Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-24 / 276. szám, kedd

Levelezőink írják Nem mindegy... Jó érzés tölt el, ha az újságban azt olvasom, hogy milyen udvaria­sak a pincérek és a felszolgálók. De ami velem történt a közelmúltban, az majdnem könnyekre késztetett. Ér­sekújvárban (Nové Zámky) utaztam, s a vásárlásaim során betértem az egyik hentesüzletbe, ahol vettem egy közepes nagyságú csirkét, egy tábla füstölt szalonnát, egy étolajat és húsz deka sonkás szalámit. Fi­zettem érte 75 korona 50 fillért. A papírpénzt ügyesen kivettem a pénztárcámból, de a tízfilléresek­ből álló ötven fillért már nem tudtam olyan gyorsan kihalászni a dagadt, ideggyulladásos ujjaimmal. Amit én kaptam ezért a henteslegénytől, az nem mindennapi: - No, mi lesz már, belep bennünket a pókháló - fuvo- lázta az arcomba. Ha pedagógus lennék, ennek a legénynek udvari­asságból bizony kilencest adnék. Ezután kicsit könnyes szemmel bementem egy önkiszolgáló étte­rembe, ahol vettem két szőke kiflit a sonkás szalámi mellé. A pénztá­rosnő kedves mosollyal mondott kö- szönömöt a potom nyolcvan fillérért. Úgy látszik, nem mindegy, hogy az ember hol és mit vásárol!... Péli Fazekas Rozália A Kartové Vary-i porcelán vi- iágszete ismert, hiszen több mint 70 százalékát küföldön értékesítik. A napokban a Sta­rá Rola-i 01-es üzemben auto­mata gépsort helyeztek üzem­be, melyen egy műszak alatt 7200 csészét gyártanak. A felvételen Véra Hodačová és Iveta Eclerová munka köz­ben. Kovács Árpád felvétele Színháztól táncversenyig Kötődve a csehszlovák-szovjet barátásági hónap eseményeihez, immár hetedszer rendezték meg Nagymegyeren (Calovo) a város ne­vével fémjelzett kulturális napokat. Az egy hétig tartó rendezvénysoro­zat, mely ismét szép számú közön­séget vonzott, a helyi Poloska Szín­ház fellépésével kezdődött. Az idei Jókai Napok nagydíjas előadásá­nak, Az emmenthali hóhérnak újabb bemutatójára eljött Budapestről a darab szerzője, Sós György, aki elismeréssel nyilatkozott az együt­tes teljesítményéről, és kissé meg is hatódott, minthogy ezt a művét most látta először színpadon. A következő napokban hangver­senyre, Lipcsey György szobrász­művész kiállítására, Matesz-bemu- tatóra, braislavai színtársulat gyer­mekműsorára szóltak a meghívók. A Csemadok művelődési klubjában Jeszenyinről hangzott el előadás, az alapszervezet filmklubjában pedig ezúttal az Egy erkölcsös éjszaka című magyar filmet tekinthették meg az érdeklődök. Az események hely­színén, a városi művelődési köz­pontban, telt ház előtt zajlott le az a dalos találkozó, melyen fellépett a helyi magyar tanítási nyelvű alap­iskola kis- és nagykórusa, Varga Éva, illetve Szeder Irma tanítónők vezetésével, az ugyancsak helyi Bárdos Lajos vegyeskar, Ág Tibor vezényletével, valamint a magyaror­szági lébénymiklósi és mosonma­gyaróvári kórus. Különösen szép él­mény volt, amikor a színpadra felvo­nultak mind az öt énekkar tagjai, összesen mintegy kétszázan, és együtt énekelték a Békét a földnek című dalt. Külön jelentést adott e produkciónak a két gyermekkórus, vagyis a gyerekek jelenléte. Ugyan­csak elkelt mindegy jegy a záróese­ményre, a táncversenyre. Gondolom, ebből a vázlatos be­számolóból is kiderül, hogy a Nagy­megyeri Kulturális Napok rendezői, a városi művelődési központ és a Csemadok-alapszervezet sokféle igény kielégítésre törekedett. B. Kósa Mária Vasutasok helytállása Az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomás gépesített részlegén működő pártszervezet értékelte az eddig elért eredményeket. A párt- szervezet megállapította, hogy a Voloch Péter mérnök és Szőke Tibor vezette kollektívák kiváló ered­ményeket értek el, főleg a Szovjet­unióból érkezett áru kirakásában. Az átrakodási tervet 106,5 százalékra teljesítették, a kocsik kihasználását 101,6 százalékra, a kocsik állását pedig 3,6 órával csökkentették. Ter­ven fetíil más részlegeken 30 800 tonna árut raktak át. Az elért jó eredményekért az állomás vezető­sége köszönetét mondott a gépesí­tési részlegen dolgozó kollektívák­nak és vezetőiknek. A szép siker főleg a szocialista munkabrigádoknak köszönhető. A részlegen hat szocialista munka­brigád működik 101 taggal. A legjob­bak a Szakács József, a Téglás József és a Zelene Béla vezette munkabrigádok. A munkások közül Sándor Béla és Magyar Melichárd a vasutasnap és az átrakóállomás megalapításának 40. évfordulója al­kalmából állami kitüntetést kapott. Az állomás vezetősége a legjobb kollektíváknak pénzjutalmat adott át. Sivák Béla Bő választék, gyors kiszolgálás Utazunk. Egyénileg, szolgálatilag, s szinte törvényszerű, hogy a vona­ton megéhezünk, megszomjazunk. Az utasok közül néhányan az otthon gondosan elkészített elemózsiát fo­gyasztják el, de akik a friss ételeket, meleg vagy hűtött italokat részesítik előnyben, azokat kulturált környe­zetben az utasellátó személyzete szolgálja ki. Az étkezőkocsik kollek­tíváinak munkájáról legjobb szemé­lyesen meggyőződni. Ezért tartot­tam egy kis „szemlét" a Prága - Kassa (Košice) között közlekedő Bečva gyorsvonaton, ahol éppen a Štefan Lanský vezette munkabri­gád volt szolgálatban. A konyhai teendőknek szinte rög­tön az induláskor látnak neki, így a kassai állomást elhagyva Rudolf Hanzely szakács gulyást főz a ven­dégeknek. Később már öt előételből és nyolc főételből lehet választani. Nem használnak félkész alapanya­gokat és az adagok mennyisége, minősége alapján nem is gondol­nánk; az utasellátó egy III. osztályú vendéglátóipari üzemnek felel meg. A munkahely kissé „labilis", s csak az érvényesül itt, aki kellő szaktu­dással, gyakorlattal rendelkezik. Er­ről akkor is meggyőződhettünk, ami­Egyszínű csalódás Hosszabb ideje egyszínű tapétát keresek. Szűkre szabott szabad­időm megakadályoz abban, hogy harmadnaponként átfésüljem az üz­leteket, s talán ezért nem jutottam hozzá eddig e ritka áruhoz. A minap hosszú sorra lettem fi-, gyemes, gyorsan odaperdültem a papírüzlet elé, reménykedve, hogy árut kaptak és most válogathatok. A tapétákat kínáló polchoz érve lát­tam, hogy sárga színű is lapul a sokféle mintázott tekercs között. Az egyik elárusítólánytól megtud­tam, hogy a raktárban van még rózsaszínű, kék és zöld is. örvend­tem a bő választéknak, s annak, hogy meglesz az esti programom: az előszobám áttapétázása, amely már úgy óhajtja a színváltozást, mint én.- Melyikből hozzak ki? - kérdezte az eladónő előzékenyen.- Hát, nem is tudom így hirtelen- válaszoltam. - Szeretném látni az árnyalatukat, és azután választanék megfelelő színt és mennyiséget- mondtam örömmel.-Azt nem lehet! Mondja meg, melyikből kér! - közölte határozot­tan, majd tudtomra adta, hogy a rak­tárból csak olyan színű tapétát hoz ki, amelyikre látatlanban rásza­vazok. Ezek hallatán a szavam is el­akadt. Nem tudtam felfogni, miért nem kapok lehetőséget választani az adott áruból, ha egyszer mód van rá?... Csörgő Zsuzsa (Dunaszerdahely - Dun. Streda) (Kár, hogy levélírónk nem írta meg, melyik üzletben történt az eset.) kor Štefan Pillár pincér gyorsan és magabiztosan tálalta fel az ételt. A Kassa - Prága utat az étkező- kocsi személyzete havonta nyolc­szor, évente csaknem százszor te­szi meg. Egy szolgálat alatt több mint száz adagot készítenek s tálal­nak fel az utazóközönségnek. A felvételen készül már a finom ebéd. Kép és szöveg: Jolana Nováková ígéret M. U.: Az apósom elvált a felesé­gétől. Egy héttel a mi esküvőnk után, mindenki nagy meglepetésére, má­sodszor is megnősült. Eleinte nem tartottuk vele a kapcsolatot, idővel azonban elkezdett járni hozzánk, persze a felesége nélkül. Az utóbbi időben mindig azt mondta, hogy a garázs és az autó a miénk lesz. A halála után a férjem felkereste a feleségét és erre a dologra is kitért. Az özvegy megkérdezte, hogy szüksége van-e az autóra, mert ő megtartaná. A férjemnek nem volt ellenvetése, hiszen nekünk is van autónk. Aztán jött a tárgyalás és nyilvánvalóvá vált az özvegy kapzsi­sága A közjegyző szerint a férjemre az autó értékének a fele, és a garázs értékének a negyede esik. Az apó­som felesége ebbe férjem nagy megrökönyödésére beleegyezett. A tárgyalás után az apósom felesé­ge arra hivatkozott, hogy neki is vannak gyermekei és autója, s így neki is szüksége van a garázsra, pedig nekünk is van kocsink, de garázsunk nincs. Kiszámoltam hogy az apósom a második házasságkö­tése óta eltelt 15 évben összesen 446 400 korona nyugdíjat és mun­kabért kapott. Mi ebből nem kaptunk egy fillért sem. Hát hol itt a becsület és az igazság? A kapzsiság fölötti erkölcsi felhá­borodásában egy nyilvánvaló körül­ményről megfeledkezett: az „apósa felesége" (akit úgy látszik még „anyósnak" sem volt hajlandó elfo­gadni) ugyanannyi időt töltött az apósa oldalán, mint ön a férje mel­lett. Az apósa és a felesége az eltelt 15 évben közösen gazdálkodtak, sőt építkeztek (legalább a garázst), ön 15 évi házasság után semmi kivetni­valót nem talál abban, hogy kiszá­mítsa apósa 15 évi jövedelmét, há- borog azon, hogy az apósa nem az ön (önök) kezébe adta nyugdíját, de azt már kapzsiságnak tartja, ha va­laki 15 évi házasság, közös gazdál­kodás után nem utasítja vissza a közjegyzőnél a közös gazdálkodás olyan kézzel fogható eredményeit, mint egy önerőből épített garázs. Az öröklési jog szempontjából az apósa szóbeli ígérete nem tekinthe­tő végrendeletnek, de ajándékozás­nak sem. Egyébként is kétséges, hogy az apósa egy esetleges vég­rendelettel a fiának juttathatta vol­na-e a garázst, amely — mint az ön leveléből, illetve a közjegyző dönté­séből megállapítható - az örökha­gyó és felesége házastársi osztatlan közös tulajdonában volt. A házastár­si osztatlan közös tulajdonnál nin­csenek meghatározva a társtulajdo­nosok (házastársak) tulajdoni há­nyadai, ami gyakorlatilag annyit je­lent, hogy az osztatlan közös tulaj­donba tartozó vagyontárgyaknak mindkét házastárs tulajdonosa (va­gyis például a közösen épített ház­nak nem csupán a fele, hanem az egész van a férj tulajdonában, ám ugyanakkor a feleség tulajdonában is). Az egyik házastárs tulajdonosi jogait tehát korlátozzák a másik há­zastárs azonos jogai. így a házas­társi osztatlan közös tulajdonba tar­tozó vagyontárgyakkal nem lehet a végrendeletben önállóan rendel­kezni, mint a kizárólagos személyi vagy magántulajdonba tartozó va­gyontárgyakkal. Az, hogy a házas­társi osztatlan közös tulajdonba tar­tozó vagyontárgyak közül melyik (il­letve mely részük, tulajdoni hánya­duk) tartozik a hagyatékba csak az­után derül ki, hogy az állami közjegy­ző a hagyatéki eljárásban megosz­totta ezt a közös tulajdont, vagyis meghatározta, mi tartozik a hagya­tékba és mi az, ami az örökhagyó házastársának tulajdonát képezi. A közjegyző döntése szerint ebben az esetben a közösen épített garázs fele tartozott csupán a hagyatékba, vagyis csupán a garázs feléből lehe­tett örökölni, s így jutott az ön férjé­nek a garázs értékének egyne­gyede. Anyasági segély I. E.: 1987. január 1-től vagyok munkaviszonyban. A munkaszerző­désem 1988. február 1-ig szól (he­lyettesítésre vettek fel). A második gyermekem megszületését március közepére várom. Azt szeretném tud­ni. igényt tarthatok-e az anyasági segélyre, s ha igen, milyen feltételek mellett. Az anyasági segély megítélésé­nek legfontosabb feltétele az, hogy a születést megelőző két évben legalább 270 napig részese legyen a betegségi biztosításnak. A határo­zott időre létesített munkaviszonya megalapozza a betegségi biztosítási jogviszonyt. A biztosítás szükséges idejét nem a munkanapok, hanem az ún. naptári napok szerint számít­ják, vagyis be kell számítani még a szabad szombatokat, fizetett ün­nepeket, fizetetlen szabadnapokat stb. is. Az anyasági segély megítélésé­nek további feltétele az, hogy a ter­hessége szüléssel fejeződjön be, valamint az, hogy az anyasági sza­badságát a biztosítási jogviszony fennállása alatt vagy legalább az ún. védelmi időben kezdje meg (a vé­delmi idő r ha a munkaviszony ter­hesség idején szűnik meg - hat hónap). Persze, a védelmi időben tulaj­donképpen nem az anyasági sza­badság megkezdéséről van szó, ha­nem az anyasági segély folyósításá­nak kezdetéről, melynek időpontját a törvény határozza meg (az anya­sági szabadság megkezdésének időpontját azonban a törvény adta határokon belül a dolgozó). A 88/1968. sz. törvény 7§ (5) bekezdésének módosított rendelke­zése szerint a védelmi időben az anyasági segélyt mindig a szülést megelőző hatodik hét kezdetétől fo­lyósítják. A leveléből megállapítható, hogy a munkaviszonyának megszű­nése és a szülést megelőző hatodik hét kezdete szinte egybeesik. Tény azonban az is, hogy a Munka Tör­vénykönyve módosított 158§ (1) bekezdése szerint az anyasági sza­badságát megkezdheti már nyolc héttel a szülés várható időpontja előtt (tehát még azelőtt, hogy letelne a munkaszerződésében meghatáro­zott idő), és ilyen esetben az anya­sági segélyt is a szülés várható időpontját megelőző nyolcadik hét, vagyis az anyasági szabadsága kezdetétől folyósítanák önnek. Határeset K. I.: Anyasági szabadságon va­gyok. A gyermekem júniusban szü­letett meg. Nemrég azt hallottam, hogy két héttel meghosszabbították a fizetett anyasági szabadságot. Azt szeretném tudni, hogy az új törvény vonatkozik-e rám is, ha a törvény érvénybe lépése előtt kezdtem meg az anyasági szabadságomat. A Munka Törvénykönyvét és az anyasági segélyről szóló törvényt módosító törvények 1987. június 29- én léptek érvénybe. Sokkal fonto­sabb azonban egy törvény hatályba­lépésének időpontja (itt 1987. július 1), mivel ettől az időponttól kell az adott törvényt alkalmazni, megtarta­ni. Az új törvények alkalmazásánál a gyakorlatban előfordulnak határ­esetek, t. i., hogy alkalmazni kell-e az új törvényt a törvény hatálybalé­pése előtt létrejött jogi viszonyokra vagy sem. Erre a kérdésre rendsze­rint a törvény ún. átmeneti rendelke­zései adnak választ. A Munka Tör­vénykönyvét módosító 52/1987 sz. törvény (amely 28, illetve 37 hétre hosszabbította meg az anyasági szabadság időtartamát) nem tartal­maz ilyen átmeneti rendelkezéseket, s így számos kérdés megoldása okozhat problémát a gyakorlatban. Az 51/1987 sz. törvény, amely módosította az anyasági segélyről szóló törvényt, a IV. cikkelyében tartalmaz átmeneti rendelkezéseket. Ezek szerint, ha az anyasági segélyt az 1987. június 30-ig érvényes elő­írások alapján még az említett idő­pont után is folyósítani kellene, úgy az új törvény szerinti időtartamig (vagyis két héttel hosszabb ideig) folyósítják. Ha azonban az 1987. július 1 -e előtt megkezdett anyasági szabadságából a szülés előtt négy hétnél kevesebbet merített és nem orvosi engedélyezés alapján vagy azért, mert a szülés hamarább kö­vetkezett be, mint azt az orvos meg­jelölte, úgy az anyasági segélyt csak a szülést követő 22. hét végéig fo­lyósítják. (m-n.) ÚJ SZÚ 6 1987. XI. 24. Katonaélet Az elmúlt iskolai évben még a Bolyi (Boľ) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola diákja volt Szabó Péter. Úgy határozott, hogy az alapiskolában szerzett honvédel­mi ismereteket szeptembertől az opavai Ján Žižka Katonai Gimnáziumban tökéle­tesíti és bővíti tovább. Hazalátogatásakor elmondta, hogy a katonaélet nagyon megtetszett neki. Különféle szakköröket látogat, de a tanulást sem hanyagolja el. Legjobban az asztaliteniszt, a motokroszt és az önvédelmet kedveli. Szombaton és vasárnap amikor szabadja van a leg­gyakrabban múzeumokat látogat és szín­házba jár. Szűrös Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom