Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-27 / 279. szám, péntek
Vállaljanak nagyobb részt a fiatalok a társadalom átalakításának folyamatában Josef Havlín elvtárs (Folytatás az 1. oldalról) együtt mindig példásan fognak dolgozni, tovább építik és fejlesztik gyönyörű szocialista hazánkat. Elvtársnők és elvtársak, kedves fiatal barátaink, a párt központi bizottságának, a Nemzeti Frontnak és a CSSZSZK kormányának küldöttsége nagy érdeklődéssel tanulmányozta át azokat a dokumentumokat, amelyeket a konferencia elé terjesztettek, figyelmesen végighallgatta Entle- rová elvtársnö bevezető szavait, és az eddigi vitát. Meggyőződésünk, hogy a konferencia mindannyiunk számára újabb ösztönzést jelent, hogy a SZISZ-, a főiskolai és az állami tisztségviselők kellő felelősséggel gondolkodnak el nemcsak azon, ami itt elhangzott, hanem azon is, amit esetleg csak jeleztek a résztvevők. A küldöttségnek meggyőződése, hogy a tettvágy azon problémák átgondolásának vágyában is megnyilvánul, amelyekről különböző okokból nem esett szó, de mindenki tudja, hogy léteznek. NAPJAINK FORRADALMI HARCA Becsüljük, hogy az egész tanácskozás tartalma közvetlenül kapcsolódik ahhoz, ami egész társadalmunkat foglalkoztatja. Ez a XVII. pártkongresszus irányvonalának megvalósítása a társadalmi tevékenység minden területén. Ebben a nagyon igényes időszakban népünk forradalmi küzdelmének elért eredményeire támaszkodva energikusabban kell cselekednünk az életünkben és munkánkban adódó problémák megoldása érdekében. El kell hárítanunk az útból mindent, ami elmélyíthetné a hatását azoknak a negatív jelenségeknek, amelyektől a szocializmus sem mentes. Társadalmunk és az egész gazdasági mechanizmus, a munkamódszerek és munkaformák jelentős átalakításának útjára léptünk. Ezek a legforradalmibb beavatkozások, amelyek 1948 óta társadalmunkat érték. Az új gazdasági mechanizmus fokozatos megvalósítása elválaszthatatlanul összefonódik a társadalmi élet minden területével, a gazdasági, szociális és politikai gondolkodásmód jelentős aktivizálásával. Az átalakítás egyben új szemszögből láttatja a tudománynak a társadalmi haladás biztosításában játszott szerepét, új megvilágításba helyezi az emberek műveltségi szintjének jelentőségét. Ismét nem a kitaposott úton haladunk. Nem tudunk majd azonnal megnyugtató megoldást találni mindarra, ami nyomaszt, amiről vitatkozunk. Számolnunk kell azzal, hogy prognózisainkat, programjainkat az élet megalkuvást nem ismeróen felülvizsgálja. Az elkövetkező évek folyamán sok mindent új, nem hagyományos módon kell megoldanunk, épp a kitűzött célok elérése érdekében pártunk, társadalmi szervezeteink és a SZISZ tevékenységében új munka- módszereket és formákat kell alkalmaznunk. Ezért fontos számunkra, hogy minden probléma megoldásába bekapcsoljuk, bevonjuk a felsőoktatási intézményekben, a tudományos akadémián és más intézményekben dolgozó magas szakképzettségű embereket. Fontos, hogy e folyamatokból ne vonják ki magukat, ne legyenek csupán szemlélői. Lét- fontosságú, hogy ezek a kollektívák közvetlen tevékeny résztvevői legyenek mindannak, ami a társadalomban végbemegy, hogy vitákat folytassanak, és ha kell, szenvedélyes csatákat vívjanak a problémák optimális megoldása érdekében, hogy egész szívükkel és tudásukkal segítsék a párt- és állami szerveket az alkotó jellegű megoldások keresésében és az adott bonyolult helyzetben szinte elkerülhetetlen kockázatok csökkentésében. A döntő tettek ideje elérkezett a felső- oktatási intézményekben is. Olyan tetteké, amelyekhez a konkrét munkaeredmények szolgáltatnak alapot, tehát nemcsak a szavak, a választott útnak csupán szavakkal kifejezett helyeslése. EMELJÜK AZ OKTATÓ-NEVELŐ ÉS A TUDOMÁNYOS MUNKA SZÍNVONALÁT Manapság a felsőoktatási intézmények még távolról sem vesznek részt olyan mértékben az átalakítás folyamatában, mint ahogy azt társadalmunk mostani és jövőbeli igényei megkövetelik. Csak a rend kedvéért említem, hogy azokról az intézkedésekről, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusának határozatai alapján hoztunk, nyíltan beszéltünk a felsőoktatási intézmények párttisztségviselőinek, va- * - lamint az egyetemi oktatók országos konfrtrrtn/'iAiAn ♦o\/olií i li n i i irKon e n/li/on. csak hangsúlyosan szóltunk minderről a marxista-leninista intézetek igazgatóinak idei áprilisi tanácskozásán is. A felsőoktatási intézmények munkájának javulása érdekében történtek bizonyos pozitív lépések, ám összességében mégis őszintén meg kell mondani, hogy számos egyetemen és főiskolán sok mindenről megfeledkeztek. Fölöslegesen veszítünk időt azért, mert sok helyütt az egyetemi oktatók kollektívájában hiányzik az a bátorság, amelynek eredményeképpen szembenézhetnek önmagukkal, s kritikus szemmel értékelhetnék eddigi munkájukat. Márpedig erre égetően szükség van, miként arra is, hogy az oktató-nevelő munkát a mai új helyzet, s az egyre növekvő igények határozzák meg. Valamennyi egyetemi oktató, s a felsőoktatási intézményekben dolgozó más munkatárs elsőrendű kötelessége hozzájárulni ahhoz, hogy jelentős mértékben emelkedjen az oktató-nevelő, valamint a tudományos munka színvonala. Széles körben ismert tény ugyanis, hogy nem egy helyen szemet hunynak afölött, hogy az egyetemi oktatók egy részének nem megfelelő az oktatáshoz szükséges politikai és szakmai felkészültsége, s az erkölcsi értékrendje, akadnak olyan intézmények, ahol eltűrik azt, hogy indokolatlanul halaszt- gassák a tudományos minősítések megvédésének határidejét, s más olyan hibákat is elnéznek, amelyeknek megléte összeegyeztethetetlen az egyetemek társadalmi és tudományos rangjával. BÜROKRÁCIA ÉS FORMALIZMUS NÉLKÜL A felsőoktatási intézmények alapvető feladata az, hogy meggyorsítsák azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyeket a csehszlovák oktatási rendszer továbbfejlesztését meghatározó dokumentum tartalmaz. E feladatokból nincs kevés, s valóra váltásuk mindannyiunknak nagy gondot okoz. Fel kell számolnunk a felsőoktatási intézmények munkájában megnyilvánuló adminisztratív akadályokat, s a formalizmus legkülönbözőbb hordalékait is. Olyan kedvező társadalmi légkört kell teremtenünk, amely lehetővé teszi azt, hogy oktatási intézményeink eredményesen tölthessék be alapvető oktatónevelő funkciójukat. Sokkal eredményesebben kell kihasználnunk az egyetemi oktatók és a hallgatók szellemi potenciálját is. Fel kell számolnunk azt a gyakorlatot is, amely szerint a friss diplomást a munkahelyén nem a valódi tudása és felkészültsége alapján ítélik meg. A célunk mielőbb elérni azt, hogy a legkülönbözőbb munkahelyek illetékesei valóban a szükségleteiknek megfelelően, s a pályázók valódi képességei alapján választhassák meg új munkatársaikat. Szeretném, ha pontosan értenék szavaimat. A jövőben sem csupán a szűklátókörűén értelmezett szakmai kritériumokat vesszük figyelembe. Továbbra is érvényesek a végzősök értékelésének politikai és erkölcsi szempontjai. Fontos az is, hogy képesek-e, van-e kedvük, akaratuk harcot vívni a megkövesült módszerekkel, a napjaink igényeihez képest elavult gyakolattal. A hangsúly a minőségen van. Ami tegnap, vagy ma elég volt, az holnap már nem lesz elegendő. Gondjaink között említhetjük azt is, hogy az illetékes egyetemi oktatók körében, mintha nem találnának kellő visszhangra és megértésre azok a jogos, bíráló hangok, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a friss diplomás egyetemisták jelentős resze nem tud kellő mértékben beilleszkedni a termelőmunkába, bizonyos ideig nem képes eleget tenni a mind igényesebb feladatoknak. Vegyük például a munkafegyelmet, amely mindennek az alapja. Megtörténik, hogy nem vonnak le kellő következtetéseket azokból az esetekből, amikor a hallgatóknak hosszasán és sokszor kell keresgélniük az egyetemi oktatókat, hogy vizsgázhassanak, vagy konzultálhassanak velük. Szinte hihetetlen, hogy hány előadást és szemináriumot helyettesítenek az egyetemi professzorok és docensek hiányzása miatt. S e helyen nyilván nem kell fejtegetésekbe bocsátkoznom a helyettesítések színvonaláról. •Ugyanakkor bizonyos mértékig meg kell értenünk az egyetemi oktatókat is. Nem csak ők tehetnek ugyanis arról, hogy hiányoznak. Túlságosan is gyakran kell részt venniük a legkülönbözőbb gyűléseken, tanácskozásokon és tanfolyamokon, melyek közül nem is egy teljesen fölösleges. Az egyetemi oktatók munkáját a túl■»aM o/^minioT^róniÁ ir* rtnhoľiti Tónw o■» ie» hogy nem kielégítő a kisegítő személyzet száma, s az oktató-nevelő, valamint a tudományos munkához szükséges technikai felszerelések mennyisége és minősége sem. Igaz viszont az is, hogy az egyetemi oktatók között is akadnak olyanok, akik többet vállalnak, mint amennyit képesek teljesíteni. LÉPÉST A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉVEL Ha lépést akarunk tartani a tudomány és a technika fejlődésével, s ha a mai és jövőbeli - egyre növekvő - igényeknek megfelelően akarjuk felkészíteni a hallgatókat, akkor számos esetben nem csupán az oktatás szerkezetében, hanem tartalmában is több változtatást kell eszközölnünk. Ezzel együtt szüntelenül növelnünk kell az egyetemi oktatók szakmai felkészültségét, az oktatásban és a nevelésben rugalmasan ki kell használnunk a tudomány legújabb vívmányait, s e téren is állandóan a legfontosabb társadalmi feladatokat kell szem elótt tartanunk. Mindez azt is jelenti, hogy el kell mélyíteni az egyetemek együttműködését a termeléssel és szüntelenül keresnünk kell azokat az új formákat és módszereket, amelyek hozzájárulnak a hallgatók aktivitásának növeléséhez, a kommunista nevelés hatékonyságának további elmélyítéséhez. Fontos az is, hogy az egyetemi hallgatók maguk is teljes mértékben magukénak érezzék azokat a célokat, amelyek elérése érdekében társadalmunk döntő fontosságú harcot vív. Ugyanis jelentős mértékben éppen ezeken a hallgatókon, a közeljövő szakemberein múlik az, hogy népgazdaságunk és egész társadalmunk milyen mértékben fog fejlődni. Éppen ezért nekik kell az élvonalban harcolni azért, hogy társadalmunk dinamikusan fejlődjék, termelésünk versenyképes legyen, s érje el a legkorszerűbb színvonalat, képes legyen kielégíteni az emberek egyre növekvő igényeit. A felsőoktatási intézmények vezetői és oktatói különösen társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában minden bizonnyal tudatosítják, hogy nem elegendő, ha a hallgatóknak elmondják azokat a határozatokat, amelyeket a párt- és az állami szervek jóváhagytak. Elengedhetetlenül szükséges az, hogy a felsőoktatási intézmények rugalmasan és alkotóan reagáljanak e határozatokra, s hatékonyabb oktató-nevelő munkával vértezzék fel a hallgatókat mindazzal, amire szükségük van ahhoz, hogy eredményesen bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. Köztársaságunkban több olyan felsőoktatási intézmény létezik, amely ilyen szellemben végzi munkáját. Ezek közé tartozik a prágai Közgazdaságtudományi Főiskola, a Cseh Műszaki Főiskola és a Szlovák Műszaki Főiskola. Érdemdús munkájukat pártunk vezetése is nagyra értékeli. Jelenleg azon munkálkodunk, hogy eredményeiket, tapasztalataikat minél szélesebb körben megismerjék és hasznosíthassák. Tisztelt elvtársak, az önök konferenciáján előterjesztett dokumentumokban, Entlerová elvtársnö bevezetőjében és a vitában, ha röviden is, de szóba került a kultúra és a művészet, valamint hatásuk az ifjú nemzedékre. Engedjék meg, hogy néhány percet én is szenteljek ennek a politikai szempontból rendkívül jelentős kérdéskörnek. A KULTÚRA ÉS A MŰVÉSZET SZEREPE Nemzeteink történetében hagyományosan mély kapcsolat fűzi az embereket a kultúrához, művészetünkhöz. A fiatalok mindig ott voltak, ahol egy jobb világért, a haladásért, a műveltség, a kultúra és a művészet gyarapításáért folyt a küzdelem. A szocializmus mai feltételei között, amelyek tág teret biztosítanak az említett kapcsolat fejlesztésének, arra kell törekednünk, hogy ez a kapcsolat tovább szilárduljon és fejlődjön, mind a terjedelmét, mind a minőségét tekintve. Reménytkeltó, hogy a fiatalok mindenütt ott vannak, ahol történik valami a művészetben, hogy sokan közülük nem tudják elképzelni életüket könyv, színház nélkül, valamint anélkül, hogy ne látogatnák a képtárakat, kiállításokat, És nemcsak passzív nézők ók, akik művészi és esztétikai élményekre vágynak, hanem aktívan részt vesznek az alkotómunkában, a szép terjesztésével örömet szereznek maguknak és másoknak, a munkahek/okon a falv/akhan óc x/ámcnkhan A tóbeszéde nyék és a mindennapi tapasztalatok meggyőznek bennünket arról, hogy ifjúságunk túlnyomó részében állandóan nő az érdeklődés a kultúra, a művészet, egyáltalán az esztétika iránt. Kívánjuk, hogy a fiatalok még jobban tudjanak tájékozódni az igazi művészi értékek között, mint eddig. Ami nyugtalanít bennünket, az az, hogy a fiatalok némely köreiben a kulturá- latlanság jelei mutatkoznak. Nem lehetünk elnézók ezekkel a jelenségekkel szemben, nem viselkedhetünk úgy, mintha nem lenne közünk hozzájuk. A mi kötelességünk, hogy alaposan elemezzük ennek a helyzetnek az okait, hogy feltárjuk, miért tévelyednek el fiatalok, sokszor miért esnek olyan erős hatások csapdájába, melyek idegenek a szocializmustól. Nézzünk nyíltan szembe fogyatékosságainkkal, a konkrét helyzettel társadalmunk életében. Hiszen nemegyszer éppen itt találkoznak közvetlenül a fiatalok olyan jelenségekkel, mint például a fegyelmezetlenség, a rossz minőségű munka, a zilált családi viszonyok, a szocialista tulajdon megkárosítása, tehát olyan jelenségekkel, amelyek ellentétesek az átalakítás céljaival. A kultúra és a művészet elválaszthatatlan részei azoknak a változásoknak, melyeket megvalósítunk. Ezért szélesebb körben, komplex módon és mélyebben kell elemezni, valamint megoldani a rájuk háruló feladatokat is. Különben nem képzelhető el az ember harmonikus fejlődése, sem a tudományos-múszaki haladás, sem a társadalom szocialista jellegének erősítése. A kultúrának és a művészetnek érvé- ' nyesítenie kell hatását a társadalmi élet egész struktúrájában - gazdasági, szociális, politikai és szellemi téren egyaránt, ugyanúgy az ember magánéletében. E cél elérésének érdekében sok mindent meg kell változtatni a családban, az iskola a kulturális intézmények, a tömegkommunikációs eszközök, a társadalmi szervezetek munkájában. A gyerekek és az ifjúság körében felébresztjük az igényt az alapvető kulturális szükségletek iránt, alapvető ismeretek átadásával fogjuk megteremteni a feltételeket kulturális és esztétikai műveltségük gyarapításához. Nincs más út, mint elérni, hogy a kultúra és a művészet valamennyi formájában olyan erővé váljon, amely beépül a munkafolyamatokba és szerepet visz a termékek minőségének javításában. Engedjék meg nekem, tisztelt elvtársak, hogy felszólalásom befejező részében érintsek még néhány általánosabb kérdést, amelyek jelentősége éppen napjainkban nő rendkívüli mértékben, és amelyek kell hogy érdekeljék önöket, diákokat, a felsőoktatási intézmények munkatársait. SZAKMAI, POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI KRITÉRIUMOK Már elmondottuk, hogy a kor, amelyben élünk, és különösen a holnap nagy igényeket támaszt, illetve fog támasztani a vezető káderekkel szemben, szakmai és politikai felkészültségükkel szemben. Alapvető jelentőségük van itt olyan tulaj- ' donságoknak, főként a vezető dolgozók esetében, mint az új iránti fogékonyság az önálló kezdeményezőkészség, a felelősségvállalás képessége, az emberek iránti helyes viszonyok kialakításának képessége, és az a képesség, amellyel meg tudják őket nyerni, valamint a személyes példamutatás. Szüntelenül elsó helyen kell állniuk az erkölcsi tulajdonságoknak, az igazi szocialista jellemet alkotó tulajdonságoknak, minden dolgozó esetében. Említsük meg itt Lenint, aki, az emberek jellemét kutatva, mindig elsősorban a cselekvókészséget és a lelkiismeretességet hangsúlyozta, ugyanakkor a legveszedelmesebbnek tekintette a felfuvalko- dottságot, az üres beszédet, a hozzá nem értést, a korrupciót és a bürokratizmust. Egyetlen mércét ismert el: az emberek munkájának gyakorlati eredményeit. Az ember új szocialista jellembeli tulajdonságainak és profiljának a formálása mély változtatásokat feltételez az egyének és a munkaközösségek tudatában, erkölcsi értékrendjében és magatartásában. Feltételez nagyfokú felelősségtudatot, olyan munkát, mely az egész társadalom javát szolgálja, továbbá áldozatkészséget és kezdeményezőszellemet. Vagyis jelentős változásokat kell végrehajtani a demokrácia, a fegyelem és a rend kölcsönös kapcsolatában, le kell küzdeni a köztük lévő ellentmondásokat és így kell lommal, így emelve valóban nagy emberi értékké. Minden kor sajátos tulajdonságokat követel meg az embertől. Az átalakítás időszakában elsősorban olyan személyiségekre van szükség, akik kizárólag szocialista jellembeli tulajdonságokkal rendelkeznek. Bizonyára egyetértenek velem abban, hogy jelenleg távolról sincs elegendő ilyen személyiségünk. A szocialista társadalom fejlődése újabb szakaszának elején tartunk. Nem biztos, hogy kifizetődik, ha összekeverjük céljainkat a valósággal. Tudatosítsuk, hogy még távolról sem tettünk eleget a szocialista társadalom emberének erkölcsi és jellembeli tulajdonságaival szemben támasztott általános követelményeknek. Nemcsak a letűnt korok csökevényei hatnak, hanem más forrásokból érkező jelenségek is. Az új gondolkodás és a szocialista személyiség formálását nemcsak nevelő- munkánk és eszmei tevékenységünk befolyásolja, hanem az élettel való közvetlen kapcsolat is, az élet megismerése, beleértve a negatív jelenségeket is, melyek szintén léteznek. Újra és újra erőfeszítéseket kell tennünk a szocialista személyiség erősítéséért, az emberek szocialista jellembeli vonásainak elmélyítéséért. Mindezek nem eleve és örökre adott dolgok. Bonyolult fejlődési folyamatban születnek, minden új nemzedékkel - külön-külön minden egyes emberrel - meg kell ismételnünk a feladatot. Szüntelenül tudatában kell lennünk annak is, hogy a helyesen, a társadalmi szempontoknak megfelelő módon képzett sokoldalú személyiség veszélybe kerülhet a bonyolult társadalmi feltételek között és kedvezőtlen légkörben. Különösen ott nagy a veszély, ahol van mit tennünk az éretlen, az eszmei szempontból labilis emberekkel, valamint az olyanokkal, akik csak a saját érdekeikkel, személyes ambíciójukkal törődve képesek elvetni a szocialista etika valamennyi alapelvét. Ilyen emberek élnek közöttünk. Ezért nagyon körültekintőnek kell lennünk, hogy ne húzhassanak hasznot az átalakítás egészséges folyamatából, hogy ne legyenek hamiskártyások a nagy mű közelében, melyet éppen a jelen időszakban alapozunk meg. Ebben az összefüggésben rendkívül fontos feladat számunkra, hogy elemezzük a dolgozóember egész profilját, különösen a vezetőkét. Ugyanis sokszor többnyire csak a szakmai felkészültségre és képességekre helyezzük a hangsúlyt, háttérben marad az emberek erkölcsi tudata és magatartása, nem értékeljük ezeket. Megismétlem, az erkölcsi vonások azon keresztül mutatkoznak meg, miként éreznek, gondolkoznak és viselkednek az emberek, hogyan támogatják a jót és küzdenek a rossz ellen, anélkül, hogy utasításokat vagy tanácsokat kapnának, valamint tekintet nélkül saját érdekeikre. Hogyan cselekednének olyan körülmények között is, ha az említett erkölcsi elvek védelméért kockáztatniuk kellene állásukat. Az emberi létezés alapvető feltételén, a munkán kívül, éppen ebben az erkölcsi szférában valósítjuk meg magunkat emberként. Ha lebecsüljük a személyiség erkölcsi, az ember jellembeli tulajdonságait, akkor mintegy utat nyitunk a karrierizmusnak, képmutatásnak, köpönyegforgatásnak, talpnyalásnak, a kritika elfojtásának és más rosszaknak. A szóban forgó tulajdonságok lebecsülése helyrehozhatatlan károkat okoz az állampolgárok emberi méltóságérzetében. Ezért a méltóságért harcolnunk kell. Az említett értékek lebecsülése akadályozza a szocialista emberi kapcsolatok fejlődését és különösen az aktivitás kibontakozását. Tisztelt elvtársak, engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet: a csehszlovákiai felsőoktatási intézmények hallgatói és valameny- nyi dolgozója mindig és teljesen egyértelműen a haladás oldalán fog állni, azok oldalán, akik azért harcolnak, hogy nyugodtan dolgozhassunk és békében élhessünk bolygónkon. A világ dinamikus mozgásban van, nagy erjedésben. Közvetlen résztvevői vagyunk annak az óriási küzdelemnek, melyet a Szovjetunió folytat, hogy teljesen új viszonyok váljanak uralkodóvá földünkön. Járuljunk mindnyájan hozzá, hogy következetesen teljesüljenek a feladatok, melyeket pártunk XVII. kongresszusa tűzött ki, és amelyek teljesítése része ennek a küzdelemnek. Ez mindnyájunk közös küldetése, tehát a felsőoktatási intézmények hallgatóié, tanáraié, munkatársaié. Ehhez az összetett, de rendkívül érdemes munkához kívánok önöknek sok au.maI#. l i; c-a ÚJ szú 6
