Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-23 / 275. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1987. XI. 23. Jó munkáért megérdemelt jutalom Tapasztalatok a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás megvalósításában „...a proletárok törvényeiért harcolunk...“ 91 éve született Klement Gottwald A gyorsítás stratégiájának, a nép­gazdaság intenzív fejlesztésének megvalósításával kapcsolatban napjainkban egyre több szó esik a dolgozók aktív szerepéről a terme­lési folyamatok irányításában. Jólle­het, ez a követelmény már korábban megfogalmazódott, a törekvések a nyolcvanas évek elejéig nem, vagy csak kis mértékben jutottak túl a pa­pírformán. Végül is 1982-ben né­hány ágazatban, illetve vállalatnál kísérletképpen bevezették a brigád- rendszerű munkaszervezést és ja­vadalmazást azzal a céllal, hogy a dolgozók jelentősen növeljék a munkatermelékenységet, javítsák a termékek minőségét, csökkentsék a ráfordításokat. Ezen felül az is szerepelt az elvárások között, hogy majd több lehetőség nyílik a mun­kakezdeményezésre és a dolgozók érdekeltsége a minőségi mutatókra irányul. Nem vitás, a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. S ha az eltelt öt esztendő során készült elemzések jeleztek is jó né­hány fogyatékosságot, azok azt mu­tatták, hogy nem a koncepcióban, hanem az emberek hozzáállásában, gondolkodásmódjában, felkészült­ségében volt a hiba. Ezt igazolja az a tény is, hogy az egykor szűk körű kísérlet napjainkra gyakorlattá vált, s az eddigi tapasztalatokat össze­gyűjtve egyre több vállalatnál veze­tik be ezt a munkaszervezési formát. A bratislavai Nyugat-szlovákiai Bú­toripari Vállalat galántai (Galanta) üzeme azok közé tartozik, amelyek megvárva az elsők szárnypróbálga­tásainak eredményét, csak később, 1985. szeptemberében fogtak hozzá a brigádforma megvalósításához. De vajon milyen sikerrel?- Ha nehezen is, de megnyertük az embereket az ügy érdekében - mondja Jozef Lehocký, az üzem igazgatója. - S azt hiszem, ez a tény már önmagáért beszél. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy az utóbbi években nem tartoztunk a vállalat élüzemei közé. Éppen ezért körülte­kintőnek kellett lennünk a brigádfor­ma bevezetésekor. Főként a teljesít­mények pontos mérésére és elbírá­lására kellett és kell figyelni, mert az emberek a sok csalódás után meg­lehetősen érzékenyek. A kárpitos- műhelyben, ahol a brigádformát al­kalmazzuk, maradéktalanul teljesítik feladataikat. A korábbi években ez nem így volt. Ma már a műhely dolgozói tudatosítják, hogy a terme­lés kimaradhatatlan láncszemét ké­pezik, s a következő szakasz mun­kája attól függ, hogy ők milyen szín­vonalon és mennyi idő alatt teljesítik feladataikat.- E meglehetősen rövid jellemzés arra enged következtetni, hogy az üzemben a brigádforma beváltotta a hozzáfűzött reményeket. De vajon ugyanilyen lelkesen fogadták a be­vezetését, mint amilyen lelkesen be­szélnek róla most, két év után? Nem tartottak attól, hogy mint eddig oly sok esetben, csak a befektetett munka mennyisége, a nyilvántartás igényessége növekszik?- Az üzem vezetősége alaposan áttanulmányozta a brigádforma alapelveit, tehát elméletileg felké­szültünk a bevezetésére - veszi át a szót Jolana Orlická, az üzem köz­gazdásza. - Úgy ítéltük meg, hogy minden szempontból a kárpitosmú- hely a legalkalmasabb az új irányítá­si forma gyakorlati megvalósítására. Talán mondanom sem kell, hogy voltak, akik kétkedve fogadták nem­csak ezt a javaslatot, hanem magát a brigádformát is. Ez az álláspont valószínűleg annak tudható be, hogy a gyár már évek óta nem dicsekedhetett jó eredményekkel, s ebből kiindulva a brigádrendszerü munkaszervezéstől és javadalma­zástól sem vártak semmi újat. Más­részt az előkészületekkel kapcsola­tos rengeteg munka is sokukat el­riasztotta. De szerencsére voltak, akik hittek az ügy hasznosságában, s az eredmények őket igazolták. Ugyanis ez a műhely ma már több mint 100 százalékra teljesíti felada­tait. Jelentősen megnövekedett a munkatermelékenység. Ezt az is bizonyítja, hogy például a Sančo ülőgarnitúrából a brigádforma beve­zetése előtt mindössze 16 darabot készítettek el naponta, jelenleg kö­rülbelül 50 darab a napi teljesít­mény. Úgy vélem, ez a tény azt is hűen igazolja, hogy napjainkra már a műhely dolgozói megértették a bri­gádforma lényegét.- Itt el kell még mondani, hogy a brigádforma bevezetését megelő­zően nemcsak arra ügyeltünk, hogy a vezető dolgozók megismerkedje­nek az alapelvekkel és célkitűzések­kel - egészíti ki Milan Doboš, a mun­kagazdálkodási osztály előadója. - Meglehetősen nagy súlyt helyez­tünk a munkások felkészítésére is. Végül is ők döntöttek a brigádrend­szerü munkakaszervezés megvaló­sításáról.-Tudjuk, az új irányítási forma keretében a brigádok szerződést kötnek a szervezettel, melyben az előbbiek a feladatok teljesítésére, az utóbbiak pedig a folyamatos terme­lés biztosítására kötelezi magát. A kárpitosműhely eredményei arról tanúskodnak, hogy a dolgozók meg­feleltek szerződésbeli kötelezettsé­geiknek. De vajon ugyanez a másik félről is elmondható?- Az üzem vezetősége komoly segítséget nyújt nekünk - mondja Marta Hochelová, a kárpitosműhely mestere. - Ha bármilyen probléma van, azonnal intézkednek. Ezzel összefüggésben viszont nem feled­kezhetünk meg arról, hogy üzem vagyunk, s ez a tény bizony rányom­ta bélyegét az ügyintézésre. Jólle­het, az utóbbi időben nagyobb ter­meléskiesésre nem volt példa, de gyakran csak az utolsó pillanatban érkezik meg a habszivacs, vagy al­katrészhiány miatt az elromlott mun­kaeszközeinket, különösen a lég­pisztolyokat nem használhatjuk, s a termelés máris akadozik. Nem valamiféle előnyöket szeretnénk bri­gádunk számára, de mindnyájan úgy érezzük, hogy az anyagellátás­ról jobban gondoskodhatna az üzem vezetősége. Az elmúlt két év tapasztalataiból kiindulva azt is el kell mondani: nem volt éppen szerencsés döntés, hogy a több mint 130 tagú kárpitosmühely valamennyi dolgozója egyetlen bri­gád tagja. Az ilyen nagy kollektívát rendkívül nehéz volt meggyőzni ar­ról, hogy a brigádrendszerü munka- szervezés és javadalmazás mind- annyiuk javára válik. Nem volt köny- nyű arra sem rávenni őket, hogy naponta pontosan töltsék ki teljesít­ménylapjukat, s mielőtt a fizetés napján reklamálni jönnének, ne csak a kolléga fizetési zacskóját figyeljék, hanem bejegyzéseik alapján saját munkájukat értékeljék. Csaknem két év kellett ahhoz, hogy mind a száz­harmincán tudatosítsák: mindenki az elvégzett munkája szerint kapja meg a bérét.- Fizetés napján valóban mindig robbanékony a hangulat a műhely­ben - igazolja a mesternő szavait Mária Dobošová, brigádtag. - Ám csak azok elégedetlenkednek, akik a hónap folyamán kevesebbet, vagy hanyagul dolgoztak. A brigádforma bevezetése előtt viszont fordított volt a helyzet, mert a jó munkások is csak annyi fizetést kaptak, mint akik kevésbé jól végezték dolgukat. Ezért nekem az a véleményem, hogy a brigádforma megvalósítása na­gyon is indokolt. xxx Mielőtt az elmondottak alapján az iránt érdeklődnénk, hogy miként ala­kul a brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás a jövőben, a bratislavai Nyugat-szlovákiai Bú­toripari Vállalat galántai üzeméről tudni kell: a szervezet az elmúlt néhány év során nem ért el jó ered­ményeket. Gyakran lemaradtak a tervfeladatok teljesítésében, s ha valaki az üzemről érdeklődött, leg­többször csak kézlegyintés volt a válasz. Úgy tűnik, a brigádforma fordulatot hozott az üzem életében, továbbfejlesztése tehát minden bi­zonnyal indokolt. Milyenek az elkép­zelések ezzel kapcsolatban?- A kárpitosműhely tapasztalatait hasznosítva még az idén három bri­gád alakul - ismerteti a célokat az igazgató. - Mindenekelőtt a gépi felületi megmunkálásban vannak fo­gyatékosságaink, ezért a közeljövő­ben elsősorban ezt a területet érinti majd a brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás. Az a legfon­tosabb, hogy minél előbb kiküszö­böljük a következetlen, hanyag munkát, hiszen annak mindannyian kárát látjuk. A brigádforma to­vábbfejlesztésében persze majd jobban ügyelünk arra, hogy ne ala­kuljanak ki túl nagy kollektívák. Ez nemcsak a jobb eredmények eléré­se érdekében indokolt, hanem ah­hoz is hozzásegít, hogy a brigádta­gok teljesítményét az eddiginél pon­tosabban mérhessük s így igaz­ságosan jutalmazhassunk. xxx Ajánljuk e tapasztalatokat minden szervezet figyelmébe, ahol még csak most készülnek a brigádrend­szerü munkaszervezés és javadal­mazás gyakorlati megvalósításá­ra KOVÁCS EDIT Még szeptemberben megkaptuk azt a levelet, amelyben Horváth Bá­lint görgői (Hrhov) olvasónk a falu­jukban bevezetett vízkorlátozásra panaszkodik: ,,Állítólag nincsen víz. Pedig ez nem igaz. Az egész problémát a rossz szivattyú okozza. Főzésre, mosakodásra, mosásra 500-600 méterről kell vödrökben cipelni a vi­zet. Úgy látszik, a Kelet-szlovákiai Vízellátási- és Csatornázási Vállalat revúcai üzemének nincs egy közön­séges, működő szivattyúja. De miért nem tud egyet beszerezni a hnb, vagy a görgői szövetkezet? Talán nemtörődömségből ered a problé­ma. Kérem, tegyenek valamit az égető gond megoldása érdekében!“ Ennyit olvasónk leveléből, amit kivizsgálás céljából a Rozsnyói (Rožňava) Járási Nemzeti Bizottság népi ellenőrzési osztályára továb­bítottunk. A napokban érkezett választ Emil Keder mérnök, a jnb mezőgazdasági és erdőgazdálkodá­si szakosztályának vezetője írta alá. Ebből megtudtuk, hogy a görgői vízvezetékrendszert a hatvanas években önerőből hozták létre. A közeli Fej patak forrásán alapszik, amely minimálisan 9 liter vizet ad másodpercenként. A vízellátást biz­tosító csőhálózat már elavult, a víz­tároló használhatatlan, de gyakran Tavaly ünnepeltük születésének 90-ik évfordulóját. Ebben az évben is tisztelgünk emléke, életműve előtt, mert élete a csehszlovákiai kommunista mozgalmon túlmutatva a lenini eszmék nemzetközi győzel­méért vívott küzdelem szerves ré­sze, a forradalmi tanulságok ki­apadhatatlan forrása. Úgy érezzük, újból és újból fel kell eleveníteni a megpróbáltatások özönében is kö­vetkezetesen hű forradalmár, politi­kus és államférfi, a szerény párt­munkás portréját, aki népe szabad­ságáért, állami önállóságáért vívott harcában sem veszítette el nemzet­köziségét. Következetes marxista volt, aki megismerkedett a múlttal, de el tudott szakadni tőle, mert a jö­vőbe nézett. A múlt ismerete vezette el a kizsákmányolt társadalmi osztá­lyok történelemformáló erejének fel­ismeréséhez, megértéséhez. 1896. november 23-án született a morvaországi Dédicében. Alig 14 évesen örömmel indult el Bécsbe, hogy a rokonainál asztalosmester­séget tanuljon. A sokat olvasó és tanuló fiatalember megtanult néme­tül, mindenben az elsők közé küz­dötte fel magát. Optimista természe­te segítette, s rövid idő alatt megta­lálta azokat, akik között jól érezte magát, ahol tanulhatott, ahol szerve­zési képességei kibontakozhattak. Belépett a szociáldemokrata pártba. Élete másik nagy iskolája a front­szolgálat volt. A fiatal asztalossegéd 1915-ben került ki a lövészárokba. A háború borzalmai megnövelték természetes békevágyát, megerősí­tették forradalmi elégedetlenségét. Amennyire lehetett, követte az oroszországi forradalmi események alakulását, olvasta Lenin munkáit, s ezek hatására 1918 nyarán ,.ön­ként letette a fegyvert“. Bújdosott, majd az év őszén jelentkezett a csehszlovák hadseregbe. 1920- ban leszerelt, a rousinovi bútorgyár munkása és szakszervezeti bizalmi­ja lett. Lelkes testnevelő, a munkás spartakiádok kitartó szervezője. 1921 őszén a művelt fiatal munkás már újságíró. Szlovákiában terjeszti, majd szerkeszti a kommunista lapo­kat. Röviddel ezután a CSKP kerüle­ti tisztségviselője, a párt sajtóbizott­ságának tagja lett. A CSKP II. kong­resszusán a marxizmustól eltérő irányzatot képviselőkkel vitázott. A III. kongresszuson a szlovákiai hibásodott meg a szivattyú is, amely a magasan fekvő helyeket látta el vízzel. A vízvezetékrendszerben nem mérhető a forrás bősége, sem az, hogy mennyi víz jut el a fogyasz­tókhoz. A mérőberendezést a rend­szer jelenlegi műszaki állapota miatt már nem lehet felszerelni, s az ala­csony feszültségű vezeték áramel­osztója sem felel meg a kívánt telje­sítménynek. A levél a továbbiakban kitér né­hány tényezőre, amely befolyásolja a vízforrás bőségét, illetve a vízfo­gyasztást. Ezek közé tartozik az évek óta tartó csapadékhiány, a víz­zel való pazarlás a görgői szövetke­zetben, s hogy a környékbeli halas­tavakat is a Fej pataknak kell vízzel ellátnia. A szivattyúállomás gyakori meghibásodását azzal indokolja, hogy olyan személyek kezelték, akik nem rendelkeztek kellő szakismeret­tel. Mi több, az illetéktelenek bea­vatkoztak a villanyszerelésbe is. (Tudjuk, hogy a Z-akcióban szá­mítanak a lakosság aktív részvételé­vel. De lehetséges az, hogy nem hozzáértők irányítják, végzik az olyan munkákat, mint a villanyszere­lés? Talán húsz évvel ezelőtt nem voltak olyan szigorúak az erre vo­natkozó előírások. A létesítményt azonban akkor is valakinek át kellett vennie, ellenőriznie, hogy megfe- lel-e a biztonsági szabályoknak...) küldöttség egyik vezető egyénisége, akit beválasztottak a párt központi bizottságába. Neve egyre gyakrab­ban került be a rendőrségi jelenté­sekbe, egyre többször hangzott el a bíróságokon. Még így sem hallgatott, nem lehetett megfélemlíteni. A pártfeladatok 1926-ban Prágá­ba szólították. Itt még intenzívebben tanult, képezte magát, s mikor 1928- ban - a vezetés tehetetlensége kö­vetkeztében - a CSKP válságba került, alapos ideológiai tudásával megtalálta a válságból kivezető utat. Elvtársaival kidolgozták a megújítás - a bolsevizálás - programját. Elve­tette az elvont sémákat, mozgósítot­ta a párttagokat és a kommunista mozgalommal szimpatizáló mun­kástömegeket. Az eredmény: har­minc kommunista képviselő és húsz szenátor az új parlamentben. Első parlamenti felszólalása nemzetközi visszhangot váltott ki, idehaza pedig a polgári köztársaság vezetőinek „fokozott érdeklődését“. Moszkvá­ban az elismert marxista politikus folytatta évekkel azelőtt megkezdett munkáját a Kominternben. Hazatérése után minden erejét a fasizmus elleni harc kötötte le. Küzdött a Csehszlovák Köztársaság felbomlása ellen. A csehszlovák -szovjet közeledés élharcosa volt. A fasisztaellenes erők közös harcát hirdette, de Münchent nem tudta megakadályozni. Emigrációba kény­szerült, s Moszkvából irányította a párt munkáját és részt vett a cseh­szlovák hadtest és a hazai ellenállá­si mozgalom megszervezésében. Csehszlovákia felszabadítása után hazatért, s a CSKP Moszkvá­ban kidolgozott programja szerint vett részt az ország legerősebb poli­tikai pártjának az irányításában. 1946-ban miniszterelnök lett. Politikai éleslátása, tapasztalata és elvtársainak, a munkásoknak, földműveseknek, haladó értelmisé­gieknek bizalma lehetővé tette, hogy 1948 februrájában új fejezet kez­dődhetett Csehszlovákia történel­mében: a szocializmus építésének korszaka. Ö lett köztársaságunk el­ső munkás elnöke. Elkötelezett kommunista maradt továbbra is. 1953. március 14-én bekövetkezett halálával egy igaz kommunista, és hazafi távozott körünkből. VADKERTY KATALIN ,,A felsorolt okok miatt mentették fel a vízvezetékrendszer üzemelte­tése alól a hnb-t, s 1986. január 1 -tői megbízták a Kelet-szlovákiai Vízel­látási- és Csatornázási Vállalat re­vúcai üzemét.“ A levélből kiderült az is, hogy az üzem a felújításhoz szükséges pénz nélkül vette át a vízvezetékrend­szert, s hogy már történtek bizonyos intézkedések a vízellátás javítása érdekében. ,,Még ebben a hónapban besze­relik a vízforrást és a víztárolót összekötő csövet, elhelyezik a na­gyobb teljesítményű szivattyúkat, s elvégzik a szivattyúállomás körüli karbantartó munkákat. Az új szivaty- tyúk működtetése azonban szüksé­gessé teszi, hogy több mint 500 méteren kicseréljék, illetve javítsák meg az elektromos művekhez tarto­zó alacsony feszültségű vezetéket és az áramelosztót. Ellenben ez nem szerepel a felújítási tervben.“ (Talán ez azt jelenti, hogy a víz­vezetékrendszer helyreállítását le fog kelleni állítani? Legalábbis ad­dig, amíg a vezetéket, illetve az elosztót nem vizsgálják meg, s nem rendelik el felújításukat?) Panaszosunk számára is kiderül tehát, hogy nem a víz hiánya miatt kellett a községben bevezetni a víz­korlátozást. Pontosában: nem a víz az eső számú ok. S ha a vízvezeték­rendszer felújítását valami gátolni fogja, akkor az nem a szivattyú hiá­nya lesz. -gyor A Népi Milícia a Dvűr Kráiové-i Vasműben, a hostivicei Praga üzemben, valamint a phbrami Csehszlovák Uránipari Konszernnél tevékenykedő egységeinek kikép­zéséhez tartozik az aknavetőkkel történő éleslövészet. Felvételünkön Jan Pol (balról) a Jirí Zách célra irányítják az aknavetőt. (Michal Krumphanzl felvétele - ČTK) Volt víz, nincs víz...?

Next

/
Oldalképek
Tartalom