Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1987-11-23 / 275. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1987. XI. 23. Jó munkáért megérdemelt jutalom Tapasztalatok a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás megvalósításában „...a proletárok törvényeiért harcolunk...“ 91 éve született Klement Gottwald A gyorsítás stratégiájának, a népgazdaság intenzív fejlesztésének megvalósításával kapcsolatban napjainkban egyre több szó esik a dolgozók aktív szerepéről a termelési folyamatok irányításában. Jóllehet, ez a követelmény már korábban megfogalmazódott, a törekvések a nyolcvanas évek elejéig nem, vagy csak kis mértékben jutottak túl a papírformán. Végül is 1982-ben néhány ágazatban, illetve vállalatnál kísérletképpen bevezették a brigád- rendszerű munkaszervezést és javadalmazást azzal a céllal, hogy a dolgozók jelentősen növeljék a munkatermelékenységet, javítsák a termékek minőségét, csökkentsék a ráfordításokat. Ezen felül az is szerepelt az elvárások között, hogy majd több lehetőség nyílik a munkakezdeményezésre és a dolgozók érdekeltsége a minőségi mutatókra irányul. Nem vitás, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. S ha az eltelt öt esztendő során készült elemzések jeleztek is jó néhány fogyatékosságot, azok azt mutatták, hogy nem a koncepcióban, hanem az emberek hozzáállásában, gondolkodásmódjában, felkészültségében volt a hiba. Ezt igazolja az a tény is, hogy az egykor szűk körű kísérlet napjainkra gyakorlattá vált, s az eddigi tapasztalatokat összegyűjtve egyre több vállalatnál vezetik be ezt a munkaszervezési formát. A bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat galántai (Galanta) üzeme azok közé tartozik, amelyek megvárva az elsők szárnypróbálgatásainak eredményét, csak később, 1985. szeptemberében fogtak hozzá a brigádforma megvalósításához. De vajon milyen sikerrel?- Ha nehezen is, de megnyertük az embereket az ügy érdekében - mondja Jozef Lehocký, az üzem igazgatója. - S azt hiszem, ez a tény már önmagáért beszél. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy az utóbbi években nem tartoztunk a vállalat élüzemei közé. Éppen ezért körültekintőnek kellett lennünk a brigádforma bevezetésekor. Főként a teljesítmények pontos mérésére és elbírálására kellett és kell figyelni, mert az emberek a sok csalódás után meglehetősen érzékenyek. A kárpitos- műhelyben, ahol a brigádformát alkalmazzuk, maradéktalanul teljesítik feladataikat. A korábbi években ez nem így volt. Ma már a műhely dolgozói tudatosítják, hogy a termelés kimaradhatatlan láncszemét képezik, s a következő szakasz munkája attól függ, hogy ők milyen színvonalon és mennyi idő alatt teljesítik feladataikat.- E meglehetősen rövid jellemzés arra enged következtetni, hogy az üzemben a brigádforma beváltotta a hozzáfűzött reményeket. De vajon ugyanilyen lelkesen fogadták a bevezetését, mint amilyen lelkesen beszélnek róla most, két év után? Nem tartottak attól, hogy mint eddig oly sok esetben, csak a befektetett munka mennyisége, a nyilvántartás igényessége növekszik?- Az üzem vezetősége alaposan áttanulmányozta a brigádforma alapelveit, tehát elméletileg felkészültünk a bevezetésére - veszi át a szót Jolana Orlická, az üzem közgazdásza. - Úgy ítéltük meg, hogy minden szempontból a kárpitosmú- hely a legalkalmasabb az új irányítási forma gyakorlati megvalósítására. Talán mondanom sem kell, hogy voltak, akik kétkedve fogadták nemcsak ezt a javaslatot, hanem magát a brigádformát is. Ez az álláspont valószínűleg annak tudható be, hogy a gyár már évek óta nem dicsekedhetett jó eredményekkel, s ebből kiindulva a brigádrendszerü munkaszervezéstől és javadalmazástól sem vártak semmi újat. Másrészt az előkészületekkel kapcsolatos rengeteg munka is sokukat elriasztotta. De szerencsére voltak, akik hittek az ügy hasznosságában, s az eredmények őket igazolták. Ugyanis ez a műhely ma már több mint 100 százalékra teljesíti feladatait. Jelentősen megnövekedett a munkatermelékenység. Ezt az is bizonyítja, hogy például a Sančo ülőgarnitúrából a brigádforma bevezetése előtt mindössze 16 darabot készítettek el naponta, jelenleg körülbelül 50 darab a napi teljesítmény. Úgy vélem, ez a tény azt is hűen igazolja, hogy napjainkra már a műhely dolgozói megértették a brigádforma lényegét.- Itt el kell még mondani, hogy a brigádforma bevezetését megelőzően nemcsak arra ügyeltünk, hogy a vezető dolgozók megismerkedjenek az alapelvekkel és célkitűzésekkel - egészíti ki Milan Doboš, a munkagazdálkodási osztály előadója. - Meglehetősen nagy súlyt helyeztünk a munkások felkészítésére is. Végül is ők döntöttek a brigádrendszerü munkakaszervezés megvalósításáról.-Tudjuk, az új irányítási forma keretében a brigádok szerződést kötnek a szervezettel, melyben az előbbiek a feladatok teljesítésére, az utóbbiak pedig a folyamatos termelés biztosítására kötelezi magát. A kárpitosműhely eredményei arról tanúskodnak, hogy a dolgozók megfeleltek szerződésbeli kötelezettségeiknek. De vajon ugyanez a másik félről is elmondható?- Az üzem vezetősége komoly segítséget nyújt nekünk - mondja Marta Hochelová, a kárpitosműhely mestere. - Ha bármilyen probléma van, azonnal intézkednek. Ezzel összefüggésben viszont nem feledkezhetünk meg arról, hogy üzem vagyunk, s ez a tény bizony rányomta bélyegét az ügyintézésre. Jóllehet, az utóbbi időben nagyobb termeléskiesésre nem volt példa, de gyakran csak az utolsó pillanatban érkezik meg a habszivacs, vagy alkatrészhiány miatt az elromlott munkaeszközeinket, különösen a légpisztolyokat nem használhatjuk, s a termelés máris akadozik. Nem valamiféle előnyöket szeretnénk brigádunk számára, de mindnyájan úgy érezzük, hogy az anyagellátásról jobban gondoskodhatna az üzem vezetősége. Az elmúlt két év tapasztalataiból kiindulva azt is el kell mondani: nem volt éppen szerencsés döntés, hogy a több mint 130 tagú kárpitosmühely valamennyi dolgozója egyetlen brigád tagja. Az ilyen nagy kollektívát rendkívül nehéz volt meggyőzni arról, hogy a brigádrendszerü munka- szervezés és javadalmazás mind- annyiuk javára válik. Nem volt köny- nyű arra sem rávenni őket, hogy naponta pontosan töltsék ki teljesítménylapjukat, s mielőtt a fizetés napján reklamálni jönnének, ne csak a kolléga fizetési zacskóját figyeljék, hanem bejegyzéseik alapján saját munkájukat értékeljék. Csaknem két év kellett ahhoz, hogy mind a százharmincán tudatosítsák: mindenki az elvégzett munkája szerint kapja meg a bérét.- Fizetés napján valóban mindig robbanékony a hangulat a műhelyben - igazolja a mesternő szavait Mária Dobošová, brigádtag. - Ám csak azok elégedetlenkednek, akik a hónap folyamán kevesebbet, vagy hanyagul dolgoztak. A brigádforma bevezetése előtt viszont fordított volt a helyzet, mert a jó munkások is csak annyi fizetést kaptak, mint akik kevésbé jól végezték dolgukat. Ezért nekem az a véleményem, hogy a brigádforma megvalósítása nagyon is indokolt. xxx Mielőtt az elmondottak alapján az iránt érdeklődnénk, hogy miként alakul a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás a jövőben, a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bútoripari Vállalat galántai üzeméről tudni kell: a szervezet az elmúlt néhány év során nem ért el jó eredményeket. Gyakran lemaradtak a tervfeladatok teljesítésében, s ha valaki az üzemről érdeklődött, legtöbbször csak kézlegyintés volt a válasz. Úgy tűnik, a brigádforma fordulatot hozott az üzem életében, továbbfejlesztése tehát minden bizonnyal indokolt. Milyenek az elképzelések ezzel kapcsolatban?- A kárpitosműhely tapasztalatait hasznosítva még az idén három brigád alakul - ismerteti a célokat az igazgató. - Mindenekelőtt a gépi felületi megmunkálásban vannak fogyatékosságaink, ezért a közeljövőben elsősorban ezt a területet érinti majd a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás. Az a legfontosabb, hogy minél előbb kiküszöböljük a következetlen, hanyag munkát, hiszen annak mindannyian kárát látjuk. A brigádforma továbbfejlesztésében persze majd jobban ügyelünk arra, hogy ne alakuljanak ki túl nagy kollektívák. Ez nemcsak a jobb eredmények elérése érdekében indokolt, hanem ahhoz is hozzásegít, hogy a brigádtagok teljesítményét az eddiginél pontosabban mérhessük s így igazságosan jutalmazhassunk. xxx Ajánljuk e tapasztalatokat minden szervezet figyelmébe, ahol még csak most készülnek a brigádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás gyakorlati megvalósítására KOVÁCS EDIT Még szeptemberben megkaptuk azt a levelet, amelyben Horváth Bálint görgői (Hrhov) olvasónk a falujukban bevezetett vízkorlátozásra panaszkodik: ,,Állítólag nincsen víz. Pedig ez nem igaz. Az egész problémát a rossz szivattyú okozza. Főzésre, mosakodásra, mosásra 500-600 méterről kell vödrökben cipelni a vizet. Úgy látszik, a Kelet-szlovákiai Vízellátási- és Csatornázási Vállalat revúcai üzemének nincs egy közönséges, működő szivattyúja. De miért nem tud egyet beszerezni a hnb, vagy a görgői szövetkezet? Talán nemtörődömségből ered a probléma. Kérem, tegyenek valamit az égető gond megoldása érdekében!“ Ennyit olvasónk leveléből, amit kivizsgálás céljából a Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottság népi ellenőrzési osztályára továbbítottunk. A napokban érkezett választ Emil Keder mérnök, a jnb mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakosztályának vezetője írta alá. Ebből megtudtuk, hogy a görgői vízvezetékrendszert a hatvanas években önerőből hozták létre. A közeli Fej patak forrásán alapszik, amely minimálisan 9 liter vizet ad másodpercenként. A vízellátást biztosító csőhálózat már elavult, a víztároló használhatatlan, de gyakran Tavaly ünnepeltük születésének 90-ik évfordulóját. Ebben az évben is tisztelgünk emléke, életműve előtt, mert élete a csehszlovákiai kommunista mozgalmon túlmutatva a lenini eszmék nemzetközi győzelméért vívott küzdelem szerves része, a forradalmi tanulságok kiapadhatatlan forrása. Úgy érezzük, újból és újból fel kell eleveníteni a megpróbáltatások özönében is következetesen hű forradalmár, politikus és államférfi, a szerény pártmunkás portréját, aki népe szabadságáért, állami önállóságáért vívott harcában sem veszítette el nemzetköziségét. Következetes marxista volt, aki megismerkedett a múlttal, de el tudott szakadni tőle, mert a jövőbe nézett. A múlt ismerete vezette el a kizsákmányolt társadalmi osztályok történelemformáló erejének felismeréséhez, megértéséhez. 1896. november 23-án született a morvaországi Dédicében. Alig 14 évesen örömmel indult el Bécsbe, hogy a rokonainál asztalosmesterséget tanuljon. A sokat olvasó és tanuló fiatalember megtanult németül, mindenben az elsők közé küzdötte fel magát. Optimista természete segítette, s rövid idő alatt megtalálta azokat, akik között jól érezte magát, ahol tanulhatott, ahol szervezési képességei kibontakozhattak. Belépett a szociáldemokrata pártba. Élete másik nagy iskolája a frontszolgálat volt. A fiatal asztalossegéd 1915-ben került ki a lövészárokba. A háború borzalmai megnövelték természetes békevágyát, megerősítették forradalmi elégedetlenségét. Amennyire lehetett, követte az oroszországi forradalmi események alakulását, olvasta Lenin munkáit, s ezek hatására 1918 nyarán ,.önként letette a fegyvert“. Bújdosott, majd az év őszén jelentkezett a csehszlovák hadseregbe. 1920- ban leszerelt, a rousinovi bútorgyár munkása és szakszervezeti bizalmija lett. Lelkes testnevelő, a munkás spartakiádok kitartó szervezője. 1921 őszén a művelt fiatal munkás már újságíró. Szlovákiában terjeszti, majd szerkeszti a kommunista lapokat. Röviddel ezután a CSKP kerületi tisztségviselője, a párt sajtóbizottságának tagja lett. A CSKP II. kongresszusán a marxizmustól eltérő irányzatot képviselőkkel vitázott. A III. kongresszuson a szlovákiai hibásodott meg a szivattyú is, amely a magasan fekvő helyeket látta el vízzel. A vízvezetékrendszerben nem mérhető a forrás bősége, sem az, hogy mennyi víz jut el a fogyasztókhoz. A mérőberendezést a rendszer jelenlegi műszaki állapota miatt már nem lehet felszerelni, s az alacsony feszültségű vezeték áramelosztója sem felel meg a kívánt teljesítménynek. A levél a továbbiakban kitér néhány tényezőre, amely befolyásolja a vízforrás bőségét, illetve a vízfogyasztást. Ezek közé tartozik az évek óta tartó csapadékhiány, a vízzel való pazarlás a görgői szövetkezetben, s hogy a környékbeli halastavakat is a Fej pataknak kell vízzel ellátnia. A szivattyúállomás gyakori meghibásodását azzal indokolja, hogy olyan személyek kezelték, akik nem rendelkeztek kellő szakismerettel. Mi több, az illetéktelenek beavatkoztak a villanyszerelésbe is. (Tudjuk, hogy a Z-akcióban számítanak a lakosság aktív részvételével. De lehetséges az, hogy nem hozzáértők irányítják, végzik az olyan munkákat, mint a villanyszerelés? Talán húsz évvel ezelőtt nem voltak olyan szigorúak az erre vonatkozó előírások. A létesítményt azonban akkor is valakinek át kellett vennie, ellenőriznie, hogy megfe- lel-e a biztonsági szabályoknak...) küldöttség egyik vezető egyénisége, akit beválasztottak a párt központi bizottságába. Neve egyre gyakrabban került be a rendőrségi jelentésekbe, egyre többször hangzott el a bíróságokon. Még így sem hallgatott, nem lehetett megfélemlíteni. A pártfeladatok 1926-ban Prágába szólították. Itt még intenzívebben tanult, képezte magát, s mikor 1928- ban - a vezetés tehetetlensége következtében - a CSKP válságba került, alapos ideológiai tudásával megtalálta a válságból kivezető utat. Elvtársaival kidolgozták a megújítás - a bolsevizálás - programját. Elvetette az elvont sémákat, mozgósította a párttagokat és a kommunista mozgalommal szimpatizáló munkástömegeket. Az eredmény: harminc kommunista képviselő és húsz szenátor az új parlamentben. Első parlamenti felszólalása nemzetközi visszhangot váltott ki, idehaza pedig a polgári köztársaság vezetőinek „fokozott érdeklődését“. Moszkvában az elismert marxista politikus folytatta évekkel azelőtt megkezdett munkáját a Kominternben. Hazatérése után minden erejét a fasizmus elleni harc kötötte le. Küzdött a Csehszlovák Köztársaság felbomlása ellen. A csehszlovák -szovjet közeledés élharcosa volt. A fasisztaellenes erők közös harcát hirdette, de Münchent nem tudta megakadályozni. Emigrációba kényszerült, s Moszkvából irányította a párt munkáját és részt vett a csehszlovák hadtest és a hazai ellenállási mozgalom megszervezésében. Csehszlovákia felszabadítása után hazatért, s a CSKP Moszkvában kidolgozott programja szerint vett részt az ország legerősebb politikai pártjának az irányításában. 1946-ban miniszterelnök lett. Politikai éleslátása, tapasztalata és elvtársainak, a munkásoknak, földműveseknek, haladó értelmiségieknek bizalma lehetővé tette, hogy 1948 februrájában új fejezet kezdődhetett Csehszlovákia történelmében: a szocializmus építésének korszaka. Ö lett köztársaságunk első munkás elnöke. Elkötelezett kommunista maradt továbbra is. 1953. március 14-én bekövetkezett halálával egy igaz kommunista, és hazafi távozott körünkből. VADKERTY KATALIN ,,A felsorolt okok miatt mentették fel a vízvezetékrendszer üzemeltetése alól a hnb-t, s 1986. január 1 -tői megbízták a Kelet-szlovákiai Vízellátási- és Csatornázási Vállalat revúcai üzemét.“ A levélből kiderült az is, hogy az üzem a felújításhoz szükséges pénz nélkül vette át a vízvezetékrendszert, s hogy már történtek bizonyos intézkedések a vízellátás javítása érdekében. ,,Még ebben a hónapban beszerelik a vízforrást és a víztárolót összekötő csövet, elhelyezik a nagyobb teljesítményű szivattyúkat, s elvégzik a szivattyúállomás körüli karbantartó munkákat. Az új szivaty- tyúk működtetése azonban szükségessé teszi, hogy több mint 500 méteren kicseréljék, illetve javítsák meg az elektromos művekhez tartozó alacsony feszültségű vezetéket és az áramelosztót. Ellenben ez nem szerepel a felújítási tervben.“ (Talán ez azt jelenti, hogy a vízvezetékrendszer helyreállítását le fog kelleni állítani? Legalábbis addig, amíg a vezetéket, illetve az elosztót nem vizsgálják meg, s nem rendelik el felújításukat?) Panaszosunk számára is kiderül tehát, hogy nem a víz hiánya miatt kellett a községben bevezetni a vízkorlátozást. Pontosában: nem a víz az eső számú ok. S ha a vízvezetékrendszer felújítását valami gátolni fogja, akkor az nem a szivattyú hiánya lesz. -gyor A Népi Milícia a Dvűr Kráiové-i Vasműben, a hostivicei Praga üzemben, valamint a phbrami Csehszlovák Uránipari Konszernnél tevékenykedő egységeinek kiképzéséhez tartozik az aknavetőkkel történő éleslövészet. Felvételünkön Jan Pol (balról) a Jirí Zách célra irányítják az aknavetőt. (Michal Krumphanzl felvétele - ČTK) Volt víz, nincs víz...?
