartsuk, ami kizárja, hogy az imperializmus kato­nai fölénybe kerüljön a szocializ­mussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi na­pokban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nem­zetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e moz­galom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes or­szágok talaján fejlődik, de a kommu­nistáknak, bármely nemzethez tar­tozzanak, és bármely országban dolgozzanak is, van egy közös vo­násuk. Ez pedig a jobb, a kommu­nista társadalom eszméi iránti oda­adás, hűség a dolgozókhoz, s első­sorban a munkásosztályhoz, az ő alapvető érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordulónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harmadik, a Kommunista Interna- cionáléról is. Még hátravan a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történetének meg­írása. Mozgalmunk nagy múltjá­nak része a Komintern, bármilyen fogyatékosságok és tévedések is voltak tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés történelmének bizonyos szakaszaira. Az Október által életre hívott Komintern nemcsak az internacio­nalizmus és a forradalmi testvériség iskolája volt. Az internacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a népek és a nemzetiségek társadalmi haladá­sáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. szá­zad igazi lovagjainak csapata került ki, a kötelesség és a becsület, a nagy távlatok, a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olya­noké, akiknek fájt a világ kizsákmá­nyolt millióinak sorsa, akik meghal­lották e milliók hívó szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus veszélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és elsőként váltak áldozataivá. Ók vol­tak az elsők, akik a világ különböző sarkaiból érkezve, Spanyolország­ban fegyverrel szálltak szembe a fa­sizmussal. Elsőként emelték fel az ellenállás zászlaját népeik szabad­sága és nemzeti méltósága nevé­ben. És éppen a kommunistáké, mindenekelőtt a szovjet kommunis­táké volt a döntő hozzájárulás a II. világháborúban a fasizmus meg­semmisítéséhez. A kommunisták most is ugyan­olyan határozottsággal és bátorság­gal állnak a reakció és a népbutítás ellen folyó harc első soraiban. A le­gendás hősiesség és az odaadás emberei ők. Nem csak egyesek, ha­nem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetet­len elvhüség szervez és tömörít egységbe. A Komintern, a tájékoztató iroda, sőt a kötelező döntéseket hozó nemzetközi tanácskozások idősza­ka elmúlt. De a nemzetközi kommu­nista mozgalom él. A pártok teljesen és visszavonha­tatlanul önállóvá váltak. Mi már a XX. kongresszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön szabadultunk meg a régi beidegződésektől. Mára azonban ez már megváltoztathatat­lan realitássá vált. Ebben az érte­lemben az SZKP XXVII. kongresz- szusa véglegesen és visszafordítha­tatlanul szintén mérföldkővé vált. Úgy vélem, hogy az átalakítás során a testvérpártokhoz fűződő kapcsola­tainkban ezt a gyakorlatban bizonyí­tottuk be. A nemzetközi kommunista moz­galom fordulópont előtt áll, ugyan­úgy, mint a világ fejlődése és az őt mozgató erők. A kommunista pártok a századfordulón mélyreható változá­sok közepette keresik új helyüket. Internacionalista mozgalmuk meg­újul, és a bizalom, az egyenjogúság és az őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet for­rasztja egybe. Ez a mozgalom nyi­tott a párbeszéd, az együttműködés, a közös tevékenység, a többi forra­dalmi, demokratikus és haladó erői­vel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista mozgalom jövőjét ille­tően: a mozgalom a kapitalizmus alternatívájának hordozója, a béké­ért, a függetlenségért és országuk haladásáért, a Föld valamennyi né­pének barátságáért legbátrabban és legkövetkezetesebben harcolók se­rege. Elvtársak! A világtörténelemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve - a szocialista világ- rendszer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meghatározó ténye­zőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés lehetőségét, akik - csak­úgy, mint mi - már több évtizede viselik az állami felelősséget a szo­cializmusért, a szocializmus előre­haladásáért. Minden egyes szocialis­ta ország sok érdekeset és haszno­sat halmozott fel a szociális, gazda­sági és ideológiai feladatok megol­dásában, az új élet építésében. A szocialista rendszer, a gyakor­lat által ellenőrzött útkeresése, összegyűjtött tapasztalatai az em­beriség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer felkínálta a világnak válaszait az emberi lét alapvető kérdéseire, bizonyította hu­manista és közösségi értékeit, kö­zéppontban a dolgozó emberrel. A szocialista rendszer a méltóság­nak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe vetett hitet ad neki. Teret nyit a tudás megszer­zése és a kultúra elótt, megteremti a feltételeket az egyéni képességek és adottságok kibontakoztatásához. A szocialista országok népei által elért vívmányok közös büszkesé­günk tárgyai. Annál is inkább, mert sokéves gyümölcsöző együttműkö­dés eredményei ezek, párt- és tár­sadalmi szervezetek, termelő kollek­tívák, alkotó szövetségek és kulturá­lis intézmények érintkezéseinek, családi és személyes kapcsolatok­nak, sok ezer ember együttes mun­kájának és tanulásának, soha ko­rábban nem látott szélességű és nyíltságú, valóban testvéri együtt­működésének gyümölcsei. A megtett út végéről sok minden jobban látszik. Maga az élet helyes­bítette a szocializmusra való áttérés törvényszerűségeiről és üteméről, a világszocializmus szerepéről ki­alakított elképzeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy va­lamennyi, a világban végbemenő progresszív változás feltétlenül csak a szocializmushoz kötődik. De az, ahogyan az egész emberiség szá­mára legfontosabb kérdések felve­tődnek, s ahogyan a megoldási mó­dozatok felkutatása folyik - meg­erősíti a világban végbemenő ha­ladás és a szocializmus, mint világ­méretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különö­sen jól látható az atomkatasztrófa megakadályozásáért folytatott harc­ban és a nemzetközi erőviszonyok­ban, amelyek lehetővé teszik a kü­lönböző népeknek, hogy nagy siker­rel védjék meg az általuk választott társadalmi-politikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista orszá­gok közötti kölcsönös kapcsolatok az általánosan elismert elvek alap­ján. Ezek: a feltétlen és teljes egyen­lőség, a kormányon lévő párt fele­lőssége a dolgok alakulásáért saját államában, s népének hazafias szol­gálata, gondoskodás a szocializmus közös ügyéről. Ilyen elv - egymás tisztelete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmányokhoz és kipróbált ta­pasztalatokhoz, az önkéntes, sokré­tű együttműködés. Ilyen elv - a bé­kés egymás mellett élés elveinek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionaliz­mus gyakorlata is. A szocializmus világa napjaink­ban a maga teljes nemzeti és szo­ciális sokféleségében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződ­tünk arról, hogy az egység koránt­sem jelent azonosságot, egyöntetű­séget. Meggyőződtünk arról is, hogy a szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje" - amelyhez mindenkinek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésének kri­tériuma a különböző szakaszokban és országokban - a tényleges sike­rek összessége és minősége a tár­sadalomnak a dolgozók érdekeinek megfelelő átalakításában. Tudjuk, hogy milyen károkat okozhat, ha meggyöngülnek az in­ternacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékenységben eltérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítségnyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocia­lizmus általános érdekeit. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szocialista országokhoz fűződő kap­csolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakorlatia- sabbá vált az együttműködés a Var­sói Szerződés és a KGST keretein belül, ami egyébként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönü­lését a többi szocialista országtól. A XXVII. kongresszus pontosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politikában és az egyes szocialista országokkal való együttműködés összes többi szférájában az a meg­határozó, ami biztosítja a kölcsönös érdekek összeegyeztetését a szo­cializmusnak, mint egésznek az ér­dekeivel. A szocialista országokhoz fűződő barátság erősítése és a sok­oldalú együttműködés fejlesztése - ez a Szovjetunió nemzetközi politi­kájának legfőbb prioritása. Ha ma a szocialista országok kül­dötteit üdvözöljük, akkor szemé­lyükben a szocialista országok né­peit üdvözöljük. Kedves elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket s elveinket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a forradalom zászla­jára, ezek vezették harcra és terme­lési sikerekre az emberek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének te­kintették őket. A nép munkája és harca, a sza­badon választott cél elérése iránti határtalan eltökéltsége, öröme és szenvedése - mindez testet öltött napjaink szocializmusában, amely a forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van Október ereje, a forra­dalom ereje, amely tovább folyta­tódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsapata - a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és Október elválaszthatatlanok. A marxista-leninista elmélettel felvértezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megtanulta az új társadalom építését, nem lett vol­na szocializmus, s nem jött volna létre az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társadalmi-gazdasági fejlő­désének felgyorsítása. Az idő azt követeli, hogy a párt az új körülmé­nyek között is a forradalmi megúju­lás élén haladjon, kitartóan és követ­kezetesen növelje politikájának ha­tékonyságát, fejlessze a demokrati­zálást a társadalmi élet minden vo­natkozásában és minden szintjén. A párt szerepének növelése - tör­vényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a sza­vak és a formális beidegződések határozzák meg. E szerep az elem­zések és értékelések mélységében, a politika átgondoltságában, a cse­lekvések határozottságában, vala­mint a rész és az egész, a szemé­lyes és a társadalmi, a pillanatnyi és a hosszútávú dolgok összeegyezte­tésének képességében rejlik. Ez a párt minden szervezete és minden egyes kommunista számára fokozottabb felelősséget jelent a tár­sadalom ügyeinek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommu­nistát - országunk felnőtt lakossá­gának egytizedét - tömöríti. Hatal­mas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befolyása azonban még nincs teljes mérték­ben kihasználva. A XIX. országos pártkonferencia előkészületei és le­bonyolítása komoly ösztönzést kell, hogy adjon e bonyolult és fáradsá­gos munka javításához. A mi kezünkben van a nagy forra­dalom ügye, a lenini ügy sorsa. Is­mét járatlan úton haladunk, ez kü­lönleges, felelősséget ró a pártra, s mindannyiunkra. Lenin szavaival élve: „...a forradalom ideje a cse­lekvés, a felülről és alulról való cse­lekvés ideje." Ez az újtípusú párt hagyományos jellemzője, legelső lépéseiktől kezdve. S ez követel­mény a szovjet társadalom élcsapa­tával szemben a szocializmus fejlő­désének jelenlegi bonyolult, de sajá­tos, újszerűségében is lelkesítő sza­kaszában. Elvtársak! Az emberiség igazi tör­ténelmének küszöbét lépte át 1917- ben. Ugyanakkor az elmúlt het­ven év, a gazdasági megrázkódtatá­sok és társadalmi kataklizmák, ame­lyek a fasizmushoz, a második világ­háborúhoz, a „hidegháborúhoz“, a fegyverkezési hajszához, a termo­nukleáris katasztrófa fenyegetésé­hez és a globális válságokhoz ve­zettek, azt bizonyítják, hogy a múlt még mindig szívósan fogvatartja az emberiség jelentős részét. S mégis, azt az időszakot, amelyben élünk, a XXI. század küszöbét, bátran ne­vezhetjük különlegesnek, mind a föl­dünk lakói előtt álló társadalmi válto­zások, mind pedig a feladatok átfogó volta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917 októberéig élt. A szo­cializmus hatalmas, növekvő, fejlő­dő valósággá vált. Éppen október, éppen a szocializmus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető utakat, s a valódi emberi kapcsola­tok új értékeit, önzés helyett - kol­lektivizmus. Kizsákmányolás és el­nyomás helyett - szabadság és egyenlőség. A kisebbség önkénye helyett- valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztönös és kegyetlen játéka helyett - az értelem és a humaniz­mus növekvő szerepe. Az elnyo­más, viszály és háborúk helyett - az emberiség összefogása és béke. A jelenlegi nemzedékek - s nem csak a mi országunkban - felelősek a civilizáció sorsáért és magáért az életért a földön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede az emberiség történelmé­nek tragikus epilógusává vagy lelke­sítő jövője kezdetévé válik-e majd. A XXI. század kezdetéig mind­össze alig több mint 13 év van hátra. Népünk és az egész haladó emberi­ség 2017-ben a nagy október szá­zadik évfordulóját ünnepli. Milyen lesz a világ, amikor forra­dalmunk átlépi első századát, mi­lyen lesz a szocializmus, milyen érettségi fokot ér el az országok és népek világméretű közössége? Nem fogunk találgatni. De kötelesek va­gyunk emlékeztetni arra, hogy ép­pen ma teremtjük meg a jövő alap­jait. A mi kötelességünk - megőrizni utánozhatatlan civilizációnkat, ma­gát az életet a földön, elérni az értelem győzelmét az atomfegyve­rek értelmetlensége felett, megte­remteni az ember és az emberiség sokoldalú és szabad fejlődésének minden feltételét. Látjuk a határtalan fejlődés lehe­tőségét, megértjük, hogy ezt nem könnyű biztosítani. De ez nem riaszt el bennünket - éppen ellenkezőleg- lelkesít, mivel magas emberi érté­kekkel és mély értelemmel tölti meg az életet. A régi világot visszavonhatatlanul magunk mögött hagytuk 1917 októ­berében. Egy új világ felé haladunk- a kommunizmus világa felé. Erről az útról sohasem térünk le! A jubileumi ülés résztvevői számára hétfőn este a Kongresszusi Palotában ünnepi koncertet rendeztek (Telefoto - ČSTK) ÚJ SZÚ 6 1987. XI. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom