Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-30 / 281. szám, hétfő
Irodalmi napok, kulturális napok, vagy ezek is, azok is egyszerre, kötődve Czuczor Gergely, Erdélyi János, Mikszáth Kálmán, Tompa Mihály, Juhász Gyula, Szenei Molnár Albert, Kármán József, Bihari János, Lehár Ferenc nevéhez. De vannak olyan Napok is, melyeknek jelzője annak a városnak vagy tájegységnek a neve, ahol az események zajlanak. Egyik-másik ilyen rendezvénysorozat már több évtizedes nek az irodalmi-kulturális napoknak. Idestova hetven éve létezünk, mint csehszlovákiai magyar nemzetiség, melynek különösen szüksége van szellemi gyökerekre, ennek ellenére még ma sem állíthatjuk magunkról, hogy minden területen feltártuk és alaposan ismerjük haladó és forradalmi hagyományainkat. Például az egyetemes magyar művelődéstörténetből azokat a jeles személyiségeket, akiknek élete és munkássága teljes egészében, illetve többé vagy kevésbé tájainkhoz kötődik. Az ifjúságot is beleértve, a széles köztudatban legfeljebb annyi ismeret van róluk, amennyit az iskola nyújtott, vagy - már - annyi sem. Nos, ennek a korántsem örvendetes helyzetnek a megváltoztatásában éppen a szóban forgó rendezvények tölthetnek, és, tapasztalataink szerint, már töltenek is be eredményes szerepet, jóllehet, látványos sikereknek egyelőre még nem lehetünk tanúi, azokhoz sok minden más is kellene, a mostaninál nagyobb igyekezet, külön-külön és együttesen, a sajtó, A karikatúra rangja A nevetésben, a jókedvben, mint A. I. Herzen mondotta, van valami forradalmi, emellett erős fegyverek is, minden ellen, ami gátolja a fejlődést és csábítja a gyengéket. A humor irodalmi változatán kívül, különösen az utóbbi évtizedekben, rangot vívott ki magának és közkedveltté vált a rajzolt humor. Objektív történelmi helyzetek, változások eredményezték, hogy a rajzolt humor és szatíra mindenekelőtt a szocialista társadalomban kifejezői két, egymással kölcsönösen összefüggő irányzatnak. Az lünk a Roháčon kívül csak a Pravda, az Új Szó és a Smena vasárnapi számaiban kap nagy teret a karikatúra. A többi lap mintha nem becsülné valami sokra a rajzolt humort, vagy egyáltalán nem foglalkozik ilyesmivel, vagy kevés teret adnak neki, gyakran azt is csak akkor, ha tördeléskor lyuk keletkezik a cikkek között: „tegyünk oda egy karikatúrát“. Persze, ezt bírálni, nem a mi feladatunk. Figyelmünket irányítsuk inkább a másik formára, a karikatúra megjelenésének másik fórumára. Ezek a kiállítások. Napok - kultúrával múltra tekint vissza, némelyeket az utóbbi esztendőkben hívtak életre, teremtve így nem kevésbé nemes és aktuális céllal újabb fórumokat a szellem számára, egyben új hagyományokat. Ha egyszer majd valaki rászánja magát a csehszlovákiai magyar nemzetiség művelődéstörténetének megírására, a felaszabadulás utáni évtizedek tárgyalásakor aligha hagyhatja figyelmen kívül ezeket a rendezvényeket. Jóllehet „csupán“ helyi, illetve járási méretű kulturális vállalkozásokról van szó, mégis - vagy éppen ezért - több szempontból is fontos szerepet játszanak kulturális életünkben. Forrásai a tájékozottságnak, műveltségnek, önismeretnek, alkalmak régebbi és újabb értékeink, köztük folklórhagyományunk felmutatására és népszerűsítésére, továbbá szereplésre, műélvezetre, tudományos szintű megismerésre, szórakozásra - olyan közösségekben is, melyekbe egyébként ritkán jut el értékes kultúra. A program ugyanis, a rendezvények egészét tekintve, változatos: író-olvasó találkozók, klubestek, filmvetítések, szemináriumok, amatőr és hivatásos művészegyüttesek fellépései, könyv- és képző- művészeti kiállítások, különböző jellegű előadások és vetélkedők alkotják. Ezekből pedig nem egyet éppen faluhelyen rendeznek, ilyenképpen az ott élők is egyre gyakrabban találkozhatnak személyesen többek között művészekkel, tudósokkal, közélet személyiségekkel. Van még egy pozitívumuk ezekLEMEZ Bob Dylan legnagyobb slágerei Bob Dylan a hatvanas évek popsztárja volt, kultusza napjainkban is tart. Bizonyára ennek köszönhető, hogy a Supraphon és a CBS társaság gondozásában nemrégiben nálunk is megjelentek lemezen legjobb dalai Bob Dylan's Greatest Hits címmel. Az énekes, polgári nevén Robert Allen Zimmermann, 1941-ben született az Egyesült Államokban, Minnesota Duluth nevű kisvárosában. Művésznevét az ismert költőtől, Dylan Thomastól kölcsönözte. Még húszesztendós sem volt, amikor megismerkedett a harmincas évek nagy amerikai énekesével, Woody Guthrie-val. Első szerzeményei Guthrie hatására születtek, de figyelemre méltó sikert nem aratott velük. Amikor saját szerzeményeivel jelentkezett, rögtön felkeltette a legnagyobb popsztárok érdeklődését. Az ismert énekes trió, Peter, Paul and Mary mutatta be Blowin’ in the Wind (Csak a szellő tudja) című számát, mely a mostani lemezen is szerepel Később ó maga adta elő szerzeményeit, gitárkísérettel. Első opuszai- ban a társadalom égető problémáiról dalolt, és sikert sikerre halmozott. Dalai - a mai politikai dalok elődei - a „public songs“ nevet kapták az Egyesült Államokban. Ezzel egyidejűleg azonban Dylan olyan dalocskákat is komponált, melyek témája a szerelem, az ember lelkivilága a rádió, a televízió, az iskola részéről. Ha akadnak is, akik tagadják, a Csemadok nagyot lépett előre a téren, hiszen a Czuczor-napoktól a Bihari-napokig kulturális szövetségünk járási bizottságai és alapszervezetei kezdeményezték ezeket a rendezvényeket, nemzetiségi és művelődéspolitikánk szellemében. Persze, ahogy mondani szokás, sok még a fehér folt, értve ezalatt elsősorban közép- és kelet-szlovákiai területi egységeket, helységeket, ahol eddig nem honosodtak meg a szóban forgóhoz hasonló, egyszerre szélesebb szellemi és művészeti tartományokat átölelő, több napon át nagyobb tömegeket megmozgató nemzetiségi esemény- sorozatok, jóllehet, hagyományoknak, melyekre építeni lehet, az efféle rendezvényeket, sehol sincsenek híjával. Talán kezdeményezni kellene erőteljesebben, tehetséggel, alkotó fantáziával, majd partnereket, erkölcsi és anyagi támogatókat keresni az „akcióhoz“. Sajnos, némely járási népművelési központra, művelődési intézményre hiába várunk, önmaguktól nehezen mozdulnak e téren, bármennyire kötelességük lenne. Közreműködésre azonban bizonyára hajlandók lennének, különösen, ha megtapasztalják, hogy a járási nemzeti bizottság is támogatja a tervezett rendezvényeket. V égül is, sem itt, sem ott nem lehet mindegy e honban, milyen alkalmak nyílnak az anyanyelvi művelődésre. BODNÁR GYULA egyik azoknak a jelenségeknek a ki- pellengérezése és leleplezése, melyek a társadalomhoz való viszony felszínén jelentkeznek, a másik olyan negatívumokra céloz, melyek e viszony belsejében mutatkoznak, tehát olyan tendenciákra, melyek idegenek az adott társadalmi rendtől. Mi most elsősorban ez utóbbi irányzat rajzolt megjelenési formáival kívánunk foglalkozni. Az egyikkel a folyóiratokban találkozhatunk, ahol mind nagyobb népszerűségre tesz szert a karikatúra, bár a lapok viszonya a humorosszatirikus ábrázolás rajzolt változatához még korántsem kedvező, annak ellenére sem, hogy éppen ez a műfaj járult hozzá jelentős mértékben sok folyóirat olvasói táborának bővüléséhez. Jóllehet, a karikatúra ideológiai szempontból is fontos eszköz, mégsem kap elegendő figyelmet. Ki kell mondani, hogy náA bratislavai kulturális nyár keretében 1985-től rendezik meg. Forá- rium néven, azt a kiállítást, melynek főszereplője a humor, célja pedig egyebek között a kortárs szlovákiai karikatúra színvonalának emelése. Mára már befutott rendezvény lett a rajzolt humor és szatíra 1982-ben első ízben megrendezett országos seregszemléje is. Kétévenként kerül sorra, és részt vehet rajta mindenki, aki karikatúrakészítéssel foglalkozik. 145-en jelentkeztek be az idei versenybe, közülük 69 szerző 103 rajzát választotta ki a szemlére a zsűri. A maga nemében egyedülálló esemény ez, amit a kiállított művek magas színvonala is igazolt. Új gondolatok és képzőművészeti megoldások egész sorával találkozhattunk. Ezen kívül a két rendezvényen kívül még továbbiak is vannak: a kremnicai „humorfesztivál“, a breznói és újabban a Hradec Králové-i országos karikaturista-verseny. A rajzolt humor tehát fokozatosan mégiscsak utat tör magának a nyilvánosság felé, ahhoz azonban, hogy magasabb szívonalra jusson a műfaj, már kevésnek bizonyulnak az említett rendezvények, tekintve, hogy többnyire versenyről, kiállításról van szó. A bratislavai karikaturisták megpróbáltak más irányba is lépni, az elmúlt évben a petržalkai művelődési központ keretében megalakították a bratislavai karikaturisták klubját, melynek jelenleg 29 tagja van. A megalakulástól eltelt rövid időszakban rendezett három csoportos kiállítás és számos találkozó máris igazolja, hogy a lépés helyes volt. Amint a klub alapszabályzatában áll: a tagok értékes, eszmeiesztétikai szempontból színvonalas karikatúrák alkotására törekszenek, valamint arra, hogy mind szélesebb körben érvényesüljön ez a műfaj. Nem kis célkitűzés ez, hosszabb távon válik majd nyilvánvalóvá, milyen mértékben sikerül teljesíteni. Reméljük, a jövőben tovább emelkedik a karikatúra rangja, és természeténél fogva erőteljesebben játszik majd mozgósító szerepet a társadalom fejlődésében. MIROSLAV MOTYČÍK Líra és filozófia Két amatőr festő kiállítása Az noszf 70. évfordulójának tiszteletére rendezték meg a bratislavai Grössling fürdő előcsarnokában Kalita Gábor és Tibor Mojš amatőr képzőművészek kiállítását. A kiállítás szokatlan helyének megválasztása azonban korántsem azt jelenti, hogy a látogatóra itt „hidegzuhany“ vár. Meglepetésben, méghozzá kellemesben, részesül. Számomra meglepő volt például a kiállítás gazdag anyaga: együttvévolt. „Private songs“-nak nevezték el őket. Bob Dylant az egyik legtehetségesebb szövegíróként tartja számon a popzenetörténet. Híres slágereinek szövegét szintén ő maga írta. A hatvanas évek elején ezek a dalok a világbéke megőrzésének szükségességéről, a fenyegető atomveszélyről, a társadalmi változásokról, a fajüldözés megszüntetésének szükségességéről szóltak. Későbbi szerzeményeiben „kirándult“ a country és a rockmuzsika területeire. Bob Dylan zeneszerző, szövegíró, énekes és zenész volt egy személyben, kitűnően kezelte az akusztikus gitárt, a szájharmonikát és a billentyűs hangszereket. A szóban forgó lemez Dylan tizenkét nagy slágerét tartalmazza, természetesen a szerzőjük előadásában. Hallgatva őket, nyomban megállapíthatjuk, hogy Dylannek nem az éneklés volt a legfőbb erőssége. Rekedtes orrhangját, mely néha a szövegmondás rovására megy, szépnek még a legnagyobb jóakarattal sem lehet mondani. Mi akkor a kirobbanó siker titka? Mindaz, amit szerzői és interpretációs tevékenységének valamennyi eleme alkot. Az összbenyomás. Legfőbb erénye a. magával ragadó szöveg. Igazi zenei élményt csak azok számára jelent Bob Dylan dalainak meghallgatása, akik értik is az előadott szöveget. Dalait mások is előadták, a kritikusok egybevágó véleménye szerint azonban senki úgy, mint szerzőjük. Bob Dylan neve tehát méltán szerepel a popzenetörténet legnagyobbjainak listáján, együtt Elvis Presley- vel, a Beatles és a Rolling Stones együttessel, Frank Zappával és Bob Marley-vel. Mama, kérlek... A Bródy Jánostól kölcsönzött címmel megjelent szép Favorit-lemezen tizenkét olyan dal szerepel, mely az édesanyáról szól, arról a személyről, akinek minden jóérzésű ember életében a legnagyobb szerepe van, s akihez mindig visz- sza-visszatérünk. Hogy az édesanya örök téma mind a költészetben, mind a zenében, azt bizonyítja ez a lemez is. Márkus Anna szerkesztésében olyan zenei összeállítás született az édesanyáról szóló magyar és világslágerekből, melynek hallgatása közben akarva-aka- ratlanul is elérzékenyül az ember. Hallhatunk nemegy számot, melyek szövegükkel és dallamukkal egyaránt méltó kifejezői az édesanya iránt érzett szeretetnek és tiszteletnek. Ilyen például a Honthy Hanna repertoárjából jól ismert gyönyörű (bár kissé szentimentális) Lajtai-Bé- keffi-dal, Az én mamám. A felejthetetlen emlékű Ruttkai Éva mélyen átérzett, szuggesztív előadásában hangzik el. Nagyon szép Yellen- Pollack-G. Dénes György Egy ősz- hajú asszony című dala is Vámosi János remek előadásában. A rendkívül hatásos dalok közé sorolhatjuk még Gábor S. Pál és Szenes Iván Úgy szeretném meghálálni című dalát Kovács Kati előadásában. A világslágerek közül ott van például Hubert Giraud Mammy Blue című ismert dala Tardos Péter magyar szövegével, Deutscher Mama Leone című ritmikus dala Bradányi Iván szövegével. Az Édes mostoha gyermekszíndarabból Csókold meg édes anyukádat címmel szerepel egy szám, melynek értéke elsősorban abban van, hogy interpretálója: Ruttkai Éva. Egy-két további dalnak a zenéje elfogadható, szövegük azonban valamiképpen nem illik a lemez atmoszférájába. Ezek közé sorolnám Wolf Péter - G. Dénes György Mama, ne kérdezz semmit tólem című dalát, és a lemez címadó dalát, Bródy János Mama, kérlek című szerzeményét, mely a lemez A és B oldalán is elhangzik, egyszer a szerző, egyszer pedig Koncz Zsuzsa előadásában. A többi, „fajsúlyosnak“ aligha nevezhető dalocska bizonyára csak azért került a válogatásba, mert az édesanyáról szól. A témához méltó módon nagyon szép több dal zenei kísérete, s általában a kifogásolható szövegű számok zenéjével szintén elégedettek lehetünk. Ez talán annak is köszönhető, hogy olyan kiváló együttesek működnek közre, mint a Stúdió 11, A Wolf-együttes, az Expressz-együttes, a Fonográf, a Kószás Vonós együttes, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és a Magyar Rádió Vonós Tánczenekara, a MÁV Szimfonikusok Vonós Zenekara, valamint a Harmónia vokál- együttes. SÁGI TÓTH TIBOR ve több mint száz munkáját állította ki a két, egymáshoz közel álló amatőr művész - mindketten 1950-ben születtek, s mindketten merész kísérletezők, útkeresők. Sőt, amint kiállított munkáik is tanúsítják, részben már meg is találták a számukra legmegfelelőbb kifejezési eszközöket. Tibor Mojš munkái kivétel nélkül kombinált technikával készültek, míg Kalita Gábor a kombinált technikán kívül hagyományos olajfestményeket is bemutat. Mojš lírai alkat, Kalitát viszont filozófiai kérdések is izgatják. Ezt egyik-másik képének a címe is elárulja: Lelkiismeret, Egyedül, Picasso, a béke őre. Foglalkozását tekintve, Tibor Mojš a Prefmonta bratislavai 01-es üzemének építésze, Kalita Gábor pedig a Szabad Földműves szerkesztője. A kiállítás, melyen nagyon szép katalógusok is várják a látogatót, 1987. december 20-ig tekinthető meg. (fülöp) Annak az új tévéadónak, amely Prágában a žižkovi Mahler-kertben épül, a tornya már 100 méter magasra nyúlik fel. Ha elkészül, magassága 216 méter lesz. (Karéi Vlček felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1987. XI. 3(
