Új Szó, 1987. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1987-11-16 / 269. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1987. XI. 16. Egy jubiláló sportegyesület nehéz napjai Felfelé a lejtőn? A közelmúltban ünnepelték Köbölkúton (Gbelce) a sportegyesület megalakulásának 60. évfordulóját. Egészen 1945-ig csak egy szakosz­tály működött, majd a felszabadulást követően a labdarúgás mellett más soortágak is elterjedtek. A sakkozók húsz év alatt kisebb-nagyobb sikereket értek el, ám tíz évvel ezelőtt megszűnt a szakosztály. Az asztaliteniszezők, a labdarúgókhoz hasonlóan, csak küszködnek a járási bajnokságban. Csak az alapozó testnevelési szakosztály mun­kájával és eredményeivel lehet elégedett a sportegyesület vezetősége. Barta János, a Köbölkúti Helyi Nemzeti Bizottság és a jubiláló több mint 220 tagot számláló sportegye­sület titkára korántsem volt jókedvű, amikor a majd 3000 lakosú község sportéletéről kérdeztük:- Az igazat megvallva, nem ilyen jubileumot képzeltünk el. Focistáink gondoskodtak az ünneprontásról, hiszen ebben az évben minden idők leggyengébb játékával és teljesít­ményével rukkoltak ki. Az asztalite­nisz sincs a megfelelő szinten, a szabadidősportnak viszont - nem­csak a fiatalok körében - egyre nagyobb a népszerűsége. Nem is olyan régen, a 80-as évek elején még a kerületi bajnokság I. A-, .majd B-osztályában játszottak a köbölkúti labdarúgók. Aztán 1983- ban, az átszervezésnek köszönhe­tően, a járási bajnokságban kötöttek ki, az idén pedig ismét külső beavat­kozás eredményezte, hogy a II. osz­tályba zuhantak.- Mindkét ,,kiesésünket“ a kerü­leti, illetve járási bajnokságok átszer­vezésének köszönhetjük. Négy éve és tavaly is csak hajszálon múlott a bentmaradás. Ezek a sikertelen­ségek nagyon megviselték a játéko­sokat, akik képtelenek voltak újítani, de mi vezetők sem álltunk felada­tunk magaslatán. Jelenleg a köbölkútiak a járási bajnokság II. osztályában a hatodig helyen várják a márciusban kezdődő tavaszi, visszavágó sorozatot. Tóth István és Kutrucz Gyula edző csa­pata fiatal, tapasztalatlan futballis­tákból áll, akik közül többen az őszi idényben szerepeltek először a fel­nőttek között.- A visszaesés fő okát abban lát­juk, hogy elhanyagoltuk az utánpót­lásnevelést. Fokozatosan kellett vol­na fiatalítani, nem pedig egyik napról a másikra. Amikor tavaly a mély­pontra kerültünk, inkább sajátneve­lésű játékosokkal helyettesítettük Barta János bízik abban, hogy a köbölkúti labdarúgás már a ta­vaszi idényben kikerül a hullám­völgyből (Lőrinc-felv.) a távozókat. Az idegenlégiósok csa­tasorba állítása csak rövid időre ol­dotta volna meg a problémát, no és a dolog anyagi részét sem szabad figyelmen kívül hagyni. A jelenlegi fiatal csapatunkat képesnek tartom arra, hogy tavasszal két-három he­lyet előre lépjen a tabellán. Remé­lem, elindulunk a lejtőn felfelé - bi­zakodott a sportegyesület titkára. Hogy ez valóra vájlék, az főleg a játékosokon, edzőkön, a szakosz­tály vezetőin, nem utolsó sorban az őket támogató helyi szövetkezeten is múlik, amelytől a mostaninál még nagyobb segítseget várnak. Csak akkor kerülhet ki a hullámvölgyből a köbölkúti labdarúgás, ha vala­mennyien közös nevezőre jutnak. Az első lépést már megtették: szem­be néztek a valósággal, feltárták a hibákat, ezeknek az orvoslása azonban időt, türelmet és sok mun­kát igényel.- Az ifjúsági és a diákcsapat a múlthoz képest összehasonlítha­tatlanul jobb eredményeket ér el. Az ifikkel is a felnőtt együttes edzői foglalkoznak, igy a tehetséges játé­kosok azonnal bekerülhetnek a nagycsapatba. Tehát senki sem kallódhat el. A diákokat Štefan Jan- čovič edző irányítja, akinek munká­ját a helyi alapiskola tornatanárai is segítik. Ha az idén megkezdett úton haladunk az utánpótlásneveléssel, akkor a jövőben aligha okozhat gon­dot a felnőtt csapatban a fiatalítás - - búcsúzott a labdarúgó-szakosz­tály évzárójára készülő Barta János. Az alapozó testnevelés szakosz­tályában viszont pezsgő sportélet folyik. Ez főleg a szabadidősportot népszerűsítő Kutrucz Gyulának kö­szönhető, aki a múlt hónap végén rendezett rádiós tömegfutóverseny köbölkúti főszervezője volt. A köz­ség minden nyolcadik lakosa részt vett ezen a háromnapos rendezvé­nyen. Gazdag hagyományai vannak a faluban az üzemek közötti labda­rúgó-, kosárlabda-, lábtenisz- és asztalitenisztornának. Nemcsak a férfiak járnak el rendszeresen sportolni az iskola tornatermébe, ha­nem a nők is. A köbölkúti nők cso­portja eddig valamennyi spartakiá- don részt vett Prágában. Az iskola tornatermének az ajtaja mindennap bárki számára nyitva áll. A helyi sportegyesületben a tömeg- és a szabadidősport zöld utat kapott. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ —r^r—^—‘f*1 ^ A LÁNYOKON A SOR Az újonc jó rajtja a nemzeti ligában Komáromtól (Komárno) mindig is elválaszthatatlan volt a kosárlabda. Válogatottak és I. ligás játékosok kerültek ki a dél-szlovákiai városból, Pavel Bojanovský, Ladislav Navrátil, Martin Slivka és a többiek. Igaz, I. ligás csapatuk sose volt... Újab­ban a férfiak háttérbe szorultak, az ottani női gárda viszont egyre többet hallat magáról. Tavaly felkerült az SZNL-be, s az újonc bemutatkozása igen jól sikerült, az első rész után a 4. helyen áll a tabellán. Nem lepett meg, hogy a csapat sikere kapcsán elsőként mindenütt Paulik József nevét emlegették. A kosárlabda iránti vonzalma, szinte fanatizmusa még a férfiegyüttes ide­jéből ismeretes. Most ő edzi a lányo­kat. Ottjártamkor épp házon kívül volt, így nélküle kerestem a szak­osztályelnököt, aki egyben a testne­velési egyesület elnöke is. Peter Babiak mérnök, a járási szolgáltatóipari vállalat igazgatója, a nemrégiben hirtelen elhunyt kitűnő atléta, Tomáš Babiak fivére. Csak itt derült ki, legalább is számomra, hogy a gerelyhajító Tomáš bátyjával együtt kosarasként kezdte. Peter 1974-ig volt aktív játékos, többek között az NHKG Ostravában. Ma­napság már csak a helyi öregfiúkkal (beszélgetőpartnerem szavait idé­zem) jár le a tornaterembe. ... és a kislányokkal.- Mielőtt irigyelnének, gyorsan helyesbítek, a serdülő lányokat edzem.- Hogyan lett Komáromban aránylag gyorsan ilyen jó női csapat?- A nyolcvanas évek elején meg­alakult a járási szolgáltatóipari válla­lat sportegyesülete. Egy jó serdülő lánycsapatunk volt, s hárman, Pau- lík József, Beke József (a politikai nevelés házának igazgatója) és én összedugtuk a fejünket, mondván, jó lenne valamit kezdeni az együttes­sel. Nyolcvanháromban megalakult a női csapat, amelynek magvát lé­nyegében az említett alapgárda al­kotta. A létszámot a hetven-het- venegyes évjáratból pótoltuk és ha­zajött főiskolai tanulmányai befejez­tével a Slovan Bratislava egyik erős­sége, Andrea Schlettová.- Gondolom, a városban óriási dolog, hogy nemzeti ligás csapatuk van... »- Igen, de ez gondokkal is jár. Sajnos, a városi csarnokot nagy­részt lefoglalják az ökölvívók és egyéb akciók, így mi kilincselünk. Az OSC egyesület segít be a röplabda­csarnokkal, s egyébként a Ko­menský utcai alapiskolában tartjuk Peter Babiak: „Szeretnénk az első nyolc között végezni.“ (Lörincz János felvétele) az edzéseket. Csakhogy ott bor­zasztóan kicsi a hely. Előrelátható­lag három éven belül megoldódik a helyzet, a bokszolok átköltöznek saját csarnokukba.- Jelenleg három csapatunk van, női, serdülő lányok és tanulók. A fo­kozatban egy hiányzik, az ifjúsá­giak...- Először is, tavaly a tanulók át­kerültek a serdülő kategóriába, s mint mondtam, belőlük lett a nagy­csapat magva. Ezért esett ki a foko­zat egy láncszeme. A másik problé­ma a nagy lemorzsolódás, ami egy­részt a továbbtanulással kapcsola­tos. Kisvárosról lévén szó, nem túl, széles skálájú itt a középiskolai há­lózat, ezért nem is csodálkozhatunk a jelenségen. Igaz, hogy a játékosok nagy része általában kitűnő tanuló, a kosárlabda bizonyos intelligenciát követel, így próbáljuk őket a gimná­ziumba, vagy a szakközépiskolába irányítani. A probléma másik része, hogy a lányok korán férjhez men­nek, szülnek és abbahagyják a sportot.- Megtudhatnánk a nemzeti ligás csapat összeállítását?- Szelics Andrea, Viera Ďurčiko- vá, Andrea Schlettová, Kádár Rená­ta, Irena Ježová, Sylvia Sokolová, Klaudia Hrobárová, Sághy Erzsébet, Eva Švecová és Beke Zsuzsa.- Milyen az átlagmagasság?- A többi csapattal összehasonlít­va aránylag alacsony, az első két helyen említett center száznyolc­vanhárom, Schlettová száznyolc­vanegy centis. Őszintén remélem, hogy a jövőben javul a helyzet, egy­két játékost kitippeltünk, s szeret­nénk idehozni. Ráadásul az általam edzett lányoknál jó a helyzet, ott a tizenhárom játékos közül tíz már most magasabb százhetven centi­nél, s van egy középjátékosunk, aki száznyolcvanöt centis.- A csapat egyik tagja, Sághy Erzsébet állítólag edzőként is mű­ködik.. .- Igen, Somorjáról (Šamorin) jött ide hozzánk, s az iskolai sportköz­pontban edzősködik. Nagyon kell a szakmai segítség, mert sajnos szakképzett edzőknek igencsak hí­ján vagyunk. Például jómagam is csak azért csinálom, mert nincs aki átvegye tőlem, pedig utánpótlásra nagy szükség van.- Első nekifutásról lévén szó, nem lehet panaszuk, a lányok jelen­leg a negyedik helyen állnak. A baj­nokság befejeztével is kiegyezné­nek egy ilyen helyezéssel, vagy ne­tán még feljebb törnek?-A feljutást csak az idénre ter­veztük. Nem mintha baj lenne, hogy megelőztük a tervet. Az eredeti kí­vánságunk az volt, hogy bennma­radjunk. Lévén, hogy Schlettován kívül szinte valamennyi játékosunk tapasztalatlan, a fele serdülő, a fele alig múlt húszéves, nem kergettünk nagy álmokat. Most. a kezdeti sike­rek után módosult valamicskét a do­log, szeretnénk az első nyolc között végezni. URBÁN KLÁRA A nagykürtösi (Veľký Krtíš) kosárlabdás lányok (A szerző felv.) Kedvezőtlen körülmények között - eredményesen Napjainkban gyakori beszédtéma a fiatalok mozgásigényének hiánya, a sportolás iránti érdeklődés ala­csony szintje, kényelemszeretetből fakadó fizikai tétlensége. Köztudott viszont, hogy a sokoldalúan fejlett egészséges nemzedék kialakításá­ban rendkívül jelentős szerepe van a rendszeres testmozgásnak, a test­nevelésnek, a • sportnak. Ennek megszerettetésében pótolhatatlan feladata van az iskolának, ahol a testnevelési órákon sportjátékok és különféle sportkörök nyújtotta le­hetőségeken keresztül kedvezően formálható a testedzés iránti érdek­lődés. Sajnos, nem mindenütt sikerül ezt teljes egészében megvalósítani, a fi­atalok szívesen felcserélik az embe­ri szervezetnek annyira szükséges testmozgást a kényelmesebb időtöl­téssel. Rendkívül nagy szerepet já- szik ebben a korszerű szórakoztató technika, amit a sportolási lehetősé­gek egyre kevésbé tudnak ellensú­lyozni. A nagyfokú építkezések kö­vetkeztében alig akad szabad terü­let, ahol a gyerekek labdát ker­gethetnének, hancúrozhatnának, a grundokat beépítik, vidéken min­den talpalatnyi földet megművelnek, különféle tiltó táblák kényszerítik a fiatalokat az utcákra, terekre. Cso­dálkozhatunk-e hát, hogy fiatalsá­gunk nagy része magnót hallgatva tétlenül vesztegel a parkok padjain, korlátjain ülve. A kedvezőtlen irányú fejlődés ki­alakítását az is elősegíti, hogy isko­láink többsége nem rendelkezik megfelelő és elegendő pályával, sportudvarral. Ezek közé tartozik a nagykürtösi (V. Krtíš) Lenin téri alapiskola is, ahol több mint ezer diáknak mindössze egy százméte­res futópálya és egy ugrógödör áll rendelkezésére a nemrégiben át­adott korszerű iskola udvarán. Szá­mos testnevelési órát a bányászsta­dionban, illetve az ott levő sportcsar­nokban kénytelenek megtartani; ez jelentős időveszteséggel jár és féke­zi a tanterv által előírt tananyag maradéktalan megvalósítását. E kedvezőtlen állapot megszün­tetésén állandóan munkálkodnak- tudtam meg Anna Suhajovától, az iskola igazgatójától. Most épül az iskola udvarán két teniszpálya, ame­lyet nemcsak a fehér sport hódolói­nak teremtenek megfelelő játéklehe­tőséget, hanem kézilabda- és röp­labda-mérkőzések lebonyolítására is alkalmasak lesznek. Létrehozá­sán a patronáló testnevelési egye­sület, a TJ Slávia ACHP fáradozik és még ebben a tanévben szeretnék befejezni építését, s átadni rendelte­tésének. Annál is inkább szükség van az épülő sportpályákra, mivel sok diák tagja az iskola kosárlabda sportköz­pontjának. Vezetője Štefan Horváth. Vele és Lavrík László testnevelővel beszélgettem. Válaszaikból kitűnt, nincsenek könnyű Helyzetben, az iskola közelében alig van sportolási lehetőség. Érthető hát, hogy nagyon várják a teniszpályák elkészültét. A kedvezőtlen feltételek ellenére szép eredményeket érnek el az is­kola tanulói. Kosárlabdában például a kerületi bajnokságban két csapa­tuk szerepel. A lányok között sok a tehetséges játékos: Iveta Godová, Katarína Bornsteinová, Mária Gore- jová, Anna Backová, Dana Stieran- sková és mások. Az iskolát méltóan képviseli a Banská Bystrica-i sport­iskolában Renata Sedmáková, Zu­zana Borošová és Andrea Kaná- tová. A jelenlegi tanulók között is több tehetséges sportoló akad; akik nem férnek be a kerületi bajnokságban szereplő csapatokba, azok különféle sportágaknak hódolhatnak. Az egyes szakkörök élén tapasztalt ve­zetők állnak: a sakkozókkal Born- stein László mérnök, a teniszezők­kel Ľubomír Dula, az asztalitenisze- zókkel Michal Varga, a röplabdázók- kal Anna Feketeová, a tornászokkal Mária Balková, a karatézókkal dr. Pavel Maslík foglalkozik. Szük­ség lenne további önkéntesekre, akik segítenének a tehetségek fel­kutatásában. Mert az iskola - a ked­vezőtlen körülmények ellenére- eredményesen akar haladni a megkezdett úton. BOJTOS JÁNOS Hetven év szovjet sportsikerei A nemzetközi porondon évti­zedek óta meghatározó szerepet játszanak a szovjet sportolók. Az első szocialista állam képviselői a világ- és Európa-bajnokságo- kon közel hatezer érmet szerez­tek. Az olimpiai játékokon ezernél is többet, köztük 407 aranyat. Hosszú utat járt be a Szovjetunió sportja, amíg erre a szintre jutott. Oroszország egyike a Nem­zetközi Olimpiai Bizottságot 1894-ben megalapított 12 nem­zetnek. Sportolóik első alkalom­mal 1908-ban, a IV. olimpián álltak rajthoz. Az ország első arnyérmét Nyikolaj Panyin, mű­korcsolyázó szerezte. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme után a sport is rohamos fejlődésnek indult. Az 1952. évi helsinki olimpia már mérföldkőnek számít a nemzetközi sportéletben: a XV. nyári játékokon szerepel­tek először szovjet sportolók. A bemutatkozás fényesen sike­rült: a 22 arany, a 30 ezüst- és a 19 bronzérem. Ez azonban csak a kezdet volt. Mi áll a kiváló eredmények hátterében? A Szovjetunióban évente több mint 16 ezer sportversenyt ren­deznek, s mintegy kétezer össz- szövetségi erőpróbát. A sparta- kiádok csaknem hatvanéves múltra tekintenek vissza. Nyaranta az ország kisebb- nagyobb sportlétesítményeiben 30 millióan, több mint 70 sport­ágban versenyeznek, nem szá­mítva a köztársaságok hagyo­mányos sport jellegű játékait. A létesítmények száma évről évre bővül, amit a meglévő sta­dionok, sportcsarnokok jobb ki­használásával, az iskolai torna­termek „kinyitásával“ is segíte­nek, így biztosítva a sport szá­mára az állandó utánpótlást, újabb csillagok születését. (N)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom