Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-28 / 280. szám, szombat

A biztonság csak együttműködéssel szavatolható Bohuslav Chňoupek és Hans-Dietrich Genscher beszéde (ČSTK) - Mint már közöltük, Bohuslav Chňoupek külügyminiszter és felesége csütörtökön este a Černín-palotában vacsorát adott Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár, külügyminiszter és felesége tiszteletére. A vacsorán a két politikus beszédet mondott. Bohuslav Chňoupek rámutatott, a tár­gyalások megerősítették: Csehszlovákia és az NSZK véleménye számos nemzet­közi kérdésben megegyező vagy közeli, s vonatkozik ez mindenekelőtt arra, hogy a nukleáris-kozmikus korszakban a vitás kérdéseket nem lehet katonai úton meg­oldani, s nem megengedhető a politikai döntésekben elkövetett hiba, s végképp megengedhetetlen, hogy ezeket a dönté­seket az önzés, a bizalmatlanság és az elfogultság diktálja. Ä csehszlovák külügyminiszter ki­emelte, az új politikai gondolkodásmód rendkívül jelentős tényező a nemzetközi kapcsolatokban. Ezt a gondolkodásmódot a Szovjetunió értékes filozófiai és gyakor­lati ösztönzésekkel gazdagítja. A mai világ kölcsönös összefonódása és haladása megköveteli a következetes orientációt egy olyan hosszú távú, stabil rend kialakítására, amely az egyetemes érdekeket helyezi az összes többi érdek fölé. Ezt a nemzetközi kapcsolatok békés átalakításában, a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerében látjuk, amelyben senki sem tart igényt a másiké­nál nagyobb biztonságra - hangsúlyozta Bohuslav Chňoupek. Epp az ilyen hozzá­állás ad helyes válaszokat napjaink kulcs­kérdéseire. Üdvözöljük, hogy a nukleáris leszere­lés gondolata munkaprogrammá változik. Megelégedéssel fogadtuk a Szovjetunió és az USA külügyminiszterének genfi tár­gyalásain született eredményeket. Az el­készített megállapodás, amely nemzetkö­zi jelentőségű, messze túllépi a szovjet -amerikai kapcsolatok kereteit, rendkívü­li jelentősége lesz Csehszlovákia és az NSZK, s további hét állam számára, ame­lyek részt vesznek teljesítésében. A kü­szöbönálló szovjet-amerikai csúcstalál­kozó bizonyára haladást eredményez a kulcskérdésben - a nukleáris fenyege­tés elhárításában. A közepes hatótávol­ságú és a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló megállapodás aláí­rása, várakozásaink szerint, láncreakciót indít el. A nukleáris fegyverek további osztályainak felszámolásához kellene ve­zetnie, a világűr militarizálásának megtil­tásába, a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatkozó szerződés sokoldalú megvitatásába, a ra­kétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló megállapodással kapcsolatos állás­pontok tisztázásába és más problémák megoldásába kellene torkollnia. Nagyra értékeljük a nyugatnémet szö­vetségi kormány kötelezettségvállalását, miszerint nem korszerűsítik a Pershing 1A rakétákat, felszámolják és más rend­szerekkel helyettesítik őket. Ehhez ön, miniszter úr, személyesen hozzájárult, s a kérdés megoldása elősegítette a Wa­shington és Moszkva közötti elvi megálla­podást. Az új politikai gondolkodásmód tehát meghozza elsó gyümölcseit. Sikerült megállítani a nemzetközi feszültség esz­kalációját. Intenzívebbé válik a lesze­relési párbeszéd. Növekszik a közvéle­mény befolyása a világpolitikára. Mindez kedvező jel. Aggaszt bennünket azonban számos veszélyes lépés - a világűr militarizálásá- ra vonatkozó tervek, a felszámolt ameri­kai rakétáknak a hagyományos és nukle­áris fegyverekkel történő „kompenzálá­sáról" szóló nyilatkozatok és a regionális konfliktusok, főleg a Perzsa-öbölben, va­lamint a Közel-Keleten és Közép-Ameri- kában kialakult helyzet. A bizalom elmélyítésének alapja véle­ményünk szerint a fegyveres erők lehető legalacsonyabb, az ésszerű védelemhez elégséges szinten tartása. Ezt az elvet magában foglalja a mi védelmi szövetsé­günk katonai doktrínája. Szorgalmazzuk a genfi leszerelési konferencia hatékony­ságának fokozását. Aktívan törekszünk a vegyi fegyverek általános és teljes betil­tásáról, készleteik felszámolásáról szóló megállapodás mielőbbi megkötésére. Kö­vetkezetesen síkraszállunk azért, hogy más területeken is szigorú és hatékony ellenőrzési rendszert dolgozzanak ki, be­leértve a helyszíni ellenőrzést is. Szorgal­mazzuk az ENSZ tekintélyének megszi­lárdítását. Az összeurópai folyamat elmé­lyítése mellett vagyunk és a bécsi utóta­lálkozó elsőrendű feladatának tartjuk az egész Európára kiterjedő haderőcsök- kentésról szóló tárgyalások mandátumá­nak meghatározását. Üdvözöljük a köl­csönös bizalom és biztonság megszilárdí­tását célzó új intézkedésekről szóló tár­gyalásokat is. Az a javaslatunk, hogy Prágába hívjanak össze európai gazda­sági fórumot, a tárgyalóasztalon fekszik és tovább pontosítottuk. Haladás tapasz­talható a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok felvételéről szóló tárgyaláso­kon. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy a humanitárius kérdésekről Moszkvában rendezzenek konferenciát. Az NDK-val közösen javasoljuk, hogy a NATO és a Varsói Szerződés közötti határvonal mentén alakítsunk ki atommentes folyo­sót, s Közép-Európában vegyi fegyverek­től mentes zónát. Üdvözöljük azt a szovjet tervet, amely Észak-Európa és az Északi­sark tekintetében sürgeti a katonai konf­rontáció radikális csökkentését. Bohuslav Chňoupek végezetül emlé­keztetett rá, hogy Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatai intenzíven fejlődnek, s erről tanúskodik a két kormány és a két parlament közötti párbeszéd, a társadalmi szervezetek kontaktusai, a gazdasági és kulturális kapcsolatok, az oktatási, tudo­mányos, egészségügyi és környezetvé­delmi együttműködés. xxx Hans-Dietrich Genscher beszédében hangsúlyozta, hogy a kelet-nyugati vi­szonyban lehetségessé vált a jelentős és tartós haladás. A kapcsolatok javítására akkor kerülhet sor, ha mindenki tudatában lesz felelősségének és eszerint is fog cselekedni. Mi, európaiak, nem lehetünk csak szemlélői ennek a történelmi fejlő­désnek Az előttünk álló szakaszban me­részen és határozottan, aktívan kell cse­lekednünk. Nem egész két hét múlva Washington­ban megtartják a harmadik szovjet-ame- rikai csúcstalálkozót. Reagan elnök és Gorbacsov főtitkár aláírja a kettős nulla­megoldásról szóló megállapodást. A szö­vetségi kormány üdvözli, hogy Shultz és Sevardnadze minisztereknek genfi tár­gyalásaikon sikerült elhárítaniuk az utolsó akadályokat is. Ez a megállapodás törté­nelmi lépést jelent az igazi leszerelés felé vezető úton. Az NSZK nagy energiával és kitartóan igyekezett elősegíteni a tárgya­lások sikeres befejezését és a maga ré­szével ehhez hozzá is járult. A közepes hatótávolságú rakétákról szóló szerződés impulzusait ki kell használni a fegyverzet­ellenőrzés más területein is. Ez a meg­állapodás nem maradhat egyedüli tett. Több biztonságot akarunk, s a katonai erőviszonyok minden területén az egyen­lőtlenségek felszámolására törekszünk. Genscher a továbbiakban rendkívül sürgető feladatnak nevezte a vegyi fegy­verek egész világra kiterjedő tilalmáról szóló megállapodás mielőbbi elérését és azt, hogy Európában fokozatosan alacso­nyabb szinten jöjjön létre a stabilitás a ha­gyományos fegyverek tekintetében. A nyugatnémet külügyminiszter rámu­tatott, a huszadik század végének feltéte­lei között csak együttműködéssel lehet elérni a biztonságot. Európa és a világ békéje nem tartható fenn, ha egymással szemben fogunk állni. Az emberiség túlé­lése Nyugaton és Keleten egyaránt új gondolkodásmódot követel meg. A biz­tonságpolitika alapvető feltétele mindkét oldalon az kell legyen, hogy megakadá­lyozzunk bármiféle háborút. A két katonai szövetség között arról kell beszélni, ho­gyan lehet létrehozni az együttműködés biztonsági struktúráit. Nem az ideológiai ellentétek eltörléséről van szó, ezek to­vábbra is létezni fognak. Feladatunk a bé­ke biztosítása és ezzel az élet folytatásá­nak garantálása bolygónkon - a magunk és a következő nemzedékek számára egyaránt. A mai világ nagy problémáit csak úgy lehet megoldani, ha a Nyugat és a Kelet politikai energiáját és gazdasági erejét arra fordítja, hogy semmiféle érté­kes forrás ne vesszen kárba az értelmet­len, túlzott fegyverkezés által. Ez a politi­kai párbeszéd fokozását, a széles alapo­kon nyugvó együttműködés fejlesztését követeli meg. Mindkettő fontos a bizalom megteremtéséhez. A különböző társadal­mi rendszerű országoknak békés versen­gésben kellene együtt élniük. Ezért olyan európai békés elrendezésről kellene el­gondolkodnunk, amelyben az ilyen együtt­élés lehetséges lenne. A helsinki konfe­rencia Záróokmánya megadja az európai békés rendezés irányát, vagy úgy is fo­galmazhatunk, hogy közös európai há­zunk tervrajzát tartalmazza. Ez a békés elrendezés csak akkor lesz tartós és ez a ház csak akkor lesz lakható, ha - amint azt a helsinki Záróokmány is előírja - min­denki számára és mindenütt biztosítva lesznek az emberi jogok, illetve a népek önrendelkezési joga. Az NSZK és Cseh­szlovákia Európa közepén fekszik, szom­szédok vagyunk. Társadalmi rendszerünk különböző és más-más szövetségi rend­szerhez tartozunk. Ebből rendkívüli fele­lősség hárul ránk Európa békés jövőjéért. A mai tárgyalásokon nyilvánvaló volt, hogy államaink tudatában vannak-e fele­lősségüknek. Kapcsolatainkat jó alapo­kon építhetjük. Együttműködésünk főleg gazdasági téren, a környezetvédelem és a közlekedés területén fejlődött mindkét fél javára. Hans-Dietrich Genscher végezetül el­mondta, az NSZK-ban nagy érdeklődés­sel és rokonszenvvel figyelik a csehszlo­vákiai gazdasági reformtörekvéseket, és hangsúlyozta, országa fokozni kívánja a gazdasági kapcsolatokat, a közlekedés, a tudomány, az oktatás és a kultúra területén folyó együttműködést. A nyugatnémet külügyminiszter sajtóértekezlete (Tudósítónktól) - Csütörtökön a kora esti órákban a prágai Intercontinental Szállóban találkozott a hazai és külföldi újságírókkal Hans-Dietrich Genscher. Látogatásának tartalmáról és eredmé­nyeiről szólva a nyugatnémet politikus méltatta a csehszlovák vezetőkkel folyta­tott megbeszéléseit, aláhúzva, hogy azokra különösen kedvező nemzetközi helyzetben került sor. Kijelentette: cseh­szlovákiai látogatásom és a tárgyalások során körvonalazott távlatok kifejezik, hogy kormányaink készek hozzájárulni a Nyugat és a Kelet közötti kapcsolatok további javításához. Elmondta, hogy megbeszélései során kifejezésre juttatta a Német Szövetségi Köztársaság meg­elégedését a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok legfelsőbb vezetőinek küszöbönálló találkozása, illetve a köze­pes hatótávolságú és a harcászati-had­műveleti rakéták megsemmisítésére vo­natkozó szerződés felett. Genscher a szerződést a józan ész győzelmének, a nemzetközi kapcsolatok új szakasza kezdetének nevezte. Azt is elmondta, hogy Brüsszelben közölte Shultz amerikai külügyminiszterrel: az NSZK-nak érdeke, hogy az Egyesült Álla­mokban ratifikálják a szerződést. ,,A meg­állapodás egyetlen bírálója sem hivatkoz­hat az NSZK-ra, mivel mi támogatjuk a megállapodást“ - állapítja meg Gen­scher. Egyúttal kifejtette azt is, hogy az NSZK-nak ugyancsak érdeke a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról szóló szerződés megkötése. A továbbiakban annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy az NSZK-nak és Csehszlovákiának - mint a Nyugat és a Kelet közti határvonalon fekvő orszá­goknak - egyaránt nagy a felelősségük az enyhülés és az együttműködés folyama­tának folytatásáért. Nagyra értékelte, hogy Bonn és Prága párbeszéde nem szakadt meg akkor sem, amikor a kelet -nyugati kapcsolatok, úgymond, fagypont alá jutottak. Elismeréssel méltatta, hogy Csehszlo­vákia kész eleget tenni a szovjet-ameri­kai rakétamegállapodásból eredő ellenőr­zési követelményeknek. Országaink kap­csolatairól szólva elmondta, hogy az együttmüködés kiszélesítését elősegíti a csehszlovákiai átalakítási folyamat. Fontos eseménynek minősítette Helmut Kohl kancellár januárban esedékes prá­gai hivatalos látogatását. Véleménye sze­rint az együttműködés fejlesztésére fő­ként gazdasági, környezetvédelmi és kul­turális téren, valamint ifjúsági csereakciók keretében nyílik lehetőség. Említést tett az ipari együttmüködés nagy tartalékairól, s ezzel kapcsolatban utalt a csehszlová­kiai szellemi potenciál teljesítőképessé­gére és a kvalifikált munka nagy hagyo­mányaira. A sajtóértekezleten Genscher kitért az európai gazdasági fórum egybehívásával kapcsolatos problémákra is. Mint ismere­tes, a fórum megrendezése iránt mind Csehszlovákia, mind az NSZK bejelentet­te érdeklődését. A nyugatnémet külügy­miniszter kifejezte meggyőződését, hogy a két ország ebben a kérdésben is megta­lálja a megoldást, annál is inkább, mert a múltban képesek voltak égetőbb problé­mák tisztázására is. SOMOGYI MÁTYÁS .KIS __ NY ELVŐR Idősebbek vagy koraszülöttek? A szavak megválasztásakor nem mindig elég a szó jelentéstartalmát megvizsgálnunk, sót még az sem elég, ha stilisztikai szempontból a szövegbe illőnek ítéljük, hanem sok más szempontra is tekintettel kell lennünk. Bizonyítja ezt a következő példa is: ,,A korábban született újságolvasók nyilván nagyon jól emlékeznek még“ - s itt következik, hogy kire. Emeljük ki ebből az idézetből ,,a korábban született újságolvasók“ kifejezést, és vizsgáljuk meg! Bizonyára sokan nem akadnak fenn rajta, mert a szlovák publicisztikában is elég gyakran találkoznak a „skôr narodený, -á“ kifejezéssel, amelyet szó szerint így fordíthatunk magyarra: korábban született, hamarabb született, előbb született. Ezt a szlovák nyelvben zavartalanul használják, ha olyan személyekről van szó, akik a szóban forgó személyeknél vagy nemzedékbelieknél korábban születtek, s még arra sincs szükség, hogy kitegyék a hasonlító határozót, amely azt mondja meg, kiknél hamarabb, kiknél korábban. Nincs, mert már a gyakori használat folytán ez szinte odaérthetö, azaz nem kíván különösebb pontosítást a kifejezés. Nem így a magyarban! Ha azt írjuk vagy mondjuk: ,,a korábban született újságolvasók“, akkor nem egy olvasó arra fog gondolni, hogy a koraszülöttekről van szó, vagyis a kelleténél korábban születettekről. A magyarban ugyanis ha a fiatalabb újságolvasókra nem vonatkoztatjuk közlésünket, akkor ezt írjuk vagy mondjuk: ,,az idősebb újságolvasók“. A ,.korábban született“ kifejezést csak akkor használjuk félreértés nélkül, ha azt is közöljük, kiknél, esetleg mely időpontnál korábban született újságolvasókról van szó. Tehát ha például a katonaköteles és náluk fiatalabb férfiakra nem vonatkozik a közlésünk, akkor ezt így fogalmazzuk meg: a katonaköteleseknél korábban született férfiak; azonban itt is használhatjuk az idősebb melléknevet: a katonakötelesekné! idősebb férfiak. De - mint utaltunk rá - valamilyen időpont is szerepelhet - -nál. -nél ragos hasonlító határozóként; például: az 1930-nál korábban született nők; viszont így is megfogalmazhatjuk ezt: az 1930 előtt született nők. JAKAB ISTVÁN Alap- és mellékjelentés összefüggése „Évente ismétlődő tapasztalat: még mindig nagyok a rések a termelés és a kereskedelem között. “ - olvastam nemrég egy riportban. A mondat azt akarja közölni, hogy nagyok az eltérések a termelés és a kereskedelem érdeke között. Azt azonban már nehezebb megmagyarázni, hogy került bele a rés. A magyar ugyanis ha nagy különbséget, ellentétet lát valakik vagy valamik között, azt mondja, „nagy a szakadék köztük", „mély szakadék választja el őket egymás­tól“. Jóllehet példánk eredeti riportból való, mégis, a rés mintha a „medzera“ szlovák főnév fordítása volna. A cseh és a szlovák nyelvben eléggé gyakori ennek a szónak a használata: különbség, pótolandó hiányosság, sót, ellentét jelentésében. Magyar megfelelőjeként jobb a rés szinonimája, a hézag. Nyelvünkben ugyanis közhasználatúak az olyan kifejezések, hogy „tudása hézagos", ha valaki szomorú, s az orrát lógatja, gyakran kérdezzük tőle bizalmas hangnemben, kissé argószerű kifejezéssel, hogy ,,mi a hézag“. Azonban a rést sem kimondottan konkrét jelentésben használjuk csupán. A publicisztikai stílusból ismerünk olyan kifejezéseket, mint például, „az esemény rést ütött a két párt szövetségén“. Ha valamilyen bajt, kellemetlensé­get el akarunk kerülni, és nagyon odafigyelünk, vigyázunk, akkor jó magyarság­gal szólva „résen vagyunk". Mindezek azonban nagyon különböznek az idézetben szereplő és rosszul sikerült fordításnak tűnő használatától. így lehetett volna helyesebben fogal­mazni a mondatot: „Évente ismétlődő tapasztalat: még mindig nagy a „különb­ség a termelők és a kereskedelem érdeke között.“ Riporterünknek úgy látszik nem nagyon volt szerencséje a réssel, mert ha igazán résen lett volna, akkor ilyen mondatot nem ír le: „Az Agrokomplexre látogató párt- és gazdasági vezetők épp e rések kiszorítását szorgalmazták elsősorban." Mintha nem lenne egészen tisztában a szó jelentésével. Pedig aligha kételkedhetünk abban, hogy ne tudná: „a rés valamely tárgy, test részei vagy két tárgy között lévő keskeny hézag“. Valószínűbb az, hogy az eredeti vagy elsődleges jelentést teljesen figyelmen kívül hagyta. Bizonyára egy csónak deszkái közt fölfedezett rést aligha próbálna „kiszorítani“. Többször írtunk már róla, hogy egy-egy szó mellékjelentése vagy jelentései többnyire nem szakadnak el teljesen az elsődleges jelentéstől. Ezért, ahogy a deszkák közötti rést nem lehet kiszorítani, ugyanúgy a „termelés és a kereskedelem“ közt lévőt sem; legföljebb betömni, eltömni. Teljesen hibát­lanná a mondat azonban csak a következő módosítással tehető: „Az Agro­komplexre látogató párt- és gazdasági vezetők épp e különbségek (ellentétek) kiküszöbölését szorgalmazták elsősorban"; vagy pedig kifejezetten nagy különbségek esetén: „Az Agrokomplexre látogató párt- és gazdasági vezetők épp e szakadék áthidalását szorgalmazták elsősorban." MORVAYGÁBOR Felfutás A címben kiemelt felfutás már előlegezi, hogy a szókészlet nem kívánatos gyakori használatáról fogunk írni. A divatos szavak állandó ismételgetése a kifejezés árnyaltságát veszélyezteti. Ilyen maga a felfutás is. Számtalan jobb szót használhatnánk helyette: Például: „Vállalatunk feljutott“, vagyis: hirtelen nagy ered­ményeket ért el. Máskor realizálunk. „Egyezményt igyekszünk reali­zálni“; „A közművelődési törvény realizálása“; „Jó jegyekkel reali­zálható tudásszint“. Pedig az egyezményt kötik, a törvényt hozzák vagy alkotják, a tudásszintet pedig jó jegyekkel fejezik ki. Ami eddig előrelátható volt, az ma várható: „Az ipar termelése várhatóan növekszik“. A rádióban ilyet is hallottunk: „Most pedig kérdezzük meg a meteorológustól, hogy várhatóan milyen idő várható“. Ráadá­sul a szóismétlés sem ékessége a stílusnak. De a sor is kelleténél többször szerepel. Ma már mindenre sor kerül. Az idő folyamatában így van, de felesleges annyiszor hangoz­tatni. Például: délután kerül sor erre meg erre; az összejövetel keretén belül kerül sor valamire. Nemrég ezt hallottam: „Beszélge­tésre került sor, amelynek során megbeszéltük a soron következő feladatokat". Nehéz eldönteni, hogy minek a során történt valami. A sornak a során vagy a beszélgetés során? Itt igazán sok a sor. Nem hiszem, hogy így ki kellene cifrázni a mondanivalót. Nem lehetne egy kicsivel kevesebb hangzatosságot? Úgy látszik kiemelten (!) jobban kellene megszervezni a divatos szavak elleni küzdelmet. KISS ISTVÁN újr < 1987

Next

/
Oldalképek
Tartalom