Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-26 / 278. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 ’87. XI. 26. Befejeződött a szovjet-amerikai diplomáciai békemaraton Eduard Sevardnadze genfi sajtóértekezlete Shultz és Sevardnadze a genfi tárgyalások harmadik fordulója előtt (Telefoto: ČSTK) Shultz a NATO-központban tájékoztatta a szövetségeseket Reagan és Carlucci nyilatkozata a megállapodásról • A törvényhozók visszafogott hangneme (ČSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter kedden este, Genfből való elutazása előtt sajtóértekezletet tartott, melyen összegezte a George Shultz amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásainak eredmé­nyét. Többek között elmondotta: Mint már tudják - a sajtó számára pedig nem léteznek titkok - a szovjet­amerikai diplomáciai békemaraton befe­jeződött Elöljáróban azt szeretném el­mondani, hogy ennek pályáját éppen itt, Genfben és Reykjavíkban tűzték ki. A reykjavíki csúcstalálkozót pedig nem véletlenül, nem alaptalanul tartjuk intel­lektuális áttörésnek a szovjet-amerikai kapcsolatokban. Engedjék meg kifejteni azt a vélemé­nyemet, hogy az eredmény mindanyiun- kat megnyugtat, bennünket, az amerikai partnereket, szövetségeseinket és a vi­lágközvéleményt egyaránt. Ha továbbra is képletesen akarunk szólni, elmondha­tom, hogy a legfelsőbb szintű washingtoni találkozóhoz vezető útról eltávolítottuk az utolsó akadályokat. Küldöttségeinknek tegnap és ma sikerült megoldani a még hátralévő, nem könnyű problémákat, s a közepes hatótávolságú és harcászati -hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szerződés, amelyben megállapod­tunk, valósággá vált. Most Genfben meg­állítjuk azokat az órákat, amelyek a raké­ták említett két osztályáról folytatott nehéz és bonyolult tárgyalások hónapjait és éveit mérték, s átállítjuk őket a washingto­ni időre, hogy Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan találkozójának előkészíté­sét mérjék. A washingtoni csúcstalálkozó előtt az idő új dimenziót és tartalmat kap. Olyan időszak ez, amikor teljesülni kezdenek a remények. A télre való tekintet nélkül szeretnénk hinni, hogy a szovjet-amerikai kapcsolatokban politikai felmelegedés kö­vetkezik, s ez elvezethet bolygónkon a politikai légkör megváltozásához. A washingtoni találkozó jelentősége óriási. Központi feladata az a szerződés, amelyet jóváhagyásra és aláírásra orszá­gaink legfelsőbb vezetői elé terjesztjük. Mi jellemzi a megállapodást? Ez az első fontos megállapodás a reá­lis leszerelésről, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok az utóbbi nyolc év­ben kötött. Ez az első szerződés, amelynek - bár formálisan szovjet-amerikai - valóban in- ternacionális jellege van, mert a nukleáris eszközöket kilenc ország területéről távo- lítjuk el. Ez az első szerződés, amelyben az atomfegyverek felszámolása által igazo­lást nyer a jelenlegi világ egysége. Ez az első szerződés, amelynek alap­ján az atomfegyverek két osztályát meg­semmisítjük, és nem azért, mert elavultak - fizikailag vagy erkölcsileg -, hanem azért, mert túlságosan veszélyesek az emberiségre és a civilizációra nézve. Ez az első szerződés, amely megtes­tesíti a komplex ellenőrzés gondolatát, olyan szerződés, melynek alapján az álla­mok tudatosan, a közös érdekektől, cé­loktól vezérelve lemondtak szuverén jo­gaik egy részéről azáltal, hogy megenge­dik a belépést országuk területére az ellenőrző szerveknek. Végezetül ez az első szerződés, amely igazolja, hogy az atomfegyverek nélküli és biztonságosabb világ gondolata reális, lehetséges. Külön örömmel szólok arról, hogyan valósul meg ebben a szerződésben az egyenlőség és kölcsönösség koncepciója az államközi kapcsolatok legérzékenyebb szakaszán - a biztonság terén. Azért juthattunk el a megállapodás­hoz, mert mindkét fél hajlandó volt tekin­tetbe venni a másik érdekeit, s a saját, valamint az idegen érdekek egyensúlyát tekintve keresni a kompromisszumokat. Vonatkozik ez az ellenőrzés rendszerére is. Győzött az az elv, amelyet a tárgyalá­sok kezdete óta védelmeztünk: egyik fél sem juthat egyoldalú előnyökhöz a másik rovására. A tárgyalások során szemléle­tesen bebizonyosodott, hogy a bizalom szilárdításában, a megbízható ellenőrzési intézkedések útján a Szovjetunió kész olyan messze menni, amennyire a másik fél is vállalkozik. Valóban az átfogó radi­kális ellenőrzési intézkedésekre töreked­tünk. Ez maximális érdekünk volt. Ma egyesek szívesen emlegetik a mi enged­ményeinket, s más megvilágításba akar­ják helyezni a valóságnál, az ellenőrzési intézkedések szerzójeként saját magukat feltüntetve. Az igazság megköveteli, hogy a saját engedményeinket ugyanúgy elis­merjük, mint a másik fél engedményeit. Mindezért nem fogunk tiltakozni, de említ­sük meg, hogy ehhez mindkét ország azonos mértékben hozzájárult. Itt Genf­ben mindkettő megtette az út reá eső részét. S még egy dologról: az egyetértést kifejező hangok mellett ismét hallható olyan kérdés is - amely inkább fanatikus sportrajongóhoz illik, mintsem politikus­hoz -, hogy ki győzött? Erre az aritmetika segítségével igyekeznek választ adni: a Szovjetunió négyszer annyi robbanófe­jet semmisít meg, mint az Egyesült Álla­mok. Igen, ez így van, a Szovjetunió több robbanófejet számol fel. De nem az erők egyensúlyáról, hanem az érdekek egyen­súlyáról kell beszélni, ezt pedig teljes mértékben megőriztük. A Szovjetunió és szövetségesei védelmi érdekeit nem érte károsodás. Az USA érdekeit sem sértet­tük meg. S végső soron a béke győzött. Az eltelt két nap alatt konstruktívan tekintettük át a decemberi csúcstalálkozó programját s az utóbbi időben éppen ez a stílus jellemzi az amerikai külügyminisz­terrel folytatott tárgyalásainkat. Itt elsődle­gességet élvez, hogy Mihail Gorbacsov látogatása az USA-ban sikerrel járjon: aláírják a közepes hatótávolságú és har­cászati-hadműveleti rakéták felszámolá­sáról a szerződést, továbbá olyan feltéte­leket hozzanak létre, amelyek hozzájárul­hatnak, hogy Reagan elnök moszkvai látogatása során új jelentős megállapodá­sok szülessenek. Nagyon tömören szól­va: a csúcstalálkozó előkészítése sikeres. Hatalmas munka vár ránk: előkészíte­ni a hadászati támadófegyverek radikális, ötvenszázalékos csökkentéséről szóló megállapodást. Mihail Gorbacsov éppen ezt a kérdést nevezte napjaink alapvető problémájának, a rakétaelhárító rendsze­rekről szóló szerződés megtartása mel­lett. ösztönöz bennünket az a tény, hogy a mostani szerződés kimunkálása során rendkívül nagy tapasztalatokat szerez­tünk, a nehéz és hangyaszorgalommal végzett munka tapasztalatait. Ma egyet­értettünk abban, hogy felvértezzük ma­gunkat ezekkel az értékes tapasztala­tokkal. A genfi tárgyalásokon természetesen nem szorítkoztunk csupán a közepes és kisebb hatótávolságú rakétákra vonatko­zó szerződéssel összefüggő probléma­körre. Áttekintettük a regionális konfliktu­sokkal, az emberi jogokkal, a humanitári­us együttműködéssel és a kétoldalú kap­csolatokkal összefüggő kérdéseket is. Ezeket a küszöbönálló washingtoni talál­kozó szempontjából ítéltük meg, azzal, hogy az említett témaköröket részlete­sebben és átfogóbban vitatják majd meg a legfelsőbb vezetők. Szívesen gratulálnék önöknek e törté­nelmi jelentőségű esemény alkalmából, mivel úgy vélem, földgolyónkon bizonyára nincsenek közömbös emberek, amikor a nukleáris arzenálok felszámolásáról van szó. S ezen a nagyon bonyolult úton megtettük az első fontos lépést. Köszönetét szeretnék mondani Svájc vezetőinek és népének, amely vendég­szeretetet tanúsít irántunk, s kiváló felté­teleket teremt a sikeres munkához. Ezt követően Eduard Sevardnadze az újságírók kérdéseire válaszolt. KÉRDÉS: Mit jelent a stratégiai stabili­tás kifejezés, s milyen haladást értek el ebben a kérdésben? VÁLASZ: A stratégiai stabilitásról Wa­shingtonban beszéltem azzal kapcsolat­ban, hogy mindkét országnak meg kell őriznie a hadászati egyensúlyt, tisztelet­ben tartva a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződést, amely ennek a hadászati stabilitásnak a garan­ciája. Az ABM-szerződésnek alpavetó je­lentőséget tulajdonítunk. KÉRDÉS: Miként értékeli Csehszlová­kia és az NDK hozzájárulását a közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti rakétákról szóló szerződés megvalósulá­sához? VÁLASZ: Egyenesen kijelentem, hogy szövetségeseink, konkrétan a CSSZSZK és az NDK támogatása nél­kül ez a megállapodás nem jött volna létre. Az igazság érdekében meg kell jegyezni, ugyanez mondható el az USA szövetségeseiről, főleg az NSZK-ról. KÉRDÉS: Hogyan rögzíti a szerződés a felkérésre történő helyszíni ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseket? VÁLASZ: A szerződéstervezet magá­ban foglalja mindazokat az alapvető ren­delkezéseket, amelyek szavatolják teljes megtartását, beleértve a kiadásokkal kap­csolatos ellenőrzéseket is - az ezekkel kapcsolatos adatok cseréje még folya­matban van - továbbá a fegyverek meg­semmisítésével kapcsolatos ellenőrzést, valamint az olyan inspekciókat is, ame­lyeket gyanú esetén valósítanának meg. Általában véve elmondható, hogy a szer­ződés az ellenőrzés minden lehetséges fajtáját tartalmazza. Adják még ehhez hozzá országainknak még azt a lehetősé­gét is, hogy a helyzetet a világűrből is megfigyelhetik és ellenőrizhetik. Szergej Ahromejev marsall, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke, a honvédelmi mi­niszter első helyettese itt van körünkben, s megerősítheti, hogy egyetlen ellenőr­zéssel kapcsolatos kérdés sem maradt nyitva. AHROMEJEV: Az ellenőrzési kérdé­seket gyakrabban vetettük fel, mint part­nereink. SEVARDNADZE: S a problémát kö­zösen oldottuk meg. KÉRDÉS: Miként szól a szerződés ar­ról a szovjet követelményről, hogy az elkövetkező tíz esztendőben tegyék lehe­tővé a belépést a NATO-országokban lévő támaszpontokra? VÁLASZ: A Szovjetunió és az USA megállapodott abban, hogy mindkét fél felelősséggel tartozik a szerződés teljesí­téséért. A Szovjetunió és az USA-val szövetséges kormányok közötti, a másik oldalon pedig az USA és Csehszlovákia, valamint az NDK közötti jegyzékek cseré­jét illetően kölcsönös megértés született. Úgy, hogy az átfogó ellenőrzéssel kap­csolatos érdekeket tiszteletben tartottuk, vagyis tiszteletben tartottunk mindent, ami összefügg ezeknek az államoknak a szuverén jogaival. KÉRDÉS: Milyen remény van arra, hogy a jövő évben aláírják a hadászati támadófegyverekról a szerződést? VÁLASZ: Remény van, s nem is kicsi. KÉRDÉS: Milyen nehézségek vannak ennek a szerződésnek az előkészíté­sével? VÁLASZ: Még nagyon sok munkát kell elvégezni, viszont tekintetbe véve a tapasztalatokat, mindkét fél akaratával ez a munka elvégezhető. El lehet monda­ni, hogy már készül a közös dokumentum tervezete. Iga2, egyelőre inkább szöveg- javaslatokról van szó, mintsem megálla­podott formulációkról. KÉRDÉS: Véleménye szerint mikor valósul meg Reagan elnök moszkvai láto­gatása? VÁLASZ: Az Reagan úrtól függ, de te­kintettel a választási kampányra, ezt a lá­togatást nem lehet elhalasztani. Valószí­nűleg a jövő év első felében kerül rá sor. KÉRDÉS: Mi a .véleményük Jicchak Samir azon javaslatáról, hogy tartsanak közvetlen tárgyalásokat Izrael és az ara­bok között a két nagyhatalom, a Szovjet­unió és az USA védnökségével? VÁLASZ: Ismernie kellene álláspon­tunkat. Egy Közel-Keletről szóló nemzet­közi konferencia összehívására törek­szünk. Ezzel a BT-államok tagjai és az arab államok is egyetértenek. Egy ilyen konferencia keretén belül kétségkívül le­hetőség nyílna a kétoldalú tárgyalásokra is. Ha jól tudom, egy ilyen koncepcióval az izraeli külügyminiszter is egyetért. Azt viszont nem garantálhatom, hogy sikerül megegyeznie a kormányfővel. KÉRDÉS: A szovjet katonák nehezen mondtak le ilyen nagy mennyiségű robba­nófejről? AHROMEJEV: A szerződés jelentő­ségét nemcsak a töltetek mennyisége adja. Sót, még a katonai jelentőségnek is vannak politikai és morális oldalai. Nem­csak robbanófejekről kellett lemondani, hanem a két ország kapcsolataiban sok mindent újra kellett értékelni, például azt, mit jelent napjainkban a katonai erő, s mit értsünk az országok kölcsönös kapcsola­tain. Mindez csaknem hét évig tartott. Nem volt könnyű számunkra, s úgy vé­lem, hogy partnereink számára sem volt könnyű ennek a szerződésnek az élőké- szítése. SEVARDNADZE: A hadászati táma­dófegyverekről szóló szerződés előkészí­tésére viszont csak néhány hónapunk van. KÉRDÉS: A jövőbeni tárgyalásokon milyen szerepe lesz a hadászati védelmi kezdeményezésnek? VÁLASZ: Kategorikusan ellenzünk minden, a világűr militarizálását célzó tö­rekvést. A kozmosznak békésnek kell maradnia. S ezt az ABM-szerzódés sza­vatolja a legjobban. KÉRDÉS: Számolnak azzal, hogy az amerikai szenátusban a ratifikálással kapcsolatban nehézségek lesznek? VÁLASZ: Ha az egyes szenátorok ki­jelentéseire kell támaszkodnom, akkor nem lesznek nehézségek. A szakértők szerint, akik jól ismerik a szenátusi erővi­szonyokat, a szükséges többség a ratifi­kálás mellett van. Nem gondolom, hogy valami váratlan dolog történne. Hiszen nem véletlenül mondtam azt, hogy ez a szerződés összhangban van mind Amerika, mind a Szovjetunió és az egész világ érdekeivel. (ČSTK) - George Shultz ameri­kai külügyminiszter tegnap délelőtt Genfből Brüsszelbe érkezett. A NA­TO-központban tájékoztatta kollé­gáit az Eduard Sevardnadzeval folytatott tárgyalásokról. A délelőtt folyamán Shultz programjáról olyan információt tettek közzé, hogy a szö­vetségesekkel folytatott konzultáci­ók után az amerikai diplomácia ve­zetője sajtókonferenciát rendez. Reagan amerikai elnök még a kedd esti órákban megelégedés­sel szólt arról, hogy sikerült befejez­ni a közepes hatótávolságú és har­cászati-hadműveleti rakéták felszá­molásáról szóló szerződés kidolgo­zását, s mint mondotta, a dokumen­tum szövege „megbízható és hite­les“ ellenőrzési intézkedéseket tar­talmaz. Reményét fejezte ki, hogy a szenátus ratifikálni fogja a szerző­dést, s arra a kérdésre, hogy ez sikerülni fog-e, kijelentette: „Lefoga­dom, hogy igen.“ Ugyanakkor szólt arról is, hogy Mihail Gorbacsovval a hadászati rakéták számának kor­látozásáról is tárgyalni fog. Szerinte e téren „nagy haladást“ értek el. Ugyanakkor kizárta, hogy bármilyen engedményt tennének a világűr mili- tarizálásának kérdésében. „Az SDI- ről lemondani túlságosan nagy ár lenne bármilyen szerződésért“. Kubai nyilatkozat a hazatérőkről (ČSTK) - A kubai külügyminiszté­rium Havannában nyilatkozatot tett közzé az Egyesült Államok börtönei­ben lévő, s a kubai-amerikai kiván­dorlási megállapodás alapján rö­videsen hazatérő személyek körül keletkezett problémákkal összefüg­gésben. A kubai kormány garantálja, hogy az illető személyek ellen nem alkalmaznak semmilyen megtorlá­sokat. Úgy fognak velük szemben eljárni, ahogy azokkal az állampol­gárokkal jártak el, akik 1985-ben tértek vissza Kubába és akik abszo­lút többsége szabadlábon van, csa­ládjával együtt él és lehetősége van a munkavállalásra. A most hazaté­rőket nem vonják felelősségre azok­ért a törvénybe ütköző cselekedetei­kért, amelyeket azelőtt követtek el, hogy távoztak Kubából - szögezi le a havannai nyilatkozat. Pretoria atomfegyver-kísérletet hajtott végre (ČSTK) - A Dél-afrikai Köztársa­ság nemrégiben a mozambiki határ közelében kipróbálta nukleáris fegy­verét. A hírt a tanzániai szakszerve­zetek Mfanya Kazi című hetilapja közölte. A cikk szerint Nyugaton is tudniuk kellett, mikor és höl hajtja végre Pretoria a kísérletet, hiszen éppen a nyugati államok támogatá­sának eredményeként juthatott hoz­zá a fajüldöző rezsim a nukleáris technológiához. A lap beszámol ar­ról is, hogy egy nyugati hatalom Dél- Afrikában radarállomást épít, s ezál­tal Pretoria hozzájuthat a műholdak közvetítette információkhoz. így le­hetősége nyílik arra, hogy ellenőrzé­se alatt tartsa a frontországok terü­letét, ami komolyan veszélyezteti biztonságukat. Frank Carlucci, az új hadügymi­niszter is a szerződés ratifikálása mellett szállt síkra a Pentagonban kedden megrendezett fogadáson. Kijelentette, hogy az amerikai Kong­resszus szenátusának támogatni kell az Egyesült Államoknak a NA- TO-szövetségesekkel szemben vál­lalt kötelezettségeit azzal, hogy jó­váhagyja a megállapodást. Ezt lét- fontosságúnak nevezte, hozzáfűz­ve: „Készen állok arra, hogy a kong­resszus előtt határozottan megvéd­jem a szerződést“. Carlucci a továbbiakban visszau­tasította azokat az állításokat, me­lyek szerint az USA hibát követ el a megállapodással, s hogy erre csu­pán az késztette a kormányt, „ne­hogy eltérjenek a csúcstalálkozó programjától". A hadügyminiszter megemlítette, hogy részt vett a két korábbi csúcstalálkozón, s minden alkalommal ott volt Eduard Sevard­nadze és George Shultz találkozóin is. „Minden esetben az volt a benyo­másom, hogy a Szovjetunió készen áll a megállapodás elérésére“. Majd arra mutatott rá, hogy lehetőséget lát a hadászati fegyverek 50 száza­lékos csökkentéséről szóló megálla­podásra is. Az elnökhöz hasonlóan viszont szintén aláhúzta, hogy az USA nem mond le az SDI-ról. Az amerikai törvényhozás egyes tagjai egyelőre óvatosan nyilatkoz­nak a szovjet-amerikai szerződésről. Ted Stevens republikánus szená­tor, a genfi külügyminiszteri tárgya­lások befejezése után egy sajtóérte­kezleten elmondta, bízik ugyan a szerződésben, de nagyon nehéz lesz a ratifikálása. Ahhoz ugyanis, hogy az okmányt jóváhagyják, a száz szenátorból legkevesebb 67- nek támogatnia kell. Alan Cranston szenátor véleménye pedig az volt, hogy az előzetes becslések szerint hozzávetőleg ötven szenátor sza­vazna a ratifikálás mellett, 22-23-an elleneznék, a többiek még nem dön­töttek. Új botránya van Olaszországnak (ČSTK) - Olaszországnak új korrupciós botránya van. Fősze­replői túlnyomórészt a kormány­zó Kereszténydemokrata Párt tagjai. Az történt, hogy Armando de Rosa, a campaniai tartományi tanács közmunkákért felelős tag­ja aszerint adta a megrende­léseket a különböző cégeknek, mennyi csúszópénzt kapott tő­lük. Az egyik legutóbbi ilyen ak­ciója azonban nem sikerült, mi­vel a csendőrök villája bejáratá­nál letartóztatták az egyik cég képviselőjét, táskájában nyolc­van millió lírával. Ez volt az utol­só törlesztés azért, hogy a cég hatvan milliárd lírás megrende­lést kapott. Az ügy egyik pikanté­riája, hogy a buzgó tanácstag igen jó barátságban van Anto­nio Gavával, aki nemrég még távközlési miniszter volt. A főügyészség szerint a kö­vetkező napokban további meg­lepő leleplezésekre lehet számí­tani, ugyanis mintegy harminc tanút rendeltek be kihallga­tásra ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom