Új Szó, 1987. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1987-10-06 / 234. szám, kedd

! Levelezőink írják Kié a biztosítási összeg M. L.: A fiam már vagy 10 éve fizette az életbiztosítást, amikor el­vált a feleségétől és visszaköltözött a szülői házba. A válás után új életbiztosítást kötött, és tizenkét év­re rá meghalt. A biztosítási kötvényt elvittem a biztosítóba. Azután, hogy a kötvényt beadtam és aláírtam va­lamiféle igazolást, megmondták, hogy nem én kapom meg a biztosí­tási összeget, hanem a fiam felesé­ge vagy az unokám, és én csak a temetéssel és a sírkőemeléssel kapcsolatos kiadások megtérítését követelhetem ebből az összegből. Úgy mondták, hogy a közjegyzőhöz küldik el a pénzt, s az majd kifizeti, ami jár nekem, de aztán azt állítot­ták, hogy a biztosítási összeg a fiam lányának jár, s elküldték a pénzt a fiam volt feleségének. Hát hol itt az igazság? Én éltem vele közös ház­tartásban, én temettem el, én adtam be a biztosítási kötvényt, s mégsem kapok egy fillért sem? A hibát nézetünk szerint nem a biztosító, hanem sajnos a fia kö­vette el, a biztosítási szerződés megkötésekor, illetve megújjtása- kor. A leveléhez csatolt iratból nyil­vánvaló, hogy az életbiztosítás nem a temetés biztosításaként lett meg­kötve (a temetés biztosításakor a biztosító a biztosítási összeget közvetlenül a temetkezési vállalat­nak fizeti ki, esetleg annak, aki a biz­tosított eltemetéséről gondosko­dott). A fiának azonban az életbizto­sítás keretében jogában állt volna meghatározni a biztosítás kedvez­ményezettjét, vagyis azt a személyt, akinek a biztosítási esemény (halál) bekövetkeztével joga keletkezik a biztosítási összegre. A biztosított egészen a biztosítási esemény be­következtéig megváltoztathatja a biztosítás kedvezményezettjét. A fia ezt nem tette meg, s így a biztosítónak, annak eldöntésekor, hogy kinek fizesse ki a biztosítási összeget, a törvény rendelkezéseit kellett követnie, hiszen a biztosítási szerződés erről nem rendelkezett. A Polgári Törvénykönyv 372 § (2) bekezdése szerint, ha a biztosítási esemény bekövetkeztekor nincs meghatározva a kedvezményezett személye, vagy nem szerez jogot a biztosítási összegre, a biztosító a biztosított házastársának, s ha ilyen nincs, akkor a biztosított gyer­mekeinek köteles teljesíteni (fizetni). A szülők csak akkor szereznek jogot a biztosítási összegre, ha a biztosí­tottnak nem volt házastársa és gyer­meke sem. A biztosítási összeg, tekintettel az említett rendelkezésre nem tartozik a hagyatékba (a hagyatékot az örök­hagyónak a halála pillanatában meglévő vagyona képezi), s így a biztosítási összeggel szemben nem érvényesíthetők a hagyatéki tartozások sem - a hagyatéki tarto­zások körébe tartoznak az örökha­gyó eltemetésével kapcsolatos költ­ségek. A biztosító nézetünk szerint akkor sem követett el hibát, amikor a bizto­sítási összeget a fia volt feleségének címére küldte, hiszen ö a gyermek törvényes képviselője, s így jogosult a biztosítási összeg átvételére is. A szabadság pénzbeni kiadása D. A.: A tavalyi négy heti üdülési szabadságomat nem tudtam telje­sen kivenni (11 napom maradt) részben azéri, mert nem volt, aki helyettesítsen (az állattenyésztés­ben dolgozom), másrészt az áprilisi megbetegedésem miatt. írásbeli kérvénnyel fordultam a munkálta­tómhoz, hogy a szabadságomat pénzben adják ki, de nem is vála­szoltak a kérvényemre. Azt szeret­ném tudni, valóban jogom van-e a szabadság pénzbeni kiadására, s ha igen, meddig köteles azt a mun­káltató kifizetni. A szabadság pénzbeni kiadása a Munka Törvénykönyve 109 § (2) bekezdése szerint inkább csak kivé­teles lehetőség. Az alapszabály az, hogy a dolgozónak természetben kell megkapnia üdülési szabadságát és egészben (vagyis nem napon­ként). A szabadság pénzbeni kiadá­sát a Munka Törvénykönyve akkor teszi lehetővé, ha a dolgozó az üdü­lési szabadságát vagy annak egy részét a következő naptári év áprili­sának végéig (30-ig) sem meríthette ki a következő indokokból: a (sürgős üzemeltetési érdek; b) a munkáltató nem állapította meg a szabadság megkezdésének, kiadásának idő­pontját; c) munkaakadályok; d) a dolgozó szabadságának időtarta­mát a munkáltató helytelenül állapí­totta meg; e) a munkaviszonyt a fe­lek valamelyike felbontotta. Az, hogy nem volt, aki önt helyet­tesíthette volna, holott a munkát fel­tétlenül el kellett végezni, a sürgős üzemeltetési érdek fogalma alá so­rolható be, az áprilisban bekövetke­zett megbetegedése pedig a Munka Törvénykönyve 127 §-a értelmében a dolgozó oldalán felmerült fontos munkaakadálynak. A levele tartal­mából kiindulva azonban valószínű­nek tartjuk, hogy a munkáltatója még a szabadsága kiadásának idő­pontját sem állapította meg. A sza­badságok kiadására vonatkozó terv ön magába véve nem tekinthető a szabadság kiadása időpontja meghatározásának (lásd a Munka Törvénykönyve 106 § (1/ bekezdé­sét). A szabadság pénzbeni kiadása a dolgozó átlagkeresete alapján tör­ténik. Az 1986. évi üdülési szabadsága egy részének pénzbeni kiadására való jogigényét a Munka Törvény- könyve 263 § (1) bekezdése szerint egy éves elévülési határidőben kell érvényesítenie a szakszervezet üzemi bizottsága mellett létrehozott munkaügyi döntőbizottságnál vagy az illetékes járásbíróságon. Az egy éves elévülési határidőt 1987. május 1-től számítják. Mielőtt a munkaügyi döntőbizottsághoz vagy a járásbíró­sághoz fordulna, ajánljuk, keresse fel panaszával a szakszervezet üze­mi bizottságának elnökét. Hagyatéki tartozások és az örökös felelőssége N. N.: A bátyám egyedül élt. Egy és fél éve halt meg egy közlekedési balesetnél. A hagyatéki végzés sze­rint a hagyaték értéke alig haladta meg a hatezer koronát. Ezt az összeget, amint kézhez kaptuk, kifi­zettük a banknak (sót, még többet is), mert a bátyámnak tartozása volt ott. A temetést is nekünk kellett fizetnünk a saját pénzünkből. Most a bátyám volt munkáltatója mégis azzal a követeléssel keresett meg, hogy fizessek kilencezer koronát, mert a bátyám kölcsönt vett fel, amelyet a halála időpontjáig nem törlesztett le. A Polgári Törvénykönyv 470 §-a szerint az örökös csupán a meg­szerzett hagyaték értékének össze­géig felel az örökhagyó eltemetteté­sével kapcsolatos elismerhető kia­dásokért, valamint az örökhagyónak azon tartozásaiért, melyek átszálltak rá az örökhagyó halálával. A levelében utal arra, hogy ön már eddig is, a hagyaték értékét meghaladó összeget fordított az örökhagyó (a bátyja) eltemetésére és az Állami Takarékpénztárral szembeni tartozása kifizetésére. Ha ez így van, s ezt megbízható módon igazolni is tudja, ajánljuk ne fizesse ki a bátyja volt munkáltatójának kö­vetelését. A munkáltatónak a saját érdekében már a hagyatéki eljárás­ban be kellett volna jelentenie a kö­vetelését az illetékes állami közjegy­zőnél, hiszen nyilván előbb értesült az adós (örökhagyó) haláláról, mint az Állami Takarékpénztár. Ha a bátyja volt munkáltatója kö­vetelésének kielégítését elutasítja, az a polgári peres eljárásról szóló törvény 80 § (b) pontja értelmében a bírósághoz fordulhat, hogy az kö­telezze önt, mint örököst, a tartozás kifizetésére. A bíróság természete­sen a Polgári Törvénykönyv idézett rendelkezése alapján ítéli meg a munkáltató követelését. A bíróság foglalkozni fog azzal, hogy olyan tartozásról van-e szó, amely az örökhagyó halálával átszállt önre, a hagyaték értékével (a közjegyző ezt már ugyan megállapította a ha­gyatéki eljárásban, de az állami köz­jegyző döntése a hagyaték értékéről a bíróságot nem kötelezi) és termé­szetesen azzal, hogy milyen össze­get fizetett ön vissza az állami taka­rékpénztárnak a bátyja (az örökha­gyó) tartozása fejében, illetve meny­nyibe került az örökhagyó eltemette­tése, s ennek alapján állapítja meg, hogy ön felel-e a bátyja tartozásáért vagy sem. (m-n.) Szüreti mulatság Régi, szép hagyománya van a szüreti mulatságnak Kürtön (Stre­kov). Az idén is a felvonulók színes menete - bíró és bíróné, gazda és gazdasszony, cigánylányok csoport­ja, csikóslegények csapata - vonult végig a falun. A helyi sportpályán gazdag szórakoztató műsor várta a közönséget. Elsőként a helyi alapiskola tánc­csoportja, valamint énekkara szere­pelt, majd a Csemadok helyi szerve­zetének tánccsoportja s vegyes kó­rusa következett. Vendégegyüttes­ként fellépett a Csemadok berencsi (Branč), nagykéri (Milanovce) és szímői (Zemné) tánccsoportja és énekkara is. Az ünnepség fénypont­ja a Szőttes Dal- és Táncegyüttes bemutatkozása, majd az általuk ve­zetett táncház volt. Ez alkalomból a Kertbarátok Szlovákiai Szövetségének helyi szervezete zöldség-, gyümölcs- és virágkiállítást rendezett, ahol a kis­termelők rekordnagyságú terménye­it mutatták be. Lévárdy Ildikó Külföldi vendégszereplés A kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű Szakszervezeti Művelődési Központjának 17 tagú Kodurka fú­vószenekara nemrég tért haza két­hetes turnéjáról. NSZK-beli és fran­ciaországi folklórfesztiválon képvi­selték hazánkat. KÉTSZÁZ VERSENYZŐ Ismét megrendezte a keszegfalvi (Kameničná) Steiner Gábor Efsz honvédelmi szakbizottsága a Hon­védelmi Szövetség helyi szerveze­tével közösen a honvédelmi sport­napot az efsz elnökének vándorser­legéért. Az akció iránt évről évre nagyobb az érdeklődés, az idei, sor­rendben 11.'versenyre több mint kétszázan küldték el jelentkezé­süket. A háromtagú csapatok kellő kö­rültekintéssel és szakszerűen elké­szített pályán tettek tanúbizonyságot tudásukról, rátermettségükről. Lég­puskával félautomata berendezésre céloztak, ami meggyorsította a ver­seny lefolyását. Nem volt ritkaság tíz találatból a kilencven körül felüli eredmény sem. Azok a versenyzők, akik a lövészetben gyengébbnek bi­zonyultak, a következő verseny­számban - gránátdobás - pótolták a lemaradást. Utolsó versenyszám a futás volt, ami jelentősen befolyá­solta a verseny végeredményét. A győztes a komáromi (Komárno) ipari szakközépiskola l-es számú csapata lett 796 ponttal, második helyen a Honvédelmi Szövetség madari csapata, harmadikon pedig az alsópéteri (Dolný Peter) iskolások csapata végzett. Torna Tibor Javul az ivóvízellátás Több jó minőségű ivóvíz­hez jut Bátorkeszi (Vojnice) község lakossága, ha a brati­slavai Geológiai és Hidroge- ológai Műszaki Intézet dolgo­zói befejezik annak a két 180 méter mélységű kútmak a fú­rását, mely lehetővé teszi a község teljes közművesí­tését. A községben 1983-tól kezdték kiépíteni a vízveze­ték-hálózatot, s jelenleg a fa­lu egynegyed részébe jut el az ivóvíz. A lakosság igénye­inek megfelelően tervben szerepel a vízvezetékrend­szer további bővítése, s re­mélhetőleg rövid időn belül minden családhoz eljut az ivóvíz. A felvételen a helyi vízmű karbantartó részlegének munkabrigádja. Kép és szöveg: Szombath Gábor Tizen ötéves klub A Csemadok érsekújvári (Nové Zámky) helyi szervezetének kép­zőművészeti klubja már 15 éve elismerésre méltó tevékenységet végez Balogh György amatőr kép­zőművész vezetésével. A klubnak másfél évtizedes működése alatt mintegy kétszáz tagja volt. Az em­ber formálásában elért sikerüket bizonyítja az a tény, hogy Nyugat- Szlovákia szinte valamennyi na­gyobb helységében már bemutat­ták a tagok müveit, és ezek nagy tetszést váltottak ki. Legutóbb a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évforduló­jának tiszteletére a štúrovói mű­velődési ház kiállítótermében ren­dezték meg 87. kiállításukat, me­lyen 13 szerző 68 alkotásával is­merkedhetett meg a művészetet kedvelő közönség. A felvételen az ünnepélyes megnyitó. Saskó Jenő felvétele Az együttes a fúvószenekarok ta­valyi fesztiváljának győzteseként az SZSZK Kulturális Minisztériumának döntése alapján utazhatott Hague- nauba a 28. nemzetközi folklórfesz­tiválra, mely Európa egyik legna­gyobb szabású és legismertebb néphagyományi rezdezvénye. Az NSZK-ba véletlenül kerültek. A né­met partner felkérte a kulturális mi­nisztériumot, hogy küldjön a 7. nem­zetközi folkórfesztiválra Marburg-Bi- edenkopfba egy fúvós együttest. Mi­vel abban az időpontban ők voltak a városhoz a legközelebb, rájuk esett a választás. A marburgi fesztiválon hét cso­port közül a Kodurka volt az egyet­len rezesbanda, s így alkalmazkod­tak a körülményhez. Népviseletbe öltöztek és repertoárjukat is úgy vá­lasztották meg, hogy sok népdalfel­dolgozást tartalmazzon, s ez nagyon tetszett a közönségnek. Mind a ki­lenc koncertjük sikeres volt, s a fesz­tivál gáláján is részt vettek. Marburgban ők képviselték első­ként hazánk színeit, Haguenauban viszont már régóta ismertek a cseh­szlovák fúvósok. A hagyományhoz híven az egyes csoportok fellépése közötti szünetekben játszottak és a gálaműsorban léptek fel. Sikerüket bizonyítja, hogy ezt követően még hat önálló koncertjük volt. A felvételen a Kodurka fúvósze­nekar a fesztivál végén tartott felvo­nulási menetben. Kulik László Štefan Sinčák felvétele Pótolják a lemaradást A Gabčíkovó-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer építésére az utóbbi hónapokban fokozott munkaaktivi­tás jellemző. Az építők az idei évre előirányzott 1 milliárd 321 millió 603 ezer korona értékű munka elvégzé­sére előirányzott állami tervből az év első nyolc hónapjában 943 millió 238 ezer koronát teljesítettek. Ez az éves terv 71,4 százaléka. A Körtvélyes (Hrušov) - Dunakiliti víztározón a munkát 112 százalékra teljesítették, viszont az utóbbi két hónap tervét nem teljesítették, mert hiányoznak a víztározó bal oldali gátjához szükséges előregyártott elemek, ami később negatívan befo­lyásolja az egész éves feladatok elvégzését. A felvízcsatornán a pénz­ügyi tervet túlteljesítették, viszont csúsznak a csatorna gátját szigetelő aszfaltbetonozási munkák, amit fő­leg az aszfaltozáshoz szükséges zúzott kavics hiánya okoz. A kivitele­ző Doprastav vállalat ütemtervet dolgozott ki, hogy a kiesést október végéig pótolja. A gabčíkovói vízlépcsőnél lema­radás mutatkozik a betonozásban, ennek egyik oka az év eleji zord tél, a másik a munkaerőhiány olyan fon­tos szakmákban, mint az ács és vasmunkás. Augusztusban további lengyel szakmunkások érkeztek az építkezésre, s így remélhetőleg meggyorsulnak a betonozást előké­szítő munkálatok. Az elkövetkező időszak legfonto­sabb feladata a lemaradás pótlása. Ennek érdekében kell az építkezé­sen dolgozó pártalapszervezetek- nek tevékenykedniük. Meghatározó tényező a tervfeladatok teljesítésé­ben a munkaidő, a gépek és beren­dezések ésszerű kihasználása. CSÉPI GYÖRGY ÚJ SZÚ 6 1987. X. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom