Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1987-10-07 / 235. szám, szerda
ÚJ szú 5 1987. X. 7. * Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát VÉLEMÉNYEK llfMWBWl JAVASLATOK Kezdemenyezesre es a fegyelem megszilárdítására ösztönöz A vállalati törvénytervezet és a nemzeti bizottságok Az egységes földműves-szövetkezetek fejlődése és gazdasági megerősödése sok változást hozott magával. A gazdaságok nyereségükből egyre többet tudnak juttatni a béralapra, többet tudnak áldozni a szociális és kulturális igények kielégítésére, és természetesen a bővített újratermelést is biztosítani tudják. Korszerű gépek és gépsorok segítik a termelők munkáját, új gazdasági épületek biztosítják a termelés intenzitásának javítását, a munkatermelékenység növelését. A termelés gépesítésével felszabadított munkaerőt más területeken hasznosítjuk, szem élőt tartva természetesen, hogy elsőrendű feladatunk továbbra is a mezőgazdasági termelés fejlesztése, a lakosság élelmiszerrel való ellátásának állandó javítása marad. A szocialista társadalomban az ember a legnagyobb érték. Ennek értelmében az élet- és munkafeltételek állandó javításán, a nehéz és egészségtelen munka felszámolásán fáradozunk, kihasználva a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Helyeslem, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti törvénytervezet kiemeli a haladó módszerek mindennapi termelőmunkában való érvényesítésének fontosságát. Csakhogy a mennyiségi és minőségi előbbrepélést segítő tudományos ismeretek érvényesítése az eddiginél szigorúbb munka- és technológiai fegyelmet követel meg a szövetkezetek minden egyes tagjától. Számtalan esetben tapasztaljuk, hogy a fegyelmezetlenség a mezőgazdaságban is komoly következményekkel jár. Éppen ezért örömmel nyugtázom, hogy a törvénytervezet a munkafegyelem megszilárdítását is fontosnak tartja. Ez bizonyosan hozzájárul majd az értékrend helyes megértéséhez, a jól végzett munka és a jó dolgozók megbecsüléséhez, s egyúttal lehetőséget ad a szövetkezeteknek, hogy megváljanak a haladás kerékkötőiként emlegetett, hanyag dolgozóktól. Ma már falvainkon is sok helyütt működnek a helyi gazdálkodási vállalatok, mégis gyakori probléma a lakosság helyben való foglalkoztatása. További gond, hogy a mező- gazdasági termelés idényjelleggel bír, s a téli hónapokban nagyon nehéz állandó munkalehetőséget biztosítani a szövetkezet tagjai részére. Részben ennek a gondnak a megoldására törekedve, részben pedig azért, hogy a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatását is megoldjuk, létrehoztunk szövetkezetünkben egy melléküzemágat. Igaz, itt nem mezőgazdasági jellegű termelést folytatunk, viszont segítségére vagyunk az iparnak bizonyos hiánycikkek pótlásában, és a csúcsmunkák idején a melléküzemág dolgozóinak segítségére is számíthatunk. Pozitívumként tartjuk számon, hogy az új szövetkezeti törvénytervezet támogatja az ilyen kezdeményezéseket. Az új törvénytervezet nagyobb hatáskört és önállóságot biztosít a szövetkezeteknek a helyi adottságok tökéletesebb kihasználását segítő termelési szerkezet kialakításában. Jó tudni, hogy nálunk is ösztönzik a szocialista vállalkozást, amely alapjában véve a szövetkezet fejlődését, a tagok gazdasági és szociális szükségleteinek színvonalasabb kielégítését segíti. A szövetkezet elöljáróságának nemcsak joga, de kötelessége is, hogy olyan termelési szerkezetet alakítson ki, amely lehetővé teszi a ráfordítások mielőbbi megtérülését, a tervfeladatok és a központilag körvonalazott fejlesztési irányvonalak teljesítését. A szocialista mezőgazdasági vállalatoknak arra kell törekedniük, hogy minél jobb gazdasági eredményeket érjenek el. Tudomásul kell venni, hogy a politikai gazdaságtanban nincs szociális ekonómiai kategória, tehát a gazdasági eredményességnek az az első feltétele, hogy a szociális politikát különválasszuk a gazdasági tevékenységtől. Jobb gazdasági eredmények esetén természetesen többet áldozhatunk a szociális juttatásokra, a jó dolgozók állandósítására és a jobb munkafeltételek megteremtésére. Jó, hogy a törvénytervezet kimondja a műszaki fejlesztési alap kötelező megteremtését, mert ez lehetővé teszi az új termelési eljárások bevezetésének finanszírozását. A mezőgazdasági szövetkezeti törvénytervezet helyesen mutat rá, hogy a szocialista nagyüzemekben olyan emberekre van szükség, akik kellő tudással és szervezőképességgel rendelkeznek, s politikai fel- készültségük is megfelelő. Az ismeretgyarapítást nemcsak említi, de mindenkinek a kötelességévé teszi. Ez szép és jó, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a diplomások közül sokan olyan beosztást keresnek, ahol a lehető legkisebb a felelősség. Az iskolának jobban fel kellene készíteni a szakembereket, mert az elméleti ismeretek nem pótolják a gyakorlati tapasztalatokat. A fiatal diplomások közül többen megrettennek az első munkahelyi problémáktól, nem tudnak beilleszkedni a kollektívába, nem rendelkeznek az emberi kapcsolatok kialakításához nélkülözhetetlen tapasztalatokkal. S amiről ugyanitt kell beszélni: tévhit, hogy aki mérnöki diplomával rendelkezik, abból már csakis vezető lehet. A méregdrága, korszerű gépekre sem szégyen diplomával felülni, ami mellesleg a gépek jobb kihasználásához, kíméletesebb és biztonságosabb üzemeltetéséhez vezethetnek. A mezőgazdasági szövetkezeti törvénytervezetről folyó vitában szerintem, ilyen kérdésekről is beszélni kell. BRÁNYIK KÁROLY mérnök, az Alsópéteri (Dolný Peter) Efsz elnöke Az állami vállalatról szóló törvénytervezet széles lehetőségeket teremt az államhatalom és igazgatás helyi szervei, a nemzeti bizottságok számára. A nemzeti bizottságok az egyes kerületek komplex gazdasági és szociális fejlesztése során jogosan tekinthetik magukat az államigazgatás felelős szervének. Mindeddig ugyanis, annak ellenére, hogy a nemzeti bizottságok feladatai közé tartozott az adott terület komplex gazdasági és szociális fejlesztésének biztosítása, nem voltak ellátva azokkal a jogi eszközökkel, melyek révén a vállalatokkal karöltve teljes mértékben részt vehettek volna minden munka minőségének javításában, s így az újratermelési folyamat magas hatékonyságának biztosításában annak érdekében, hogy további haladást érjünk el a lakosság munkáját és életét szolgáló anyagi és szellemi javak megteremtésében. A vállalati törvénytervezet néhány rendelkezése pontosításra szorul. Ez vonatkozik főként a 8. paragrafusra, ahol kifejezőbben, egyértelműbben kell megfogalmazni a vállalat és a nemzeti bizottság együttműködését. A rendelkezés jelenlegi szövege szabad értelmezésre ad lehetőséget. Egyben javaslom azt is, hogy a törvény szövegéből maradjon ki az a rész, amely a vállalatnak azon kötelességét érinti, hogy tartsa tiszteletben a nemzeti bizottságoknak a' hatáskörükön belül kiadott határozatait. Ez a rendelkezés fölöslegesnek tűnik, mivel a jelenlegi hatályos jogi normákból egyértelműen következik az államhatalom és igazgatás szervei, a nemzeti bizottságok által kiadott határozatok tiszteletben tartásának, teljesítésének kötelezettsége. Az állami vállalatról szóló törvénytervezet egyes rendelkezései (lásd például az 58, 59, 60 paragrafusokat) kiemelik a dolgozókollektíva szociális fejlesztésének alapvető követelményét. A munkakezdeményezés és a dolgozóknak a dolgozókollektíva társadalmi és politikai életében való tevékeny részvétele fejlesztésének előfeltétele és hatékony eszköze az aktív szociális vállalati politika megvalósítása, mely egyben a vállalat alapvető kötelességei közé tartozik. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, érdemes és célszerű lenne kimondottan rendelkezni arról, hogy a vállalat szociális politikáját a nemzeti bizottsággal szoros együttműködésben valósítsa meg. Ebből a követelményből ered az is, hogy a szocialista vállalatról szóló törvény nélkülözhetetlen alkotóelemévé kell válnia a szociális kérdéseknek. Főként: a) az emberi tényező mozgósításának, a munkafeltételek javításának, a munka alkotó jellege gazdagításának és a munka alapvető életszükségletté való fokozatos átalakításának; b) a vállalatok azirányú kötelezettségének, hogy a nemzeti bizottságokkal együttműködve és a környezetvédelemmel összhangban törekedjenek a nehéz fizikai és az egyhangú munka lényeges csökkentésére és távlati megszüntetésére; c) olyan technológiai eljárások alkalmazásának, melyekre az egészséges és biztonságos munkavégzésre irányuló jogszabályok köteleznek, s ebből ered a súlyos üzemzavarok és az üzemi balesetek megelőzésének feladata. Úgy, mint ahogy az a törvény- tervezet idevonatkozó rendelkezéseiből, s főként 71. paragrafusából megállapítható, a vállalat alapítója az államigazgatás központi szerve vagy a nemzeti bizottság. Úgy vélem azonban, hogy az említett paragrafus második bekezdését ki kell hagyni. Végtére is nem szükséges, hogy az államigazgatás központi szerve az illetékes nemzeti bizottsággal vitassa meg azt a jogosultságot, mely az államigazgatás szerveit, s főként a nemzeti bizottságokat megilleti a különleges jogszabályok alapján. Itt főleg arra a rendelkezésre gondolok, melyben az áll, hogy a vállalat alapítását az államigazgatás központi szerve köteles megvitatni az illetékes nemzeti bizottsággal. Úgy vélem, hogy ez többé- kevésbé formális rendelkezés, amely egyáltalán nem utal arra, mi van akkor, ha a nemzeti bizottság nem ért egyet a vállalat megalapításával stb. Szükséges lenne továbbá egy külön rendelkezésben jogilag hangsúlyozni a nemzeti bizottságoknak, mint államhatalmi és igazgatási szerveknek a jogállását. A vállalatok aktívan részt vesznek abban a tevékenységben, melyet a nemzeti bizottságok folytatnak a komplex szociális és gazdasági fejlesztéssel összhangban, és az a tevékenység, melyet ennek a célnak érdekében fejtenek ki összhangban kell, hogy legyen a hatályos jogszabályokkal. A nemzeti bizottságoknak kellene kezeskednie azért, hogy ez a tevékenység összhangban lesz a jogrenddel, illetve, hogy nem kerül sor a jogszabályok megsértésére vagy megkerülésére. A törvénytervezet egyik célja az adminisztráció csökkentése. Természetesen vannak olyan nézetek is, hogy az adminisztráció lényegesebb csökkentése nem következik be, ha továbbra is az eddigi formájukban maradnak hatályban egyes különleges jogszabályok, amelyek a jelentések, kimutatások stb. előterjesztését szabályozzák. Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy terjedelmesebb módosításra szorul a szociális-gazdasági információk egységes rendszeréről szóló 21/1971 sz. törvény. Egyben ezzel összefüggésben ' megjegyezném még azt is, hogy szükséges lenne kiegészíteni a törvénytervezet 54. paragrafusát arra a különleges jogszabályra való utalással, mely az adott kérdést rendezni fogja. Ha a társadalmi vitában voltak is olyan vélemények, hogy a törvény- tervezet több különleges jogszabályra való utalást tartalmaz, nézetem szerint ez valóban elkerülhetetlen, tekintettel az egyes pénzügyi és gazdasági jogi intézményei és fogalmai szabályozásának egyedi feltételeire (lásd Gazdasági Törvénykönyv, a népgazdasági tervezésről szóló törvény, Munka Törvénykönyve stb.). A törvény éppen ezért nem tudja kimerítően szabályozni az összes olyan jogi viszonyt, melybe a vállalat tevékenysége során kerülhet, inkább csak a vállalatot érintő alapvető jogi kérdéseket, a vállalat viszonyát más alanyokhoz stb. Érdekes és nyitott kérdés marad a nemzeti bizottságok tagolódása. A jelenlegi háromszintes területiigazgatási szervezet úgy vélem nem kellőképpen rugalmas és fölösleges egyben. Keresni kell a nemzeti bizottságok tagolásának legoptimálisabb variánsát, hogy az a lehető legegyszerűbb, célszerű és racionális legyen. Dr. PETER ŠKULTÉTY kandidátus, egyetemi docens Egyenrangú partneri kapcsolatért Két év híján negyvenéves az érsekújvári (Nové Zámky) Brašna ipari szövetkezet. Eleinte bőrdíszműáru gyártása mellett kosárfonással is foglalkozott, és mintegy száz embernek adott munkát. Ma dolgozóinak száma négyszáz. Évente mintegy 80 ezer demizson- üveg fonatát készítik el. A bőrdíszműáru részlegen pedig vagy ötven árucikket állítanak elő. Főleg táskákat, retikü- löket, mindig azt, amit a kereskedelem igényel. Sohasem termelnek raktárra. S a 41,2 millió értékű termék több mint felét exportálják. Főleg a Szovjetunióba.- Az utóbbi húsz évben mindig teljesítettük termelési feladatainkat, de ennek ellenére nincs könnyű dolgunk. Az állami alapokból anyagszükségletünknek csak a hatvan százalékát kapjuk meg, a többit ott és akkor szerezzük be, ahol és amikor éppen tudjuk - mondja František Stanovič, a szövetkezet elnöke. - Ezért kerül sor gyakran termékváltásra, ami néha kiesést jelent. A lemaradást dolgozóink szorgalmukkal és túlórával hozzák be. Az ipari szövetkezetnek, ha talpon akar maradni, teljesítenie kell a szerződésben meghatározott feladatokat, másképpen elveszti vásárlóit, megrendelőit. Az a néhány reklamáció, amelyet évente kapnak, nem a munkájukkal, hanem a nem megfelelő anyagminőséggel kapcsolatos. Ennek ellenére mindent megtesznek, hogy növeljék az exportjukat, mégpedig nemcsak a szocialista országokba. Jelenleg a nyugati országok közül csupán az NSZK-ba exportálnak, évente mintegy 300 ezer korona értékű árut, de még két országgal tárgyalnak, s ha sikerül az üzletet megkötniük, ez további valutát hozna az országnak.- Szövetkezetünk dolgozóinak több mint a háromnegyed része változott munkaképességű. Van köztük olyan, aki például nem dolgozhat ragasztóval, aki nem végezhet ülőmunkát, egyszóval alkalmazkodnunk kell. Foglalkoztatásukat úgy kell szerveznünk, hogy az mindenkinek egészségügyi szempontból is megfeleljen, és egyidejűleg teljesítsük a termelési feladatokat. A dolgozók teljesítménybérben dolgoznak és a prémiumrendszer közvetítésével érdekeltek a minőségi munkában. Ez a módszer, amelyet két éve alkalmazunk, bevált. Bizonyítja ezt az is, hogy míg a bérek az év nyolc hónapjában egy, addig a munkatermelékenység négy százalékkal növekedett. Bár az időszaki tervet teljesítik - nyolc hónap alatt 100,2 százalékra -, mégsem problémamentes a szövetkezet gazdasági élete. A nyersanyag beszerzésének gondja nemegyszer szükségessé teszi, hogy rövid lejáratú kölcsönt vegyenek fel az állami banktól. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szóban forgó idő alatt a nyereség tervét csak 100 százalékra teljesítették, holott a termelési értéket több mint félmillió koronával túlszárnyalták. Jó eredmény a 140 ezer korona értékű anyagmegtakarítás is.- Lehetőségünkhöz mérten a lakossági szolgáltatásokból is kivesszük a részünket. Az ebből eredő bevételünk meghaladja az évi háromszázezer koronát. A jövőben mérlegelni fogjuk ez irányú tevékenységünk bővítésének lehetőségét. Már a jövő évre is gondolnak. A tervezők 160 mintadarabot készítettek, amelyet a Szovjetunióban, Jerevánban megtartott kiállításon is bemutattak és 21,5 millió korona értékű megrendeléssel tértek haza. Készülnek a tavaszi brnói vásárra is, mert - amint mondják - ez lehetőséget ad az összehasonlításra, a megméretésre.- Az ipari, a fogyasztási és a lakásszövetkezetekről szóló törvénytervezetet nagy örömmel fogadtuk, mert nagy szükség volt már rá. Az igazsághoz tartozik, hogy eddig nem minden üzem, vállalat tekintett bennünket egyenrangú partnernek. A törvénytervezet egyértelműen kimondja, hogy a szövetkezetek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és társadalmi rendszerének egyenrangú részét képezik. Ez nagy felelősséget ró ránk. Ennek ellenére az a nézetem, hogy a monopolhelyzetben levő üzemek, vállalatok, ha a törvény alkalmazása nem lesz elég szigorú, nem veszik figyelembe a mi érdekeinket. Az ipari szövetkezetek általában kis sorozatok gyártására rendezkedtek be, hogy bővítsék a választékot, például különböző színű műbőrre volna szükségük. Gyakran egy-egy színből csupán ezer méterre, de a Technoplast az eddigi tapasztalatok alapján nem megy ötezer méter alá. A helyzet változásának elsősorban a vásárlók látnák hasznát, de a szövetkezetek is, mivel kisebb lehetne a készletgazdálkodásuk. Szünetet tart, majd így folytatja:- Elkészítettük észrevételeinket. Javasoljuk annak világosabb megfogalmazását, hogy az adott évben megtakarított bértömeg a kővetkező évben felhasználható. Az árképzést illetően javasoljuk, hogy a kalkulációs árképzés kerüljön előtérbe. Az exportérdekeltség növelése érdekében pedig lehetővé kellene tenni, hogy a szövetkezetek olyan alapot létesíthessenek valutabevételeikből, amelyet szükség esetén anyagbeszerzésre, vagy tanulmányi utak fedezésére használhatnának fel. Egyszer már volt ilyen lehetőség, de az feledésbe merült. Jó volna, ha a törvénytervezet 46. paragrafusának 4. pontja különbséget tenne a túlnyomó többségben változott munkaképességű dolgozókat alkalmazó és a többi ipari szövetkezet között. Észrevételeiket megküldték az illetékeseknek. S bár a törvénytervezet elfogadását követően több mint egy év múlva lép hatályba, igyekeznek már most a benne megfogalmazott célkitűzéseinek jó alapot teremteni. Mégpedig azért, hogy a következő húsz évben a gazda- sagosság követelményéhez igazodva még jobban eleget tegyenek a társadalmi megrendelésnek, kieléqítsék a lakosok igényeit. r NÉMETH JÁNOS
